Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-02-28 / 9. szám

74 sikerült is a kanczának, mert mindjárt első felléptével oly szép formát mutatott, mi néki e téren szép jövőt látszik biztosítania, nevezetesen megverte a bécsi őszi versenyek második napján az akkor 4éves Bizza reámot — az évért csak kiluncz kilo teherkülönbség mellett — igen könnyen, s ez ugy hiszszük oly tekintélyes forma, mi fentebbi állitásunk mellett csak még jobban bizonyíthat. Kár, miszerint e kancza, futásában oly nehezen tartható, miáltal rendszerint még előbb sokkal többet vesz ki magából, mintsem az reá előnyös lehetne, а e körülménynek tulajdonítjuk leginkább, miszerint későbben a soproni őszi versenyek alkalmával mindkét futott gátversenyében nem birta tulajdonosának színeit nyerésre segíteni, habár azokban mindig igen respectábilisan szaladt Árva tizenkilencz futása közül, melyek többnyire kurta távolságú bandicapekre esnek, csak két, s azok közül is a debreczeni Vigaszhandicapben körüljárás által való nyeréssel birt istállójának beszámolni. Legszebb futása e kis kanczának okvetlenül a pesti májusi versenyek alkalmával a Hazafi-dijban volt, melyben egyenlő teher alatt legsebesebb lovaink egyikét, Nézsát birta a második helyért megverni; igaz, miszerint többnyire igen tisztességesen szaladt, s helyre igen gyakran ; az iramot azonban a távoszloptól a nyerőpontig a vele futott lovakkal soha sem birta végig kitartani. Árva versenyformájához igen hasonlít a Buecaneer—Paulina pej kancza Pedrittáészintén ; tizenhárom versenye közül szintén csak két handicap megnyerését igen könnyű terhek alatt birja felmutatni mult évi szereplésével ; pedig hogy tavaszszal még sokat tarthattak reá istállójában, az abból látszik ki a legjobban, miszerint a Derbyre való bánatjelenlések idejében, mint már egyszer emiitők, őt tartották jónak abban állva hagyni, istállótársa Cambrian helyett ! Mult őszszel a kancza tulajdonost cserélt, s ez évben a gát- és akadálypályára lesz előkészítve, melyen már termeténél fogva is szép jövőt jósolunk nékie, kivált ha temperamentuma a tél folytán javult is egy kevéssé. A még bátralévő mult évi báromévesekről alig van mit mondani, azok az eladó classisba tartoznak leginkább, s közülök csakis Loup-garou mutatott jobb formát, a bécsi nyári versenyek alatt négy eladó versenyt nyervén meg többnyire Jaquitta és Radies- chen s egyszer két mértföld távolságra Briczi ellen is. Legtekintélyesebb formáját a mén azonban a debreczeni versenyek alatt a nagy handicapben mutatta meg, midőn két és egy negyedmértföld távolságon egy igen érdekes versenyt futott Theoristtal, melytől igaz, hogy 12V3 kilo teherkönnyebbséget kapott az évért, de ettől csakis nehezen lett megverve, maga után pedig egy Gyöngyvirágot hsgyott. D. A. Az orosz birodalom lótörzsei és tenyésztésük. Dr. Freytag Károlytól. (Folytatás.) D) A kelet-tengeri tartományok törzsei. a) Esztbland lovai. Az eszthlandi kormányzóság — eszth nyelven И iroma, azaz határvidék — a finn tengeröbölnél fekszik, körülbelől oly nagy mint Wesztfália vagy Alsó-Ausztria, 367.71 földrajzi négyszögmértföld, 322,668 lélekkel. Az egész terület északi és északnyugoti irányban lejtősödik, csaknem mindenütt lapály; csak kevés begy merül itt-ott föl; — a „Jánoshegy „ Dagannél s a „Három testvér" Wierlandban s néhány alacsony mészhegy adnak némi változatosságot eme, lápokban gazdag területnek. A több mint 280 tó — melyek közt a Peipus tó a legjelentékenyebb — a régi időkben részben erődítésül szolgáltak, a terület biztosítására és védelmezéI sére. E tavak nagyobb része jóizű halakkal bővölködik s igen sokan vannak ott, a kik halászatból és halkereskedésből élnek. Eszthland negyedrészét erdő boritja, s ha az „őserdő" fogalmát csupán az emberi kéz mivelése és gondozása hiányában keressük, akkor itt-ott még őserdőkre is bukkanunk. A lombos fák, a tűlevelűekkel szemben, itt nagyon háttérbe szorúlnak. Vadakból még mindig nagy számmal található itt a medve, farkas, hiúz és borz, a nagyon becsült jávorszarvas ellenben az ujabb időkben már sokkal csekélyebb számban fordúl elő. E kormányzóság népe nagyobb részben a finn törzshöz tartozik. Az esztlii parasztok erélyesek, de a tisztasággal nem sokat törődnek, nyers, darabos modorú emberek. Falvakban laknak, együtt, azonban lakásaikra nézve, melyekben nagyon gyakran emberek és állatok együtt laknak még sok-kívánnivaló. A többnyire fából épített alacsony kunyhók néhány év alatt roskatagokká válnak s mindig füsttel telvék. Csupán kivételkép találhatunk Eszthlandban oly helységeket, melyek rendszeresen épitvék ; helylyel-közzel a nagyobb nemesi birtokok dicséretes kivételt képeznek; ezeken jobb korban való épületeket láthatni, ittott terjedelmes kastélyokat, tűrhető istállókat, csűröket s rendesen a kastély mögött nagy kertet vagy parkot, gyümölcsös és zöldséges kertet. E kormányzóságnak részben nagyon termékeny talaján főleg rozsot, árpát, zabot, pohánkát termesztenek, búzát azonban csak ritkábban, mert kevés helyen ad sikeres termést. Nsgy területeket foglalnak el a burgonya- kender- és lenföldek is. Az 1839-ik évben alakult eszthlandi gazdasági egyesület ugy a földmivelés, mint a házi állat tenyésztésének emelésére jelentékeny mérvben hatott közre. Mind a két gazdasági ág, annak idején, nagy lendületet nyert. Korábbi időkben Esztblandban ugy a földmivelés, mint a házi állat-tenyésztés nagyon el volt hanyagolva, s egyes kerületekben az okszerű gazdálkodás még mindig mögötte áll a délre fekvő szomszédos tartományokénak. Habár az Eszthlandban nevelt különféle házi állatok száma, a legújabb statisztikai adatok szerint, csekélynek nem mondható is, mindamellett minőségük és képességük nem minden tekintetben elégíti ki az ország lakosainak igényeit. A nagyobb nemesi birtokokra az ujabb időkben igen sok külföldi fajú szarvasmarhát — többnyire bikát — szállítottak be, azonkivül most állami méntelepek х

таппак fölállítva s a magán ménesek javítása körül is nagy buzgalommal járnak el. Mi itt nem terjeszkedünk ki az ottani szarvasmarha-, juh-, sertés- stb. tenyésztésre s áttérünk ezennel a lótenyésztésre. A balti tartományok legészakibb részeiben, Eszthlandnak ugy a száraz földén mint az e kormányzósághoz tartozó Dagö és Oesel szigetein, egy sajátságos alkatú lófaj fordul elő, mely jellegző formáit némely helyeken az újkorig megtartotta s jó tulajdonságai végett más, észak-oroszországi lófajok javítására gyakran alkalmaztatik. A mi Eszthlandnak a száraz földön tenyésztett lovait—az úgynevezett „poroszká"kat — illeti, az állatok nagysága és ereje szerint, rég idő óta két fajtára osztják e pony-törzset, nevezetesen „kettős poroszká"nak nevezik a nagyobbakat s egyszerűen „poroszkák"-nak az apróbb állatokat. Mind a két fajtában gyakran fordulnak elő világos szőrüek, szürkék azonban ritkán. A szögsárgáknál dereseknél,világos sárgáknál rendesen megvannak a sötét hátcsikok, ugy a fekete szőrgyürűk is az előlábakon. Helylyelközzel láthatni Eszthlandban pejeket, feketéket és sötétsárgákat ; tarkák azonban csak elvétve fordulnak elő. A „kettős poroszkák" csikókoruktól fogva czélszerű tartás és jó táplálás mellett 1.50 meter magasságig megnőnek. Moerder és Hutten Czapski gróf átlagos nagyságukat 1.46 met.erre teszik s azt mondiák, bogy a közönséges, egyszerű poroszkák mindenkor kisebbek. Magasságuk és erejük azonban, ugy látszik, az ujabb időben, nagyobb tenyészmének alkalmazása folytán, valamivel jelentékenyebb lett. Az egyszerű porosíkák rendesen sokkal csinosabbak, finomabb csonlúak, s többnyire ép oly szép alkatúak, mint a nagyobb tajta poroszkák. A testalkati különbség, egyébiránt, koránt sem oly nagy, mint azt némely régibb irók állították. Az eszthlandi poroszkáknak középnagyságú fejők, széles homlokuk, szeliden hajlott kosorruk, szép, tüzes szemök s közép hossza ságú, csinos állású fülök van. Vastag nyakuk nem hosszú, inkább rövidnek mondható, rendesen kissé mélyen helyezett, mi a ló küllemének hátrányára van. A lovast a poroszkának nyaka ts feje rosszúl fedezi ; e nem kedvező fej- és nyakállás miatt aztán e lovak vezénylése is gyakran nagyon bajos. Noha a mar rendszerint kissé alacsony s minden jól táplált állatnál gömbölyűnek és húsosnak látszik, még sem mondhatni e testrészt rosszúl alkotottnak, mely e törzsnél széles szügygyel s az egész előtest erős izomzatával van egyesülve. Teste közép bosszaságú s az állat magasságához és nagyságához képest eléggé terjedelmesnek mondható. A hát egyenes vonalú, a széles far mérsékelten gömbölyű s azon a meglehetős vastag fark sem nagyon magasan, sem nagyon mélyen nem áll. Az alsó tagrészek alkata és állása minden gondosan nevelt poroszka-példánynál kifogástalan, miből könnyen kimagyarázható ez állatoknak jelentékeny munkabirása, gyors járása és sebes futása. Főmenetnemök az ügetés; minden jó alapon álló poroszka e menetnemben csaknem oly képességet tüntet föl mint az Orlow-törzs. Több eszthlandi „kettős poroszka" tünt ki az ujabb időkben a versenypályákon is s még derekabbaknak, kitartóbbaknak mutatkoztak, mint a woronescbi kormányzóságnak sokat emlegetett és magasztalt gyorsügetői. A balti tartományokban mindenütt dicsérik és pedig jogosan, az eszthlandi lovak rendkívüli szívósságát. A poroszkák még rosz gondozás és hiányos táplálás mellett is kielégitő képességet mutatnak a hámban ; készséggel végzik a gyakran nem könnyű mezei munkát s a parasztok otromba nehéz szekerei elé fogva reggeltől estig a fuvarozást, télen pedig a szának előtt oly gyorsan és I kitartóan ügetnek, hogy az a nyugateurópai legnemesebb törzsek lovainak is becsületökre válnék. Télen ezeknek az állatoknak a szőre hosszú és bozontos — s a mi fogalmaink szerint dísztelen és vad küllemet kölcsönöznek nekik; az ottani lakosok azonban szeretik lovaeskáikon ezt a nagy, tömött szőrt, mert jól megóvja azokat az idő viszontagságai ellen. Mondják, hogy a 30° R. alatti légmérsékletet is jól kiállják. Nyár idején a poroszkák rövid, fényesen tapadó szőrmezt nyernek, mely, jó táplálás mellett, rendkívül ragyog. Eszthlandnak több nagybirtokosa tett kísérletet, lovai hosszú szőrének őszszel való lenyíratásával, de csakhamar azt tapasztalták, hogy ez az eljárás, az ottani klimatikus viszonyoknál nem alkalmazható, s fölhagytak vele. A kérdéses törzs vérmérséklete, kevés kivétellel, dicséretre méltó; nagy szívósság és elevenség mellett a legtöbb állat szelídnek mutatkozik s engedelmeskedik gazdájának minden vezényszavára. Megelégedettsége —