Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-07-06 / 27. szám

Julius 6. 1882. V

ADÁSZ- ÊS VKRSKNY-LAP. 239 landók sorolni, s habár talaja valóban egyike I a legjobbaknak, de rövidségénél fogva (minek következtében csak egy másfél-mériföldes versenyben is öt, sőt hat éles fordulót kell a lónak tennie), mi bizony, kivált a nagyobb szabású lovaknál, annak futásaira Dagyon zavarólag hat. A mely ló például ott az utolsó fordulót csak egy hoszszal birja a többi befordult ló előtt sikeresen venni, annak esélyei a nyerhetésre alig kiszámitbatók, iegj en bár a vele futott lovak között Dálánál jobb is, az egyenes vonal oly kurta lévén, miszerint a fordulónál elvesztett tért alig, vagy csak nagy nehezen birja az kipótolni. Innen aztán az ottani gyakori kitörések is, melyektől ez évben a mi iovaink sem lettek megkimélve; igy a 2évesek Criteriumában Incognito, melynek a nyerésre valóban nagy esélyei voltak, de nem tudván sebesen és jól fordulni, ez által oly nagy tért vesztett, hogy egészen kiesett a versenyből. Az ez évi hamburgi versenyek lovainkra nézve nagyon kedvező auspiciumok között vették kizdetöket, a megnyitó versenyben Economynak győzelmével. A kancza e versenyt majdnem mindig vezetve, nagyon szép stylusban ny et te meg ; hogy azonban megnyerte volna-e az', ha Goldene 110 a második fordulónál ki nem tör, az kétséges. Ez utóbbi kancza e futása óta nagyon szép két győzelmet bir felmutatni, az elsőt e meetingen a Hammonia dij megnyerésével, a másodikat pedig e napokban a hannoveri nagy handicap megnyerésével. — Nagyon rosz benyomást hagyott azonban maga után bálra Távirat igen rosz utolsó helye az ezüst ostor-versenyben, melyben a többi ló után legalább is 30 hoszszal érkezhetett be a nyerponthoz. Távirat tavalyi sikversenyformája (háromszor nagyon roszszul futott a legkisebb terhek alatt) si/kkal gyengébb, mintsem őt csak félig meglehetős lovak között is sikerrel lehessen indítani s bogy ez évben egy eladó akadályversenyt s egy Reiter-Club handicap akadályversenyt meg birt nyerni kis teher és nagyon közepes mezőny ellen, az őt még nem jogosítja fel a nyerhetésre másodclassisú sikversenylovak ellenében. Sajnáljuk eme manegement t annál is inkább, miután Né- ! metország egyik legjobb és legnépszerűbb lovasát ültették reá a nyeregbe. Hogy mennyire népszerűek és kedveltek Németországban a versenyek, azt a hamburgi Derby-пар a legjobban igazolta, a melyen legalább is 70—75 ezer néző küzöDség jelent meg a gyepen; lehet mondani ember ember hátán mozgott s ugyan iparkodni kellett az embernek, ba jól akart látni, hogy jó helyhez juthasson. A verseny lefolyását ismeri már a tisztelt olvasó, s amaz accidenseket, melyek abban előfordultak s lovainkat érték, tehát végtére is Trachenberg könnyű győzelmét Taurus felett, mind annak ismétlésébe nem akarunk újból ereszkedni.Itt csak annyitakarunk megemlíteni, hogy még soha nem láttunk népszerűbb s nagyobb őrömmel fogadott győzelmet, mint a Trachenbergét : ló és lovas ezer és ezer torok vivátja között úgyszólván vitetett a mázsálóhoz; az egész estén által egész Hamburg az öröm kéjmámorában úszott, s valóban irigyeltük ama népszerűséget, meíylyel ott a versenyek és telivértenyésztés iránt érdeklődnek az emberek. Trachenberg megverte a magyar lovat, ezt lehetett mindenütt, bol csak az ember megjelent, hallani; pedig talán egy nemzet lovai sem küzdöttek éveken keresztül annyi balszerencsével, épen a német Derby megnyeréseért, mint a mieink. Ha végig nézünk e Derby fenállásának kezdete óta a statistikán, 14 év óta nem kevesebb mint ötször küzdtek lovaink az első helyért erős küzdelmeket, s másodikként érkeztek be, melyek mindegyike méltán megérdemelhette volna a győzelmet. Game-Cock egy fejjel való megveretése Ama- lie von Edelreiehtól, Tallós egy nyakkal való megveretése Pierotlól, mely habár belföldi tenyésztményű, de már akkor németországi tulajdonosé volt, Aaron, La Gondola (melynek lovasát a verseny reggelén mámorából mesterséggel kellett eszméletre hozni,) s ez évben Taurus, mind annyi tanúságot tesz mellette. Az ez évben lovainkat ért accidensek pedig a versenyben mind oly körülmények, melyek igazán panaszra szolgálhatnának alkalmul. A derék Veronica nagyon szép formát mutatott mind két futásában s ő volt az egyedüli, mely lovaink jó hírnevét iparkodott nérniképen fentartani; igaz, miszerint a handicap- ban nagyon jó terhet is kapott. Nem birtuk eléggé csodálni br. Ttcickel mesteri lovaglását Taranyon, mely győzelmét a mén csak is lovasa ügyességének köszönheti; épen oly nyugodtan és szépen lovagolta eme passionatus sportsman Cagliostrót is, az első napi akadályversenyben. A Renard-dijban Economy Pancaketől biztosan megveretett s ezzel el lett döntve a kérdés, melyik teliáta kettő közül igazán a jobb a 2000 méter távolságon. Ha Incognito ki nem tör, valószinüleg megnyeri a Criteriuraot; igy Morteratschnak könnyű győzelme volt többi társa felett, habár az in. dulásnál nagyon sok hosszat vesztett is. Hogy lovaink nem voltakj|conditióban s némelyikök nem egészen jól nézett ki, azt már mult számunkban említettük, s innen magyarázható aztán egyik-másiknak valóban rosz futása is. * * * Angliában a Newcastle and Gosfort-parki versenyek keltettek magok iránt a mult héten nagyobb érdeket, melynek első napján az 500 £ értékű The North Derby futtatott, s végeredményével az ottani sportkörökben nagy meglepetést szült, — mert a br. Rothschild sebes Nellieje az ez évi legjobb 3évos kanczák egyik legjobbika, a nálunk lévő Gunnersbury édes testvérje, abban ugy megveretett, hogy a biró őt a versenyben nem is helyezte. Igaz, hogy a kancza a nyertesnek bat fontot adott a versenyben, a mi minden esetre nagyon tekintetbe veendő. Mermaiden (ap Speculum any Shylocks) Mr. W. Sander- son tulajdona s e versenyben való könnyű győzelme által Madrigal II. (apja Macaroni any Queen Mab) ellenében az ottani sportvilág érdeklődését nagyon magára vonta. Az ottani versenyek második főérdekességét a Northum- berland Plate öOO £ értékű verseny kimenetele képezte, melyet Mr. H. Bragg 5éves pej ménje Victor Emanuel (ap Albert Victor a Time Test) nyert meg igen könnyen tiz hosz- szal, az öéves Novice és a 3éves Albert Vic- tor mén, Champion ellenében; e díjért tizenegy távolságra volt a tanyánktól, ép a „légy"-vi- | dék szélén. Két hétig szándékozván távol lenni, annyi theát és lisztet vittünk magunkkal, s kukoriczát lovaink számára, a menynyire addig szükségünk volt. Az első nap, este falé, három homoki antilopot, meg egy inpala-nyájat láttunk s én egy antilopot el is ejtettem. Szept. 6-án korán reggel egy fehér orrszarvú hullájára találtunk, melyet közös barátunk, C., azelőtt néhány nappal ejtett el. Valamivel később újra egy nagy nyáj antilopra bukkantunk, mely az Umsengaisi folyam közelében tanyázott. Egy igen szép szarvú vén bak volt e nyájban. Váltig iparkodtam, bogy ezt puskahegyre keríthessem ; de ez állat nagyon óvatos volt s mindig a nyáj élón állott, úgyhogy én, noha több izben lőhettem volna más antilopra, ezt soha sem közelithettem meg annyira, hogy megkísérelhettem volna a lövést. Végre az egész nyáj eltűnt egy sűrű erdőben s teljesen elveszett a szemem elől. Napközben több uj rhinoceros-nyomra akadtunk, ugy a fehér mint a fekete fajúakéból, de magokat az állatokat nem láthattuk. Egyéb vadra sem akadtunk, mint három zebrára, melyek közül én egyet lelőttem, hogy húsra tehessek szert. J. barátom a másik kettő egyikét megsebzé, de nyomát vesztette. Ez este egy ösvény szélén telepedtünk le, mely Lo Mangodinak a kraljától nem messze volt. Napkelte után két órával, midőn már a halomlánczolatnak közelébe jutottunk, egy szép elenn-szarvasra bukkantunk, melyet szerencsésen ei is ejtettünk. E húskészlet-gyarapodásnak nagyon örvendettünk, mert Lo Mangondival egy kis dolgunk volt. Ugyanis a mult évben néhány vadásztroféumot biztunk rá megőrzés végett, s egyszersmind ezúttal bizonyos mennyiségű elefántcsontot is akartam tőle vásárolni vagy kicserélni s e végből a húst erre véltem fordítani. Előre küldtünk tehát az öreghez két kaffert, tudósitandók őt jövetelünk felől s miután lovainkat lenyergeltük, az elenn föltagolásához fogtunk. Délután visszatértek küldötteink, Lo Magondi és mintegy busz tagból álló alatvalója kíséretében. Először is egy fél vaddisznót és az elenn szivének a felét nyújtók neki ajándékba, mire ő egy nagy fazék sört, egy zsák földi mogyorót s egy kevés lisztet adott viszonzásul. Ez este nagy vigasság volt táborunkban, a mennyiben kaffereink,! kik máirég sovárogtak növényi táplálékra, nagy menynyiségű kukoriczát. sört, dohányt stb., cseréltek a búsért élő-haló mashunákkal. Lomagondi valamennyi viziló-fogat, rhinoceros-szarvat s egyéb troféumot, melyeket neki megőrzésül átadtunk, magával hozott, de semmi elefántcsontot. Azt mondta azonban, bogy a közelebbi napokban két nagyon szép agyarat fog küldeni; ekkor aztán megmutogattam neki mind ama tárgyakat, melyeket cserében hoztam magammal s melyek gyapotingekből, üveggolyókból, szines zsebkendőkből stb. álltak. Az öreg sürgetésére másnap, egyik emberének a vezetése alatt, kirándulást tettünk a vidékre, hogy számára még vadpecsenyekészletet szerezzünk. Eközben ő kiküldött néhány embert az elefánt-csont elhozására. Sokáig lovagoltunk szerte, mig vadászható állatra bukkantuk. Végre egy nyáj antilopra találtunk. J. barátom kilőtt egyet. Nagyon szép bak volt ez, kiválóan gyönyörű szarvakkal. Visszatértünkkor elefántnyomokra találtunk, melyek legfeljebb párnaposak lehettek. Ez állatok az erdőben nagyon csúnya gazdálkodást vittek véghez s a fákat minden irányban letördelték. Midőn tanyámra visszatértem, első gondom volt, Lo Magondival az elefántcsontra alkudozni ; azonban Dagyon habozónak találtam őt. Korábbi években portugali kereskedőkkel is volt neki ügye s minthogy ezek, áruikat Európából vizi uton szálliták mindvégig s a szárazon rabszolgákkal cepeltették rendeltetésűk helyére, nagyon olcsón adhatták oda neki áruikat. Nagyon későre járt az idő, mikor a nagyobbik agyarat, mely kb. 30 fontot nyomott, megszerezhessem ; de már anynyira kifáradtam az alkudozásban, hogy a másik agyarral többé nem törődtem. Másnap, még viradat előtt, fölkerekedtünk, jóllehet Lo Magondi rajta volt, hogy maradjunk még, ránk akarva tukmálni a másik elefánt-agyarat is. Keleti irányban haladtunk, remélve, hogy- a machabel erdőkben elefántokra bukkanunk. Már két óra óta mentünk, mikor fris elefáDt-nyomokat kereszteztünk. E nyomok figyelmesebb megtekintése arról tanúskodott, hogy azok néhány vén bim elefántéi,