Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884
1884-02-07 / 6. szám
hatodik helyet fogl alja el ( 8 stone 7 fonttal) s előtte vannak „Vibration" „Macbeat" és „Keir"; de utána „Fűimen", „Bendigo", „The Prince", „Toastmaster" stb. Ami már e két verseny fogadásait illeti, azokról a következő jegyzéket adhatjuk : A Grand Nationalban : 100:6 Zoedone | 100:6 Seeman A Lincolnshire Handicapben : 25:1 Medicus 33:1 Keir 25:1 Royal Stag 33:1 Montroyd 25:1 Boulevard 500:15 Toastmaster 1000:30 Energy 500:15 Nescliff 1000:30 The Prince * * A Dangu-ménes közelébbi árverése is a multak közé sorozható már. Néhány lovat igen jutányos áron lehetetett kapni, de voltak a kalapács alá került állatok közt olyanok is, melyek szép áron keltek el. Igy Consul fedező mén (ell. 1866. ap Monarque a Lady Lift) 28,000 frankon kelt el, s ezzel igen jó vásárt csinált az orosz kormány, melynek számára vétetett ; jobb áron kelt el ellenben Rayon d'Ornak yearling-ivadéka Conscrit, melyet csak 25,500 frankon szerezhetett meg szintén az orosz kormány ; továbbá a Monar quetól származott Chiméne anyakancza, mely 21,000 frankon ment át Mr. Dinon birtokába. A kétévesek közül legmagasabb árt ért el Insulairenek a fia Influent, 28,500 frankot, s a 3évesek közül Flick, e Beau— Merle-ivadék, 22,000 frankon. (Az árverés részletes eredményét hátrább közöljük.) * * * Amerika ismét megkezdte (mint néhány év óta minden őszszel) a nehéz igás-anyag importatióját Angliából, Francziaországból és Belgiumból, s csodálkozni lehet, honnan győzik ez országok azt a sok clydesdalit, suffolkit, percheront, boulonnaist és ardennit szolgáltatni, mert az amerikai lapok szerint legkevesebb 8000—10,000 ily „Carthorse"-t visznek be, s ez igy tart már 8—10 éve. Maholnap Amerika lótenyésztése egészen átváltozik, mert a kanczákhoz csődöröket is importálnak. A „Field" párisi levelezője, decz. 29-ről irja eme lapnak: „A nehéz igás lovak kivitele Francziaországból Amerikába az idén sokkal nagyobb, mint az utóbbi években. 1875-ben a percheron és boulonnais-csődörökből 104-et vittek át, tavaly már 500-at; áruk átlag 3éves korukban 80 £. Legkedveltebb import-czikk élő lóhusban a percheron, s lehetetlen, hogy a Normann . partvidék csak tizedrészét is termelni tudja annak, a mit e név alatt newyorki és chicagói lókereskedők honfiaik nyakába sóznak. A percheront ugyanis, mind használat, mind tenyésztés tekintetében előbbre teszik a clydeedalinél ; kereskedésben átlag oO dollárral többet adnak egy normann lóért mint egy angol igásért. A franczia fajt képviseli a percheron, a britany és a boulonnais. A tiszta \ér evidentiában tartatik, ellenkező esetben nem vétetik fel a „Percheron Norman Studbookba." Ami már az Amerikába importált különféle „Draft horses" használhatóságát és árát illeti, erre nézve érdekesek amaz adatok melyeket gr. Andrássy Géza ur szívességéből nyertünk a chicagói „Farmers Re- view" utján, melyben New-York és Chicago leghirnevesebb lókereskedői nyilatkoznak e tárgyról, s melyet röviden érdemesnek tartunk megemliteni. Isaak H. Dahlman, ki New-Yorkban lakik (East-Twenty-Fourt-Street 208 és 211) és legnagyobb lókereskedő Aemrikában, azt mondja : hogy 9000 usque 10,000 ló fordul meg kezei alatt. Az igás lovak nagyobb része majd mind normann-percheron, megkülönböztetésül a canadai percherontól. Ezek a lovak nagyon szelídek, okosak, szemeik közt szélesek, ész szel és agyvelővel birnak ; könnyen betanithatók és szófogadók; nagyon erősek és tömöttek, rövid derék, mély test, széles szügy stb. A normann-percheronoknak van legjobb lábuk egész Amerikában. Patájuk ugyan kissé magas (High cupíoot, = Bockhut), de bármily nehéz munkát tovább kiállnak a városi kövezeten, mint akármely más lófajta. Télen, nyáron, még a legforróbb évszak alatt is, egyenlően győzik a munkát. Négyéves korukban teljesen kifejlődtek, s a legnehezebb munkára lehet őket fogni. — Mr. Dahlman nem akart nyilatkozni a Clydesdaleről, sem a percheronok áráról, mi üzlet-embernél érthető. Egy másik (A. Chamberlin) lókereskedő szerint is jobban szeretik a percheronokat s egyáltalában a franczia lovakat, mint az angolokat. Szerinte nagy különbség van az eredeti normann és a Canadában tenyésztett közt. Ez utóbbiakból néhány év előtt tömérdek vitetett New-Yorkba. Clydesdalek is vitettek be, ez»k súlya 1400—1600 font közt váltakozott, de nem igen kerestettek ; legnagyobb hibájuk, hogy patájuk körme (vagy körömfala) vékony, e miatt a pata szétlaposodik (papucs-köröm) és nem birja ki a kövezett utat. A többi new-yorki és chicagói lókeres. kedő is igy beszél. Azt kérdezvén tőlük, hogy ! mit ajánlanának a farmereknek tenyésztésre, néhányan ugy vélekedtek, hogy a normann keresztezése belföldi igás-kanczákkal — mint az sok helyen jó eredménynyel űzetett — a legjobban ajánlható volna. „Mig Amerika mező-gazdászai teljesen a Dehéz Carthorse nevelésére vetették magukat, addig a polgári és fináncz-világ a verseny- és ügető-lovat tenyészti és használja ; e két szélsőség között azonban hiányozni kezd a közép-fajta, a nyereg alá és kocsiba egyaránt használható katona-ló, legalább en-masse", mondja a Chicagói Tribune gazdászati rovatának vezetője egy minapi czikkében. — „Látszik, hogy a déli államok lovagias nemzedéke kihalt, s a jucker- és katona-ló becse alább szállt" — folytatja tovább a nevezett lap. — „Most mindenki csak „vásári anyagot" tenyészt a legnagyobb szélsőségekbe — mert az állam semmi befolyást sem tart fenn magának. Vagy nehéz yorksbirei elefántokat és percheronokat látunk czammogni, vagy széllel versenyző trabereket, melyek gyufavékonyságu lábaikkal csak „sulky"-ket tudnak maguk után vonni, vagy gyerekeket hátukon vinni. Mit mondanának a dicső virginiai lovasezredek, ha azt a pár századot látnák, mit mai napság a határszéleken faz indiánok betörései ellen) az Egyesült-Államok lovasságának csúfolnak. Hej bezzeg nem ilyenek voltak azok a7. ezredek, melyek Richmondnál és Culpeppernél a déliek vitéz lovassága ellen ama harczi csatákat vivták, minők nem voltak addig a világon. De akkor még volt katona-ló, különösen a déli és nyugati államokban. Volt egy középfajta, mely nyereg alá és kocsiba egyaránt jó volt; a nehezebbje igás-kocsiba és szántásra is. Ez volt a helyes tenyésztés." A fentebbi sorok valószínűleg egy régi lovas-tiszt nézetei ; kiviláglik minden szavából; csak azt nem gondolja meg, hogy az ő ideálja — egy oly átlag-lófajta tenyésztésére törekedés — mint aminőre Németország (igazabban Poroszország) és Ausztria régóta (és jelenleg Francziaország is) törekednek — Amerikának fölösleges. — Az Egyesült-Államoknak nincsenek oly szomszédai, kik miatt folytonosan „qui vive!" kellene állnia . . . Amerika és Anglia földrajzi helyzetüknél fogva elég szerencsések, bogy csak gazdászati czéljaikat tartva szem előtt, az erre legalkalmasb nehéz husú lovat termelhessék, mely súlyával huzza az igát. Nekünk európaiaknak, különösen Magyarországnak, ellenben olyan átlag-fajta ló tenyésztésére kell törekedni — mely amellett, hogy honvédelmi czélokra szolgálhat en masse — elég vér és izom-dús legyen és inaival húzhassa az ekét. Angliában is panaszkodnak már régóta e ló-fajta hiányán, és évenkint nyereg alá és a cab-fog atokba 10,000—12,000 könnyű lovat kell b evinniök ; de Anglia teheti ezt, mert elég gaz dag azokat megfizethetni. * * * Ugyanily értelemben vehető az, mit a „Field" egyik legújabb számában : a „QneensPlates" dijak csekélységére vonatkozólag mond. — „E dijak hosszú távolságok és ne héz dijakra voltak eredetileg kiírva, s mig versenyeink dijai oly magasra nem növekedtek, mint pár év óta, meg is tették hatásukat, egészséges, kitartó lovak versenyeztek érte. Mai napság azonban, midőn már handicap lovaknak is akárhány 1000 £ dij áll jutalmazásukra, sőt 2000 £ is : ezek és a classieus versenyek absorbeálnak minden valamire való lovat, s a Queens-Plate nyertesei csak amolyan selling-platerek, melyek után a farmer irtózik a tenyésztéstől. A francziák e részben sokkal észszerűbben járnak el ; legjobb versenylovaik átlag csak a hosszabb távolságokon mérkőzhetnek ugyan a mieinkkel, de a félvértenyésztésbe több csontot és kitartást adnak ; — s utoljára — azt hiszszük, ez volna a fődolog." — Tanácsolja aztán, hogy a „Queens platek" emeltessenek 200 £ helyett 500-ra, s ez átlag 2 és 2 J/ a mfldes versenyeket jól álló mének vétessenek meg a kormány által, s állíttassanak fel egy jó közép-fajta ló-anyag előállítására, — mert úgymond, a farmer nem fizethethet 10, 20, 30 £-&, mennyit mostanában a csak valamire való telivér csődörök után a magánosok kérnek." Mennyiben lehet igaza e kivánságaival a „Field" correspondensének, nehéz megitélni, — ugy tudjuk azonban, hogy ha Anglia közönséges használatra nem termel is elég könnyű lovat, s hogyha ilyenekből importja évenkint átlag 8000—10,000 darabra megy is, mint azt nemrég saját statistikájuk után közöltük (lásd „Vad. és Verseny-Lap" 1883. — számát), de e helyett termel elég oly lovat, melyek átlagos kiviteli ára 4 szer 5-ször oly nagy, mint a bevitteké ; ugy, hogy 2000—3000 lóért bevesz annyit, hogy eladási árukból vásárolhat 10,000-et, s még készpénze is szép összeg marad; és ennek titka az: hogy ő tenyészanyagot nevel, és nemcsak használatit — pedig az előbbeninek felnevelési ára — tekintve a versenyek utján való pramiirozást —aligha kerül többe, mint a közönséges ló tenyésztése. "Visszapillantás a tavalyi versenyévszakban pályázott lovainkra. A tavalyi háromévesek. (Folytatás.) Tulajdonosának,hároméves carriere-je alatt, kellemesebb s nagyobb meglepetést versenyló alig szerezhetett, mint gróf Schliknek a Cambuscan—Panique-kancza ( Cambrian) szerzett. Tavaly nálunk nyilvánosan tizenhatszor hozatva ki, kilencz nyert versenyével 22,022 frt hasznot hajtott istállójának, s csak 127 8 frttal kevesebbet mint a Derby s a nagyobb classieus versenyeket megnyerő Tartar. E számokból világosan kitűnik, miszerint ügye s manegement mellett, lóval, ha az az évnek nem is a legjobbika, mily nagy összeget lehet ma már versenypályáinkon nyerni. Ez aezél izomzatú, s a telivér kanczák egyik legszebbikét Frohner János ur (Capt. Violet) nevelte Pest mellett lévő Carolienenhofi telivér ménesében, s a kanczát éves korában Butterehez Neuhofba adva idomitásba, az kétéves korában már Pesten az év első
