Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-12-06 / 49. szám

452 Vadász- és Verseny-Lap. A lovak átalános megítélése a fogyasztók szempontjából. Gr. Lehndorff Györgytől.*) A lónak a becse forgalmi, mezőgazdasági és hadi czélokra való alkalmazhatóságában áll, s amaz erő, gyorsaság és szivósság szerint ítéltetik, a melylyel a ló eme létczéljának megfelel. Ha valamennyi hippolog, fogyasztó mint tenyésztő, ez alapelv helyességére nézve egyetértene, akkor a hippolog parlamenterizmusában és sajtójában minden vitás ügy a minimumra szállana alá. Azonban az érdekek harcza az ily egyetértésnek útjában áll. Ha meggondoljuk, hogy Németországban a félvértenyésztőktől a ló, csaknem sohasem kipróbált képességének alapján, hanem kizárólag ajánló küllcmo és akcziója nyomán adatik el, csakis természetesnek találhatjuk, hogy a félvér-tenyésztők nagy többsége a formák kultuszának a karjai közé veti magát. Hiszen a tenyésztők zsebére nézve a ló megfelel létfeladatának ama [pillanatban, amidőn ez készpénzzé váltatik át. Az óhajtott forma módja fölött az illető vidék helyi fogyasztási viszonyai dönteDek és az időkinti divat. A telivértenyésztő ellenben megforditva, csak a képességek után értékesítheti tenyésztményeit, illetőleg ezeknek saját vagy rokonsági képessége alapján adhatja el érdemleges áron. Azonban emberileg nagyon természetes, hogy minden gyáros ama tulajdonságokat iparkodik legértékesebbeknek feltüntetni, a melyekkel az épen ő általa termelt árúk bírnak. E czélból a sajtó rokonszenvét kiaknázza s úgy mint csaknem minden elvi vitánál, a pártok kölcsönösen tarthatatlan fokig kapaszkodnak, melyen aztán végre az exterieur- , és vér-fanatikusok eugesztelhetetlenül állanak egymással szemközt. Az államnak érdekében fekszik, bogy e két irányzat kultiválását ne zavarja (mert mindakettő hasznos és termékeny talajon áll) sőt mindkettőt értékesítse a honvédelem érdekében. *) Szerzőnek „Handbuch für Pferdezüchter" czimű munkájából. A hadsereg ugyan voltaképen megköveteli a lónál a képességet; ám pl. Németországban lehetetlen évenkint 6000 lovat képesség után vásárolni, kivált mivel a hadsereg, gazdálkodási szempontból, már hároméveseket pótlovaz s igy nem marad egyéb hátra, mint a lehető legnemesebb származás nyomán ama formák után vásárolni, a melyek a tapasztalat szerint a gyakorlatban legtartósabbaknak találtattak. A hadsereg szükségletére való tekintettel, e szerint, az államkormányzatnak az lesz a föladata, hogy mindkét irányzatot szem előtt tartva, a lehetőleges képességet a félvérbe beoltsa oly országos fedező mének által, a melyeknek ősei kipróbált telivér mének voltak; a nélkül azonban, hogy a külső forma, mely a jelen körülmények közt a legtöbbet Ígérőnek tekinthető, mértéken túl elenyésztessék ; mivelhogy ez lévén a hadsereg lóvásárlásának a kritériuma, e körülmény büntetlenül nem mellőzhető. Igy a hadsereg ama kellemes helyzetben lesz, liogy mint már előbb, hároméveseket pótlovazhat; mert a képességgel biró telivérekkel keresztezett félvérek száma akkor mindig oly nagy, liogy abból, a nélkül bogy a használhatatlanságtól kellene félni, egyszerűen, bizonyos, gyakorlatilag jóknak talált alapelvek szerint eszközölhetni a kiválasztást. Azonban a hadseregnek való eladásnál, az állam a képességgel való tenyésztést el nem érheti mindaddig, mig a hároméves vásárlás és az alacsony vételárak folyvást érvényben maradnak. Változtatás az eddigi nagyon jónak bizonyult modus procedendiben a pótló-vásárlásnál, egyátalábau nem látszik czélszerűnek, nem is említve, hogy tetemesen több költséggel is lenne egybekötve; ennélfogva az államnak ugy közvetlenül jutalomdijakat kell adni nyilvánosan igazolt képességyei biró lovaknak, mint szintén nemesvérű állami fedezőméneknek jutányos áron átengedése és közvetve a nemesvérű állami fedező mének tenyésztésére alkotott főménes által is, itt biztatólag, amott támogatólag, közre kell hatnia. Az sem tévesztendő szem elől, bogy e viszony alig változhatik meg valaha lényegesen ; mert oly szegény országban, mint Németország, — kivéve talán az átmeneti alapítási időket — alig fognak valaha oly viszonyok fejlődni, a melyekben magán-vállalatok, parforce - vadászatok , ügető - sport, juckerés fényűzési fogatok sat. által állandóan biztos és kielégítő kelete legyen az oly lovaknak, melyek a képességre való különös tekintettel tenyésztetnek és neveltetnek s ezért tetemesen drágábban termeltetnek, mint a mennyibe a csupán külső formára való tenyésztés kerül. Miután ezzel a lótenyésztésben való különböző irányzatok harczárói s azzal szemben az államnak mint legnagyobb fogyasztónak mérvadó álláspontjáról emlékeztünk, most inkább mint hippológok akarjuk a lovak megítélésénél a különböző álláspontokat részletesebben tárgyalni. A fölött, hogy a lónak, létczéljához képest, szállítógépnek kell lennie, minden józanúl gondolkozó egy értelemben lehet. Különböző nézet csak a fölött fordulhat elé, vájjon a gép szerkezete-e vagy az anyag, a melyből az készül, dönt-e, képessége, alkalmas volta fölött ? Némelyek egyedül, de múlhatatlanul szükségesnek tartják, hogy a gép, az erőműtan törvényei szerint, szabályszerűleg legyen alkotva ; mások pedig ugy vélekednek, hogy a szerkezet, a tudomány szabályai szerint semmi biztosítékot nem nyújtanak a gép tartósságára és alkalmasságára nézve, hanem első sorban az alkatrészeknek kipróbált szilárdsága és tartóssága. Mennyire lehet tekintetbe vennünk a két tényezőt, arra nézve különböző országokban és időkben ingadoznak a nézetek s azoknak többségei, melyek ismét a divat és értékesítési viszonyokhoz képest alakulnak. Végre is a leguagyobb fogyasztó vezényel, de : tempóra mutantur et nos mutamur in illis. Hiszen még a hadseregi pótlovazási-bizottság is, a modern harczászat változó szükségletei szerint, a lovassági podgyász és a lövegek súlyához képest s végre a vezérlő és végrehajtó hivatalnokok nézetei szerint intézik változtatásaikat. ley például, e szakmának egyik legutóbbi főnöke megszemlélt valamely pedigreet, tudvalevőleg olyanforma tisztel etérzettel, a minővel egy allopatha orvos lehet egy homüopatba orvos receptje iránt ; T Á R C Z A. Tanulmány a lépésben, ügetésben és vágtatásban haladás összeállításának legjobb módja felett, hogy a lehető legcsekélyebb erőfeszítéssel, a lehető legnagyobb menési gyorsaság éressék el. (Vége.) A teher befolyása a ló munkabírására és gyorsaságára. Elmondjuk tapasztalataink eredményét a teher befolyása felől, ugy a gyorsaságra, mint a munkabírásra vonatkozólag. Gyorsaság. Ha a ló nincs erősen hajtva, a teher nem gyakorol lényeges befolyást a gyorsaságra. Ez nevezetes tény, ami minket magunkat is meglepett, de ennek helyességét a tapasztalás bebizonyította. Miután több lovat podgyász nélkül felváltva lépésben és ügetve járattunk, 4000 meter hosszú uton megszűnés nélkül ügettettük, s a gyorsaságot minden 1000 meter után feljegyeztük. Ez minden lóra nézve átlagban a következő volt: Az első 1000 metert 3 perez 8 mp. alatt, 2000 metert 7 p. 8 mp. alatt, 3000 metert 11 perez 6 mp. alatt, az egész 4000 metert 15 p. és 4 mp. alatt futották meg. A lovak tetszés szerint ügettek. Ugyané lovakkal, fegyverrel és podgyászszal tettünk kisérletet, s ezen felül az abrakrészletnél is tábori podgyász fejében 24 font tulterhet raktunk fel. Miután igy 18 —20 kilometerig meneteltek, 4 kilométernyi ügetést végeztettünk velük egyhuzamban. E 4 kilométernél az átlagos sebesség a következő volt: az l-ső 1000 meternél 3 p. 8 mp.; 2000 meternél 7 p. 7 mp.; 3000 meternél 11 p. 5 mp.; 4000 meternél 15 p. 4 mp. A lovak tetszés szerint ügettek. E kísérletekből az tűnik ki, hogy a sebesség egy és ugyanaz, akár vannak a lovak megterhelve, akár nincsenek. El kell tehát fogadni azt, hogy mérsékelt menetnemeknél, mint a lépésben és ügetve haladás, a teher nem gyakorol lényeges befolyást a gyorsaságra. Munkaképesség. E tekintetben a teher befolyása a hadi lóra igen jelentékeny. Ezt a légzés megfigyelése bizonyítja. Néhány kilométernyi szakadatlan ügetés után a podgyászszal nem terhelt ló lélegzetvétele átlagban hatvan egy perez alatt. A podgyászszal terhelt lónál ez egész 74-ig emelkedik, tehát 14-gyel több egy perez alatt. Ebből következik, hogy a podgyászszal terhelt ló ügetése egyenlő mennyiségű légzést igényel, a podgyász nélküli ló vágtatásával. Ily nagy a teher befolyása a hadiló munkaképességére nézve. E fontos tényen alapul amaz elv, melyet első czikkünkben felállítottunk, bogy a liadi-ló munkaképességét nem az izmok fáradása, hanem a tüdők kimerülése hatásolja. És valóban, e felhozott próbánál a gyorsaság csökkenése, azaz, az izmok jelentékeny elfáradása nem volt észrevehető, hanem a lélegzés lett lihegő. Ennélfogva kikerülhetetlen, hogy a lélegzés, a teher befolyása alatt gyorsabbá lesz. A munkaképesség ily csökkenésével szemben egy perczig sem szabad késlekedni azzal, hogy hadi-lovaink tábori felszerelését minden áron kevésbbé terhessé tegyük. E kérdés azonban még oly kevéssé van megoldva, hogy az uj szabályzat (7-dik czikk 8-dik oldal a tábori szerek podgyászolási módjáról) oly nagy terhet ir elő, hogy a lovast ruházat nélkül 65 kgrammra (130 font) számítva — a mi bizonynyal nincs túlozva, a nyereg-szerszám, ruházat, fegyver, egyszóval mindaz, a mi előirva van a lő- és élelmi-szerrel, s a lovassal együtt 152 kgrammot, vagyis 304 fontot nyom. Ha ezt a terhet az eső még vagy 10 kgrammal (20 font) növeli, az összes teher 162 kgr. (324 font) tetemes súlyra növekedik. Hogy lehet az olyan lótól, mely kétszerte jobban van megterhelve, mint a lépésben haladó öszvér, hogy futni képes legyen ? Csaknem lehetetlennek látszik, hogy egy ily szabályzat átvizsgálás alá nem vétetik. Más országokban minden lovasezrednek van társzekere, a nem sürgetően szükséges felszerelés szállítására. Miért nem teszik ezt nálunk is ? Talán azt fogják ellenvetni, hogy e szekerek nem követhetik a lovasságot mindenüvé ; és ha azt beismerjük is, hogy az