Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-03-22 / 12. szám

92 Vadász- és Verseny-Lap. Márczius 22. 1883. lemmel kisérnünk, hogy csalhatatlanul meggyőződhessünk, hol rejlik a tévedés, hogy ezt jövőre elkerülhessük. Mi mindenkor a második kísérletnek adunk előnyt, ha valamely közbejött esemény azt megbizbatlanná nem teszi. A trialnak kezdetétől végéig való pontos megítélésében, a pace helyes megbirálásában mutatkozik a valódi szakértelem s csak is ez esetben lehet következtetést vonni valamely lónak az esélyéről. Rövid távolságú trialnél valamely ló már az által rosznak látszhatik, hogy az indulásnál tulgalopozza magát — mi iegiukább megtörténik akkor, ha kezdettől fogva zaklattatik — mi által gyorsan elbénúl s nem érvényesítheti többé magát. Az ilyen esetet azonnal észre kell vennünk s a közelebbi trialnél attól gondosan óvakoduunk. A trialeket mindig ama paceben kell lovagolni, a minőt a futandó versenyben joggal várhatunk. Tudjuk, hogy rövid távoknál, az indulástól kezdve mindvégig, a legerősebb tempóban történik a lovaglás; miért kell tehát a trialnál lassú paceben kezdeni ? Hiszen a versenyeknél mindig biztosan lehet erős pacere számitanunk, mert szükség esetén magunk csináljuk azt, vagy mást bizunk meg a füladattal; soha sem várhatjuk tehát, hogy valamely verseny lassú paceben fog lovagoltatni. Mindezekből az a tanulság, hogy ha valamely trialről*csak némileg megbízható tájékozást akarunk nyerni, annak elejétől végig erős paceben kell történnie. Egy érdekes pontról akarunk itt említést tenni s indokolni, miért van az, hogy hosszú távoknál gyakran a különben jóknak tartott lo - ak nem mutatnak kielégítő képességet ? Ennek oka a sokáig várásra lovaglásban, vagy szabatosabban mondva: a vezető lótól való messze hátramaradásban rejlik. E táv többnyire nyolez tiz lóhossz, holott nem kellene három hossznál többnek lenni; Fielding junior ezalatt halkan azt mondá Percynek: — A folyton kémkedő pap társaságában, ha lehet, sokáig ne maradjunk ! — Kocsimat tizre rendeltem. — Ha elvisz Drayboroba, bevezetem az ottani clubba; jó kis tanya; ismerőseimnek bemutatom. A társalgó-szobában Percynek nehéz félórát kelle tölteni. Egyrészről a nők és Vestment egyházi vitáiban kelle némileg részt venni, másrészről pedig Fielding papa, családi viszonyai iránt a legnagyobb érdekeltséget tanusitá. — A Fitzclarenceok melyik ágához tartozik ön ? Családja, mint tudom, igen kiterjedt. — Oh igen kiterjedt; de szülőim halála óta minden összeköttetésünk megszakadt. Minthogy Percy, szüleinek említésénél elérzékenyülve nagyot sóhajtott, s a bankár, vendégének szülei iránti kegyeletét sérteni nem akarta, kérdezősködési vágyát néhány perezre zabolázta ugyan, de minthogy ropppantúl szerette volna tudni: hogy az öreg Fitzclarence ki és mi volt, hol lakott, mivel foglalkozott, s vájjon Percy a bürkei ághoz tartozik-e vagy nem?, ujabb kérdésekkel annyira ostromolta, hogy ez kitérő feleleteket adni már alig birt. Szerencséjére bejelenték fogatát; kinos helyzete valahára véget ért s a társaságból elbúcsúzhatott. A rácskapunál egy alak állt; Percy a sötétben a kapusnak tartá. — All right, Percy ! ugy kellett megszöknöm ; anyám a világért sem eresztett volna el. Hisz tudja, milyenek az asszonyok, — s barátja mellé a bakra felugrott. A Drayboro-club helyiségei nem igen látogatott másodrendű szállodában voltak elhelyezve. Sűrű füstgombolyok között a játék már élénken folyt. Kölcsönös bemutatás után Percy Mr. Biggs juniorral egy játszmához került, de miután tételét mindkettő csakhaha hátrább maradunk, akkor épen nem csinálunk erős verseDyt, hanem csak várásra lovagolunk. Pedig hát tudjuk, hogy az a ló, a melyik az utat mutatja, sokkal rosszabb, mint az, a melyiknek az érdekében dolgozik s utóbbinak soha sem okoz bajt, bármily sebesen fusson is. Ha aztán az a ló, melynek a versenyt csinálni kellett, kimerül, akkor a másiknak rögtön át kell vennie a versenyt, mert különben conditióját és sebességét kellőleg többé nem érvényesítheti. A legsebesebb két verseny, a melyeket mi láttunk, a Goodwood Cup volt 1859-ben és a Cesarewitch Stakes 1860-ban. Az elsőben Shiam csinálta a versenyt a Promisedland számára s ugyanez a föladata volt Prioressnek, a Starke*) érdekében. Az amerikai kancza Prioress oly gyorsan futott, ahogy csak birt, de még sem oly sebesen, hogy Shismet követhesse. Promisedland két hoszszal ment a második ló mögött a czéltól 1200 meterig s ekkor elhagyva istállótársát, könnyen nyert. A Caesarewitchben Killigren csinálta a versenyt 1500 meterig s ekkor Dulcibella, mely mindig a második helyen ment, előre szökelt, 100 meternyi térelőnyt nyert s ügetve győzött. Azonban az efféle már inkább a verseny körébe vág semmint a trialébe, tehát térjünk vissza az utóbbihoz. Hosszú távoknál több figyelemre méltó esetlegesség merülhet föl. Igy, valamely ló az indulásnál igen, jól iramolhat el; erre reudesen nem igen szoktak ügyelni; azonban nem szabad felednünk, hogy a többi lónak az elvesztett tért után kell pótolnia. Mások ismét a fordulóknál vesztenek tért, a menynyiben azokat nagy ivben veszik, vagy pedig mindjárt kezdetben nagyon kilovagoltatnak. Mind emez okok miatt a győztes atrialben ép a legrosszabb lehet az egész társaságban s maga a trial ilyenkor csupán ko*) Starke jelenleg a radautzi ménesben van s pár ivadéka jelent is meg versenygyepeinken. mar otthagyta, ketten üres asztal mellé telepedtek. — Elinegy-e holnap vadászni? — kérdezé Percy. — El; — de csak azért megyek FernWoodba, hogy egy kissé körültekintsek; lovam nincs az ottani parkhoz elég jó conditióban. — Mennyire van ide Fern-Wood? — Tán együtt mehetnénk. Tudom, hogy Royal Williamba van szállva, tiz órakor értté jövök. — Frakkja minő hatalmasan áll ! — bár az öreg Bendless tudna ilyent szabni! — Percy uj barátját ama megjegyzéssel szomoritani nem akarván, hogy esetlen termetére csinos ruhát szabni vajmi nehéz, szabója czimét nyujtá néki. Eme csekély előzékenység Biggsnek elég volt arra, hogy mint kíváncsi falusi suhancz, Percyt a londoni viszonyokról s mindarról, a mit újságból olvasni nem lehet, oly rohamosan kikérdezze, hogy ez minden marasztalás daczára visszavonulni tanácsosabbnak vélte. V. Percy, ismeretlen vidéken s idegenek között leendő első debutjén becsületet aratni s magának lovar-tekintélyt szerezni akarván, Laud Leaget már idején Fern Woodba inditá. Maga pedig csak tiz óra tájban szándékozott „Omnibus"-on a meethez lovagolni, s a barroomban*) még reggelije mellett ült, midőn Biggs junior, ígérete szerint, hozzá betoppant. — A meet oly közel, hogy nagyon csodálkoznám, ha atyám vén szürkéjén ki nem jönne; furcsa megjelenésének kaczagni fog. Talán induljunk inkább! — Epen nem. Biggs orvos úrral megismerkedni nagyon szeretnék. Nem eszik egy falatot? — Nem bánom. Öregemmel megismer*) Étkező-csarnok. média. Innen van aztán, hogy a trial eredményeiből téves Ítéletet vonnak. Ezt azonban némi ügyelet mellett ki lehet kerülni. Ha trial-lóul olyat választunk ki, mely csak kevéssel azelőtt futott valamely nyilvános versenyben, (mást semmi szin alatt nem kellene választani), úgyhogy formáját, a melyben van, tökéletesen ismerjük, nem látható át, miért ne mérhetnők össze ennek képességét egy másikéval? Mint mondtuk, mégis jönnek tévedések elé, még pedig gyakran olyanok, melyek megfejthetetleneknek látszanak. Gyakran nem veszik tekintetbe a pálya állapotát s aDnak, a lóra nézve kedvező vagy hátrányos hatását s e figyelmetlenség a látszólag legpontosabb számítást gyakran meghiusítja. Oly lovak azonban, melyeket valódi lelkiismeretes trial alá vonunk, melyeknél minden emiitett körülményt pontosan megfigyelünk, — ha ezek valóban nem „rogue"-k, — nyilvános versenyben ugyanazt a formát fogják mutatni, mint a magánkisérletnél. Ha tehát tévedések fordulnak elé, ezek mindig bizonyos körülménynek róhatók föl s vagy az idomár figyelmetlenségének lehet tulajdonítani vagy a tulajdonos túlságos elfogultságának és néha a jockey ügyetlenségének is. Gyakran megtörténik, hogy ugy a trialben, mint a versenyben apró események jönnek közbe, melyeket a jockey csak maga tudhat, de melyekről ezek, rendszerint, hallgatni szoktak, ha azok felől határozott kérdést nem intéznek hozzájok s melyek a látszólag nevezetes eredményeket a legtermészetesebb módon földerítenék. Többször megtörténik, hogy husz vagy harmincz indulóból álló mezőnyben, ezeknek kétharmadát szakértők pontosan kipróbálták s jó esélyt Ígértek nekik és mindamellett ezek, a szó szoros értelmében, soha sincsenek versenyben s valóságos outsider által veretnek meg. Ily esetekben nem lehet a dolog a maga rendén s ilyenkor ép ugy kellene tenni, mint egy ki nem elégitő triallel, t. i. újra meg újra kedni, — kivált ha ön nyakát szegné, vagy lábát törné, — bizony jó lesz! — Hogy is mondhat ilyesmit — vág közbe Polly, kaczér mosolylyal. — Ép itt jön az orvos úr. — Tudtam, hogy itt talállak! s hogy fiam-uramat megint a kocsmából kell előszólítanom. — Jer, ugy is megkéstünk. — Kérem atyám, — hebegé az ifju. — Ugy hiszem, ez ama gentleman, kit ma reggel emlitél. Örülök, Fieldingék barátjával megismerkedni; — s széles karimájú alacsony kalapját megemelve, kezet nyújtott Percynek. — Talán még ma patiense lesz. Nem reméli-e kedves atyám, hogy barátom a vadászaton valamijét eltöri? — Hallgass, ficzk.ó ! — rivalt rá az öreg. — Amúgy is elég patiensem jvan. — Fecsegését számba se vegye, Sir. — S miért? — Emlékszik-e még: akkor, mikor Hargron feldőlt s karját törte, atyám az ebédlőben fel és alá járva, mintegy lelkesülve szüntelen azt mondá; mily gyönyörű törés, csakugyan gyönyörű törés ! E jelenet akár a Punchba beillett volna. — Nonsens, Jack ! — Azt mondám: gyönyörű műtét volt, melyre Sir Charles Mendum is büszke lehetett volna! Balga fecsegésed már nagyon is elég. Induljunk I Mig az orvos, épen nem vadászlónak való jámbor vaskos szürkéjén, fia pedig egy vékony telivéren, az országúton ügetett, Percy „Omnibust" könnyű canterben ereszté. Mr. Fielding az érkezőket azonnal észrevevén, eleibük sietett, hogy Percyt Mr. Slogumnak, a masternak, ki'épen falkája mellett volt, bemutassa. — Ismertem atyját s nagyatyját; — Herefordshireben sokat vadásztunk együtt; mindkettő derék ember, s kitűnő lovas volt. — Én a család más ágához tartozom. Ezek csak távoli rokonok.