Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-12-27 / 52. szám

482 Vadász- és Verseny-Lap. Deczember 27. 1883. mégis megtörténik, akkor ez az ellésnél nagy nehézségeket, sőt gyakran szerencsétlenségeket okoz. 3. Natyon kerülni kell igénytelen, silány, s aránytalanul köDnyü kanczának a magasvérű vagy épen telivér ménnel való párosítását. — Mert téves az a nézet, hogy eme párosítás folytán nemes alakú szép csikó fog születni; nem fog ez bekövetkezni, hanem igenis megtörténik az, hogy a csikóból, ha hozzá még kevés takarmány s egyébkint is mostoha viszonyok mellett neveltetik fel, egészen nyomorék ló lesz. 4. Nem lehet tagadni, hogy a -párositandó példányoknál lehetőleg a szin választásának is lehet bizonyos értelme és jogosultsága, de ez mindig csak másodrendű dolognak veendő, mig ellenben mint lényeges követelmény tekintendő az, hogy petyhüdt szervezetű, lusta, közönyös véralkatú kancza elevenebb vérű s nemes származású ménnel, ideges, úgynevezett szeles, nyugtalan természetű kancza ellenben, bár nemes eredetű, de nyugodtabb véralkatú ménnel fedeztessék. 5. Figyelemben kell részesiteni e párositandó lovak korát is. Öreg kanczát fiatal ménnel kell párosítani, valamint előnyös az is, ha fiatal kanczát idősebb mén fedez. 6. Ha olyan anynakancza vezettetik elő, melynek csikójával a tulajdonos meg van elégedve, ez esetben e kanczát lehetőleg ama ménnel kell meghágatni, a mely méntől az emiitett csikó származik. A fedeztetésre kerülő legelső kancza most a fedeztetéshez előkészítendő, és pedig a kancza farkszőre egy keskeny szalaggal összekötendő azért, nehogy a mén monya, vagy a kancza szeméremteste a mony benyo múlása alkalmával egy szabadon levő szőrszál által megsértessék. A farkszőr lekötése után a kancza hátulsó lábaira a körömcipők huzatDak fel. Ha ez megtörtént, a fedeztetési téren a fedező helytől kissé félre egy csöbör langyos viz szivacscsal vagy vászonrongyai együtt készletben tartandó. A fedeztésre elkészített kancza most már a próbaálláshoz vezettetik, hol a mén, mely fedezni fogja, vele szembe állítandó. — Annak elérése végett, hogy ugy a mén mint a kancza a kellő gerjed"lembj hozassék, ép oly módon szükséges eljárni mint a próbálásnál : tehát engedni kell őket egymással megismerkedni. Ilyenkor a legmélyeb csendesség uralkodjék. Csak akkor, midőn a mén a közösülésre képes állapotban van, vagyis ha monya megmerevedett, vezethető az ugráshoz. Most aménről leveendő a takaró és az azalatt a szabad térre helyezett kanczához lassan odavezetendő. A kancza mikénti felállítását az ő és a mén nagysága határozza meg. Ha a kancza és mén egyformák, akkor a sik tér szolgáland fedeztetési helyül; kisebb lévén a kancza a csődöméi, farával emelkedettebb helyre Állíttatik és — megfordítva, midőn a cződör a kisebb — akkorka kanczának alacsonyabb helyen, a ménnek pedig magasabban kell állania. A kanczának egyik első lábát őh a fejét fel kell tartani, hogy ne rúghasson. E pillanatban vezetendő a mén a kancza farához oly módon, hogy arra könnyen ráugorhasson. Mig ez történik, szükséges, hogy a vezető szárat tartó katona, illetőleg ha ketten vannak, mind a ketten — a szárat fentartott kezekkel oly hosszura ereszszék, hogy a mén hátuljával egészen közel a kancza farához fórkőzhessék úgyannyira, hogy monyát a kancza hüvelyébe nyomhassa. Miután ez megtörtént, a jártató szárat egészen meg kell ereszteni és a mént kell támogatni, t. i. ha az már a kaaczán van, a balfelől álló katona a jobb, a jobb felén álló katona pedig a balkezével a mént könyökénél fogva előre tolva tartja. Sok csődör van, mely a könyökénél nagyon csiklandós és ennélfova ha könyökénél tartatik, a fedeztetési pillanatokban zavartatik, háborittatik. Mihelyt tehát a mén monya a kancza hüvelyébe bejutott, a kancza lába és feje azonnal szabadon engedendő és nem szabad akadályozni őt abban, hegy fejét a fedezés alatt oldalvást lecsüggeszsze, vagy hogy a csődörre visszatekinthessen. A kanczának a fedezés alatt nyugodtan kell állnia. Miután némely csődörnek igen hosszú monya van, ennélfogva akkor, midőn ily csődör fedez, szükséges a kanczát egy kissé előbbre húzni a fedezés pillanatában, mivel különben a mén mag-átömlése elmaradna. A kanczát mellel a próbaállás felé fordítani nem czélszerű, és ezt csak amaz esetben szabad tenni, ha a kancza igen gyenge volna és ha a csődör nagyon erősen nehezednék reája. Ily állást lehet a kanczával még elfoglaltatni amaz esetben, ha gonosz természetű, és ezáltal őt a rugdosásban kellene megakadályozni . A mén monyának kézzel, vagy egyéb mesterséges uton való beillesztése a fedeztetés alkalmával tiltva van. A fedezés alkalmával a mén jobb oldatán álló katonának csak a kancza farkát kell félre vonni, anélkül azonban, hogy azt húzná, és engedni kell most már a mént a természetes ösztönt követni, ő bizonyosan, minden se• gitség nélkül is képes lesz a monyát a kanczába beilleszteni. — Ez megtörténvén, a kancza farkát is el kell ereszteni. Csak ama csődöröknél, melyek monyuknak mesterséges beillesztéséhez hozzá lettek szoktatva, és most már csakugyan önmaguk nem tudnak boldogulni, továbbá ama méneknél, melyeknek hosszú és nehéz monyuk van, és azt nem birják elég magasra emelni, vagy ha a kancza hüvelye ferdén megy, végül, midőn a fiatal csődör először fedez, engedtetik meg, hogy a mén baloldalán álló katona a mén monyát egészen kinyitott, sima tenyérrel a kancza szeméremajkáig emelje, és pedig minden megmarkolás nélkül, s csakis addig, mig a mén monyát önmaga benyomja. Tehát a katona összes segédkezése a mony felemelésében áll, miért is nem ezabad azt neki megmarkolni és a perába benyomni. Ugyanazon katonának, ki a mén monyát felemelte, vigyáznia kell nagyon arra, hogy a mony, ha esetleg a perától elcsúszik, valahogy a végbél nyílásába ne nyomuljon. Sovány kanczáknál, melyeknek végbélnyilásuk nagyon be van esve, s különösen félni lehet attól, hogy a mén monyát ebbe nyomhatja be, az ott álló katonának meg kell hagyni, bogy tenyerét a végbél nyilása elé tartsa. A legénységnek tehát sem a kancza farkával, sem a mén monyával sok dolga nincsen és ne legyen, de arra kell törekedni, hogy a fedezés a legnagyobb nyugalommal és természetszerűen menjen végbe. Az állomásvezető a kancza háta mögött egy kissé oldalvást állva ügyeljen a fedeztetés végbemenetelére, és ha tapasztalja, hogy a mén nagyon a kanczára nehezedik, vagyis fejét bágyadtan a kancza nyakára ereszti le és szélesre nyilt orrlyukakkal szívja be a levegőt, ha farkát fel- le mozgatja, a farán levő izmok görcsösen vonaglanak, ha a végbélnyilás a fark mozgásának megfelelőleg ki és be mozog, ha a gáton felülről lefelé irányuló mozgást vesz észre, e jelekről biztosan gyaníthatja, hogy a mén magátömlése megtörtént, miért is ilyenkor nem szabad őt háborgatni, hanem addig kell a kanczán hagyni, mignem ő maga azt a szándékot mutafja, hogy a kanczáról lejön. Csak most kell a kancza fejét felemelni és először egyenes irányban vezetni, aztán azonnal oldalra fordítani azért, hogy ha esetleg rúgni talál, a mént meg ne sértse. A csődört a jártató szalagon csak ugy kell tartani, hogy ne mehessen előre, ha a kancza alóla kivezettetik, rendesen lábaira állhasson. Soha sem szabad a csődört oldalvást, vagy hátrafelé a kanazáról lehúzni, mert e cselekedet lábaira nagyon kártékony befolyást gyakorol. Csakis egy esetben van eme szabály alól kivétel, a fiatal, tüzes csődöröknél. Ama pillanatban, midőn a mén ondóját kilövelte és a kanczáról leszállott, egyik katona az elkészített langyos vizet vigye oda és azzal a monyt és hüvelyét mossa le, amidőn is egyik kezével azt csendesen fogja meg, másik kezével pedig a szivacsban vagy a vászon-rongyban összegyűlt vizet, úgyszólván csakis a monyra nyomkodja ki. Mig az egyik katona ezzel van elfoglalva, addig a másik elővigyázatból emelje fel a csődör egyik első lábát, miután nem minden egyes csődör türi nyugodtan monyának mosogatását, különösen a fiatal csődörök mindaddig, mig ahhoz hozzá nem szoktak. — Midőn a mony már meg van mosva, el kell lassan ereszteni, s a monyhüvely nyilását szükséges még tisztára kimosni. Ezalatt a kancza csendesen elvezetendő a fedeztetési helyről. A megmosás után — mialaft a mén betakartatik — egy kis ideig körben sétáltatni kell a csődört s csak azután vezetni be az istállóba. Az istállóba érve, a mén egész testét szalmacsutakkal jól le kell dörzsölni és aztán elébe egy kevés szénát adni. A fedezés után a mén ledörzsölésének elmaradni, azt elmulasztani semmi szin alatt sem Bzabad. Csak eme ledörzsölés után kell a következő kancza fedeztetéséhez fogni. A fedeztetés alkalmával előfordulni szokott következő viszásságra kell különösen ügyelni, azért, hogy az mentül kevesebbet, vagy soha sem jöjjön elő. Ugyanis: Ha a méD közösülés végett a kancza hátára ugrik és előrészével a kanczára nehezedik, néha megtörténik, hogy a katona igyekeztében (buzgalmában) egészen megfeledkezik a kezében erősen tartott száron ereszteni, minek aztán az szokott következménye lenni, hogy a mén monyával a kancza szeméremtestébez nem férhetvén és feladatát be nem fejezhetvén, leugrik a kanczáról, nagyon fel van izgatva és monyának végén az ugyneve zett „tányér" képződik. — Ily sikertelen ugratás után tehát szükséges a mént néhány perczig vezetgetni, s csak azután lehet őt ismét a próbaálláshoz hozni. Ennek épen ellenkezője szokott a fiatal tüzes méneknél történni. — Ugyanis efiatal mének, midőn a próbakorláttól a kanczához vezettetnek, vagy akanczáraoldalvást ugranak fel, vagy pedig annyira előretolják magukat a kanczán, hogy monyuk egészen a kancza hátára (farára) esik. — Ez esetekben, ha a rövidrefogás Dem használ, szükséges a mént a kanczáról lehúzni és a kisérletet újra kell kezdeni, mert különben a mén monyán vagy az emiitett tányéralak képződik, vagy pedig monyuk lelankad és azt aztán behúzzák. Kiváló figyelmet kell fordítani a mén magömlésére, mert a valósággal megtörtént mag-átömlés a legjelentékenyebb dolog a fedeztetésnél. Nem minden mén magátömlése történik oly kétségtelen és világos módon, mint az fentebb le volt irva. — Némely csődör csaknem észrevétlenül, tehát alig megfigyel hetőleg rángatja farktövét, vagy pedig épen nem teszi azt, és e mellett meredt monynyal ugrik le a kanczáról, ugy hogy azt lehet róla gyanitani, miszerint ondóját nem lövelte ki. A roppant tüzes csődöröknél gyakran nagyon gyorsan megtörténik a magkiömlés, és e miatt fedezésüknek nincsen semmi eredménye. Ilyen csődöröknél arra kell különösen ügyelni, hogy előbb ne engedtessenek a kanczára ugrani, mignem teljesen készen nincse-