Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-10-01 / 40. szám

Október 1. 1885. egy hoszszal nyerte 2:20 alatt. Most változott a küzdők iránt való bizalom s a kétszer már győztes lett a fogadási piacz határozott favoritje, mely azonban a harmadik heatben galopba vágván, oly sok tért veszített, hogy Phallas a czélnál tizenkét hoszszal előzte meg 2:2172 alatt érkezve be. A következő negyedik heatben újra Harry Wilkes volt a kedvencz s a bookmakerek csak 2:1-et jegyeztek ellene. A nyolczad mértföldnél Harry Wilkes fölvágott, de rögtön ismét ligetesbe ment át s midőn a fél mértföldnél Phállas galopozott, Harry Wilkesnek könnyű volt, e heatet megnyerni s a matehet előnyére dönteni el. A győztes az utolsó mértföldjét 2:18% alatt végezte. A moszkvai nyári ügető-meetingnek eléggé érdekes napjai voltak, kiváltképen a negyedik, ötödik és hatodik nap. A negyedik (jun. 24) nyitánya mindjárt meglepetés volt. Pályáztak ebben a 3000 rubeles egyleti dijért 4éves kanczák 3 werst távolságra (3198 meter). A propositió szerint a versenyt 5:25 vagy még rövidebb idő alatt kellett végezni; azonban e követelménynek a báróin pályázó egyike sem tudott eleget tenni ; az elsőnek beérkezett Azamaja szürke kanczának is 5:25%-re volt szüksége. Egy másik kisérlet még rosszabb eredményre vezetett, mert az első, Vaznaja p k 5:307, alatt végezte s igy a dij nem is adatott ki. E távolságot egyébiránt a meeting második napján Ptitschlca 4é k 5:25 alatt végezte, mig a döntőfutásban a fentemiitett Azamaja 5:247

2 recordot csinált ; azóta azonban a meetingben egy fiatal kancza sem érte ezt el. Máskép állt a dolog a ménekkel. A negyedik nap a császári ménes-igazgatóság díjáért (1250 rubel, 3 werst táv.) 4éves mének pályázván, a győztes Namjestnilc fm5:21%, Udalaj pedig 5:22 alatt érkezett be, s a döntőfutásban utóbbi plaue 5:20 recordot ért el. — A hatodik nap egyleti dijáért (1000 rubel) 4é mének és kanczák mérkőztek. Udalajon kivűl pályáztak még e versenyben Gramótij és Lunatic s előbb emiitett 5:18%, utóbbi 5:22 alatt végezte a pályát. Egy későbbi versenyben I)osadnij 4é m 22

}/

2 s Ugar 5:24% alatt ügette be a bárom werstet Ha ez adatokat tekintetbe veszszük, ugy látszik, indokolt az oroszoknak az ügető pályán mének iránt való előszeretete. Ez utóbbi nap különösebb jelentőségű volt annyiban, hogy aznap vitte a chrjiinowoji főménes első produktumát először versenytérre. Wrag 6é p m volt ez (ap Wizapur a Beike), de csak a második dijat vihette haza, habár a 3 werstet 5:14 alatt végezte, m

)g a győztes, Daragan ur 7é sz m Prinz (ap Pocbwalnij a Lisa) 5:6'/

2 recordot csinált. A döntő versenyben Prinz 5:19-eze! nyert Wragnak 5:23 % reeordja ellen. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. A budapesti általános lókiállitás 1885 október 5-től-10-ig. Midőn e lap olvasóink kezébe jut, már csak rövid 2—3 nap választ el bennünket a nagy lókiállitás megnyitásától. Alig hiszszük, hogy lapunk olvasói közül valaki is elmaradjon eme kiállításról, melyhez hasonló Magyarországon, de talán az egész világon ínég nem volt, és '— legalább nálunk — egyhamar nem is lesz. Maradandó haszna eme kiállításnak főleg az lesz, ha tenyésztőink a tárlatot komoly tanulmány tárgyává téve, a tanulságokat otthon gyakorlatilag alkalmazzák. Hogy eme tanulmányozást előre is megkönnyítsük, megszereztük a kiállítási catalogus bevezetésének kefe-lenyomatát, s itt közöljük e munkálatot, mely az egész kiállítás czéljatiak és beosztásának vázlatos ismertetéVadász- e's Verseny-Lap. sével, s a bent foglalt legújabb lótenyésztési adatokkal, nagybecsű előzetes tájékozást fog nyújtani. * * * „Ha elfogadjuk azt, — a mit tagadni alig is lehetne, — hogy összes közgazdaságunk élőfájának törzsét a mezőgazdaság képezi, s hogy eme törzs állapotától függ a fa koronájának — az iparnak hatalmas, erőteljes fejlődése, mely nélkül nem virulhat buján a lombsátor — a kereskedelem, s nem hozhat dús gyümölcsöt az egész fa ; ugy nem fogjuk tagadhatni azt sem, hogy a törzsnek — a mezőgazdaságnak, éltető gyökérzetét Magyarországon az állattenyésztés képezvén, eme közgazdasági tényező állapota a legnagyobb figyelmet érdemli," Eme nagy igazságot rejtő mondatot találjuk az 1885. évi budapesti állatkiállitások rendezésére hivatott bizottság ama felhívásában, melyet majdnem másfél év előtt bocsátott ki Magyarország állattenyésztőihez a kiállításban való részvétel biztositása végett. Hogy e felhívás élénk viszhangra talált gazdaközönségünknél, azt fényesen bizonyítja az eddigi állattárlatok sikere, mert a májusban megnyitott baromfi-kiállitástól egészen a mult hóban bezárt szarvasmarha-kiállításig valóban minden tárlat olyan képet mutatott, a minőt a maga nemében eddig hazánkban még soha egyesítve nem láttunk. Most nyilik meg a legutolsó — a lókiállitás, melyre nézve ama felhívásban következők mondattak: „Kétségtelen, hogy ez államilag is legrégebben és legjobban gyámolított állattenyésztési ág legnagyobb virágzásnak örvend Ma gy arors zágon. Hadseregünk lószükséglete ma már bőven Ö D fedezve van belföldi lótermelésiink által, sőt több külföldi hadsereg részére is Magyarország képezi a beszerzési források egyik legjelentékenyebbjét, s ha a kiállításon ujabban és bővebben is bemutathatjuk a külföldnek, bol és mily áron szerezhető be nálunk a katonai czélokra alkalmas ló, ugy esetleg jelentékenyen emelhetjük még ez irányú lókivitelünket. Közép és kisebb termetű, jó vérű, sebes, hámos és hátas lovaink kivitele is még nagy mérvben szaporítható volna egy sikerült lókiállitáson szőtt uj kereskedelmi összeköttetések által. E tekintetben tanulságos példaként említhetjük fel az 1878-iki párisi nemzetközi lókiállitáson való részvételünk sikerét, bol bár csak igen korlátolt számú collectiv kiállitás által volt bemutatható országos lótenyésztésünk, mégis oly eredményt értünk el, bog-y a következő években több ezer lóval emelkedett kivitelünk. Ha már most a budapesti nemzetközi lókiállitás alkalmával nemcsak népies lótenyésztésünk lesz méltóan képviselve, hanem a nagyobb és kisebb ménesek tulajdonosai is bemutatandják, állami lótenyész-intézeteinkkel karöltve, országos lótenyésztésünk szinétjavát, ugy bizton remélhető, liogy magasabb értékű, nemesebb vérű, fényűzési czélokra szolgáló lovaink jobb értékesitésének és nagyobb kivitelének ujabb csatornái fognak létesíttetni e kiállításon. E tekintetben felette kívánatos, hogy jobb vérű méneseinkből és nagyobb tenyésztőink által kocsiban, hámban vagy nyereg alatt jól betanított ló minél nagyobb számban állittassék ki, miután ezek bemutatható képességük által legtöbb vevőt szerezhetnek Magyarországnak, melv éppen a vér és képesség tekintetében hódíthat barátokat a continensen, bol a külső idomoknak — bebizonyított képesség nélküli hibás divattá vált cultusa az utolsó időkben mindinkább csökkenti az igazi belértékkel biró kipróbált képességű vérlovak számát. 411 De eltekintve a külföldi kivitelnek eme nemzetközi kiállitás folytán remélhető ujabb lendületétől, szintoly fontos feladatnak tartjuk azt, liogy belföldi fogyasztóink, sőt maguk lótenyésztő gazdáink is egymás között tisztába jöhessenek az iránt, hogy az ország mely vidékén és mely tenyésztőjénél találhatják meg azt az anyagot, melyre szükségük van. Magyarország mezőgazdasága mindinkább közeledik amaz időhöz, melyben lótenyésztése fogja szolgáltatni az igavonó erő legnagyobb részét, mig szarvasmarha tenyésztése a bus- és tejtermelés jövedelmezőbb terére fog vonulni. Jelentékeny feladata lesz tehát jövőben az országos lótenyésztésnek kellő szánni és minőségű igáslovat előállítani. Ama lótenyésztők, kik már ma a jövő feladatára készülve, ily irányú tenyésztést kívánnak tolytatni, eme lókiállitás alkalmával megláthatják azt, bouuan és mily anyagot szerezhetnek be e czélra ? Az egyes kiválóbb lótenyésztési vidékek népies lótenyésztésének egységes és nagyobb mérvű bemutatására az illető vármegyék lótenyész-bizottinányai vannak hivatva. Ezekben találjuk röviden körvonalozva ama czélt, melyet a lókiállitási rendező bizottsíg, munkájának megkezdése alkalmával, maga elé tűzött. A munka gyümölcsét szemlélheti a nagy közönség azmaz 5 nagy istállóban, melyeknek kapui ma megnyílván: összesen 830 kiállított lóval oly képet mutatnak, mely — azt hiszszük — méltó a nagyszabású kerethez, s a mű megalkotására minden oldalról hozott, áldozatokhoz. Az egész lókiállitás — eredeti programmja szerint — bárom főcsoportra oszlik. I. Csoport. 1. Ménesek collectiv kiállítása, hol a nagyohh ménesek tulajdonosai külön keretben kívánják bemutatni méneseiket. Itt méltán első helyet foglalnak el királyunk ő felségének lipizzai és kladrubi magánménesei 10 lóval. Az uralkodó eme két ménese nagy befolyást gyakorolt országos lótenyésztésünkre is. E ménesekből fejedelmi kegy folytán számos törzsméu került e század elejétől fogva a mezőbegyesi állami ménesbe s a méntelepekbe, a legújabban a fogarasi ménesbe is, bol csupán csak lipizzai vér tény észtetik. melynek alapforrása a Trieszt mellett a Karst hegységben 300 év óta fennálló lipizzai udvari ménes. Második helyen szerepelnek az ausztriai állami lótenyész-intézetek, a radauezi állami ménes és az örökös tartományok méntelepei 24 lóval. Ez istálló másik oldalát -a magyar állami lótenyész-intézetek kollektiv kiállítása foglalja cl. A ki ismeri azt a fontos, sőt döntő szerepet, mely Magyarország lótenyésztésében az állami lótenyész-intézeteknek jutott, a ki tudja, hogy ezek képezik lótenyésztésünk eddigi haladásának s jövő felvirágzásának alapforrását, az természetesnek fogja találni, hogy az állami lótenyész-intézetekben tenyésztett mindén egyes fajtát és törzsöt méltóan kellett képviseltetni ezen országos tárlaton ; mert hiszen az országos lótenyésztés teljes képét akartuk bemutatni, s a geográfus is. ki egy nagy folyam leírását tervezi, annak alapforrásait tartozik részletesen kimutatni. Minden fajtából, s minden törzsből ki van állítva az illető ménesnek 1 — 1 törzsménje és 2 törzs-kanczája, s azonkívül a méntelepek létszámából is törzsek szerint 4—4 fedező mén. Általánosan megjegyezhető, hogy nem egyes legjobb példányok választattak ki, hanem olyanok, melyen az illető törzs általános minősége leghívebben képviseltetik. A II. sz. istállóban találjuk egyéb magasabb angol vérű magánménesünk kollektiv