Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-02-28 / 9. szám

Február 21. 1884. kiváltképen az apróbb fajtának — közmondásossá vált; gyakran még az oly takarmányt is megeszik, a minőket pl. Németországban csak a szamarak elé szoktak vetDi. Csak némileg jó tápszer és gondozás mellett e poroszkák nagy kort érnek és sok éven át képesek megszokott s néha nagyon terhes munkájokat jól végezni. Eszthlandban — mint Oroszország egyéb tartományaiban is — a lovak közt nem ritkán fordul elő a gümőkór (a szibériai „jaswa"); ez a veszélyes betegség a lépvész egy neme, mely a lovakban nagy pusztítást szokott előidézni. Az e kórba eső állatok, a kórjelanség után 12 vagy 24 óra alatt többnyire kimúlnak.*) Ennek okát a mocsári'levegőben keresik, mely különösen éjjel, ártalmas hatású. Tény, hogy azok a lovak, melyek nap lemente előtt istállóba köttetnek s csak napkeltekor hajtatnak ki ismét a levegőre, ritkábban kapják meg e betegséget, mint azok, melyek éjjei is szabadban maradnak. A ragály kiütésekor a beteg lovak mind elhullanak rendszerint, később azonban némi sikerrel égetik ki a gümőt tüzes vassal, belsőleg pedig hígított savakat adnak be a beteg állatoknak. Az érvágást némely helyeken óvószer gyanánt szokták alkalmazni. A szigorú elzárolási rendszabályt többnyire mindenütt alkalmazni szokták. # * * Az eszthlandi poroszkák eredetére nézve Hoerder, „Aperçu historique sur les Institutions hippique et les Races chevalines de la Russie" czimű jeles munkájában több Dagyon érdekes adatot közül, melyből itt kivoüatosan a következőket adjuk. „Nebány, a keresztes vitézek által keletről hozott arab ló került Észak-Németországból a balti tartományokba, melyek itt tenyésztésre s az ottani apró lovakkal való keresztezésre használtattak; e párosításból oly ivadékok kerültek ki, melyek szép alkatuk, nagy gyorsaságuk és szelidségök által előnyösen tűntek ki a régi országos fajok közül. „Brémai Ádám, ki a XI. században Svédországban és Livlandban utazgatott, a livlandiak nagy gazdagságát emlegeti, mely főleg aranyból, de egyszersmind szép paripákból (montures) is állott. A történetírók, a kik a németeknek a rigai tengeröböl-melléki tartományaiba való invázióiról irnak, többször fölemiitik ama szép, erős lovakat, a melyeket ott találtak ; állítólag aprók voltak ugyan azok, de hadi szolgálatra mégis alkalmasak. Az eezthlaodiak és livlandiak, kik örökké harczban álltak szomszédaikkal, többnyire jó lovassággal birtak s az ellenséget mindig nagy hevességgel rohanták meg; erős és bátor lovaik e tekintetben nagy segítségül szolgáltak nekik. A XIII. század háborúiban a keleti tenger mellékén honos lovak a különböző használatokra a legalkalmasabbak voltak. 1223ban, a dorpati csata tartamában, egy lovas hadosztály — a legkitűnőbb lovakkal ellátva — az elleüség bekerítésére rendeltetett ki, mely e föladatát példányszerűen teljesité, 24 óra alatt 140 verstet minden baj nélkül hagyva hátra. Hasonló képességet nem egyszer tüDtetett föl ugy az eszthlandi, mint a HvlaDdi lovasság abban az időben. A XVI. század háborúi borzasztóan pusztítottak Livlandban és Eszthland egy részében, a legnagyobb szegénységet idézve elé ; sok paraszt éhhalálnak lett áldozata s a megmaradtak sem gondolhattak többé derék lófajaik tenyésztésére. Abban az időben sok ezeren pusztultak el e ház> állatok közül. Csak néhány kerületben maradt fenn egy csekély rész a régi lófajokból, melyek újra *) Az embereknél a lépvész könnyen előidézi a pokolvart, valószínűleg azért, mert a legyek, melyek a beteg állatokkal érintkeznek, a ragály-anyagot átviszik az embeiekre, különösen a ménesek mellett a szabadban háló pásztorokra. Helyes gyógykezelés mellett azonban e pokol var ritkán halálos. Vadász- és Verseny-Lap. magokra vonták később a szomszédos népek figyelmét. Houpel szerint, a hadvezetők, katonáikat eszthlandi poroszkákkal látták el. Midőn 1561ben az oroszok által nagyon szorongatott Eszthland önkint Svédország oltalma alá adta magát s 1710. év végéig ez állammal egyesülve maradt. Ez időben nem ritkán kerültek Norrlandból oly lovak az eszthlandi kerületekbe, melyeket, jeles tulajdonaik s jó és erős testalkatuknál fogva örömest használtak föl tenyésztésre. Az eszthlandi poroszkákat is gyakran „szwedki"-nek nevezik az oroszok. A XVII. században a lótenyésztés és lókereskedés ama tartományokban újra fölvirágzott. Nagy Péter czár csakhamar fölismerte az eszthlandi lovak nagy becsét ; sok jó méDt szedetett össze s azokat a permi és wjiitkai kormányzóságokban fedező ménekűl alkalmaztatta, mi által az ottani lófajok lényegesen megjavultak. Ugyancsak Houpel irja, hogy Anna és Erzsébet czárnő uralkodása idején az eszthlandi és liviandi nemesség a koronának nagyszámú pompás paripát ajándékozott. Körülbelül ez Időtájban több orosz főnemes és nagybirtokos is fölkereste Eszthlandot, hogy méneseik számára onnan jó tenyészanyagot vásároljanak hazai lófajaik nemesbítése végett. Oroszország lótörzseinek egyéb történeti adataiból látjuk, hogy a mult század végén az eszthlandi lótenyésztésben lényeges hanyatlás mutatkozott, a parasztságnak mindinkább való elszegényedése miatt ; ezek ugyanis nem voltak többé ama helyzetben, hogy lovakat tenyészthessenek s házi állataikat kellőleg táplálhassák ; kényszerülve lettek némely értékes lovaikat külföldi kereskedőknek potomáron eladni s csak épen a legszükségesebb igavonó állatokat tarthatták magoknak meg. Ezek az állapotok a távol nagy városokban lakó eszthlandi nagybirtokosok figyelmét nem kerülhették ki s kénytelenek voltak áldozatokat és beható rendszabályokat bozni a honos lófajok javítására. Egyes, kiválóan érdeklődő birtokosok észrevették, hogy birtokaikon igen sok poroszka, régi jeles sajáiságait elvei-zité s nagyon szükségesnek látták a vérfölfrisitést az Oesel szigetén tenyésztett lovakkal, hogy ekkép a mutatkozó bajnak elejét vehessék. Mások, kevésbbé gondos tenyésztők, kik a régi poroszka fajnak jó hirben föntartásával keveset, törődtek, elhatározták a litváni ponyk és a lengyel s német lovak behozatalát s ezeket használták föl egy ideig a honi poroszkákkal való keresztezésre. Ez előzmények magyarázzák meg az ottani lótenyésztésnél, hogy Eszthlandban, a régi fajú sok jó poroszka mellett mai napság igen sok értéktelen ivadékot láthatni a rosszul választott keresztezésekből. Hogy az eszthlandi poroszkafaj régi jó birét újra helyreállítsák, a balti tartomány nemesei 1855-ben elhatározták, Torgelben, LivlaDd pernaui kerületének egyik falvában országos ménest alapítani, melyek eredményéről Livland lótenyé.-ztésénél emlékezünk meg. (Folyt, köv.) Programm az 1884. évi prágai versenyekre. (Smichowi rét.) I. nap. Ápril 14 (húsvét hétfő) d. u. 2 órakor. I. Államdij. 1000 frt. 3éésid. belf. és németorsz. mének és kanczák számára. Táv 2( 00 meter. Teher 3é 52V

a kilo, 4é 65 kilo, 5é és id 68 к.; kanczára 1 Va kilo" kevesebb, Tét 100 frt, bánat 50 frt. Lóra, mely 3000 frt v. nagyobb értékű versenyt nyert, 3

J/

2 kilóval, mely 5000 írt vagy nagyobb értékűt nyert, 6 kiloval több, de nem halmozva. Az első ló osztozik a tételek és bánatok összegén a 2-dik lóval. Nevezési zárlat márczius 18. II. Asszonyságok dija. Tiszteletdíj. Urlovasok. Minden ló. Táv 2000 meter. Teher 3é 62»/

a ki

l°. ^ 72 k., 5é és id 76 к. Nem-nyertes lovaknak 2% k. leengedés. Lóra, mely 1000 írttól bez. 2000 írt értékű 75 versenyt nyert 2</

2 klgrmmal, ezenfelül 5 kiloval több. Tét 30 frt, bánat 15 frt. Az első és második ló osztoznak a tét- és bánatösszegeu. Nevezési zárnap márczius 18. Később nevezők kettős tételt fizetnek. III. Kladrubi dij. 2000 frt. 3é belf. mének és kan czák számára. Táv 986 meter. Tét 60 frt, bánat 20 frt. Teher 54 kilo, kanczára l

]/

2 kiloval kevesebb. Belföldi mén vagy kancza ivadékának 2

1/, kilo leengedés, mindkettő ivadékának 4 kilo. Lóra mely 20u0 frt vagy nagyobb értékű versenyt nyert, 2 '/

2 kiloval több. A második lónak a tételek és bánatok fele. (Elzáratott 1883. nov. 1 én 9 aláírással). 1. Gr. Batthyány El. nev. Blaskovics Miklós ur p к Flory. 2. Gr. Henckel Hugo p m Britannicus. 3. Ugyanannak p к Sunrise. 4. Br. Rothschild Náthán sga m Enzesfeld. 5. Gr. Schlik Ervin p к Babette. 6. Br. Springer G. p к Favorita. 7. Gr. Stubenberg József sga к ap Kettledrum any. Tänzerin. 8. Gr. Sztàray János nev. gr. flunyady Imre sga к Donna Elvira. 9. Capt. Violet p m Edgar. IV. Tiszti verseny. Tiszteletdíj a győztes számára Rudolf trónörököstől; 100 frt a második lónak. Futhat minden országbeli és minden idejű ló, mely 1884. január 1-től idomár kezén nem volt, és cs. k. áll. hadseregbeli tiszt, hadapród vagy egyéves önkéntes bona fide tulajdona, és 1883-ban nyilvános akadály-, gát- vagy sikversenyben (kivéve fíeiter-club v. tisztiversenyeket) nem indult. Táv 1600 meter. Teher 75 kilo. Tét 10 frt, fuss vagy fizess. Egyenruhában lovaglandó. A tételek és bánatok az elsőé, levonván előbb kettős tételt a harmadik ló számára. Nevezési zárlat márcz. 18-dika. V. Tavaszi akadály-verseny. Dij kb. 2000 frt. Urlovasok. Minden országbeli ló. Táv. körülbelől 4000 meter. Teher 4é G5 kilo, fé 72 kilo, 6é és id. 76% kilo. Nem-nyertes lónak 5 kilo leengedés. Lóra mely 1000 frt vagy nagyobb értékű akadályversenyt nyert, 2 kilogrammal, 2000 frt vagy nagyobbért 5 kiloval, 3000 frt vagy Dagyobbért 8 kiloval, 3500 frt vagy nagyobbért 10 kiloval több. Üzleti lovaroknál még 2

1/

2 kilo külön. Tét 100 frt, bánat 50 frt. Az első és második ló osztoznak a tételek és bánatokon, a harmadik tételét menti. Kiegyezés vagy walk-over esetén csak a fele dij adatik ki. Nevezési zárnap márczius 18. II. nap. Kedd, ápril 15. d. u. 2 órakor. I. Államdij. 2000 frt. 3é belf. és németorsz. mének és kanczáknak. Táv 1600 met. Teher: ménre 56 kilo, kanczákra 54'/

2 kilo. Tét 200 frt, bánat 100 frt, de csak 50 frt, ha a versenyév január l-ig jelentetik. Az első ló osztozik a tételeken és bánatokon a második lóval, a harmadik tételét menti. (Elzárva 1882. november 1-én 18 nevezéssel.) 1. Br. Bethmann Sándor nev. hg Esterházy Pál stp m Argus (ezel. Rocco.) 2. Blaskovics Ernő ur sgn m Pásztor. 3. Ugyanattól p m Rontó. 4. Gr. Henckel Huge p к Gaber,nie. 5. Ugyanattól p к Sunrise. 6. Ugyanattól p к Vanity. 7. Br. Rothschild Náthán sga m Enzesfeld. it. Ugyanattól vp к Jauerling. 9. Gr. Schiik Ervin sga m Sturmvogel. 10. Hg Taxis Sándor p к Vara. KisbáDat jelentetett: Bora, Cabale, Honorar, Királyfi, Norderney, Olga-k., Regina és Valentinért. II. Paripa-verseny (Hack-Stakes). Tiszteletdíj. Urlovasok. Minden ló. Táv 2000 m. Oly lovak, melyek 1883 és 1884-ben nyilvános akadály-, gát- v. sikversenyben (kivéve Reiter-club és tiszti versenyben) nevezve voltak, kizárvák. Teher 3é 64'/

2 kilo, 4é 72'/, kilo, 5é és id 75 kii. Kanczának v. heréltnek 1'/

3 k., nem-cyertes lónak 3 kiloval kevesebb. Oly lóra mely 500 frt v. nagyobb értékű versenyt nyert 2'/- kiloval, mely 1500 frt vagy nagyobbat nyert, 5 kiloval több. Telivérre 2»/

3 kilóval, az első napi tiszti verseny nyertesére még 2 '/.

2 kiioval több. Tét 20 frt f. v. f. A második ló kettős tételt kap. Nevezési zárnap márczius 18. Későbbi nevezés kettős tétel. III. Comitè-dij. 1000 frt, 3é és id minden lónak. Táv 1600 meter. Teher.- 3é 5l</

2, 4é 60'/

2, 5é és id 62Vj kilo; kanczára és heréltre l'

/з kilo leengedés. Lóra mely 3000 trt értékű verseuyt nyert, 2'/, kiioval, két ilyen vagy egy 5000 fitosért 4 kiloval több. Tét 60 fit, bánat 30 trt. Az első és 2-dik ló osztoznak a tétekben és bánatokban. Nevezési zárnap márczius 18. IV. Handicap. Dij 500 fit. Adva hg Liechtenstein János által. 3é és id ' belf. és német lovaknak. Táv. 1600 meter. Tét 50 fit, bánat 20 fit, de csak 10 fit, ha april 4-ig jelentetik. Terhek közzététele ápril 3-án. Az első és második ló osztoznak a tételeken és bánatokon. Nevezési zárnap márczius 18. V. Ressource-dij. Eladó-verseDy. 600 frt. Minden országbeli és bármily idősb lovaknak. Táv 1600 me- ter. Tét 30 frt, bánat 10 frt. Teher 3é 57 kilo, 4é 65 kilo, 5é és id 66»/„ kilo. Kanczára és heréltekre 1 Va kiio leengedés. A nyerőt 2000 frtért követelhetni; ha 1000 frtért, 2V

2 kilo, 500 frtért 5 kilo leengedés- A lovak a verseny-szabályok 56. §. szerint követelhetők. A második lónak a tételek és bánatpok fele. Nevezési zárnap márczius 18.