Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-03-22 / 12. szám

Vadász- és Verseny-Lap. kísérletet teDni s addig nem nyugodni, mig a tévedés oka ki nem világlik, hogy aztán igy ugyanannak ismétlődése ellen biztositva le­gyünk. E tételek megvilágositásáui néhány trialről akarunk emlékezni, melyek szemünk láttára folytak le. Az első eset ime ez: Egy kiváló szakfér­fiú jelenlétében General Hesse, e nagyon gyors idős ló és egy félvér arab közt tartatott kí­sérlet a kétéves pályán. Az arab, melyen csu­pán lovászfiú ült, könnyen megverte az idős lovat, melyet pedig egyik legtapasztaltabb jockey lovagolt. Egy vagy más indokból, talán csupán azért, mert a győzelem nagyon könnyű volt, nem akartunk hinni eme kísérletben. A tu­lajdonos elégültségét nyilvánította s a jockey semmi mentséget nem tudott fölhozni. Azon­ban a tulajdonos, kérésünkre megengedte, hogy még egy kísérletet tehessünk, a jockeyk változ­tatása mellett. Mi tehát akként cselekedtünk s az idős ló vagy tiz hoszszal győzött, noha ezt most csak egyszerű lovászfiú lovagolta. Ezáltal igazolva lett, hogy az első kísérletben nem lehetett megbízni. Mert az képzelhetetlen, hogy ily rend­kiviili különbség, ily hirtelen, valamely ló con­ditiójában előfordulhasson. Valószínű, hogy General Hess az első kísérletnél keresztbe galopozott s időt vesztett. Elég az hozzá, ugy a tulajdonos, mint a jockey az első kísérlet­ben biztak jobban s az arab ló futott s utolsó lett a versenyben, s mi ezen épen nem csodálkoztunk. Hasonló eset fordult elő Crucifixuél a newmarketi Chesterfieldben. Hibás indulás daczára futtatott a versenyben s Iris által megveretett, holott ennek 2 stonet sőt többet is adhatott volna. Midőn aztán újra futották a versenyt, Crucifix a legnagyobb köny­nyedséggel nyert. Még egy példát. Miután Petra a Stewards­Cupöt a Chesterben megnyerte, Mr. Copper­— Mindegy ! nálunk minden Filzclarence szivesen látott vendég. Mielőtt a vadászat megindult, már mindenki tudta, hogy a derék feketén az ős Filzcla­rence család egyik ivadéka, Fielding londoni barátja ül. Ámbár Mr. Fielding a drayboroi legutolsó hetivásáron mindenkinek elm< ndá, liogy Percy nemcsak a legjobb ajánlatokkal jött hozzá, de családi ékszereit a Drayboro­bank őrizetére bizta, alig gondolta volna, hogy hősünk az ő szárnyain emelkedik. Missis Trotter, a rector érdemes neje, a vásári újságok alapján barátnőinek thea köz­ben már azt is elbeszélte, hogy a nehéz arany ékszerek mogyorónagyságú gyémántokkal, s egyéb drágakövekkel ékitvék. Sőt Biggs is például hozta fel fiának. — Bár te is olyan volnál, mint Percy, ki az öregek iránt tisztelettel viseltetik, s egyik korcsmából a másikba nem hányódik. A covert felé baladva, Biggs junior visz­szanéz, s felkiált: — Itt van ő is! — Kicsoda? — kérdezé Percy. — Lady Maud! Anglia legszebb leánya, ki daczára annak, hogy Lord Sevenoaks leá­nJ' a> 1 gy csipetet sem kevély. — S még egy áldozat! — gondolá magá­ban Percy, midőn az adott irány felé tekintve, a pony-fogatbaD két nőt pillantott meg. Mig a fiatalabb, kinek kucsma volt fejében, haj­tani látszók, a kalapban és a lovagló-ruhá­ban levő idősbik leszállt, hogy készen tartott lovára üljön. Percy megfordit'á lovát, s mint­egy elbűvölten állt ott, hogy a gyönyörű ter­metű, sötét szemű szép hölgyet, kinek bájos mosolyú szép arcza mégis komoly és szilárd jellemet árult el, bámulhassa. — Minő szép! — Vigyázzon,Sir! hogy ugy ne járjon, mint a többi; — mindnyájan belészerettek; -- de hiába, mert Wentworth kapitányhoz megy. Jobb lesz, ne is közeledjék hozzá. A mult évben Hargrowe, Smets, s én is a bolondját jár­waithe azt kérdezte tőlünk, nem mérhetné-e össze egy kisérletben e ló tehetségét Rising Swn-ncl a Derbyre; megjegyezte ugyanekkor, hogy e ló, az ő idős Twilight-jét egyenlő teher alatt történt kisérletben megverte. Mi azt fe­leltük, hogy a ménnek nagyon jónak kell lennie, ha erre képes volt s nekünk e próba ellen semmi kifogásunk, csakhogy a lovak ne egyenlő teher alatt fussanak, hanem 7 font leengedéssel a fiatalabb javára. A kísér­let megtörtént s Rising Sun megveretett. Any­nyi bizonyos, hogy még egész stone teher­leengedéssel sem lehetett volna ezt Twilighttel összehozni, melyet pedig egyenlő teher mel­lett és ugyanazon a távon megvert. Itt tehát az első trial volt a tökéletesen hibás, és a második a helyes, mint ez, ismételt trialeknél többnyire lenni szokott. Ä fiatal ló épen az erős pace által vere­tett meg, melyet elejétől végig meg kellett tartania; egy mértföldnyire nagyon jól ment, de aztán kimerülvén, megveretett. Sokkal las­súbb paceben a mén, meglehet, nyert volna, mint ahogy az első trialt megnyerte. Látható ezekből is, mennyire fontosság­gal bir egy második kísérlet, ha valamely kétely forog fenn. Azonban, ha lehetséges, a két trial közt több napi időköz legyen. Sokan a többszöri trialt eröfeszitőnek tartják ; nem kell hinni; mi igy cselekedtünk legjobb lo­vainkkal is és soha sem bántuk meg. Mindenki tudja, hogy a lovaknak galo­pozniok kell; azonban különbség van egy jó galopp közt közvetlen a versenyidő előtt és egy nagyon jelentéktelen trialé közt. A dolog tulajdonképen ugy áll, hogy amannál nem ismerjük pontosan a terhet, melyet a ló a nyeregben levő lovászfiúval visz, mig ezt a trialnél pontosan meghatározhatjuk. Nem szabad tehát a többszöri kísérletet kárhoztatnunk, főleg ha azt a tulajdonos érdeke ugy kívánja; ez nyújthat csak töké­letes tájékozást. (Folyt, köv.) tuk; de fölhagytam vele, mert ha atyám gyámja is, magamfélére nem tekint. — Hagy­juk őket! — Melyik Wentworth kapitány ? az, a ki nyeregbe segíti ? — Nem. Az testvére, Lord Algernon Joscelyn. — Wentworth az a veres bajszú, nagy, erős ember, ott hátúi. Kitűnő lovas, de különben, .... no . . . épen nem hozzávaló! — Halloh! halloh! menjünk! a rókát, ugylátszik, kiugratták! A falka hangos csaholására az egész tár­saság megindul. A lovasok egy része, hogy a mastert közvetlenül követhesse, az erdőnek tart, mások árkon-bokron keresztül az erdő szélén akarnák megelőzni, néhányan pedig, ezek között Biggs éa Percy is, hogy a ve­endő irányt meglássák, egy kis emelkedésre sietnek. — Merre szokott a róka kitörni? — Ki tudja? Alig hiszem, hogy ma áta­lában kitörjön; az erdő körül igen sok em­ber vau. Biggsnek ezúttal igaza volt. A gyorsan megindult falka egyszerre visszafelé hajt, — elhallgat, — s csak a whipperiDgek kiáltozása hallatszik, a mint a falkát a rókáról lekor­bácsolják. A társaság más coverthoz indul. Percy időközben Lord Algernonnak bemutattatván, a szokásos üdvözlet után ismét vadászatról folyt a beszéd. — Slogum falkája a pytehleyihez képest gyenge ugyan, de azért mégis jól hajt; ugy-e Fielding? ' — Jól bizony ! Ecnlékszik-e még iordsá­god a mult évi 25 pereznyi runre ? — Hogyne; ilyenhez most alig jutunk; korán van még. — A pitchleyi falkával nem vadásztam ugyan, — szólt közbe Percy, — de ugyhi­szern, hogy lovamnak ez is elég gyors. Nevezések. Prágai versenyek 1883. Első nap. Vasárnap, ápr. 8. I. Államdij. 1000 frt. Táv 2000 meter (6 aláirás.) 1. Br. Bethmann S. 4é p m Pierrot. 2. Hg Esterházy Pál 4é p m Parsifal. 3. Gr. Henckel H. 3é p m Digby, ap Digby Grand a Hungaria. 4. Ugyanannak 3é sp m Tartar. 5. Mayer Arthur ur 3é p k Arbenne. 6. Gr. Thun Lipót 3é p k Dubia Causa ap O'Weh a Lotterie. II. Asszonyságok dija. Tiszteletdíj. Táv 2000 met. Későbbi nevezések kettős tét. (12 aláirás). 1. Baltazzi Henrik hadnagy ur (5. huszár ezr.) id. p. her. Kihuorlli (fv.) 2. Ellinger T. lovag ur 4é p m Schottlander ap King of Scots a Coupon. 3. Gr. Lariseh Gy. id p k Kitiy-.ua/ie ap Speculum a Kitty (I'v.) 4. Ugyanannak 4é p m Inspector ap Speculum a Robbin Around. 5. Mayer A. ur 3é p k Arbenne. 6. Ugyanannak 3é p k Fiddle. 7. Hg Poninski Leander főhadn. (13 dzsid. ezr.) 4é sga k Stokrutka ap Zlotolity a Palatine. 8. Gr. Schlik Ervin 3é p k Radieschen. 9. Hg Taxis S. id P m Good Morning. 10. Ugyanannak id p k Humming Bee. 11. Gr. Thun Lipót 5é p k Aspasia. 12. Gr. Thun Miksa hadn. (14. drag, ezr.) id sg h Pa,. Copák ap Starke a Catalane (ív.) IV. Tiszti verseny. Tiszt, dij és 150 frt, Táv 2000 meter. (10 aiáirás). 1. Adlerfels F. lovag hadn. (l-ső drag, ezr.) 6é sga h Labancz ap Labancz a Rebecca. 2. Hg Auersperg E. hadn. (13. drag, ezr.) id s k Alles Eins ap Comforter (fv.) 3. Ugyanaz nev. br. Dahlen F. főh. (13. drag, ezr.) id p h Uhriel (fv.). 4. Ugyanaz, nev. ugyanannak id p k Aber Nein ap Comforter (fv.) 5. Hg Esterházy Lajos őrnagy (5. husz. ezr.) id p h Stanley ap Knowsley a Windhouná k. (fv.) 6. Ugyanannak 6é sg k Ilonka ap Northcountryman a Purchase. 7. Goldstein E. hadn. (1. drag, ezr.) id sg Ii Munkács*) *) Munkács mint telivér neveztetett, azonban a pedigree megjelölése nélkül. — Hol szokott vadászni? — kérdé a lord. — Itt is, ott is. A Kerry, Roscommon, South Dewon s néhány másodrendű falkával; de mindenkor csak oly rövid ideig, hogy lo­vaimat sem vivém magammal. — Kerryben kinél volt? E vidéket jól ismerem. — Delaneynél. - mondá Percy csak ugy találomra. — De pár hét múlva mind­ketten eljöttünk KerrySől. Ujabb zaklatástól tartva, e kitérő válasz után a társalgást ismét a vadászatra forditá. — Vájjon rókát lalálunk-e itt? Azalatt, hogy Fieldínggel s Biggssel a covertról s a vadászat eshetőségeiről folyt a beszéd, a lord kissé gondolkozó lett ; Dela­ney nevét Kerryben emliteni soha sem hall­ván, a dolog szeget szúrt fejébe. — Hol lakott Delaney? Percy egy kissé megzavarodott ugyan, de feleletével nem késett, Western Hallban, igen csinos kis farm. — Csinosnak már ugyan nem csinos; a mult héten ott vadásztam. Közel van Bolli­roggehoz. — Nem épen; mintegy husz mértföld­nyire ; — s Kerryt Delaneyval együtt pokolba kívánta. Hősünk már nem tudta, a kelepczé­ből hogy menekül. De túlsó oldalról áthang­zott „gone away ! gone away ! és sípszóra a va­dászat megindulván, az ő lelke is felszabadúlt. Az első akadályon keresztülugratva azonban, keserű szemrehányást tett magának, hogy miért nem emlité inkább Kentet vagy Sussexet, melynek vidékét jól s lakosait legalább név­ről ismeri. A lord, Percy zavarát nagyon is észre­vette, de a falka megindulása s a bekövetke­zett gyors futam mindenki figyelmét a vadá­szatra forditá. Mig lord Algernon nővérének mintegy vezetőül szolgált, Wentworth egy kis

Next

/
Oldalképek
Tartalom