Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-02-15 / 7. szám

50 Vadász- és Verseny-Lap. Február 15. 1883. HIVATALOS. Igazítás. A „Vadász- és Versenylap" mult számában, a budapesti tavaszí lóversenyek 1883-dik évi programmjában, a május 13-diki (vasárnapi) versenynap III-dik számú versenyében, az „AUamdifban a távolság nem jelöltetvén meg, e verseny programmja egészben következőleg hangzik: III. Állvány-dij. 1500 frt. Handicap. Táv 2400 m. Futhat minden ló. Tét 60 frt, bánat 30 frt. Teher el nem fogadás esetében 10 trt kisbánat az egyl. pénztár javára. A 2 dik ló a tótelek és bánatok 2/

s-át nyeri, levonva ebből a 3-ik ló részére ennek tételét. Teherközlés május 10-én, Kisbánat-jelentés május 11-én esti 10 óráig. * * A pesti 1883-diki tavaszi versenyek „EsterházyA)'"-ára nézve, az e lapok mult számában közlött „feltételhez" — a dijadó főméltúságú herczeg Esterházy Pál beleegyezését adta. " TELIVÉRE

K ÉS VERSENYEKVisszapillantás az 1882-dik évi verseny-idényre. (Folytatás.) Gr. HeDckelnek az Albert Victor — Timaru pej ménje, Pancake, mint kétéves 1881ben csak kétszer jelent meg nyilvánosan, a baden - badeni Zukunítspreisban, melyben Gyöngyvirág és Bujdos után, habár még félig sem készen, jó harmadiknak érkezett be és a bécsi ó'szi versenyek alkalmával a Kladrubi dijban az akkor legjobb kétéves Aneroid után másodiknak, maga után hagyván az akkori kétévesek jobbjait; mi természetesebb tehát, miszerint e ménnek a következő évre irányult Derby-igényei, (számításba véve jó futását készületlen állapotban, s ama körülményt is tekintetbe véve, miszerint valóban, ha mint hároméves tökéletesen kifejlik, valódi Derbycracknak lenni Ígérkezett) igen nagyok voltak. — A ménről a tél folytán igen jó hirek keringtek s a fogadásokban hétről-hétre mindig feljebb emelkedett, pedig tudva volt, miszerint tulajdonosa őt a Derby-ig nem akarja nyilvánosan kihozni. Midőn aztán istállótársa Grand Buccaneer Pesten a Nemzetit oly nagy stílusban nyerte meg, igen sokan alig tartották azt kétségesnek, s istállójában is ugy vélekedtek, miszerint ha gr. Henckel nem Grand Buccaneerrel akarja megnyerni a Derbyt, akkor azt Pancaketól elvitatni alig lehet; peT Á R C Z A. A rejtélyes vadász. (Folytatás és vége.) E jó vadászat emléke még sokáig fenmaradt társaságunkban, bár a rejtélyes vadászok többé nem láttatták magukat. Hanem azért a hosszú téli estéken, minduntalan szóba jutottak, s különösen Fred pajtásunkat izgatta a dolog. Találgattunk ide-oda; némelyek nem hitték, a mit a master mondott róluk, francziáknak vélték, mások azt hitték hogy a szomszéd grófságban állomásozó buszároktól egy hadnagy és egy cadet, kik nagy összegbe fogadtak, hogy melyikök nyeri el a rókafarkat. Voltak olyanok is, kik azt hitték, hogy leány vagy asszony rejtőzött a brechesben, — de kinevették őket. Időközben egészen kitavaszadott, a vadászatok megszűntek és mi haza oszlottunk. Fred is elment utazni, valahová a keletre. . . Igy mult el egy év, s ismét, megjött az ősz az ő vidám vadászataival; Ó-Angliában naponkint ismét 6000--7000 férfi ült lovon, s nyargalt a kopók zenéje után árkon-bokron keresztül. Társaságunk nagyobb része összejött, csak Fred nem mutatta magát. — Már a tavaszi saisonban vadásztunk, midőn egy vidám esteebédi-e gyültünk össze masterünknél, s a jó vadásznap emlékére — mely a ' dig a nyilvánosság felsziuén már akkor egy Taurus s egy Attila is feltűntek. Mennyire volt igazolva eme lovakhoz s ez istállóhoz kötött remény, az eredmény aztán megmutatá, s mi csak nem tudjuk eléggé felfogni, hogy egy oly szakszerűen vezetett versenyistállóban, mint az oroszvári, miként lehetett oly sokáig ily csalódásban lenni. Lehet, miszerint ott amaz időben nem volt oly trial ló, melylyel eme crackokat jól ki lehetett volna próbálni s a jól végzett reggeli galoppok vezethettek tévútra, annyit azonban meggyőződésből írhatunk, miszerint, ha a Derby kimenetelét jól szemügyre veszszük, sem Pancake, sem Grand Buccaneer azt, bármint folyt volna is az le, s ha ama sok hamis indulás is elmarad, soha meg nem Dyerhették volna, vagyis inkább a három elsőnek beérkező lovat nem verhették volna meg amaz időben, ha egy verseny eleitől oly sebes iramban lett végig futva, mint volt a tavalyi Derby, mert habár Pancake a Derbyre következő versenyében pár nap múlva a Trial Stakesben, megnyerve azt Aneroid ellenében, a Derby ben oly jó másodiknak beérkező Pierrotot is maga után hagyá, eme futását Pierrot-nak semmiképen sem akarjuk mérvadóul tekinteni; ő már e versenyben az erős kihasználás következtében nagyon fáradtnak látszott, s e futásától kezdve soha többé régi formájába nem jött, de e verseny sem volt eleitől oly sebes iramban végigfutva, mint volt a Derby. Nem akarunk mi[Pancakenak érdeméből ezáltal semmit is levonni, hiszen a tavalyi háromévesek legjobbjai közé soroljuk őt, s kivált németországi szereplései nagyon fényesek is, s nyereményösszegeit bizonyára ő is jóval megszaporította volna, ha Baden-Badenben egy reggeli galop alkalmával baj nem éri. 0 a legszebb hároméves mének közé tartozott tavaly s kivált nagyszerűen nézett ki a bécsi Derby-napon, midőn őt felnyergeléskor izomzatának egész pompájában láthattuk. Pancake nálunk a bécsi nyári versenyek alkalmával négyszer jelent meg nyilvánosan, s a Trial Stakes meg a harmadosztályú államdij megnyerése által istállójának majdnem hatodfél ezer forintot keresett monarchiánkban. A minálunk való futásai közül egyik legszebb versenye az egy mértföld távolságú Henckel-dijban volt, mely versenyt csakis erős küzdés után veszté meg Economy ellenébeD. majdnem oly jó „runt" adott mint az a bizonyos ma egy évi, moly azóta a naptárban vereskrétával lett aláhúzva, asztal után szivarra gyújtva beszélgettünk: midőn egyszerre nyilik az ajtó — s belép rajta — a mi elveszettnek hitt Fred Wlloughbynk. . . . Volt öröm és zaj; aztán kérdezősködés; hol voltál, mit csináltál stb. stb. Lassankint elbeszélt egyetmást, a continensen járt, itt is, ott is volt stb. stb. De minden olyan vontatottan ment; — hallgatagsága és bizonyos fáradtság, halványság — feltűnt rajta, valami bánatja lehetett; nem erőltettük, másról is folyt a beszélgetés, s a tavalyi két ismeretlen is újra fölmerült. „Nos Fred, — kiálta át az aszcal túlsó feléről Harvey, — mondd csak, nem találkoztál e valahol azzal a famosus fiúval ? . . fene egy gyerek volt becsületemre. . .. A hirtelen felhivás, hangja vagy tárgya végott-e?, úgy látszik kellemetlenül órinté Eredet, s csak egy pillanatot vetve a fecsegőre, folytatá velem megkezdett beszélgetését, — de a többiek, kissé már jó kedvben a poharazástól — folyvást nyargaltak részint a mai részint a tavalyi vadászaton; — miközben Fred, mint «ssreve ém, fülhegygyei mégis oda hallgatott, s arczán nem egyszer — midőn azok ismét az ismeretlenek kilétét taglalgaták — egy-egy mosoly repült át. Ugy látszott az a thema igen érdekelte őt. „Hol a pokolba tanulhatott ugy lovagolni Németországban a mén azonban annál nagyobb és sikeresebb szerepet játszott; nyolezszori futása közül nem kevesebb, mÍDt Lat díjjal számolt be istállójának, melyeket rendszerint Németország legjobb lovaival való küzdés után vivott ki magának. Odaát el ső versenye Berlinben az Unionban volt, melyben azonban Taurus és Trachenberg után csak a harmadik helyre birt felfutni. Megnyerte aztán Hamburgban a Renarddijat Economy, Aneroid és Merry Heat ellen, Hannoverában, igaz, miszerint az első napi verseny alkalmával a IV-dik osztályú államdijban a gr aditzi hároméves Schmartzkünstlertbl vereséget kellett szenvednie; de annál jobban kárpóto lta nemes tulajdonosát eme vereségért a harmadnapi hannoveri nagy dij megnyerése által, melyben Németország legjobb lovait veré meg. Innentől fogva e ménnek valóságos diadalútja volt odaát, melyről ugy Boroszló, hol az államdijat nyeré Blink Bonny ellenében, mint Doberan, hol az arany ostort vitte haza, és Frankfurt, hol az államdijat Schlenderhan

, az Alexandradijat Michel Angelo, Pierrot, Handwerksbursche ellen nyeré meg, fényes bizonyságot tehet. A mén Frankfurtból Baden-Badenbe ment, hogy a nagy dijban tulajdonosa szineit képviselhesse, ebben azonban tevékeny részt venni verseny előtti letörése gátolta; pedig egyike a főkedvenczeknek volt e versenyre; mi azonban ama véleményben vagyunk, miszerint Lehetetlent ő abban a versenyben nenfibirta volna megverni, hiszen ama ménnek futásai őt Pancakenál jobb classisu lónak tüntették fel. Grand Buccaneer Buccaneer és Sunset eme körülbelől 17 markos pej mén fia, habár miüt kétéves kétszeri futásával ugy a badenbadeni Zukunftspreisban, jiint a sopronyi polgárok dijában valóban semmi nagyot sem mutatott, istállójában mégis nagyon sokat tartottak reá, s hogy a ménnek egy bizonyos sebességgel kellett birnia, mi eme bizalmat irányába Démileg igazolta, azt ő eléggé bebizonyító a Nemzeti dij valóban könnyű szerrel való megnyerésével Economy, Gyöngyvirág, Vei •onica és Voltige ellenében, melyek mind a tájban lovaink jobbjai közé tartoztak, s eme szép futása következtében, a mén főDerby-kedvenczczé emelkedett is fel, de bizony abban futva aztán csak nagyon közepes szerepet játszott benne; már az utolsó előtti saroknál kiesett a versenyből egészen, s többé számitásba sem jöhetett. — Mi e mént naAnglián kivül? hallám öreg bajtársunk kérdését. „Fred bizonyára meg tudná azt mondani, kiáltá Harvey, — látom a szemeiből, hogy többet tud ismeretleneinkről, mint mutatja . , hanem ez nem szép tőle. — Vagy te is irigykedel talán rájuk titokban ; hadd lássuk. . . Jupiterre! barátira, kiáltá felugorva, a kiben még van érzés, a ki még tud lelkesülni egy nyaktörő ugrás szép és kecses kiviteleért, az ürítsen velem poharat a derék ismeretlenekre ! . . . (Majd kiugrik most a róka, mondá félig súgva a legközelebbikhez) miközben ravasz pillantással kocczintásra hajolt át Fredhez. Ez utóbbi egy pillanatra elveresedett, aztán hirtelen felugrott s poharát ragadva. egészen elváltozott hangon előbbi tartózkodó modorától, most vigan felkiáltott: „Igazad van, Harvey, éljenek a mi derék ismeretleneink, különösen az a derék f—i—u 1 kiáltá neki tüzesedve, s poharát lcocczintva fenékig ürité . . . „Oh ha tudnátok, ki volt az a szép fiu!" . . . No de — „Beszélj, beszélj Fred; — hisz láthatod mennyire kiváncsiskodik itt mindenki. „Magam is szeretném hallani — szólt közbe a master, ravaszul kétkedő kifejezéssel. „Nos hát, édes barátim; — kezdé FreJ, egy mosolygó pillantással öreg falkanagyunkra — az ember csak megtud valamit — ha fáradtságot vesz magának, utána járni, kivált ha a master — mint tán emlékeztek — elég