Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-04-01 / 13. szám

124 Vadász és Verseny-La

p. Április 1 1886. hatóságok ezt megtudva beavatkoztak, már késő volt, mert a fogolyállomány legnagyobb része már akkor kiirtatott. » * * Gr. Forgách Károly ghymesi uradalmához tartozó : ghymesi, kosztoláni és velcsiczi vadászterületeken és a moufflon - kertben, melyek (saját és bérlett területek együtt véve) 10.000 kat. hold erdőt és ezzel határos 6000 kat hold mezőt, azaz együttvéve 16,000 kat. területet ölelnek fel : 1885. évi márcz. 1-től — 1886. évi márczius l-ig lövetett: Agancsár 18-as 1 Nyul 91 AgaDCsár 12-es 1 Császármadár 2 Agancsár 10-es 2 Fogoly 211 Agancsár 8-as 2 Fürj 71 Agancsár 6-os 3 Erdei szalonka 28 Szarvas-suta 4 Vizi madár 5 Sörtevad 12 Vadkacsa 2 Dámbak 27 Vadgalamb 8 Dám-suta 26 Róka 24 Dám-gida 9 Kóbor eb 7 Moufflon-kos 25 Házi macska 10 Moufflon-juh 41 Nyest 2 Moufflon-bárány 13 Menyét 1 Őz-bak 35 Ragadoz

ó madár 23 Öz-suta 4 Összesen 690 Ghymes, 1886. márcz. 1. Boros Mór, erdőmester. Bókavadászat íalkával Louisianában. Északi Louisiánában erősen fogy a szarvasés medve - állomány — irják a Fieldnek t. évi márczius 13-ki számában — mióta az ottani telepitvényekben rohamosan emelkedik a népesség létszáma. A hajdan végtelen kiterjedésű erdők kivágattak, és helyüket gazdag ültetvények foglalták el. Azonban a vadászat most is a benszülött telepitvényesek kedvencz mulatsága lévén, mindenki tetszése szerint annyi puskát tart, a mennyit szerezhet, s ott vadász, a hol vadat remél találni. — Tilalomfákról szó sincs, és a tilos időben vadászat ellen törvény nem létezvén, nagyon bajos valakit ezért kérdőre vonni. A íővad fogytával az odavaló sportsmanek figyelme mindinkább a rókavadászathoz szükséges kopók nevelése felé irányult. Az olvasó tájékozása végett az ottani vidék részbeni leírását megkíséreljük. Rókák nagy számmal mindenütt találtatnak, de az erdőségek közel volta miatt egy-egy vadászat némelykor mértföldekre is kiterjed. A gyakori szélvészek által letört óriási fák között mindenféle tüskék és bokrok tenyésznek s az üldözött rókának százféle búvó-fielyet nyújtanak. A felvert róka tehát azonnal) az ugy-nevezetett hurricane felé menekül, honnan aztán a kutyák vajmi nehezen képesek őt kizavarni. Az idevaló róka ritkán szokott lyukakba bújni, banem erősen szorongatva leginkább alacsony, hajlott fákra ül, bonuan bátran nézi a csaholó falkát. Rókáink eziist-szürkék, s alig hiszem, hogy az egész országban egyetlen egy veres szőrű róka lenne. A szürke róka ruu-ja egy jó kopófalka előtt nem szokott egy óránál tovább tartani, ba csak valami burricane-ba nem veszi magát, [mikor aztán órákig kell vele vesződni. — A hosszabb run kedvéért sportsmaueiuk éjjel szoktak vadászni, mivel a róka ilyenkor tovább fut, mielőtt valami fára felmásznék. A vadászat módja szintén különböző. Egy falkában tizenkét kutyánál több nem igen szokott lenni és hat sportsmannél többet együtt alig látni. — Tekiutettel a terep nehézségeire, nem sokat törődünk a mesterséges lovaglással, mivel a falkának szemmel való tartása a nélkül is elég dolgot ád. — Nincsenek átugratni való árkaink, sövények, vagy drót - keritések ; a fából készült keritések — ha vannak is — nem юк gondot adnak az ugratásnál, mivel könynyen ledönthetők, a nélkül hogy lovaink veszelyeztetve lennének, melyek különben ilyesmire a nélkül sincsenek idomítva. Lovaink nagybecsű tulajdonsága leginkább abban rejlik, hogy a lövéstől vagy az előttük véletlenül felkelő szarvastól meg nem ijednek. Nálunk a rókavadászat főélvezetét a falka vig csaholása s tulajdon kutyáink itt-ott kiváló működése képezik. Gyakran a falkával együtt a rókát is szem elől elvesztjük, mig a kill valahol az erdő sűrűségében be nem következett; oly helyeken, hol az üldözött róka járását már ismerjük, jó eleve valami utfordulóra állunk, hol aztán a kitörő vad után kedveDCz kutyáinkat első vagy második helyen magunk mellett elsurranva szemlélhetjük. Ily helyekre aztán a vadász - társaság női tagjai is sietnek, hogy a falka leggyorsabb kutyáját s annak örömittas tulajdonosát láthassák. Ostorászaink nincsenek, a rókát senki sem hajtja fel a sűrűben, egyáltalán az úgynevezett master szerepe senkire sincs bizva. Néhány sportsman megbeszéli a találkozás helyét s oda elhozza kutyáit. Az egész társaság addig lovagol az ültetvények szélén, i mig valamely kutya hangot adva, maga körül csődíti az egész falkát. A korán éjjel Való vadászat előnyei az erős szimat s a róka gyors indulása. Hátránya pedig leginkább az, hogy a fényes holdvilág daczára lovaink az erdőben könnyen valamely kitört fenyő tövébe lépve, lábaikat veszélyesen megsérthetik, sőt oly eset is fordult elő, hogy a száraz falevelekkel eltakart tőkében megbotlott ló a lábát, leforduló lovasa pedig nyakát törte. * * * A fentebbi előzetes ismertetés után, a mult héten megtartott vadászatot fogom leirni. Pénteken este éppen töltények készítésével voltam elfoglalva, [midőn két fiatal sportsman barátom nyitott be hozzám. „Ma éjjel nagyszerű rókavadászat lesz, s azért jöttünk, hogy ezredes urat Mr. Stewart házához meghívjuk, honnan az egész társaság elinduland." „Nagyon szívesen, uraim, ba megígérik, hogy holnap velem foglyászuak, mert ime Mond és Plútó vizsláim már nagyon meghíztak, azoukivül szeretném Greener-féle sárkánynélküli puskámat, nemkülönben Kynoch „Perfect" töltényeit megpróbálni." „Mi pedig éppen ma kaptuk Londonból Scott és Parker-féle uj puskáinkat és szívesen fogadjuk ezredes ur meghívását." Eme rövid párbeszéd végével lóra kapva, két órai sebes canter után Mr. Webster Stewart vendégszerető házánál az egész társaságot vigan vacsorálva találtuk. A szomszéd birtokosok többnyire magukkal hozták kopóikat, minek folytán a házi gazda ebeivel együtt nagyon szép és számos falka került össze. ' Vacsora után azt inditványozám, hogy a vadászatot két órával nap felkelte előtt kezdjük meg, mi egyhangúlag elfogadtatván, lassankint pihenésre vonultak vissza a társaság higgadtabb tagjai. Három óra felé megszólalt a keltő óra lármája, mire mindeuki lehető gyorsan felöltözve, az istállók felé sietett. Gyönyörű holdvilágos éj volt, a minőt csakis nálunk láthatni, s a nagyszerű csendet legfeljebb a fülesbaglyok huhogása szakitá félbe némelykor, melyek a szomszéd fenyvesben ütötték tel éjjeli tanyájukat. Mielőtt lóra szálltunk volna, Mr. Stewart mindenese jelentette, hogy ezelőtt egy félórával hallotta a róka ugatását, mely szerinte a szomszéd Mr. Bradley tarlójában tartózkodik s alkalmasint ugyanazonos az anyiszor, de mindig eredménytelenül bajszolt vén nőstény rókával. — E hirre azonnal a jelzett hely felé siettünk. Mialatt a tarló kerítését előttiiuk felnyitották, néhány kutya előre csúszott, és nemsokára Mr. Monziuga Old Rattler nevű pompás kutyája elnyiffántotta magát, mi a falka fiatalabb tagjaira épp oly hátát gyakorolt, mintha valamely csataraén a trombita hangját meghallaná, A kutyák előre siettek, visszaterelésről szó sem lehetett, mindegyik saját tetszése szerint kereste a róka nyomát. — Alljon meg csak ezredes ur, monda Mr. Wrenn, várjuk be merre hajtanak a kutyák. Éu nagyon ismerem az egész tájékot, és ba a vén róka amaz ültetvényen keresztül szalad, ugy bizonyára erre kell jönnie, hogy aztán egyenesen a régi Randal északi' oldalán fekvő burricaneba juthasson. Álljunk meg tehát és gyönyörködjünk a szép hangversenyen a nélkül, hogy a fiatalokkal kelljen szaladgálnunk. Minthogy mindketten a társaság legöregebbjei voltunk, szívesen beleegyeztem^ Mr. Wrenn inditványába. A róka bizonyosan közvetlenül Rattler előtt kelhetett fel, s az egész talka egyhangú csaholással követte azon az utón, melyet. Mr. Wrenn előre jelzett. De az egyhangú csabolásból azért mégis egyes kiváló kutyák hangját a távolból tisztán ki lehetett venni. „Hallott-e már ezredes ur ily zenét? — Az a bizonyos tiszta és erős hang az én „

Music"-om hangja, s lia fogadó ember lennék, egész telepemet rátenném, hogy ő lesz. az első a róka után, s a mi több, ba a rókátlefogják, ő lesz a legelső, a ki megmarja. És Mr. Wrenn igazat mondott. „Menjünk most a falka elé, mely bizonyosan ama fenyves sarkán fog kitörni - — E szavak után mintegy báromszáz yardnyira lassú canterban előre nyomulva, egy tisztás szélén állást foglaltunk. „Látja ezredes ur azt a nyílást ott a kerítés közepén, erre fog kibújni a róka. — En a füleiről ismerek csak reá, melyeket ezelőtt két év val levágtam, midőn kutyáim lenyomták s utóbb mégis eleresztettem) — Már sokszor hejtották azóta, de az átkozott dög sokkal okosabb, semhogy a tára felülne, hanem mindig a hurriCane-ba menekül, hol a kutyák rendesen nyomát vesztik. Csitt, már jön ; most láttam szürke bundáját „a tisztáson". Mindezeket suttogva mondá Mr. Wrenn. s most csakugyan a legnagyobb róka, melyet valaha az országban láttam, keresztül bujt a kerítésen, de bennüuket észre véve, nyilsebesse'ggel a túlsó sűrűben eltűnt. О volt az — folytatá Mr. Wrenn — láttam megnyirbált füleit. Most azonban a talka közeledésére Gypsy kanczám elannyira idegessé lett, hogy alig birtam vele s utóbb majdhogy le nem Vetett. Látja ezredes ur „Music" az első, utána Rattler és Stewart ur Zee-je. Mr. Wrenn sarkantyúba kapta lovát és a talka után ügetett, mig én csak nagy nehezen vehettem erőt a végképen megbolondult lo von, mely tüskön-bokron keresztül rohant. — Feltettem magamban, hogy amaz esetre, ha ép kézzel, lábbal hazakerülök, egy éjjeli rókavadászaton Gypsy-t többé nem fogom használni. A falka mindinkább távozván, csak némelykor hallottuk a csaholást, mig egyszerre ismét felénk fordult, de én ekkor lovamról leszállva, pipára gyújtottam és Wrnen úrral kedélyesen beszélgetve czélszeriibbnek tartottam az egész dologban többé részt nem venni. Az egész vadászat bárom álló óráig tartott, mig aztán a kutyák az ide-oda hajtott rókát csakugyan lenyomták. A szokatlan időben tartott vadászat bizonyára zavarba hozta a rókát, mely szokott búvó helyét elfelejtve, folyton egyik erdőből a másikba szaladt, holott a hurricaneba is könnyen juthatott volna. A killnél nem Music, hanem Battler