Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-12-20 / 51. szám

472 Va aász- és Vers . ny-Lap. Deczember 20. 1883. kivül, az apjáét, továbbá a kivívott győzelmek számát, a kort és az elért nyereményösszeget tartalmazza. Név Apa Győzelem. Nyer. : 3é Ossian Salvator 6 9121 3é Galliard Galopin 4 8572 öé Tristan Hermit 7 76-28 2é Superba Sterling 7 6480 3é St. Blaise Hermit 3 5452 2é Reprieve QueensMessenger 6 5168 2é Wild Thyme Lowlander 5 4275 3é Busybody Petrarch 3 3900 2é Padlock Wenlock 1 3837 3é Sandiway Doncaster 7 3754 3é Bonnie Jean Macaroni 1 3475 4é Ladislas Hampton 4 3459 5é Primrose II. Rosebery 2 3048 6é Ismael Adventurer 10 2962 3é Corrie Roy Galopin 6 2960 2é Hauteur Rosicrucian 1 2900 6é Solitaire Hermit 2 2897 3ő Barcaldine Solon 4 2410 3é Polaris Craig Millar 4 2336 3é Laceman Honiton 6 2240 2é Chislehurst Beauclerk 4 2162 4é Spring Morn Springfield 3 2210 4é Whipper-in Hermit 3 2047 ÜGETŐVERSENYEK. Ügető verseny nevezési határnapok. 1884-dik évi budapesti tavaszi ügető Derbyre 1883. decz. 31-én déli 12 órakor. (Programm e lapok 35. sz.) 1885-dik évi budap. tavaszi ügető Derbyre 1883. decz. 31-én déli 12 órakor, (Programm e lapok 35. sz.) Hasonlóan a bécsi ügető Derby 1885. évre 1883. decz. 31-én déli 12 órakor. (E lapok 29. sz.) Igen tisztelt Szerkesztő úr ! Becses lapjának 49-ik számában az „Ügető­versenyek" rovatában olvastam, bogy Cupid­hoz Bernrieder és Sztankovánszky küld kan­czákat ; nehogy eme hir által az ügetők ne­velésével foglalkozó sport-közönség Cupidra szá­mitva, más ménről ne gondoskodjék, köteles­ségemnek tartom kijelenteni, hogy én egyrészt azért, mert 30 kanczából álló ménesemben akarom Cupidót kihasználni, de másrészt hely­szűke miatt is — nem fogadok hozzá idegen kanczákat, kivévén a Szerkesztő ur által em­iitett, és még más jó barátaim kipróbált kan­czáit, kiknek már tavaly megígértem ez idénre a fedeztetést. E nyilatkozatomnak becses lapjában helyet kérve, vagyok kiváló tiszte­lettel Gróf Dessewffy Alajos. * * * U. i. Most kaptam Cupidnak pedigreejét Amerikából mely a következő: arány szerint, és az utána való Stockbridgen „secundóst„ játszott „Ely" mellett, amely mögötte volt az epsomi versenyen. A „St-Le­ger"-beu 3-dik lett „Blair Athol" mellett, mely két lóhoszszal nyert, és „General Peel" egy fejjel verte meg mint második. E tett okot adott egy fogadásra (match). Lord Glasgow — gondolva, hogy „Generel Peel"-nek kel­lett volna megnyerni a St-Lägert — kihivta „Cambuscan"-t, hogy versenyezzen ez utóbbi lóval az „Across the Flat"-on 500 fontért ; Lord Stamford lova megnyerte és „Gene­neral Peel" meg lett verve egy fél lóhoszszal. A kétévesek hosszú névsorában nem volt más, mely jobban kifejlődött volna, mint csak „plate" futásra, és az egyéves mind igen lassú csoportnak bizonyult. Capt. White számára megvették „Archi­medesi" 3000 guineán, de a legjobb formát csak akkor mutatta, midőn „Gladiateur"-rel nyak nyak mellett futott a kétezer guineáért. Ho­gyan jutott oda abban, mindenki törte fejét egy ideig, mig megtudták, hogy „Liddington", mely csak egy nyakkal hátrább volt mint harmadik, felpulloltatott, és hogy „Regaliá"­nak, az egyetlennek, amely jobb volt a „mól­nál" rangnál e versenyben, jobb lett volna kilépni, minekutána látta , hogy képtelen nyerni. — Valójában végre Lord Stamford e nagy versenyző ménesében kiderült, hogy nem volt egyetlenegy ló sem, mely valójában első osztályú versenyzőnek beillett volna, és „Limosina" sem érdemelt semmi figyelmet, Cupid (előbb Tekonsha) ell. 1874. sötét pej mén, apja Don J. Robinson, Marschall Chief után; anyja Dolly Batchelder, Post Boy után; (1879-iki Trotting Register 3. köt. 617. lap.) * * * (Cupidról levén szó, egy sajtó-hibát kell kiigazitnunk; mult számunkba ugyanis sajtó­hibából e mén vételára 800 forintra volt téve 8000 helyett, mit a való érdokében szük­ségesnek tartunk helyreigazitni.) Szerk. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. A fedeztetési idény közeledtével élénkebben feltámad az érdeklő­dés tenyésztőink részéről az állami fedeztetési állomások iránt. Miután pedig igen sok te­nyésztő van, ki emez állomások szervezetét, a lótenyészbizottmányoknak azokra való befo­lyását, a méneknek kezelését, s magát a pró­bálási és fedeztetési eljárást nem ismeri, an­nálfogva közhasznú tájékozást vélünk nyúj­tani az alábbi közleménynyel. Ez ugyanis a fedeztetési állomások ügyeire vonatkozó kivonatát képezi ama „Szolgálati utasitás"-nak, mely a földmivelési miniszté­rium által az állami lótenyészintézetek részére ujabban megállapittatott és könyvalakban leg­közelebb a nyomdából kikerül. A kanczák kipróbálása és fedezése iránti figyelmeztetések számos szakembernek évtize­deken át szerzett gyakorlati tapasztalataiból merittettek ; s igy talán ama tenyésztők ré­széről is figyelmet érdemelnek, kik saját mén­jükkel fedeztetik kauczáikat. Az állami méneket használó tenyésztők pedig biztos felvilágosítást nyernek e közle­ménynyel arról, mihez tartsák magukat az állami fedeztetési állomásokon. Mily hatáskörrel birnak a lótenyész-bizott­mányok a fedeztetési állomások ügyeiben. A lótenyészbizottmánynak joga és fel­adata a fedeztetési állomáson felállított mének alkalmas kihasználására felügyelni, s igy ezek­nek működését ellenőrizni. A lótenyészbizottmány, illetőleg annak el­nöke s az egyes állomások felügyeletére kije­lölt bizottsági tag, az állomás-felügyelő, fel van jogositva a legénység és mének elhelye­mert a Cesarewitch-versenyben mint négyéves 7 st. 4 font teher alatt csak második lett Lioness mellett, mely maga sem volt első­rangú ló; az igaz, hogy sokat vártak tőle a Cambridgeshire! versenyen, de oly csalódás­ban részesültek, amilyen több a verseny-nap­tárban nem létezik. Lord Stamford utólagosan tökéletesen meggyőződött, hogy túlbecsülte e kanczát, mely akkoriban meghűlésben is szenvedett, és midőn Dawson megvette, náthahurutban volt. Rövid idő eltelte és egy kis hig­gadt megfontolás után a Lord és Dawson oly jó és tartós barátságot kötöttek, mint valaha, és amaz idő óta, mely mind a kettő­nek szerencsétlen és kellemetlen lehetett, az utóbbinak sok lovát Bedford-Lodgeban ido­mították. A régi közmondás: „egy valóban jó szolga, ha gazdáját, elveszti, talál húszat", va­lósult Dawson Józsefnél is, mert alig hogy ketreczeit és külön rekeszeit (stalles and boxes) berendezte Bedford Lodgeban, azonnal mind­egyik el lett foglalva, legnagyobbrészt Mr. Felix Payor (ki Mr. „Pardoe" álnév alatt versenyezett) telivérlovai által. Sok ember, ki 12—13 év előtt a gyep barátja volt, emlékezni fog a hosszú sor mexicói kékbe öltözött lovakra, melyek min­den reggel, amint a Bedford-Lodge istállóján megkondították a fél kilenczet, lesétáltak,a bury-i országúton keresztül Warren-Hill-ra monen­zéséről, ezeknek hogylétéről, egészségi álla­potáról, az elrendelt jártatásról, az ápolás és gondozásról, az elővezetésről a próba és fe­deztetési helyre, a legénység élelmezéséről, a takarmány minőségéről, az etetésről, végül a fedeztetési jegyzőkönyv helyes vezetéséről ma­gának a legkimeritőbb meggyőződést szerezni. Minden lótenyészbizottmány a fedeztetési állomás ügyeinek felügyeletével egy tagját bizhatja meg, s ha ennek nevét a méntelep­pel vagy teleposztálylyal közölte, ezek köte­lesek a fedeztetési állomás vezetőjének is tu­domására hozni az állomás-felügyelő nevét. Az ily módon kijelölt lótenyészbizott­mányi tagoknak, valamint az elnöknek min­den fedezési állomáson a szemleivek előmu­tatandók, melyekbe a lótenyészbizottmányi tag a részéről megejtett vizsgálat eredményét bevezetheti. Minden ily lótenyészbizottmányi tagnak vagy megbizott felügyelőnek s természetesen az elnöknek nemcsak joga, de kötelessége is, a fedeztetési állomásra kihelyezett legénység által elkövetett helytelenségeket és kihágáso­kat az illetékes katonai hatóságoknak felje­lenteni. Hogy ha a lótenyészbizottmány elnöke vagy tagja a fedeztetési állomás helyiségei­ben megjelen, az állomásvezetőnek köteles­sége őt nevének közlése után illedelmesen fogadni és a műszaki szolgálattételre vonat­kozó, az előirt szabályokkal megegyező uta­sításainak eleget tenni, azoknak megfelelni. Viszont azonban az állomásvezetőnek jo­gában áll, a lótenyészbizottmányi tagtól eredt rendeletnek Írásba foglalását kérni, és csak amaz esetben köteles az állomásvezető, — je­lentékeny kérdésekben vagy ügyben — az emiitett lótenyészbizottmányi tag rendeleteit teljesí­teni, ha az a rendeletet neki Írásban is kiadta. A lótenyész bizottmányi tagnak a szak­szolgálatra vonatkozólag tett általános meg­jegyzései és kisebb rendelkezései Írásba fog­lalás nélkül is érvényesitendők, tehát akkor is, ha ily irányú utasítást élőszóval tett. Milyen legyen az állomásvezetö magaviselete a tenyésztőkkel szemben. Illedelmes, részrehajlatlan és előzékeny magaviselet megszerzi az állomásvezetőnek a tenyésztők vonzalmát és bizalmát, szakis­merete meg kötelességének öntudatos és lel­dők. Egy pillantás e nagyszámú jókülsejű se regre vetve, azonnal ama gondolatot kelté, hogy Dawson József még mindig egy különös em­ber. Sok más jó vétel közül — főkép léve­sek körül — melyeket csinált Mr. Pardoe számára : volt „The Rake" (csakis 420 gs.) mely midőn először futott 1866-ban az „ Al thorp Park Stakes"-ben, megnyerte a 490 £. Ezután megnyerte a „Middle Park Plate"-t és oly repülőket, mint „Achievement," Knight of the Garter," „Trocadero" stb. legyőzte, és a Derbyt is megnyerhette volna, ha a ver­senyt megelőző napon egy ere nem szakadt volna meg. „Friponnier," melyet Dawson mint egy­évest csak 120 g-ért vett meg a Painter urak által Chesterben eladott csoportból — ismét elsőrangú versenyzőnek bizonyult, midőn oly korú lett, mint „The Rake." — Dawson vá­sárolta „Cardinal York"-ot is, csak 175 fontért, és mi midnyájan tudjuk, hogy megnyerte a Cesa­rewitchet és még más versenyeket Mr. Par­doe számára, aki versenyző-pályájának vég­zésével Mr. Ewerittnek eladta 5000 fonton (Mr. Eweritt Firstall Park ménes tulajdonosa). Ilyen volt Dawson József itélőtehetsége, patró­nusai érdekét illetve, és mint idomító a ver­senyzők körül, mondhatjuk, nem volt más az országban, aki jobb lett volna mint ő. Amaz idő óta, hogy Pardoe urnák „Friponnier"-1, The Rake"-t „Cardinal York"-ot és sok más nye­rőjét idomitotta, ismét megnyerte „Frivolity"­vel a „.Middle Park Plate"-t, úgyszintén „Prince

Next

/
Oldalképek
Tartalom