Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-01-21 / 3. szám

22 Vadász és Verseny-Lap. Február 1 1. 1886. tetbe, mert a tapasztalat arra tanit, hogy bizonyos családok ivadékai nehezebben ido­míthatok, mig ellenben más családokéi erő­sebb munkát bírnak és állanak ki. Azután a lábak alkatát és állapotát vesz­szük figyelembe, melyet semmi körülmények közt nem szabad szem elől tévesztenünk. — Egészséges lábszárakkal biró, habár csak felig fit lovat is mindig biztosabban és job­ban kihasználhatunk a versenypályán, mint egy teljesen versenyre kész lovat, melynek lábai fájnak s mely egy rövid galop után már nem futhat. Ily lónál az idomitás gyöt­relmes munka eleitől végig s igen sok ve­sződséggel jár. Török fürdőket, melyek leg­jobb módul szolgálnának a kondiczió egy nemének elérésére, csak ritkán lehet alkal­mazni. Szakembernek a kézzel való tapogatás kellő fölvilágosítást ad a hus szilárdsága felől s általában a ló külseje megközelítőleg helyes ítéletet nyújthat az állat étvágyáról és gyomorállapotáról, mi fődolog a testi jó­létre nézve. Oly lovak, melyek luisbau köny­nyednek látszanak, rendesen puha alkatúak s nagyon nehezen lehet versenyre kész álla­potra juttatni. Minden ló, miután a fentebbi módon megvizsgáltatott s fizikai egyedisége szerint lett megítélve, különös bánást kiváu az ido­mitásuái. Oly lovaknál, melyek munkabíró családból származnak, jóformán semmi ne­hézséggel nem jár az idomitás. — Csupán rendes munkára van szükségök, lietenkint egyszer egy hosszabb galopra, egy kis izzasz­tással, a szerint, a mennyi felesleges hust és zsirt hordanak magukon s igen sokat kell őket lépésben jártatni. Oly lovak ellenben, melyeknek lábai megtámadvák, folytonos gon­dot okoznak az idomárnak s örökös óvatossá­got igényelnek. Az ily lovakat a munkánál nagyon megbízható lovászfmval kell lova­goltatni, mert egyetlenegy vigyázatlanul tett galop félbeszakíthatja az előkészítést s az állatot huzamos időre, sőt talán örökre ver­senyképtelenné teheti. Gyönge szervezetű lovak, ha különben semmi más hibájuk nincs, mégis csaknem ugyanazt az óvatosságot igénylik, mint a gyönge pedálon álló lovak. Nagyon vigyázni kell arra is, hogy a rossz evőknél túlságos munkával az étvágyat el ne rontsuk s egész­ségüknek, gyomor- és idegszervezetüknek ue ártsunk. A különböző mivoltú lovak a lépésben való mozgást természetesen mindig közösen tehetik. A gyorsmunka mértékét azonban galopban, a galopnál való gyorsaságot s a befutandó távokat, úgyszintén a lovaknál alkalmazandó izzasztó galopot a versenyis­tálló minden egyedénél külön kell megha­tároznunk. Ha gépekkel, nem pedig élő lényekkel volna ügyünk, melyeknél a vér és tempera­mentum, a kor, a lábak állapotának, vala­mint az egész testi állapot különbsége figye­lembe veendő, akkor az idomitás nagyon könnyű művelet lenne. Az idomitás elmélete főleg azon alapszik, hogy az izmokat és a lélegzést, a tevékenység legmagasabb fokáig fejleszszük, a legnagyobb megfeszítésre ké­pessé tegyük, a mellett minden fölösleges zsirt, ugy külsőleg, mint belsőleg, az egyes testrészekről eltávolítsuk. A lovak idomítása tulajdouképen csak abból áll, hogy munkát adunk nekik. Az idomitás művészete azonban abban rejlik, hogy eltaláljuk a munka meny­nyiségét s meg tudjuk Ítélni a helyes idő­mértéket, mely a konditió bizonyos fokához megkívántatik. Általános figyelembe veendő s arkalatos pont mindig az, hogy oly ló, mely tökéletes egészségi álapotban nincs s általában erős testalkattal nem bir, az idomitást nem áll­hatja ki. Rossz bánás és rossz tápszer miatt elcsigázott lovaknál nemcsak hogy sikert nem érünk el az idomitásban, hanem még ártunk is nekik. Az ily lovakat először testileg töké­letesen helyre kell állítanunk s előbb nem szabad munkára fognunk, mig újra húshoz nem jutnak, tökéletesen vissza nem nyerték egészségüket és eleveuségöket. Tüdőre e's lá­bakra, melyek minden munkánál szükséges tényezők, mindig kiváló figyelmet kell for­i ditanunk, mert ha ezekben kár történik, vége szakad a munkának, idomitásnak. Régebben a lovaknak erős hashajtó lab­dacsokat adtak be, a mellett nehéz takarók alatt addig izzasztották, mig egy lat bus volt a csontjaikon. Azt tartották, hogy akkor kész tökéletesen a ló a versenyre, ha annyira megszabadult a hústól, hogy a bőr alatt minden izmát észre lehet venni. Ujabb idők­ben az idomitásnál egészen más módszer jutott érvényre. A ló, megfelelő munka és inkább rövid mint erős galapok által annyira készíttetik elő s annyira szabadittatik meg a fölösleges bustól és belső zsírtól, hogy le­hessen bizonyos távolságot mindvégig a leg­jobb menetben megfutnia, a nélkül hogy az által egykét másodpercznél tovább elveszítse lélekzetét. Ha e ponthoz eljutottunk, akkor csak kevés idő kell ahhoz, hogy a lovat az illető versenyre fitté tehessük. Az elmondottakból kitűnik, hogy alig lehetséges az idomitásra nézve határozott szabályokat megállapítani. Sem a munka mennyiségét nem határozhatjuk meg, sem a pensumot nem jelölhetjük ki, a melynek el­végzése után a lónak lélekzetben kell lennie. Józan ítélet és tapasztalás döntik itt el egyedül a munka mennyiségét, a mennyire a lónak az idomár kezében szüksége van, mig tökéletesen kondiczióba juthat. A szerint aztán az idomitás tartama is uagyon külön­böző lesz s főleg ama testi állapottól függ, a minőt a ló a muukában mutat, továbbá korától s végre a verseny minőségétől, annak távolságától s a pályától, a melyen tutni fog­Egészséges, teljes tevékenységben levő báromévesnél, mely már a rendes munkát végezte, általában félévet elégségesnek tarta­nak arra, hogy versenykészen mehessen az induló oszlophoz. Persze, vannak lovak, melyek már rövidebb idő alatt is teljesen fitek, de átlag még is kell fél év, mig a ló, erejének és egészségének tetőpontját eléri, sőt némely lovaknál ez is kevésnek mutatkozik. Tény azonban, hogy a versenykész állapotot, mely erős tápszerek és kemény munka eredménye, soha sem lehet tartóssá tenni. Nincs meg­állapodás a kondiczióban. Vagy emelkedik az, vagy alább száll. — Épp azért az ido­mitás mestersége abban áll, hogy valamely versenylovat a meghatározott napra készítsük elő s az illető versenyre a lehető legjobb képességgel hozzuk ki a pályára. Az előirt munka az idomitás ideje tar­tama alatt nem történhetik megállapított előrajz szerint, ma lépésben, holnap galop­ban, a következő nap izzasztásban stb. — Rendesen bárom időszakra osztjuk azt be s minden időszak közben hashajtó labdacsokat adunk be a lónak s néhány napra, körül­belői egy hétig, nyugalmat engedünk neki. Tudvale vő, hogy valamely ló, mely huza­mosabb ideig nem volt munkában, vagy pedig még soha munkába nem vétetett, sok időt igényel, mig a csontok, izomzat, sziv és tüdő, nagy erőfeszítésre képesekké válnak. Ha tehát félévet számítunk az idomitásra megkívántató átlagidőre s ezt bárom idő­szakra osztjuk be, akkor a munka az első időszakban mérsékelt és lassú legyen, a má­sodikban kissé gyorsabb s csak a harmadik­ban sebes és erős, a mint azt s ló által tel­jesítendő föladat megkívánja. (Folyt, köv.) Körültekintés. Mai számunk hozza a budapesti lóver­senyeknek a Magyar Lovaregylet által kiirt versenyföltételeit, melyekből örvendetesen tű­nik ki ama nagy lendület, mely versenyspor­tunkban fokozatosan ny il vánúl. Mig 1882-ben a verseny-idény csak kilencz napból állt, már tavaly, a kiállítás évében, tizenhat nap volt s az idén is tizenöt napban lett az meg­állapítva, melyhez, hogy egy külön-nap is járul,, könnyen megtörténhetik. Átalánosságban a programúi, a tavalyi­val szemben, változatlanul maradt ; ama nagy itemek, melyek tavaly az őszi meeting alatt először kerültek döntésre, most is föl vannak a programmba véve, de, nagyon természete­sen, nem oly nagy dijakkat dotálva mint az országos kiállítás évében. Igen czélszerü ujitás gyanánt említhet­jük azt, hogy minden versenynap, — a me­zei gazdák versenyét nem is számítva — hat számból áll s e szerint a tizenöt nap programmja összeszn öt számmal gyarapodott. A kiirt kilenczven versenyben első dijakul több mint 130,000 frt lesz nyerhető. A tavaszi meeting második napján fu­tandó Asszonyságok dija 600 cs. aranynyal lett dotálva és igy a monarchiában a legér­tékesebb verseny lesz, mely urlovas számára nyitva vau. Átalában minden egyes nap programmja oly érdekesen és kiváló tapin­tattal van összeállítva, hogy minden sports- man örömmel tekinthet az ez évi verseny­idény elé. * * * Buzgónak, a gr. Sztáray gr. Hunyady szövetséges istállójának eme gyöngye, a tavaszi nagy haudicupek nevezései közül csupán a Newmarket-Handicapban van képviselve, mely verseny ápril 16-án döutetik el, s melyben több más ellenfél mellett Althorppal, Bendigo­val, Craftonnal, Diss-szel, Don Jüannal, to­vábbá Farewell, Florence, Isobar, King Mouth, Laueret és Plaisanterievel, tehát miud oly lovakkal fog találkozni, melyek kitűnően futottak s elég próbául szolgálnak Buzgónak arra, minő esélye nyilbatik az Ascot Gold Cup és Alexandre Plate fényes dijaira. Az ascoti Gold Cupöt annak idejében Doncaster és Verneuil szintén megnyerték. * * * Az ausztriai Jockey-Club f. bó 29-kén tartja rendes évi közgyűlését, esti 10 órakor, a Club helyiségében. A napirenden lesz a többi közt a Directorium által megváltozta­tott Derby-propositió is, a mely szerint 1887­ben a győztes lótenyésztőjének járt 2000 frtos tiszteletdíj elesik, a helyett azonban a második ló, az eddigi 2500 frt dij belvett, 3000 frtot kapna, mig a harmadik lónak a tétek és bánatokból 1000 frt lenne biztosítva, holott eddig csupán 200 frtnyi tételét men­tette. * * * A Reiter-Club f. hó 12-én tartotta ren­des évi közgyűlését bg. Trauttmansdorff K. elnöksége alatt, melyben az évi jelentés föl­olvastatván, az tudomásul vétetett. Majd az elnökválasztás történt, közfelkiáltással, bárom év tartamára, ismét bg Traattmansdor/f Ká­roly választatván meg. Választmányi tagokul pedig a következők választattak meg : ifj. gr. Almásy Kálmán, Baltazzi Arisztid ur, gróf Batthyány Elemér, br. Bechtholsheim Antal ve­zérőrnagy, Beniczky Gábor ur. Bochncr Ödön ur, hg Esterházy Bál, ifj. gr. Kinsley Rudolf, br. Löhneissen Hilbert vezérőrnagy, Jékey N. százados, Mcichl György és Mcichcl Tivadar urak, gr. Széchenyi Kálmán s br. Wesselényi Béla. * 7 * * Az 18Sfí-ban futandó Eclipse Stakcscrt, melyet a saudownparki nyári meeting alatt döntenek el, 48 ló fizetett 60 font bánatpénzt, ezek közt St. Blaise és St. Simon is mi na­gyon figyelemreméltó körülmény, mert arra

Next

/
Oldalképek
Tartalom