Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883
1883-11-01 / 44. szám
406 " Vadász- és Ver se ny-Lap. Október 18. 1883. másvalakinek a lovára, ki maga sem fogad a sajátjára; hiszen ez esztelenség volna. Lássuk, mit mond továbbá szerző: „ Egyik legnagyobb desiderata a nagy dijak kedvenczeivel birni. Eme czélhoz kápráztató módokkal, hamis trialekkel, áltató fogadások utján juthatni, képtelen összegeket adva lovakra, csak azért, hogy tévútra vezessék a közönséget azoknak becsére nézve; szóval minden lehető és képzelhető cselfogást elkövetnek e tekintetben. A közönség nagy összegeket rak a favoritre. De az-e a törekvés, hogy azzal nyerjenek ? Nem ! meg van állapítva, hogy — annak vesztenie kell. Némi ügyesség a jockey részéről s a látszatnak elég van téve, s néhány ezer font a tulajdonos és társainak a zsebébe vándorol. Láttunk méncsikókat eladni 3200 fonton. Azért, nomde, hogy ez a Derbyt megnyerje? Mit jelentsen ez egyebet? Vájjon a tulajdonos fogadni fog-e lovára vagy száz oly ló ellenében, melyet soha sem látott s melyek közül vagy húsznak-harmineznak kétségkívül jobb esélye lehet, mint az övének? Bizonyára nem; nem a Derby megnyerése a kitűzött czél. Az efféle urak nyernek, midőn elvesztik a versenyt, felültetve a közönséget azáltal, bogy a kedvenezre fogadtak." Miután ily galádságot csupán a tulajdonosok követhetnének el, a gyalázat csak is egyedül őket érhetné; azonban a kérdésnek egyszerű vizsgálata megerőtleníti amaz állításokat. Nem fog hitelt adni senki, sem a csodálatra méltó trialeknek, sem a lovak legyőzhetetlenségének. Ha maga az istálló nem koczkáztatja lovára a pénzt, ugyan ki hinne a hamis trialek hirének s a mindenféle cselfogásnak, hogy nevetséges fogadásokat tegyen ? Ugyan ki dobna ki 2—4000 fontot egy lóért, ama reményben, hogy akadnak együgyűek a kik fogadni fognak arra, az ő érdekében ? Hasonló cselfogás csak nagyon fiatal kezdőhöz lenne méltó s kudarezot is vallana vele. A tulajdonosok is épen olyanok, mint más emberek; a saját érdekeiket minden másénak fölébe helyezik, legyen az akár barát, akár ellenség, és soha sem fog eszökbe jutni, bolondságot elkövetni. Annyi igaz, hogy a kedveDczek, nem azoknak az akaratából válnak kedvenczekké, a kiknek azok birtokában vannak, vagy idomitásuk alatt állnak, kik arra nézve semmiféle cselfogást nem használnak ; de igenis a közönség kegyéből, kik a szakértők és a kémek tanácsa után indulnak. Azok, a kik fogadnak, s azok a kik tanácsolgatnak, egyre dicsérgetik a lovakat, ama reményben, hogy nyomhatják az árakat, s fedezhetik magokat, miáltal a veszteségnek nincsenek kitéve, sőt győzelem esetében szép összeget nyernek, mig a szerencsétlen tulajdonosra, ki ösmeri lovának az esélyét s mérsékelt összegig fogad rá, sok baj háromolhatik ez által s gyakran kénytelen viszszavonulni a versenyektől, hogy tönkre ne jusson. A tulajdonosnak egyátalában nem állhat érdekében, becstelenséget követni el. De, tegyük föl, hogy idomárok, jockeyk összeesküsznek a közönség ellen, hogy pénzét kizsákmányolhassák, vájjon ki hinné el, hogy a közönség eléggé balga leDne, lépre menni s hinni amazok cseleinek? Tény, hogy mi ilyesmit soba sem tapasztaltunk s azt hiszszük, e tekintetben nem állunk egyedül. Papíron nagyon könnyű álllitani, hogy százakba vagy ezrekbe fogadva, a közönséget tönkre lehet tenni. Ám a gyakorlatban egészen máskép áll a dolog, mert a tapasztalás azt bizonyítja, hogy a fogadások fedezése Dagyon nehéz, még csekélyebb összegekkel is. Ha a fogadási jegyzéket megkíséreljük túlzásig erőltetni, a fogadó és a közönség legott tudja, banyadán van, s lovunk, mely kedvencz volt, a jegyzékben 100:1 feg állni. Ezeknek előrebocsátása után, azt hiszszük, bebizonyítottuk, hogy Low tanár az ő adatait nem komolyan tekintetbe vehető forrásból meritette s hogy ő roppant csalódásban él. Mi óvakodtunk [attól, hogy könyvünket adomákkal halmozzuk el, mert inkább a szakembereknek akartunk szolgálatot tenni, semmint a nagy többséget mulattatni. Egy pár esetet azonban idézhetünk. Egyszer egy jöckeyt megvesztegettek, hogy veszitse el a versenyt. A jockey azonban becsületes ember volt s értesítette erről gazdáját. Ez, azt javalta neki, hogy csak fogadja el az ajánlatokat, a melyeket neki tettek s önmaga lovagolván lovát, megnyerte a versenyt. Egy gentleman, ki incognito akart maradni, egyik barátjának 200 fontos inatchet ajánlott. Az iilető, kinek ez ajánlat tétetett, nem akarta azt elfogadni, csupán elküldeni lovát a versenyre, hogy félelmet ébreszszen ellenfelében. Azonban ez utóbbi, kinek a lova komolyan beteg volt, egy másik lovat küldött a helyett, meghagyva idomárjának, hogy mit se válaszoljon a hozzá intézendő kérdezősködésekre. Az ellenfél pedig, noha értesülvén a kémek által a dologról, azt hitte, hogy az egész csak hamis hir s nem hitte, hogy az a ló nem az igazi Simon Pure — s bánatot jelentett. Mind a ketten leplezett kártyával játszottak, de az, a melyik csalfább akart lenni a másiknál, azt vette észre, hogy a másik túltett rajta ravaszságban. * * . * Ha néhol túlterjeszkedtünk egyes fejezetekben, semmÍDt kellett volna, szolgáljon mentségünkül, bogy öntudatosan, eredeti könyvet akartunk irni, mi nem csekély nehézséggel járt, főleg midőn a valóságot a népszerűvé vált tévedésektől kellett elválasztanunk s kerülnünk a plagizálást. Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy az olvasót unalmas részletezésekkel ne fáraszszuk. Azt hiszszük, mindent leirtunk, a mi a verseny körébe vág s meg nem állhattuk, hogy ne válaszoljunk ama támadásokra, melyeket professiónk ellen naponkint intéznek; minden ékesszólást mellőzve, csak az igazat akartuk érvényre emelni. E műnek elvitázhatatlanul vannak hiányai ; de reméljük, hogy a jóakaratú tanácsok ellensúlyozzák azokat; ha keveset adtunk is, fogadja e keveset az olvasó ugy, mint a legjobbat, a mit adhattunk. Azt hiszszük, nem fejezhetjük be művünket jobban mint ha idézzük a hires moralista dr. Johnsonnak a szavait: „Azok, kik életük vége felé megkérdezik önmaguktól, mit tettek, ritkán vannak öntudatukban megelégedve. Gyakran inkább önmagunk áltatjuk magunkat, semmint másokat áltatnánk. De nem kell a miatt elszomorodnunk, hogy nem tettünk sokat; mert az, a ki gyarapítja erényét avagy csak egyetlenegy lénynek is elősegíti a boldogságát; az a ki csupán egy erkölcsi tételt is érvényre juttat vagy egyetlen hasznos lánczszemet is szolgáltat a tudomány lánczához, meg lehet elégedve önmagával s nyugodtan halhat meg." Gyep-érdekűek. A bécsi Jockey-Club főtitkárságához a következő versenyszinek jelenítettek be legközelébb: Hg Auersperg Ferencz: fehér test, kék szalagöu és sapka. Gr. Kaunitz Vilmos: fehér test, vörös ujj és sapka. Willich-Pöllnitz ur: kék és fehér csikós test. n » r » " n v Mint már fentebb mondottuk, ha 120 kilometer a távolság, a gyosaság csak a következő lehet: 12 kilometer (l x/ 8 mfld) 1 óra alatt 22 „ (3 „ 2 „ „ 32 „ (4 x/ 4 „ 3 „ „ 40 „ (5 X/ S „ 4 45 „ (6 54 „ (7 X/ B „ 6 „ „ 60 „ (8 „ 7 „ „ Ezután néhány órai pihenés. A más elsorolt tapasztalati tételek segélyével könnyű lesz számitásunk helyességét bebizonyítani. Az elősorolt tényekből láttuk, hogy átalánosságban egy meglehetős jó ló egy óra alatt 3 lieut (l x/ 2 mfld) megtehet. Ez eset áll a mi lovaink átlagos számjára nézve is, mert ezeket általában lehet emez osztályba'sorozni. A menetnemeknek általunk szerkesztett öszszeállitása is ezt a sebességet adja, mert e szerint a menetelés első órájában egy kilometer ügetésre 4 perczet, és 500 meter lépésben haladásra 4 perczet számitva, ez 60 perez alatt 3 lieut tesz. Pihenés semmi. 12—14 kilometer távolságra (l x/ 6—3 3/ B mfld) csak egy pihenő szükséges, és pedig nem a lovak nyugalmáért, hanem a nyeregszerszám rendbehozására. Több mint 12 kilometer távolság után egy kilóméiért lépésben már csak 10 perez, ügetésben pedig 4 perez 14 mp. alatt szabad haladni. Tapasztalt tény, hogy jó lónak kell lenni annak, mely két órán át ki birja tartani a 3 lieu ütemet óránkint. A hadi-ló átlagos sebességének ennélfogva csekélyebbnek kell lenni, és valóban a lépésben és ügetve haladásnak általunk eszközölt összeállítása csak 22 kilometert (2 X 2/ 1 B mfld) eredményezett 2 óra 5 perez alatt. Mondtuk, hogy csak igen jó ló képes, óránkint három lieut számitva, bárom órán át egyhuzamban haladni, és mi messze vissza is maradunk eme sebesség megett, mert a menetnemeknek általunk szerkesztett összeállítása három órára csak 32 kilometert (4 x/ 4mfld) ad, nem számitva hozzá a 4—5 pereznyi pihenőt. Negyven kilometer távolságnyira 4 óra alatt kell megérkezni. Az egyes menetnemek sebessége 3 órát 47 perczet és 20 másodperczet tesz ki, 12 perez és 20 másodpercz két pihenőre számíttatik. A mi a több mint 40 kilométernyi távolságokat illeti, a lovak különböző nemeinek megvizsgálása által ama bizonyítékot kapjuk, hogy e távolságok már nem ugyanannyi sebességgel tétetnek meg, mint a rövidebbek, kivévén, ha a lovak igen kitűnők. E megfigyelést nem hagytuk tekinteten kivül. Igy 45 kilometerre 5 óra időt vettünk, mig a menetnemeknek általunk szerkesztett összeállítása csak 4 óra 15 perez ós 45 másodpercz tartamot ad, tehát s/ 4 óra marad 4 pihenőre. 54 kilometerre 6 órát veszünk, mely esetben a pihenőkre 54 perez marad, mert csak 5 órát 6 perczet és 14 másodperczet menetelünk. Végre 60 kilométernyi távolságnál 6 pihenőre 1 óra és 20 perez szüneteléssel rendelkezünk, mert 7 órát számítunk a menetelésre, melyet 5 óra és 41 perez alatt lehet megtenni.*) 4—5 órai pihenés után ismét lehet 60 kilométernyit menetelni és pedig tiz óra alatt lépésben, s 50 perczet 5 pihenőre számitva, tehát pihenő minden 12 kilometer után. Ha a csapat egy nap alatt csak 60 kilometert és nem 120 at menetel, akkor a fentközlött táblázat szerinti emelkedése a sebességnek természetes leend. Miután 60 kilometer után meg kell állani, szükségtelen 7 órát forditani ama menetelésre, melyet 5 óra és 41 perez alatt lehet megtenni. A pihenőknél tehát sok időt meg lehet gazdálkodni, ha azokat megröviditjük, és számukat kevesbítjük. Eme meggazdálkodás lehetővé teszi, mint azt már fentebb mondtuk, hogy 50 kilometert 5, és 60 kilometert 6 óra alatt lehet megtenni. Magától értetik, hogy csak akkor kell ilyen gyorsasággal menetelni, ha a lovasságot nagy türelmetlenséggel várják. (Folytatása következik.) *) 45, 54 és 60 kilometer távolságoknál a pihenők számát kevesbíteni lehet, s ezeket ügetés helyett lépésben lovagolva lehet pótolni.