Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-02-15 / 7. szám

MEGJELENIK E LAP MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. TADASZ- és VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A «MAGY. LOVAREGYLET», A VIDÉKI VERSEN YEGYLFTEK, S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYESZBIZOTTMANYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. í í!52tCl 2L '»VfcWfunuiit. ELOFIZETES: EGÉSZ ÉVRE 12 FORINT, FÉLÉVRE 6 FORINT A SZERKESZTŐSÉGBE (BUDAPEST, HATVANI-UTCA NEMZETI CASINO II. EMELET) KÜLDENDŐ. 7. sz. Budapest, 1883. február 15. XXVII. évfolyam. t Tolnai gróf Festetics György, a Magyar Lovaregylet tagja, magyar királyi főudvarmester, volt miniszter és korona-őr stb., 1883. február 12. Tolnai gróf Festetics Tasziló, es. kir. kamarás, maga és neje tolnai gróf Festetics Mary, sziil. Hamilton herczegnő csillagkeresztes hölgy és ő felsége a császárné és királyné palotahölgye, gyermekei Mary és György, testvérei tolnai gr. Festetics Jenő, tolnai gr. Festetics Pál, nővére gr. Kinsky Zdeukoné szül. tolnai Festetics Georgine grófnő csillagkeresztes hölgy és ő felsége a császárné és királyné udvarhölgye, ennek gyermekei Ferencz, Ilona és Margit, és sógora wichnitzi és tettaui gróf Kinsky Zdenko cs. kir. kamarás, úgy is mint édes anyja tolnai gr. Festeties Eugenia szül. monyorókeréki Érdődy grótnő csillagkeresztes hö'gy és ő felsége a császárné és királyné palotahölgye — nevében mély megilletődéssel jelenti a gyászhírt, hogy édes atyja tolnai gróf Festetics György cs. kir. val. belső titkos tanácsos és kamarás, rnagy. kir. főudv. mester, volt miniszter és koronaőr, a magy. kir. sz. István rend Dagykeresztese, a bajor sz. Mihály rend n. k., a görög megv. rend n. k., az Osman Medjidi rend n. szalagon, a liohenzollerni ház udv. rendsz. tiszt, ke1-es2te

.se, Légrád örökös kapitánya, stb. stb. — február 12-én, d. u. 3 órakor, hosszas szenvedés és a halotti szentségek felvétele után életének 68-dik évében elhalálozott. — A megboldogultnak hűlt tetemei szerdán f. hó 14-én d. u. 2 órakor fognak Bécsben beszenteltetni, és aztán magyarországi molnári birtokán az örök nyugalomra tétetni. A halotti misék pedig f. hó 15-én, d. e. 11 órakor a bécsi Szervita-rend valamint a többi összes kegyúri egyházakban fognak megtartatni. A megboldogultban ismét egyikét x esztettük ama valódi magyar főuraknak, ki egy fél századon keresztül nemes példaadással, áldozatkészséggel a közügyek élén iránymutató volt, s kinek halála valamint testvéréé ily rövid idő alatt, mély gyászszal tölti el mied azokat, kik őt ismerték. Gr. Festetics György, gr. Festetics László és Hobenzollern- Hobingen Josefa herczegnő fia, 1815 april 23-án Bécsben született, és testvérje volt a néhány nappal ezelőtt elbaiázott id. gr. Festetics Tasziló lov. tbnoknak. Jogi tanulmányait Pozsonyban végezvén, néhány évig a hadseregnél szolgált, hol lovagias jelleménél fogva, átalános rokonszenvvel birt. Majd, a hadseregből kilí pvén, birtokaira hazatért, s ott, hires nagyatyjának, Festetics Györgynek a példáját követve, egész szenvedélylyel élt a gazdászatnak nagyterjedelmű uradalmaiban s ezeket csakhamar oly virágzásra emelte, hogy az egész országban mint mintagazdaságok voltak ismeretesek. Nagyszámú gazdatisztjei, kiknek nemcsak méltányos urok, hanem atyai pártfogójuk volt, hűséggel és ragaszkodással viseltettek hozzá. A nemes gróf hazai és emberiségi czélokra is mindenkor tetemes áldozatokat hozott. 1849. február 17-én lépett házasságra Erdődy Eugenia grófnő csillagkeresztes hölgygyei. Az alkotmányos idő beálltával elfoglalá ismét Vasmegye főispáni székét, melyben hivatali tevékenységének rövid időszaka alatt is maradandó emléket biztosított magának Vasmegye népénél. 1861-ben, az országgyűlésen a felsőházban foglalt helyet. Az országgyűlés feloszlása után újra a magánéletbe vonult vissza, de csakhamar azután az országos gazdasági egylet elnökéül választották meg. Ily minőségben volt szerencséje az uralkodót, az országos gazdasági egyesület kiállításának megszemlélése alkalmával, ép oly tapintatos, mint hazafias érzelemtől átlengett beszéddel üdvözölni, s a válasz, melyet O Felsége e fogadtatásra adott, a nemzetet uj reményekkel tölté el s úgyszólván egy ujabb, boldogabb korszak kiindulási pontjául szolgált a magyar haza történetében. Midőn Mailáth György magyar udvari kanczellárnak kineveztetett, gr. Festetics György is a főispánok sorába lépett s 1865-ben, mint Zalamegye főispánja ünnepélyesen beiktattatott. Ugyanazon év november 3-án, mint királyi biztos szerepelt a keszthelyi országos gazdasági tanintézet, a „Georgicum" újra megnyitásánál, melyet boldog emlékű nagyatyja alapított, s mely hogy újra oly szép virágzásnak indult, nagyrészben az ő s közelebb elhalt testvére Fesztetics Tasziló gróf bőkezűségének köszönhető. Az 1865-dik évi országgyűlésen gr. Festetics György újra elfoglalta helyét a felsőházban. O a Deák-párthoz biven ragaszkodott s midőn 1867-ben a felelős magyar minisztérium kineveztetett, a Felség bizalma őt a király személye melletti miniszterséggel tüntette ki. Betegeskedése következtében azonban leköszönt miniszteri állásáról, melyen- a hazának jelentékeny szolgá'atokat tett s csakhamar azután, gr. Károlyi György helyébe, koronaőrnek választatott meg. A mult év vége felé király ő felsége magy. kir. főiovászmesterré nevezte ki. Ez ujabb kitüntetés őt máibetegágyban találta, úgyhogy koronaőr-utodának ünnepélyes beigtatása alkalmával sem lehetett többé jelen. A versenysport terén lovai nem szerepeltek ugyan, azonban a telivértenyésztésnek buzgó ápolója s a bazai lóversenyügynek egyik bő pártolója s támogatója volt. Most már gyászravatalon fekszik az általánosan tisztelt és szeretett hazafi s nemcsak családja s nagyszámú rokonsága, s barátjai, de tisztelőinek roppant száma gyászolja halálát. Áldás és béke poraira.