Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883
1883-11-01 / 44. szám
November 1. 1883. Vadász- és Yerseii y-Lap. Az a kegyetlen bánásmód, melynek a csikó alá van vetve, midó'n anyjától elválasztják, a következőben körvonalozható: Mibelyt a csikó el van választva, istállóba záratik egy vagy két társával, mig anyját elfelejti. Aztán visszakapja szabadságát a többivel együtt, kényére legeiészbet s éjjelre jó félszerekben huzódhatik meg; a lehető legjobb szénát és zabot kapja s mindene megvan, a mit csak kívánhat. Ebből tehát — ellenkezőleg a tanár ur véleményével — kilátszik, hogy a csikó nem veszti el a szabadságát, mihelyt anyját odahagyja, sőt ellenkezőleg tizennyolcz-husz hónapos koráig örvendhet annak. Ez idő alatt mi sem gátolja a csikót abban, hogy tetszése szerint cselekedjék : pihenjen, futkosson, járjon-keljen. Hát nincs-e meg ilyeténkép természet-kivánta testgyakoriata ? És vajjön hol gátolják a csikót ebben ? Sehol! — s igy az egész állítás csupán agyrém. De eljő az ideje, midőn minden csikót engedelmességre kell szoktatDi; ám még ekkor is elég szabadságot engednek neki, s nehogy fiatal korában eigyötörtessék, s kezdetben esak óvatosan bánnak vele. A mi az érvágást, idomitást, üritőszerek alkalmazását és izzasztásokat illeti, ebben is túlzásba megy a tanár ur, mert a mennyiben az illető ió elég erős a munkára, semmifélével nem szokták gyötörni; először is eret nem vágnak rajta soha, ba csak nem beteg s gyógyszert is csak időről-időre adnak neki, a baj megelőzhetése végett. Miután bebizonyitottunk, hogy a tanár ur az idomítás tekintetében tévedésben van, azt is ki akarjuk mutatni, mennyire téved azoknak a szokásait és erkölcseit illetőleg, a kik a versenylovak közelében vannak. Soha a lovászfiúk két órakor éjfél után nem keinek iöl s mindig két-két lovat gondoznak; a mi pedig teberfogyasztásukat illeti, az nem egy font naponkint, hanem hat vagy nyolcz. Mi gyakran fogyasztottuk magunkat és pedig több napon át Batliban, hogy Belissimát lovagolhassuk. 140 fontról 100 fontra apasztásra volt szükségünk s még sem lettünk betegek s ismerünk sok mást, a ki még nagyobb mérvben fogyasztotta le magát. A fogadásokra vonatkozólag igy szól a tanár ur: „A fogadások mai napság a jockeyknél és idomároknál is megbonosult; fo- ' gadnak ők nyíltan, minden titkolózás nélkül, i Hajdanában megelégedtek azzal a versenyistállókban , ha a saját lovaikra fogadtak; ma ép ugy fogadnak, mint a meeting legszenvedélyesebb iogadói. E körülmény nagyon megingatja a turf ügye iránt való bizodalmat. Hiszen ha a lovak azokra bizvák, a kik a fogadást űzik, gyakran érdekükben áll, hogy az illető lovak veszítsenek! Minő bizalmunk lehet az oly jockeyben, ki valamely matchben vagy versenyben hat vagy 800 fontig fogadott. Van-e az ilyenben annyi tisztesség, hogy ellentétbe tegye magát a saját érdekeivel? Valóban, a kik ezt lehetségesnek hiszik, egészen más véleményben vannak a newmarketi emberek felől, mint átalában az emberi nemről. Az öreg Chiefney volt az első, a ki oly lóra fogadott, mely ellen ő futott; elvesztette a versenyt, de igazolta magát, mondván, hogy ő tudta, hogy lova még nem volt fit. E jockey nagyon élelmes volt, hogy a világ legjobb istállóit megkaphassa; lovai egyébiránt fényes eredményeket értek el; de aztán a szerencsekerékre bizva magát, tönkre jutott s mint koldus halt el. Dc az istálló embereiben ugyan mikép is lehetne bizni, midőn érdekeik örökké ellenkezésbe jönnek kötelességeikkel? Mire való akkor lakat alá tenni a lovat, hogy megvédjük a mirenytől és higanyméregtől? Mire való akkor halakat vetni a vizbe, hogy ennek tisztasága felől mcggj őződhessünk ? Hiszen egy adag aloe, meljet az idomár vagy megbízottja nem kellő időben ad be a lónak s ezer más efféle, semmivé teheti a verseny eredményét. Elég, ha az illető megbízottak valamelyike ugy akarja magát fedezni, hogy ez állal a tulajdonosának kárt okoz!" Nos, vizsgáljuk csak meg ez állitások első pontjait. Ha minden akképen történnék, azon valóban sajnálkozni lehetne. De ez állítások alapja egyszerű hipothezis. Soha idomár vagy jockey olyaténképen nem foga dott. A mi az öreg Chifneyt illeti, ő okát adta veszteségének; miért ne lehetett volna azt elhinni? Ha ő tévedésben él és megnyerheti vala a versenyt, drágán fizette volna azt meg ; mi semmi rosszat nem látunk az ő magaviseletéi en. O egy másik lóra fogadott, semmint a melyet lovagolt; miért ne tehette volna ezt? Ha valamely jockey taligás gebét lovagol egy Eclipse ellen, nincs-e joga fogadni a saját lova ellen? Aztán valamely ló elbukhatik, eltévesztheti az utat vagy Egyetlenegy lónál sem csapódik össze a patkó 1500 meter távolságig. Ez annak a jele, hogy ily távolság után az izmok mé teljes erejüket megtartják. A mozgás még szabad, rugékony ságot mutat, s abban erőfeszítés nélkül meg lehet maradni. E távolság után azonban mindinkább növekszik ama lovak száma, me lyeknek patkói összeütődnek, s a sebesség csökken. Tehát legelőnyösebb lesz a gyorsaságra való tekintetből 1500 metert ügetni. Ez leginkább meg is felel lovaink izom-erejének,- és sem hajtani nem kell ezeket, sem tetterejüket, ily csekély erőfeszítésre nem kell különösebben serkentgetni. Hogy a lépésmenetnek tartamát, mely az 1500 meteres ügetésnek megfelel, meghatározzuk, a tüdőt kell megkérdeznünk. 1500 meteres ügetés után a lónak 5 perezre van szüksége, bogy a lélegzés nyugalmát és szabályosságát visszanyerje, 500 meter lépésben haladás után tehát ismét ügethet, s a ló ilymódon fog a neki leginkább megfelő módon baladni. A menetnemnek ez összeállítása fogna lenni a legjobb a menetelésre nézve. Ez legkedvezőbb a gyorsaságra nézve is, mert az ügető-ütomet egész tartama alatt megrüvidités nélkül meg lehet tartani. És — amint azt a következő szakaszban látni fogjuk, — lehetségessé teszi ez, hogy ugy nagyobb, mint kisebb távolságú utak, mint azt fentebb láttuk, könynyedén megtétessenek. Minden szempontból tekintve, ez az az összeállítás, mely hadi-czélokra a legalkalmasabb. * * * A pihentetések száma a távolságok szerint. Vizsgáljuk meg a kérdést a béke és háború idejének kettős szempontjából. A pihenők arra valók, hogy a lovak kipihenjenek, amenyiben nehéz terhök egy része levétetik róluk, és arra, hogy a nyereg-szerszám megvizsgáltassék. A lovasnak minden pihenőnél le kell szállani. Békeidőben. Az abrak után a meginduláskor lépést kell lovagolni. Ennek épen az a czélja van, mint a versenyfutás előtt való megjártatásnaK, nevezetesen az összes szervezetet előkésziti a gyorsabb mozgásra. 15—25 perez, azaz 1500—2000 meternyi haladás elégséges megadni a szabad mozgást a tüdőnek, s a teljes hajlékonyságot az izületeknek. Ezután egy kilométernyi ügetés, majd ismét 5 percznyi lépésben haladás következik, s utána 1 kilométernyi ügetés. Kétszeri ügetés, nézetünk szerint szükséges, mielőtt a nyereg-szerszám rendbe hozatik, mert ezáltal minden lónak alkalmat nyujtunk, hogy jól kifújja magát. Előbb megállani, nem használ semmit, mert a heveder és a nyereg még nem minden lónál ereszkedett meg. A második ügetés után néhány percznyi léptetés elég arra, bogy a légzés rendszeres állapotába jöjjön. Ekkor tartatik az első pihenő. Öt perez múlva tovább lehet lovagolni, egy vagy más ok miatt távoloztatik, — s igy a rossz ló is nyerhet; a jockey azonban, a ki fogadott, vesztett. Persze, ekkor nem mondják, thogy becstelenséget követett el! Láttunk ellenkezőleg, jockeyk at, kik nagy összegeket veszítettek el, megnyerve egy versenyt, melyet el kellett volna vesziteniök. Goodwoodbau egy jelentékeny versenyről volt szó, s a jockey, kit addig „talpig becsületes embernek" tartottak, megnyerte a versenyt s elvesztett 2000 font sterlinget. A Derbyt is oly jockey nyerte meg (gazdájának a lován) a kinek a saját lova második lett; de a tanár ur minderről nem emlékezik meg. E jockey egy perez alatt egész vagyont szerezhetett volna, a nélkül hogy ezt szemére lehetett volna vetni. De ő a becsületet elébe helyezte a gazdagságnak. Szerencsére, e tények ismeretesek s a jockeyk testülete megvetéssel fordulhat el minden rá irányzott rágalomtól. Nevezett mű szerzője, alaptalan értesülés nyomán, azt is mondja, hogy a jockeyk és idomárok egyre csak a saját vagyonuk gyarapításán fáradoznak; a lótulajdonosok megújulnak s egymás után jutnak tönkre. Ez az állitás sajátmagát czáfolja meg, a mennyiben nincseriek oly tulajdonosok, legyenek bár sokszoros milliomosok, kik elviselhetnének minden évben oly tetemes veszteségeket s ily esetben az idomárok és jockeyk lennének az áldozataik uradalmainak tulajdonosaivá. Tény, hogy a turfon némely lótulajdonosok nyernek, némelyek vesztenek s ugyanily esélyök van a pénzöket koczkáztató idoméroknak és jockeyknak, épen mint a hazárdjátékoknál történik : némelyeknek van esélyök, másoknak nincs. Egyébiránt a tudós értekező egy helyen ép ugy nekiront a tulajdonosoknak is, mondván: „Láthatjuk, hogy magának a lótulajdonosnak is, lova ellen fogadva, érdekében áll, a versenyt elveszteni; hagyja, hogy lovára fogadjanak, mely veszít ugyan, de ő nagy összegeket rak zsebre." Emlékezzünk vissza ama példabeszédre: Ha nyulaprólékra éhezünk, először nyúlra van szükségünk." Igy, először embereket kell találnunk, a kik a lóra fogadnak, mert különben a nagy összegeket nem rakhatjuk zsebre. Nos, igy állván a dolgok, nagyon kevéssé valószínű, hogy valakinek kedve kerekednék fogadui előbb 500—600 metert lépésben, azután ügetve. Ha az abrakoltató állomás nincs messzebb 28 kilométernél (3 2/ 3 mfid) nézetünk szerint két pihenő elégséges. Az első 5—6 kilométernyire az indulás után, a másik 10 kilométerrel az érkezés előtt. Mentül ritkábban száll le a lovas, annál jobb. Csaknem roham-futáshoz hasonló az, a midőn a lovas töri magát, hogy összes fegyverzetével podgyásza közt helyet foglaljon. Ez mindig megingatja a nyer get, s ránezokat ejt hátán, rendetlenségbe hozza a takarót és nyerget, s nem ritkán meg is sérül a ló. 28 kilom-ter távolságra tehát két pihenő teljesen elég. vS-tól 40 kilometerig terjedő menetben, mely körülbelől abrak-állomásaink legnagyobb távolsága, az első 5 percznyi pihenő és az utolsó között, mely a megérkezés előtt 10 kilometer távolságra történik, az ut felében egy pihenő tartandó, s egy negyed órám le kell szállani a lovakról, hogy kipihenjék magokat. Az állomás előtt 2 — 3 meterrel abba kell hagyni az ügetést. Az állomás tehát 25 percznyi lépésben haladással fejeztetik be, miáltal el lesz érve, hogy minden ló nyugodt tüdővel és szárazon érkezik meg. Ez a béke idején való menetelés pihenőinek észszerű beosztása. Háború idején. A pihenők száma itt természetesen a gyorsasághoz alkalmaztatik, melylyel a megteendő ut távolságához képest menetelni kell.
