Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-11-26 / 49. szám

510 Vadász- és Verseny-Lap. November 26. 1885. Egy régi, sok belyen, különösen a fran­•czia államménesekben megejtett kísérletről s annak itteni eredményéről: az angol arabs •vér vegyítéséről kell még emlitést tenni. Az ok, mely az embereket e kísérletre birta, nagyon könnyen érthető. Az angol lónak is megvannak a maga kitűnő tulajdonságai, de fogyatkozásai is, az arabnak szinten, a kettő­ből jó lenne egy olyan produktumot elő­állítani, mely csupán mind a kettő előnyeivel birna. hátrányaik nélkül. Sajnos, hogy általá­ban, különösen a második és későbbi ivadé­kokban éppen az ellenkező történt: megma­radtak a hátrányok, eltűntek az előnyök. Mezőhegyes is törekszik a czél felé Gid­r(ui ménesével, de a szokottól való eltéré­sekkel. Mindjárt alapnak nagyobb, nehezebb, termetesebb arabfajt választott s vele nem keverte, hanem bele, ugy szólván csak cse­pegtette az angol, még pedig az angol teli­vért. Az arabs jelleget fenn akarja, a meny­nyire csak lehet tartani, de eredendő bűneit az angollal kiküszöbölni. Lassan megy előre ; csak ott alkalmaz egyszer angol telivért a hol nagy szükség van rá, de utána két-há­rom ivadékban megmarad a régi törzsnél. S ma már bizonyosan mondható, hogy ez eljárás is sikerre vezet. A Gidranok Gidra­nok maradnak, de javulnak. — A kiállitott 1 Gidran törzsmén, a Gidran— Chief Justice­kancza és mén, az Exact, Amaty kereszte­zések az arab jelleg megtartása mellett jobb háttal, vállal és csülkkel bírnak, a fiatal Bí­bor—Gidran-kancza még sokkal aczélosabb­nak is látszik, mint a régi Gidranok ren­desen lenni szoktak. Ugyancsak a Gidran törzsből állított ki az osztrák földmivelési minisztérium is egy 'Gidran-Sagya kanczát és egy Gidran-Daho­man mént, tehát tisztán arabs vérben te­nyésztett lovakat. A szabályosságtól némely vonalakban van eltérés — különösen a mén­nek szük, ugy nevezett kan-fara van — de egyébként szép és igen jól mozgó lovak. Bizonyságai annak, hogy ba nagy arabs lo­vat akarunk, a Gidran erre kitűnő anyag. * * * A keleti vérről szólva, kiváló figyelem­ben kell részesíteni a cs. k. főudvarmesteri hivatal által a lipizzai ménesből kiállitott mé­neket. E ménes 1580-ban alapítva, több mint 300 éve áll fenn, a régi spanyol-nápolyi vért arabbal vegyitve tenyészti s elősegitve a be­gyes, sziklás talajtól, a melyen való sebes mozgás, az ott termett kurta, de illatos táp­láló fü az izmokat aczélossá, a nemes álla­tokat ügyessé, bátrakká, a jó tiszta levegő tüdejüket tággá teszi, oly kitűnő minőség­ben tartotta fenn, hogy méltán lett világhí­rűvé s eléggé nem örülhetünk, hogy királyi bőkezűség folytán, első sorban különösen ke­leti hegyvidékünk anyagának emelése s ne­mesítésére, állami lótenyésztésünk is ala­píthatott e, vérből Fogarason ménest. A lipiczai ló küllemét és képességeit a ló és tenyésztése iránt érdeklődő közönség előtt felesleges vállalkozás lenne bővöbben ismertetni akarni. A kiállitott mének termé­szetesen tündököltek az ismert kitűnő tulaj­donságukban, s különösen az elővezetésnél gyönyörködve nézte azokat mindenki. A főudvarmesteri hivatalnak a kiállítás közönsége egyébként még egy más érdekes látványt is köszönhet: a Kladrubban tisztán fentartott és tenyésztett régi nagy, spanyol­nápolyi lovak bemutatását. A bécsi, megbe­csülhetlen kincset rejtő udvari istállók fő­kapuja mellett levő első helyiségben állnak az e fajta lovak legjobb képviselői; szürke és fekete, nagy 17 markos és még ennél is nagyobb mének, az előbbiek a temetések ün­nepi diszét emelik e czélra különösen alkal­mas tekintélyes, imponáló megjelenésük, pá­ratlan délczeg tartásuk és járásukkal. Ránk magyarokra különösen érdekesek még e lo­vak azért, is mert régi jő méneseink legjava nálunk s még inkább odaát Erdélyben e vért tenyésztették, és sok ma is fennállónak ez az alapja; s igy a kladrubi lovakban mé­neseink történeti múltjának élő emlékeit láttuk mai lovaink között megjelenni. Ha­talmas erős, mellette kitűnő tiszta csont, lassú fejlődesü, de soká, egész a késő vénsé­gig való használhatóság, elpusztithatlanság, roppant ellentállási képesség, tartósság, ritka tanulékonyság, ez idő szerint nem tetszetős alakú nagy fej, lapos bordák, rossz kötés, mely utóbbiak természetesen soha sem lehet­tek hasznosak és jók s a már méltatott járó mód jellemzik e lovakat. De éppen e mozgási modor időveszteséggel jár s ezt a mai rohanva baladni akaró és kénytelen kor nem használhatja.') * * * Mint érintettük, a lipiczai fajból nálunk is alakíttatott, még pedig a hol logjobban helyén van, Erdélyben, Fogarason egy állami ménes. E ménes még uj, alig tiz éves, s ám­bár legkitűnőbb anyagból: egyenesen Lipi­czáról hozott, továbbá az ottani fajnak Me­zőhegyesen, Therezováczon részint tisztán, részint arabs vérrel tovább tenyésztett lovai­ból lett alakitva, mégis bizonyos idő kell mikorra megállapodik, egyöntetüve lesz, — A kiállitott lovak ellen azonban ez irányban sem lehet panasz. Általában kisebbek, mint a melyeket ez alkalommal az eredeti törzs­ből láttunk kiállitva, de azzal e fajnál mi részünkről, ha ezt a magasságot — 157—160 centimeter — elérik, nem törődüuk, nem kü­lönösen akkor, ba, mint ez esetben, még az eredetinél is aczélosabbnak, szívósabbnak, s igy ba talán nem is a lovardában, de a mi, belyenkint bosszú s általában rosz és igen rosz közt váltakozó utainkon használhatób­baknak is látszanak. Éppen e tubijdouságuk­ról tett fényes tanúságot egy Pluto kancza, mely a kiállításon volt látható s mely az utat, Foyarastól Budapestig, nyereg alatt kö­vön, sárban és homokon váltakozva haladva, 7 nap alatt tette meg, 4) A többi itt látható lovak is a legjobb lipizzai lovak, Pluto, Maestoso, Favory és Ineitato véréből szár­maznak. Csak egy Favory ménnek anyja volt „Ragya", de ez a körülmény éppen nem vált hátrányára, a mint egyáltalán a Sagya az az arabs vér, a mely a mi arabsaink között talán a legjobb sikerrel vegyithető a lipiz­zaihoz. Az egész bemutatott törzs gyönyörű volt, de nekünk a Pluto törzsmén és kan­czákon kivül még is legjobban tetszett a Favory—Maestoso-méu. Az osztrák kormány e lipizzai fajból egy Conversano— Mime—Neapolitano— Real 4éves szürke kanczát állított ki. (Folytatása következik.j A nemzetközi lókereskedés. A budapesti mult havi nemzetközi lóki­állitás tömérdek bel- és külföldi látogatót vonzott Magyarország metropolisába, hol ha­zánk mindenféle fajú lovai kiváló példányok­ban voltak kéviselve. Magyarország lóállománya, mely az egy millió darabot jóval fölülhaladja, tekintélyes tőkét képvisel s ama lendület mellett, mely az utóbbi pár évtized óta a hazai lótenyész­tés terén mutatkozott, s fokozatos mérvben mutatkozik, a fődolog az, hogy tenyésztmé­nyünk mennél jobban értekesitbető legyen. Most midőn a külföld itt járt szakemberei személyesen győződhettek meg, mily gazdag és sokféle kívánalomnak megfelelő lóanyag­3) Kivéve diszf'ogatokba, hanem ebben aztán nincs is hozzájuk fogható egész világon — igazán császári fenségü egy-egy ilyen S-as fogat; roppant nagyságuk, nemes tartásuk és méltóságos járásuk által ; — a roppant szépséget rontja ugyan a még mindig ki nem küszöbölhetett kos-fej, — de hát e bizarrság is — ritkítja őket. Ilyen más uralkodó­nak nincs. Szerk. *) Említettük akkor mindjárt e lapokban. Szerk. gal rendelkezünk, azon kell iparkodnunk, hogy eme nemzetgazdasági czikkünk ne ma­radjon „véka alá rejtett kincs" s igy annak ugy a hazában, mint a külföldön biztos pia­czokat teremtsünk. De hogy törekvésünknek fényes sikere lehessen, nem szabad az eddigi eredmények­kel megelégednünk. Ha piaczot teremtettünk lovainknak, arról is gondoskodnunk kell, hogy azt a piaczot folyvást a legjobb anyag­gokkal s bőven lássuk el. Magyarország ked­vező tenyésztési viszonyai mellett ez köny­nyen elérhető, csak egy kis buzgó törekvés kell hozzá, az okszerű tenyésztéshez szüksé­ges szakértelmen kivül. Sok oly állam van Éurópában, mely lószükségletét más orszá­gokból pótolja s ba az ilyenek fedezéséhez mi is járulhatunk tenyésztésünkkel, tömér­dek kincs fog hazánkba befolyni. Magyarország eddig is több lovat szá­litott ki az utóbbi időkben, mint a mennyit behozott, mint ezt az országos statisztika adatai és bizonyítják. Igy 1883-ban a be­behozatal 1364 drb volt, s ezzel 9771 drb kiszállított ló áll szemben, tehát a kiszállí­tás a behozatalt 8407-tel múlja felül; az 1884-dik évben a behozatal 4506-ra rúgott, míg a kivitel 8986 darabra, tehát a kiszál­lítási többlet 4480 drb ló. Ám hovátovább oda kell törekednünk, bogy a külföldről való behozatalt csökkent­sük, ellenben a kivitelt évről-évre fokozzuk. Nem kell attól legkevésbbé sem tartanunk, hogy a jó anyag vevőre nem talál, mert a lószükséglet a külföld számos országában, mint már fentebb emiitettük, tekintélyes mérvű Hogy erről mindenki meggyőződhessék, utalunk a hivatalos statisztikai adatokra, melyek kimutatják, bogy a különböző álla­mok három egymás után következett évben hány darab lovat importáltak magoknak. Államok : 1882 : 1883 : 1884 : Németország 65043 76737 74592 Olaszország 15797 17467 22743 Francziaország 20406 10185 14660 Angolország 8327 10409 12929 Belgium 10610 11172 12164 Svájcz 5962 6093 8411 Ausztria-Magyarorsz. 9959 6176 6009 Portugália 1908 1627 1181 A következő öt államból pedig két évről szóló statisztikai adattal rendelkezhetünk az oda beszállított lovakról nevezetesen: Államok : 1882-ben 1883-ban Németalföld 7037 7253 Dánia 6829 6673 Norvégia 282 295 Románia 20301 13137 Svédország 2735 2094 Ez adatok nyilván mutatják, hogy a lószükséglet általában nemhogy csökkenne a külföld államaiban, de sőt mindinkább emel­kedik. Hogy tehát sikerrel versenyezhessünk más lótenyésztő országokkal, kik feleslegei­ket a külföldön értékesíthetik: szem előtt kell tartanunk folyvást a „győzzön a jobb" elvét, s ha e szerint járunk el lótenyészté­sünknél, nem kell aggódnunk, hogy tenyészt­ményünk holt tőkeként a nyakunkon marad. Egy kis áttekintést uyujtunk itt még amaz átlagárakról, melyeket a statisztika a be- és kiszállított lovaknál fölmutat az 1884. évről, darabját számítva. Államok: behozatali ár; kiviteli ár. Angolország 200 forint 585 forint Magyarország 300 forint 350 forint Ausztria 350—400 forint 150 forint Németország 400 forint 600 forint Azon kell tehát igyekeznünk, hogy ne csak a mennyiségben, de a minőségben is fokozatos előhaladást mutathassunk föl hazai lótenyésztésünknél, hogy a kiszállított lo­vakért meunél nagyobb árakat tízesen a kül­föld s lóanyagainkat nélkülözhetetlenekké tegyük előtte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom