Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886
1886-04-01 / 13. szám
Áprili s 1. 1886. Vadász- és Verseny-Lap. 123 uokok, gr. Széchenyi Aladár, gr. Forgách Béla, Bernrieder, .Tankovich, Iukey, Bogyay, Szilly, Jeszenszky, Dőry, CherneU, Tal lián, Sárközy, Kund, Somssich stb. urak. * * * A mily élénk volt az árverés délelőtt, ép oly lanyhán folyt tovább délután. A vásárlók átalában nagyon tartózkodók voltak, s igy az eredmény átalában a más évekéhez képest határozottan rossz. Tényleg az árverésen elkelt 62 drb ló, összesen 22000 frt értékben s ez az előbbi évek forgalmának csak egy harmadát teszi. A helyzetet némieg javította ama közülmény, bogy Heuneberg altábornagy, mint a cs. k. budapesti lóavatási bizottság képviselője, másnap vagy husz lovat vett meg közép áron s igy összesen 82 drb ló adatott el, nem számítva ide az árverés terén kivül szabad kézből eladottakat; ba tehát ezek'árát 8000 frtra teszszük s az avatási bizottság által vásároltak 6000 frtra. akkor se rúgott a forgalom 36000 frtnál többre. E közlemény kapcsában átveszszük a „Somogy"-ból a megyének egyik tekiutélyes férfiától a lóárverés eredmélyére vonatkozó ézzrevételeit : Az utóbbi lóárverezés nem hogy nem áikerüit, de egyáltalában rosszul ütött ki, a mi jelentékeny kár lótenyésztésünk érdekében Sok vevő volt, s pedig pénzzel bőven ellátva és még sem vették a lovakat A bécsi kereskedők ugy viselték magukat,mintha teljes erejükaől meg akarnák nyerni az árverést. Alig vettek pár lovat, közömbösen viselték magukat s hazamentek ; pedig a mult évben 30—40 lovat vettek a legelső árakért. A régibb vevők többnyire mind elmaradО • _ tak ugy a lókereskedők mint a katonai tisztikart tekintve. Pedig voltak szép lovak, tehát lehetett választani. Baj van tehát, az bizonyos ; csak az a kérdés honnét eredt ? Ha a viszonyok, eseményekben van, hogy ma már — legalább ez időben — a jó ló becse is csökkent, akkor a rendező bizottság, tulajdonkép az egyesület legyen elég erős, türelmes a megye érdekében kitartani és bevárni a jobb fordulatot ; mert a nagy és szép, s aztán a mi legfőbb: a jövedelmező eszmét feladni nem lebet, Ha magunkban van a baj, iparkodjunk azt lehetőleg orvosolni s az elkövetett hibákat helyrehozni. Nekem р. o. felötlő, bogv a polgárság lótenyésztésünk arányában nincs eléggé képviselve : pedig rájok is jó volna, ba kisütne a nap. Talán sokalják a költséget, a befizetési árt, az árverezési százalékot ? Ezen kellene tehát segíteni. Az sem jó vért szül, hogy a tehetősek közül behoznak számos szép lovat, elővezetik, értékök szerint Ígérnek is értök 6—7—800 frtot s inkább lefizeti a tulajdonos az árverezési százalékot, megtartja a maga lovát, mint sem eladja. Minek hozatta akkor a vásárra ? Tudok esetet, hogy egy lóért erősen verve egymást, Ígértek 600 forinton felül s többet nem is ért, s megtartotta a tulajdonos. Midőn aztán másik szép lova lett elővezetve, senki sem igéi t érte egy krajczért sem ! Talán ez sem jól van igy. Nem lettek-e hibás lovak eladva, melyek a vevőket elriasztották ? Vagy tán az anyag nem egészen jó még kellő mértékben, s a beszállított lovak számához mérve ? stb. stb. Az ardenniek hivatása Muraközben. A „Vadász- és Verseny-Lap" 6 számában, tekintettel arra, hogy az országos kiállításon bemutatott muraközi lovak után ama befolyást, melyet az importált uori .és ardeuui mének a muraközi tenyész - anyagra gyakoroltak, kellően megitélni nem lehetett, — a muraközi lőtenyészbizottmányi tagok fel lettek kérve, bogy az ez irányú észleleteiket közöljék. - És nem eredménytelenül. Becses lapja 9-ik számában ugyanis Farkas József vállalkozott a feladat megoldására s volt szíves körútját leiriii és az alsó-lendvai járást Muraközhöz csatolni. A midőn részemről is a legmelegebb О О elismerésemet fejezném ki mindama közegeknek, kik a muraközi lótenyésztés felvirágoz • tatása körül érdemesülve, maguknak liervadhatlan habérokat szereztek s a nép örök bálájára kétségtelenül igényt tarthatnak, nem sorolhatom fel az érdemesült férfiakat egyenkint, mert szerénytelenséguek tartanám egyrészt oly férfiak tevékenységéről szólni, oly féifiak érdemeit méltatni, kik egy egész nemzet itélő széke előtt állanak s kiknek egyedüli illetékes itélő birája ugyanaz a nemzet lesz, mely — hogy ne mondjam sorsának bizonyos tekintetben intézését, — azok kezébe letette; — másrészt pedig megf'eledkezhetném én is arról, a miről tulajdonképen irni akarok. A muraközi lovakat illetőleg kiegyenlítettségről még szólani sem lehet. H-i az anyagot a maga egészében varázsoljuk lelki szemeink elé, ugy igen-igen tarka képet nyerünk, azt fogjuk találni, hogy igen sok egyed jellege messze eltér a nori faj eredeti jellegétől. És mi ennek az oka? 1880 előtt a muraközi anyagra a legkülönbözőbb fajú méneket alkalmazták. Használtak angol félvért, percheront, norfolkit, lipiczait s a tervszerűtlen tenyész-eljárás eclatáusau nyilatkozott az eredményekben. Mindezekhez járult a tenyész - egyedeknek éretlen korban tenyésztésre való alkalmazása. Muraközben túlteuyésztett, satnya állatokat láthattunk csak ; a nép jólétének egyik alapja, forrása a romlás szélén állott, amidőn a Mindenható, Tanti Gusztáv személyében megkiildötte a Messiást. E providentiális férfin sas-szemével azonnal felismerte azt, hogy a meddő kísérletezés eredményre nem vezet s hogy munkája tervszerű és biztos legyen, 1880. év deczember havában megvizsgálta az egész anyagot s amaz eredményre jutott, hogy ez a ló legközelebb áll a nóri lóhoz, tehát a javításnak egyedüli rationalis eszköze nóri mének alkalmazása lehet. És hogy mily eredménynyel alkalmazta, azt megmondhatja az a bizottság, mely a ménlovak licentiálását teljesítette Muraközben és az alsó-lendvai járásban. A szebbnélszebb példányokat láthattuk ott s ha a nóri fajjelleg nem is jutott még teljesen érvényre, az már nagyon megközelítve van. Tudjuk azt, hogy a nóri ló szervezete laza, csontja nem elég tömör, feje nagy, vaskos, szemei kicsinyek, mélyen feküsznek, bágyadtak, lábai a testhez viszonyítva nem elég erősek ; csontbibák ugyan ritkák, azonban gyakori a kardláb, terült patával, természete pedig phlegmaticus, mi kiválóan al; kalmassá teszi gyárvárosokban, jó uton, nagy j terhek szállítására, de mezőgazdasági munkára, éppen nagy testsúlyánál fogva, kevésbbé alkalmas. Tanti e hibán is segíteni iparkodván, behozta Belgiumból az ardenni méneket, s Hogy a belgáknak „ Cheval de trait léger"-je csak javítani fog, az minden kétségen fölül áll. Gondoljuk csak meg, hogy az ardenni lóban, melyet Julius Caesar 57-ben K. sz. e. az Ardenn hegységben feltalált, a keresztes hadjáratok idejétől fogva arabs vér csörgedezik, s lia parányi lehet is az a villanyozó fluidum, azaz egy csép arabs vér éppen elég arra. hogy az ardenni ló physiologiai tekintetI ben a legelőnyösebben térjen el minden : többi nyugati rokonától. — De nem csak az interior, hanem az exterieurje is külömb minden más fajrokonánál. Az egyes testrészek erösebbeu vannak kifejlődve s közelebb állnak egymáshoz, tehát a ló tömöttebb, de a mellett finomabb szabású, élesen körvonalozott fejjel, kevésbbé duzzadt, de erősebb csontú s izomzatú lábakkal ; mind megannyi tulajdonok, melyek miatt Tanti tervét a legszerencsésebbnek lehet mondani S e véleményben bízvást megerősít bennünket a jövő ; „Botten" egy éves csikai legalább alapos reményt keltenek bennünk ; azok tömött, arányos s igen élénk állatok; szembetüuőleg átörököltek atyjuk tulajdonait. A cultura haladásával mindinkább lábra kap az állattenyésztésben az egyoldalúság, mi bizonyos tekintetben a munkamegosztás nagy elvének érvényre jutása az állattenyésztés terén. Hogy annak mindenütt ugy a szellem-erkölcsi, — mint az anyagi világban előnyei és hátrányai is vannak, azt vitatnunk többé nem is kell. Előnye itt az, hogy nem pazaroljuk az erőt. Azt az állatot, mely alkotásánál fogva par excellence igás-állat, csak nagy terhek szállítására alkalmazzuk, s nem kívánunk tőle gyorsaságot — s viszont. Tanfié lesz az érdem, hogy ilyen állatunk lesz, ő lesz az, ki Muraköz jólétének egyik legbiztosabb forrását megnyitotta ; ő lesz az, ki igásló-tenyésztés tekintetében a külföldtől bennünket függetleníteni fog, teО О О ' liât ugy nemzetgazdasági, mint politikai tekintetben bálára kötelező munkát végez. Szmodis Victor, oki. gazda s szolgabíró. VADÁSZAT és LÖVÉSZET Bécsi galamblövész-Klub. (Tavaszi meeting.) Első nap. Hétfőn, ápril 5-én. Megnyitó lövészen. Handicap. Kb. 200 frt értékű tiszteletdijak, az elsőnek és másodiknak. Tét 25 frt. 7 galamb. Második nap. Kedd, ápril 7. Ápril handicap. Kb 200 frt értékű tiszteletdijak, az elsőnek és másodiknak. Tét 30 frt. 9 galamb. * * * A lövések kezdete l'/ 2 órakor, a dijakért 2 órakor. A lövések csak kedvező időben tartatnak s kétes esetekben Guttera György ur a Jockey-Club verseny titkárságában legkésőbb 11'/ 2 óráig hivatalosan tudatja, vájjon a lövészet megtartatik-e. Óriási eredmény éretett el a herczeg Schvvarzenberg-féle összes uradalmakon 1885, évben. Lövetett ugyanis hasznos vadból: 116 szarvas-bika, 100 suta, 37 borjú ; 50 dámbika, 47 dám-suta, 21 borjú; 25 zerge-bak és 18 zergekecske ; 1416 őz-bak, 148 őzsuta és 43 őz-gida ; 267 drb sörtevad ; 34,951 rnezeinyul, 2 havasi nyul, 33 tengeri-nyul ; 158 siketfajd-kakas, 1 középfajd-kakas, 172 nyirfajd-kakav és 13 nyirfajd jércze, 147 császármadár, 1 hófajd ; 35703 fogoly ; 2098 fáczán ; 30 vad-lud, 3951 vadkácsa, 1016 szárcsa; 12 vadgalamb; 117 erdei szalonka, 11 mocsári szalonka ; összesen 80704 drb ; kártékony vadból : 26 vidra, 6 borz, 295 róka, 214 nyest, 258 görény, 945 menyét, 5688 kisebb szőrmés ragadozó ; 2 sas, 758 gém és bukdár, 936 héja és sólyom, 12,304 kisebb szárnyas ragadozó; összesen 21,432. Az egész évi lelövés tehát 102.136 drb. * * * Hihetetlen mennyiségű fogoly került az orosz-lengyelországi piaezokra f. évi február hóban s ott valódi potom áron vesztegettettek el. Az idei szokatlan magas hóállás arra az eszmére vezette az ottani parasztokat és lesipuskásokat, hogy gabona közé egy eddig ismeretlen kábítószert kevertek, s azt azután kiszórták a foglyoknak. Természetesen ily módon minden nagyobb fáradság nélkül rendkívüli prédára tettek szert. Midőn az egyes
