Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-12-22 / 51. szám

480 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Deczember 22. 1881. rűbbé válik, és a karddal való ügyesség a fran cziák közt ép oly általános, mint az angolok nál a lovaglás tudománya. Utóbbi tekintetben, a mai gallok nem igen érdemes utódai harezias őseiknek, kik a lovat, mint győzel mes vándorlásaiknál nélkülözhetlen társukat, nagy becsben tartották. De miután a lovaglás jelenleg egy részét képezi a magasabb osztályú ifjak nevelésének, és tekintve, hogy az izlés terjed, ennélfogva a kiképzés is általánosabb lesz, ugy hogy amaz idő talán már közeledik, melyben a lovaglási tudomány Francziaországban épen ugy fog becsültetni, mint XIV Lajos korában, kinek uralkodása alatt, oly egyén, ki a nemsségre igényt tartott, nem lehetett tudatlan a rapier használata és a ló vezetésében. Azt mondhatná valaki, hogy „autre temps, autre moeurs," de én azt hi- , szem, hogy a fé: fias gyakorlat a divat által mindig pártoltatni tog. Mult szombaton a Tattersall Francaisban nagy vásár tartatott, midőn ugyanis vagy hatvan telivér ló került a kalapács alá ; ezeknek azonban egy harmada visszavonatott. A megmaradt rész is nagyon alacsony áron kelt el, mivel köztük egy emlitésre méltó állat sem volt, és a „Sir Dibble" által Alecto- | ért adott 7200 frc. volt a vásár legmagasabb ára. * * * Angliában az ez évi versenyidény alatt, nyereményösszegeik nagysága szerint, Iro- quois, Thebais, Scobel, Peregrine és Foxhall állanak legfelül a háromévesek között s köztök Iroquois 16805 £ nagy nyereményével a többinél jóval legfelül, mely összeget a Derby és St.-Leger megnyerésének köszönheti. О volt ez év legszerencsésebb lova, mert bár kortársai között nem a legjobb, mégis neki jutott ama ritka szerencse, a Derbyt és St.-Legert megnyerhetni. Utána az 1000 guinea és az Oaks nyertese, Thebais jön 10307 £-&\. E Hermil-Devotiou ivadék bizonyára most a legjobb hároméves kancza s tulajdonosa Mr. Crawford bizonyára büszke lehet reá és annál is inkább nagy reménynyel nézhet a jövő évi versenyidény elé, mert e kanczája édes testvérje, St.-Marguerite, egyike a legjobb kétéveseknek odaát és nyereményei összege után a hetedik helyet foglalja el a kétévesek között. A nálunk oly jó emléket hátrahagyott Car- nival fia, Scobel, a harmadik helyen 7739 £ nyereséggel van bejegyezve; ő egyike a legsebesebb lovaknak, de neki a távolsága, mint egyáltalában a Carnivaloknak, legfeljebb öt 1 negyed mértföldig terjed s igy a nagy classisú versenyekben, melyek távolsága mind hosszabb, nem értékesitheté eléggé magát.Utána a kétezer guinea nyerője Peregrin következik 6150 /£'-al. Pero Gomez eme fia a kétezer guinea megnyerése után roppant feltűnést keltett, és a Derbyre határozott kedvencz lett; ebben, azonban csak második lehetett. Utána Foxhall jön 4436 guineával és nyereményeire nézve, habár csak az ötödik helyen, de érdemileg az első hely okvetlenül őt illeti meg; hiszen el van ismeri-e, miszerint ő most a világ legjobb lova. A kétévesek között Dutch Oven, lord Falmouth e sebes kétévese áll a nyerő listán legfelül 9430 £ a\, utána jön Kermesse 7117 £-&], Geheimniss 4040 ,f-ot nyert, mig Buccaneerünk unokája Bruce 2572 £-a\ van a nyerők közé sorolva. See Sawe e fia oly szép formát mutatott ez év versenycarrierje alatt, mi őt a Derby-kedvenczek egyikévé tette és ez idő szerint Geralddal egyenlően áll a fogadásokban legfelül, és ha e mént e nagy verseny előkészítésére baj nem érendi — abban bizonyára kiváló szerepet lesz hivatva játszani. Visszapillantás az 1881-dik évi versenyidényre. (F о 1 y t a t á s.) Gróf HeDckel Hugó, kinek versenyistállója a saison elején rendszerint a többi istállók felett, miután fedett téli idomitó pályája lévén, lovai egész télen erősebb munkát végezhetnek mint a többiek) bizonyos fölényt szokott gyakorolni, a pesti májusi versenyekre két kétévest: Jaquittát és Carment küldé le, s habár előbbi május 20-án a kétévesek versenyét meg is nyeré tulajdonosának, melyben Bizarnak a pár nappal előbbi vereségért viszsza is adta a kölcsönt, a nemes gróf még sem tartotta őt magát elég jónak, hogy a bé esi nagy kétéves versenyben egyedül reá bizhassa e verseny megnyerhetését, habár Gyöngyvirágtól két és fél kilót kellett is kapnia és mellé adta a már akkor istállója és környezete előtt oly jó h irnek örvendő Albion t. E Distin és Victoria Peel mén, habár még nem egészen fiten, sok bus lévén még rajta, felnyergelés után oly sok pártolóra és barátra tett szert mindjárt, hogy egyszerre első favoritté nőtte ki magát, szép erős vállapokkal, jó derékkal és erős csontozattal birván, meglátszott rajta, miszerint egy első classisú versenylovat biraudunk benne ; a fogadásokban csak even volt kapható és a totalisateurnél nagy összegekben lett megrakva, daczára Gyöngyvirág Pesteu mutatott jó formájának. A mén a legnagyobb bizalommal iránta indult a starthoz, mit nagyban fokozott még az is, hogy az istálló First jockeyja Busby lett reá felnyergelve, mig Jaquitta vezénylete Maddenra bízatott. Albion a versenyben azonban induláskor az induló pontnál állva maradt, s igy csak bárom nappal reá igazolhatta, mennyire megérdemli ama bizalmat, melylyel irányában első debütje alkalmával viseltettek. A május 29-ki kétéves versenyben e mén már a távoszlopnál megverte tökéletesen vele futott többi társát és a legközönségesebb canterben érkezett be előttök a czélponthoz. Albionnak második nyilvános megjelenése Berlinben a Sierstorpff Memorialban volt, mely versenyt szintén canterben nyert meg Aneroid, Valerius, Taurus és más két németországi kétéves ellen. Már-már ugy látszott, hogy egy második Bálványt fogunk benne birni, midőn kétéves verseny-carrierjének egyszerre vége szakadt ; mert midőn Hamburgban, hol a nagy kétéves versenyben kellett volna indulnia, a vasúti vaggonból kipakolták, a kövezeten'oly szerencsétlenül esett térdre, és azt oly erősen üté meg, hogy többé ez évben nem volt kihozható nyilvánosan; Albion, ez idő szerint, a jövő évi bécsi Derbyre a főkedvencz s már is csak ötöt egyre adnak ellene, mely hely Őt méltán meg is illeti, ő lévén az egyetlen kétéves, mely tavaly nem lett megverve, s mindkét versenyében pedig ellenfeleit könnyen veré meg. Ugy vagyunk értesülve, hogy ő már a nyáron kapott térdbajából egészen kiépült s már is jó munkát végzett az ősz folyamán és lia baj nem éri, bizonyára a jövő évi Derbyben a járása is, minélfogva azonnal alkuba ereszkedtem Freddel s az egyességet megkötvén, mindjárt tulajdonosa lettem a lónak, a nevezések felének terhét is én viselvén. Most minden időmet az idomitásra fordítottam, hogy verseny-kondiczióba hozzam a lovat. A gyakorlótéren hatalmas árkokat ásattam s akadályokat készíttettem, hol kedvező alkalmam nyilt, a lovatgaloppoztatni, úgyhogy mikor a verseny napja elérkezett, tökéletesen kész voltam vele. Jó bánásmódom és szigorom által sokat vesztett szilajságából s természetében szerfölött javult. A sikverseny nagy eclat-val ment végbe; az egész vidék jelen volt. A kormányzó, Fraser tábornok, kísérőivel, tábornoki tisztjeivel, s a kormány főhivatalnokai a legnagyobb pompával jelentek meg ; továbbá tömérdek benszülött s az egész hydrabadi nemesség, tarka kíséretével ott volt, gyönyörködni a verseny-ünepélyben. Azonkívül számtalan tánezosnő, fölékesített elefántok, ökrös szekerek adtak bizarr színezetet az egésznek. Valóban teljesen elfásult embernek kellett volna lenni annak, a ki el nem lett volna bájolva a látványosság s különösen a sok szép női arcz által. Oly látvány volt ez, minőt Indiának csak oly részén lehet tapasztalni, hol a benszülött fejedelem még nincs meghódítva, s a keleti pompát egész kénye-kedve szerint fejtheti ki. * * * Elérkezett végre ama nap is, hol első föllépésemet a disznóbőrön, mint akadályversenylovas, bemutassam. Meg kell vallanom, nagy izgatottság lepett meg, noha mindent elkövettem, hogy a nyugtalanság fel ne tűnjék s higgadtnak iparkodtam látszani. A verseny d. u. öt órára volt határozva, miután a nagy hőség némileg enyhült s a nap sugarainak ereje nem hatott oly lankasztólag. Én meg korán, nap kelte előtt, fölnyergeitettem Moonlight-ot s csöndesen keresztüllovagoltam vele a gyepet, mely egy kerek térséget képezett ; az utolsó fél mértföld azonban egyenes volt, egészen be a nyerőpontig. A távolság körűlbelől három mértföld volt ; az akadályok még Leicestershireben is figyelmet érdemlők lettek volna, s a vizes árkok mélyek, szélesek valának. Azonban Moonlight-om, oly könnyen szökdelte át az akadályokat, akár az őz. Könnyebb akcziót az ugrásban nem is kívánhattam. Valóban kitűnő kondiczióban volt. Reggelizés után rögtön egy nagy sátorba mentem, közel az állványhoz, de legnagyobb boszuságomra, azt vettem észre, hogy a míg néhány hírneves lóra jelentékeny fogadásokat kötöttek, az én lovamról még csak emlitést sem tettek. Oly keveset tartotta az én Moonlightomról , hogy előtte való este , a mint egyik barátom kihúzta az urnából lovamnak számát, azt egy aranyért átengedte nekem, noha az csak fele ára volt a jegynek. Mindamellett sem vesztettem el bátorságomat. 5000 rupéeig fogadtam lovamra s könynyen kaptam 25:1 ellen. Lovagláshoz szükséges toilette-emmel kész lévén s meggyőződvén, hogy semmi sem hiányzik immár „get-up"-ömre, egész vidám arczczal siettem a mázsálóhoz, hol nyereg és kantár nélkül 8 és fél stonet nyomtam, s csak 7 fontot kaptam még rá, mivelhogy lovam soha sem futott azelőtt nyilt versenyben. A többinek, mint már nyerteseknek, 7 font külön terhet adtak. A nyergelés megtörténvén, én canterben föllovagoltam. A mint egész nyugodtsággal az állvány előtt elhaladtam, hol az arisztokráczia disze, szépsége gyűlt össze, egy zsebkendőnek a lobogtatása vonta magára figyelmemet. Nina volt, kiséretével, világos kékbe (az én szinem) öltözködve. Moonlight a legjobb vérmérsékletet tanusitá s noha még „dark horse" volt, meglehetős figyelmet ébresztett bársony módjára fénylett, mint jó kondicziójának bizonyítéka. Egész megjelenese e lónak olyan volt, hogy néhány katonatiszt, kik engem ismertek, legott szerencsekívánatokkal halmoztak el, annyira hittek a Moonlight esélyében.