Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884
1884-04-24 / 17. szám
Á prilis 24. 1884. Vadász- és Verseny-Lap. Vásári tndósitás— Ápril 20—21-éről. — Sajátságos eset merült föl lóvásárainkon ; ugyanis ugyanegy napon voltak az ország legmevezetesebb vásárai : Debreczenben, Székesf'ehérvártt, Baján, Topolyán és Kikindán. A vételkedv egyik helyen sem volt oly nagy mint máskor szokott lenni, mivelhogy a vevők nagyon megoszlottak. Remonta-vásárlás volt mindenütt a fő. Külföldi kereskedők kevesebb mérvben voltak képviselve ; a nemesebb fajta fényűzési lovak bevásárlása átalában nem igen volt kielégítő, mivel ezekben nagy volt a hiány. A budapesti lóvásár (16. és 17-én) nagyon rosszul ütött ki; külföldi kereskedők nem jelenkeztek s alig hajtottak fel 400 db lovat e vásárra, minek oka abban rejlett, boo-y nagyon kevesen bírtak arról tudomással s inkább csak rendes heti vásár jellegével birt az. K. E. Bosznia ésHerczegovina lótenyésztése s tanulmányozás: mikép lehetne azt emelni. Öt éve, mióta Bosznia és Herczegovina elfoglaltatott, s most már e tartományok közigazgatőságának szükségkép tennie kellene valamit az ott uralgott folytonos nyugtalanságok s az utóbbi években fölmerült körülmények miatt meglehetősen alábanyatlott lótenyésztés emelésére s átalában ez eszmével foglalkoznia. Jó kezdetnek tekinthetjük immár ő cs. k. apostoli felségének, legkegyelmesebb uralkodónknak ama kegyét, mely szerint ő felsége a berczegovinai lótenyésztés emelésére Masaud és Koheilan eredeti arab méneket, aztán az előbbinek Galanta nevü arab kanczától származott 3éves fiát, végre a két Plútó 3éves, karsti származású lippizai méneket ajándékozni kegyeskedett. Ez az öt mén jelenleg már Mostarban van s a tartomány lovait ott ingyen fedezi. Ugy a katonai felügyelőség, mint a mének a tartományi kormányzat költségén tartatnak fenn. Masaud telivér mén és az egyik Plútómén Mostarban fog maradni, mig Koheilan telivér mén Kojnicában fog fölállittatni, mely középállomás Mostar és Serajevo közt; Masaudnak a fia s a másik Pluto-mén ápril 1-étől fogva Nevesinjében — Mostartól keletre, Gackó felé — fedez. * * * A statistikai följegyzések szerint van Herczegovinában körülbelől : 16,000 ló, ezek közt 4500 kancza; ezek közül van a következő kerületekben : Mostariban mintegy 5000 ló, köztök 1500 kancza. Kojnicaiban „ 3000 , Nevesinjeiben „ 2000 „ (Lackóiban „ 1400 „ Bilekiben „ 1000 „ Trejbinjeiben „ 700 „ Lubinjeiben „ 600 „ Libúskyiben „ 1500 „ Stolaciban „ 1000 „ A törökök által lassankint beszállított jobb kanczaanyagot ismét részint a törökök, részint osztrák-magyar tisztek, kik ott hegyi hátas lovakkal látták el magokat — a kivonulás alkalmával az elfoglalt területről ismét magokkal vitték s igy az jelentékenyen megapadt; minélfogva most már a 120 — 148 cmt. magasságú úgynevezett „csúsóktermészetesen tulnyomólag a 120—130 cmtr. magasságúak azok, a melyekkel tenyészteni kell. Az e fájta ló átalában ama kicsiny, zömök hegyi faj, a minő nálunk a Kárpátvidéken s Erdély egy részében, továbbá Krassó-, Szörény-, Bereg-, Ung-, Máramarosmegyékben fordul elő. Jelenleg e lovakat csak mint teherhordó állatokat alkalmazzák, minthogy ott az emberek a szekeret és annak használatát nem ismerték, különben sem használhatván azokat a török országutakon. Ez apró hegyi lovacskák nagyon csekély minőségű és kevés tápszer mellett (mely többnyire abból áll, a mit a kőgörgetegek közt magok találnak) meglehetős vérrel és ideggel birnak, azonkívül dicséretreméltó szívóssággal ; bármily uton és időben, még a meredek hegyi utakon is, ernyedetlenül s könnyen elviselnek a hátukon 3 vámmázsányi terhet, melyet nagyon kezdetleges mivü f'asaraglyára raknak, mely a puszta szőrére alkalmaztatik ; mar és hát-feltörést azonban nem észleltem. Gyakran láthatni az uton egy szénapetrenczébez hasonló idomtalan tömeget mozogni s csupán közelről látjuk a lőnak a fejét és lábait a vállánál négyszerte nagyobb teher alatt, ezt fáradságosan czepelve. Á kitérésnél e szegény teherhordó állatoknak még az ut mellett is, kőtömbök közt, kell ballagniok. Ép ugy láthatni ott komikus képeket, nevezetesen lovakat mindenféle házi szükségletet czepelve, pl. bölcsőt, kemenczét, csöveket, épületfát stb., begyről le, begyre föl. E lovak alapzata — eltekintve a folyvást háton czepelt terhek miatt gyakran erősen meghajlott csülköktől — erős, az izmok aczélosak, sodronyszerüek. Kaptán és inpókon kivül — utóbbi ritkább, előbbi gyakoribb — kevés csontliibát vettem észre s száz, sőt ezer közt csupán egy olyat, melynek őzteteme volt. A ló gondozása, ápolása a herczegovinaiak előtt ismeretlen s természetesen a paták ápolása is ; mindenki maga patkolja a lovát; megveszi busz krajezáron a török patkot, mely kerek s a patát egészen belepi ; közepén krajezámagyságu nyilás, 8 lyukkal a szegeknek. E patát aztán, — legyen az akár nagy, akár kicsiny, föl szegezik, minden töprenkedés nélkül. A pata nyulékonysága ez által egészen korlátolva van, de a minden kivágás nélkül való patkó meggátolja a kőbe lépést és talpzuzódást. Többnyire keskeny, egészen kiszáradt patákat láthatni ; mindamellett is egészségesek ezek és szilárdak, és igy teljességgel nem törékenyek. Ép oly aczélosak azok, mint az ott honos apró szamaraké, melyek némely vidéken, pl. Lilmsky vidékén és Dalmáczia határánál százával láthatók s szintén teherhordásra alkalmaztatnak. A lovak külleme, részint a beltenyésztés miatt részint a jobb ménanyag teljes hiányában, többnyire igénytelen és közönséges, rövid nyakkal ; vérmérsékletüket azonban nem lehet tunyának mondani, mert többnyire jó kedvvel meunek. Á serajevoi országút mentén és magában Serajevoban és környékén is jobban gondozott s viszonylag nagyobb lovakat láthatni, azonban alapzatuk már finomabb és nem oly vaskos, noha izomzatos. Itt-ott láthatni, ugy Boszniában, mint Herczegovinában a lovaknál meglehetős nemes és értelmes fejet, okos szemmel és széles bortyokkal (Nüstern), melyekből minden esetre jobb ősöktől való leszármazásukra következtethetni. * * • * Átalában az ott uralgó viszonyok nyomán tisztában lehetünk arra nézve, hogy ott a lótenyésztés emelése csupán reproductorok beszerzése által lehetséges, oly alapon, mint nálunk, nevezetesen mindkét tartományban állami méntelep fölállítása által, katonai szervezéssel Serajevoban, egy kiküldött osztálylyal Mostarba, hol az az év 2/ 3 részében concentrálva maradna s csak az év egyharmad részében küldetnék ki a szervezendő méntelepállom ásókra. Csak ily módon volna biztositkató az administrativ kezelés pontossága a fedezési állomásokon s egyszersmind az anyag fentartása is. Az okszerű tenyésztés jutalmazását a legjobb csikós anyakanczáknak, s az oly 1, 2 és 3éves csikóknak díjazása által, meíyek még munkára nem alkalmaztattak; csak a későbbi években lehetne sikerrel alkalmazni, ha majd a beszállított jobb állammének ivadékai megbirálás alá kerültek s a nép jutalmazásra méltó anyagot mutat föl az okszerű tenyésztésben és tartásban. Mének beszerzése s azoknak kikölcsönzése községeknek avagy magántenyésztőknek, ama kötelezettséggel, hogy azok a fedezési idő tartama alatt az átalános használatra átengedtessenek s ama jogosultsággal, bogy e mének a fedezési időn kivül munkára alkalmaztathassanak, sőt az alatt is, a tartási költség viselése mellett, — egyáltalában nem vihető keresztül, mivel az occupait területeken magán tenyésztők, illetőleg szakemberek, kik az okszerű kezelésben, a ló gondozásában, ápolásában jártasak volnának — nincsenek ; még kevésbbé vannak olyanok, kiknek a kézből való fedezés ügyéről s az ezzel összeköttetésben levő foglalkozások felől fogalmuk lenne. Midőn egy töröknek első kanczája, a mi rendszerünk szerint, Masaud arab mén által fedeztetett s ez az istállóból kivezettetve, Lasikodenben a próbaállásba megérkezett, Mostarra nézve ez soha nem látott látványul szolgálat, melyet több mint száz ember bámult meg ; az nap csupán ez eseményről beszélgettek a lakosok s a török bey büszke volt a kanczájára. Ép ugy nagy esemény volt a méneknek Mostárba való bevonulása is, a mikor az utcza meg volt telve kíváncsiakkal. Mióta a mének Mostarban vannak, az istállót a kíváncsiak és lótulajdonosok valóságos ostrom alá fogták. Természetesen, mindenik szabad bemenetet nyer, — de csibuk nélkül. A méneknek magánosak vagy községek részére való kiadása által nem volna kellő biztosíték arra nézve, hogy a mének a tenyésztést illetőleg helyesen és kielégítően kihasználtatnának, továbbá a kormány közegei által való ellenőrzés sem gyakoroltathatnék kellően s végre a drágán beszerzett mén-anyag is idő előtt tönkre mehetne. Ha azonDan még subventiőt kapnának is egyesek vagy községek az államtól a tartási költségekre, ez is ép oly sokba kerülne, mint nálunk egy mén-telep katonailag szervezve. Fedezési dijak szedését az állanaménekért átalában egyelőre életbe léptetni, teljességgel nem volna tanácsos, minthogy az által a kiadásoknak csak nagyon csekély része térülne meg s az eredmény a miatt nagyon kérdésessé válnék, mivel a szegény, és drágán értékesíthető anyaggal nem rendelkező hegyi lakosság — itt csakis ilyennel találkozunk — a legcsekélyebb fedezési dijat sem fizetné eleintén, még a legjobb ménért sem. Minden efféle nép bizalmatlan, irtózik minden újítástól s a kormánynak legjobb akaratú törekvéseiben is valamely adóztatást vagy katonai czélzatot szimatol. * * * Áttérve ama kérdésre : vájjon mily mének volnának alkalmazhatók az occupait tartományokban s esetleg honnan lennének ezek beszerzendők? — a felelet erre először is az lenne, hogy az átalános tenyésztési alapelvek szerint főképen kívánatos volna, minden heterogen vérvegyités mellőzésével, csak oly apalovakat szerezni be, melyek ngy származásukra, mint alkatukra s a használási irányzatra nézve az ottani kanczaanyaggal bomogenek; továbbá, a mennyire lehetséges, oly vidékekről származtak légyen, melyeknek klimatikus és kulturális viszonyai nem n 600 >3 33 500 33 33 400 >3 33 300 33 33 200 33 33 150 33 33 600 33 33 300 33
