Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-07-06 / 27. szám

VADÁSZ- ЕЕ V KKRSKNY-ПАГ . Julius 6. 1882. lentékeny befolyást gyakorolt Cambuscan az­ÓU az ausztria magyarországi telivértenyész­téare. 1879-ben Verneuil-i vásárolta Cavaliero 8 a következő évben Gunnersbury t, mindkettőt Kisbér számára. A Cavaliero által Ausztria-Magyarország számára behozott kanczák száma 150 darab­nál többre rug. Az ujabb időkben vásárolt kanczák közül felemlítjük Amarát, a Derby­győztes Amarantbus anyját, The Juwel-t, a Przedzwit anyját, és Minerait, mely utóbbi „Kisbér u-nek"adoti léteit; továbbá Impératrice I i Trompeter anyját) Curieuse-l (Berzencze anyját) Twelfth Calcet (Donna Christine any.,) Tri- pazray-t Economy anyját és Chilhamet, (mely utóbbitól eredt Taurus,) stb. A mult évben a többi közt a magyar kormány megbízásából Peffar-t vásárolta, ama Sweet Bread anyját, mely • A Koyal Huut Cup nyertese volt. 1868-tól 1882 januárig Mr. Cavaliero az osztrák Jockey-Club versenyügyi titkárja volt s azonkívül majdnem minden ausztria-ma­gyarországi versenytéren inditó és teherhatá­rozó. Nagy buzgalommal és pontossággal fe­lelt meg mindig hivatásának, mig tava'y egy vadászat alkalmával meghűlésből származott lobos betegség őt az ernyedetlen tevékenység teréről el nem vonta. Néhány hét múlva föl­Udült ugyan látszólag, de az óta folyást gyön­gélkedett, mignem a halál vetett véget szen- ! vedésének. A mily pontos volt Mr. Cavaliero hiva­tali ügyeiben, ép oly szeretetreméltó mint ma­gán ember. Mi is hosszú évi szives barátsá­gában osztoztunk s bánatos érzés hatja meg lelkünket halála fölött. Temetése mult hó 28-án ment végbe Bécs­ben a dorottya-utczai evangelikus templom­ban. Koporsója koszorúkkal volt elborítva, s a Bécsben időző arisztokracziából s a Jockey­Club tagjai közül nagy számmal jelentek meg a végtisztesség megadására. Derék, tevékeny, közhasznú életet oltott ki benne a halál. Áldás, béke hamvaira ! TELI VÉREK és VERSENYEK. Körültekintés. Lapunk zártáig részletes tudósítást az e bó első, második és harmadikán lefolyt han­noveri versenyekről nem kaphatván, e szá­munkban csak a távirati tudósításokat közöl­hetjük. Lovaink azokon, különben, csak na­gyon kis számban vehettek részt, miután azok részére csak is a nagy handicap, a nagy dij és a Bult-dij van nyitva. A Bult-dijat br. Oppenheim 3éves pej ménje Fliegender Hollän- der (ap Dutch Skater any Sweet Cmalingale) nyerte meg a graditzi ménes 2éves pej kan­czája Glocke és gr. Ilenckel Carolina ellenében igen könnyen egy hoszszal. Carolusnak ez volt első debutje, я harmadik helyre futása (habár még más négyet maga után hagyott), Glocke ellenében, mely a hamburgi Criterium­ban nagyon rosz formát mutatott, nem valami dicsérő ajánlat. — E napon gr. Henckelt még egy más nagyobb vereség is ért, mert az államdijban a 3éves Pancake, mely minálunk legjobb 3éveseink nagy részét megverte, a graditzi ménes pej ménje Schwartzkünstler (ap­ja Plebeian, any Scottish-Queen) által vere­tett meg; ama Schwartzkünstler által, mely pár héttel előbb még a berlini versenyek al­kalmával a ÍOUOO márkás ezüst paizs dijban Trcichenberg által ugy megveretett, hogy ez amazt majdnem távolozta. A nagy handicapben hét ló vett részt, és azt báró Loe 3é pej kanczája Goldene 110 nyerte meg 48 kilo könnyű teher alatt. E kancza már a hamburgi versenyek alkalmával nagyon szép formát mutatott, midőn 68 1/ 2 kilo teher alatt a Hammonia dijat birta megnyerni a 4éves Lord Melbourne ellenében. Hogy a nagy handicapben futott-e Cambusier, mely abban állva maradt, ez ideig nem tudhattuk meg ; azt hiszszük azonban, hogy Dem ; különben ugy sem birt volna jó esélylyel a nyerésre ama magas teher alatt, mit vinnie kellett. Lovaink Németországban, habár ott több vereséget kell is szenvedniük, minek fényes bizonysága a legközelebb lefolyt hamburgi Derby kimenetele volt, még is nagyon magasra lesznek ott becsülve. Tarany, Lehetetlen, Doinbrowa és Bengali mind oly magasan let­tek handicappelve a boroszlói versenyekre, mely által ugy szólván minden esélyűket el­veszték a nyerbetéere. Edehlame, Németország legjobb idősb lova, Taranynak, ama Taranv­uak, mely inináluuk nagyon közepes társa­ságban alig bírt vagy egyszer helyre futni is, a nemet is bele számítva, csak négy kilót ad s ba a köztök lévő évet leszámítjuk, ал ottani scala szerint eme teher egy ós fél kilóra redukálódik. Trachenberg, a Derby-nyerő, melv után legjobb lovaiuk ugy szólván nowhere voltak, Lehetetlennek, mely Pierrottól a béesi Derby ben két hoszszal veretett meg, csak öt fontot ád ; e közt és Bengali közt pedig ugyanez a teherkülönbözet; Bengali pedig sok kiloval rosszabb formát mutatott, mintsem őt öt kilo a repülő Trachenberggel összehozhat­ná, — s igy tovább. A másodnapi állvány-dijban belföldi két­éveseknek, gr. Henckel Moteratschja újra csak a harmadik helyre futhatott, br. Oppenheim Agamemnonja és a graditzi Glocke ellenében ; igaz bogv e versenyben Morteratsch a másik két 2évesnek 6 1/ a kilót adott, mi oly magas teherkülönbség, miszerint valóban nem lehet csodálni a mén megveretését. Morteratsch, Agamemnont Berlinben, a mének kisérloti ver­senyében, egy kilo magasb teherkülönbséggel könnyen meg birta verni, itt az 5 1/ a kilo még nagyobb terhet azonban már nem birta elle­nében érvényesíteni; lehet, miszerint Agamem­non Berlin óta sokat javult is. Az utolsó nap azonban gr. Henckel fényesen kárpótlá ma­gát az első két napon volt vereségeiért, mert sikerült nékie Pancakekel a nagy dijat Hartzburg és Flatterer ellenében megnyerni. * # . * Hogy a lovak odaát gyakran oly vál­tozatosan futnak, az nagy részben az ottani pályák különféleségének tulajdonítható, né­melyikén pedig közülök a kivívott eredmé­nyek csalékonyak, s ugyanazon lovak más talajú s más fekvésű pályán bizonyára más eredményt nyújtottak volna. Mi a hamburgi pályát szintén az olyanok közé volnánk haj­T A R С Z A. Barangolások Dél-Afrika legbelsejében. (Szemelvény Selous, „ A Hunters Wanderings in Afrika u czimü müvéből.) (Vége.) Nem sokára aztán egy oribi-antilopot lát­tam, mely széles, nyilt völgyben hevert. Körülbelől 150 yardnyira onnan, abol ez az élénk kis állat feküdt, magános tüskebokor állt, mely mögött leszálltam lovamról. Az állat ezalatt egész nyugodtan maradt. Fegyveremet a tüskebokorra fektetve, akartam lőni, de a szél azt nagyon ingatta s én elhibáztam a lö­vést. A kis antilop fülugrott s tovairamodott, c(e csakhamar megállott s visszanézett rám. Fn épen ujabb töltényt tettem puskámba, is­mét lőttem s ezúttal csipején találtam az állatot. Noha az expanziós golyó a csontot apró szilánkokra zúzta s egészen a belekig hatolt, a gyöngének látszó kis állat még mintegy 300 yardnyira futott, mig kaffereim utóiér­hették s leszúrhatták. Átalában valamennyi afrikai antilop-fajnál bámulatra méltó szívós­ságot tapasztaltam. Miután az épen lelőtt ez antilop-faj bő­rére gyűjteményemben szükség volt, lenyer­geltem s a legnagyobb műgonddal fejtettem le zsákmányomat. Aztán tanyám felé indultam, minthogy az uralgott hőség a vadászatot e napra szintén lehetetlenné tette. Mintegy 4 mértföldnyire tanyánktól, egy strucz-párt pillantottam meg, himet és nőstényt, a mint kb. fél mértföldnyire tőlem kedélye­son futkostak. Minthogy itt a vidék semmi fedezetet nem nyújtott s az én express­rifle em, mint a legtöbb ily fegyver, ürgolyóval 300 yardon túl nem talált biztosan, alig hit­tem, hogy lövéshez juthassak; de mert egy szép him strucznak a tollai mindig megérnek 20 font sterlinget, elhatároztam magamban, hogy kísérletet fogok tenni. A strucz-pár, midőn engem megpillantott, saját irányomhoz egyenes szögben futott; én tehát rézsut irányban nyargaltam feléje s nagy csodálkozásomra ugy tapasztaltam, hogy e madarak, közeledtemkor, épen nem gyorsí­tották futásukat. Mikor őket 300 yardnyira megközebtém, azonnal megtudtam ennek az okát, mert láttam, hogy egész csapat fiók­strucz van velők, melyeket ők nyilván nem akartak cserben hagyni. Miután itt a fű le volt égve, tisztán láthattam a fiókokat ; bámu­latos volt, mily gyorsan tudtak a kis teremt­mények futni. A vén him sokkal bátrabb volt, mint a nőstény s közelebb tartózkodott apró­ságaikhoz. Még hat töltény volt nálam s elkezdtem a himre lövöldözni. Első öt lövésemmel hibáz­tam, a mennyiben mindig fölötte lőttem el. Hatodik lövésemmel azonban találtam az ön­feláldozó madarat, mely lövöldözéseim daczára sem akart fiaitól eltávozni. Ép a nyakán fú­ródott át a golyó s rögtön kimúlt. Semmi kétségem abban, bogy e madár az ő nemes érzületének lett áldozata, mely, hogy engem meg nem hatott s folyvást lövöldöztem rá, épen nem mondható sportsmanlike cseleke­detnek s az eredmény e tekintetben nem is elégített ki. Azonban 20 font sterlingnek az egész világon 20 font sterling az értéke ; s én azt hiszem, még elégületlenebb vagyok, ha e madarat meg nem kapom. Mikor a himet elejtettem, a fiókok ép oly helynek a szélén voltak, a hol a fű nem perzselődött le ; a legtöbb be is futott a nagy fűbe s többé nem is lehetett látni. Három azonban künt maradt, leguggolt s nyakát el­rejteni igyekezett. Ügyeltem rájok mig kaf­fereim odaérkeztek s őket hatalmukba ejthet­ték. Kettő a fiókok közül még akkor éjjel kimúlt a hideg miatt, miután szükségletei­ket nem ismertem s nem takartam be meleg terítővel. A harmadik több hónapig élt, de ek­kor valamely szerencsétlenség érte s le kel­lett ölni. A vén him, a melyet lőttem, gyö­nyörű madár volt, de sajnos, a költés ideje alatt fehér és legértekesebb tollainak a hegye letört és beszennyeződött. A fekete és fark­tollak azonban igen szépek voltak. Ha e ma­darat három hóval előbb lövöm le, legalább 25 font sterlinget ért volna meg. Igy, a mint volt, 18 fontot kaptam érte. Szeptember 4-dikén korán kilovagoltam ismét s két homoki antilopot ejtettem el, me­lyeknek egyike igen szép bak volt s gyönyö­rűen csavarodott szarvait 42 hüvelyk hosz­szúaknak találtam. Minthogy a tanyán meg­lehetős mennyiségű hus volt készletbeD, J. és én elhatároztuk, kirándulást tenni a Lo­magondi kral jához, mely kb. 50 mértföldnyi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom