Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881
1881-12-22 / 51. szám
Deczember 15 . 1881. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 481 az elsők között fogjuk őt látni beérkezni a ezélponthoz. Harry-Hall féltestvérje Horace-Vernet, ez évben csak kétszer hzatott ki nyilvánosan mint kétéves, és mind a kétszeri futásával oly szép és nagy reményekre jogosító formát mutatott, mi őt méltán a legjobb kétévesek egyikévé tette. A trainingban már odahaza kora tavaszszal oly szép formában kezdett szaladni, hogy istállójában a legnagyobb reményekkel vieeltettek iránta. Láttunk tőle a tavasz kezdetén oly szép sebes gallopot tenni, melyben kortársaitól a szó szoros értelmében , megszaladt, milyet csak keveset lebet látni. És bizonyára mindenki előtt élénk emlékben van még első bécsi versenye, midőn a starthoz mint autsider menve, a versenyt oly fényesen nyeré meg. Csak keveeen remélték tőle ez eredményt, s bogy mennyire ki lett hagyva a fogadásokból, legjobban illusztrálja ama körülmény, miszerint a totalisateurön 150 Irtot 5-re fizettek ki nyeréseért. — Horace-Vernet e versenyben az utolsó ötven ölön gyönyörű sebességet fejtett ki, a távoszlopon belől még a többi ló között nem birván magának előre utat nyitni, Wyatt kénytelen volt őt a külső oldalon felhozni, miáltal tért vesztve, ezt roppant sebesen hozta helyre e kis távolságon, s az ezalatt ogymással erősen küzdő Jaquittát és Gyöngyvirágot elég könnyen birá még egy fél hoszszal megverni az első helyért. E különben jól alkotott, de ekkor kissé még keskeny és a fejlődésben hátra lévő mén ezután egész nyáron át pihent s ezt nagyon előnyére használta fel, mert midőn a bécsi őszi versenyek alkalmával másodszor hozatott ki nyilvánosságra, már is sokat szélesedett és nőtt is, a versenyben ugyanannak a hű lónaK bizonyitá be magát, mint azt már első futása alkalmával tette, habár a versenyt nem is nyerheté meg. — A Cambuscan-Honesta mén Bécsből egyenesen haza lett küldve s többé ez évben nyilvánosan nem lett kihozva; de odahaza erős és jó munkát végzett mostanáig is, s mint értesülve vagyunk, már is nagyon sokat erősödött és szélesedett, és benne egyikét véljük ama matadoroknak rejleni, melyek hivatva vannak a jövő évi nagy versenyekben elsőrendű szerepet játszani,annál is inkább, mivel véleményünk szerint ő egyike ama lovaknak, melyeket kevesebb munkával is lehetend fiten kihozni, s ez kivált a saison elején oly előny, mit alig lehet megbecsülni. Idomárja pedig, Chapman, egyike azoknak, kik értik ama mesterséget, lovaikat egy bizonyos meghatározott napra versenyre a legkészebben az indulópontboz kihozni. Habár nyereményei nagyságára nézve Veronica, Taurus előtt áll is, s egyáltalában mindjártAneroid után a harmadik helyet foglalja el, még is amazt kell hogy megemlítsük itt első izben, mert véleményünk szerint a Scottish Chief-Chilnam mén a jövő évi nagy versenyekben bizonyára nagyobb factort lesz hivatva játszani emennél, mely feltevésünket bátran igazolhatják ez évi szép futásai is. Taurus egy jól megtermett erős és szép sárga mén, hatalmas tagarányokkal, mint kétéves bizonyára nem mutatta legjobb formáját. (3 ama lovak kategóriájához tartozik, melyek mint kétévesek csak nehezen hozhatók ki egészen s ha daczára ennek, még is oly széperedményt tud felmutatni ez évi futásaival, bizonyára csak igazolja amaz állításunkat és reményünket, hogy jövőre benne is egy elsőrendű versenylovat fogunk birni. О első izben BécsbeD május 26-án a kétévesek versenyében jelent meg a pályán s habár félig sem készen, már is oly szép formában szaladt, mi tulajdonosát a legszebb reményekre jogositá ; Jaqoittától csak egy nyakhoszszal megveretve, eleitől végig mindig benne volt a versenyben s már itt oly szép győzősséget fejteti ki, mi ha kissé több sebességgel párosulna idővel, előbb emiitett kétéveseink közül talán egyik sem birná őt megverni egy Derby távolságon. Taurust a bécsi versenyék végeztével tulajdonosa, Orient kíséretében, Berlinbe küldé ki; itt a Sierstorpff Memóriáiban azonban Albion, Aneroid és a német Valerius által is vereséget kellett szenvednie. A mén tizenkét napra reá aztán az 5000 márka értékű hamburgi Criteriumban indult, melyet könnyen két hoszszal nyert meg Erbprinz, Gauno és a kitört Borbolya ellen; igaz ugyan, hogy e versenyben Borbolya volt a főkedvencz, s ama vélemény nyert magának kifejezést, ha a kancza ki nem tör, meg is nyeri a versenyt, de Erbprinz és Gauno benmaradtak a versenyben s mellette egészen ki is lettek lovagolva, az utóbbit pedig odaát jó kétévesnek tartották. E szép győzelme után Taurus csak még kétszer lett kihozva, első izben a bécsi őszi Trial Stakesben, hol azonban a hires Donna-Christine, Kitty és The Caliphtól vereseget kellett szenvednie; igaz, bogy e versenyben The Caliphnak 3 x/ 2 kilót, Kittynek meg négy kilót kellett adni, a mi aztán némileg igazolhatja a vereséget. Utolsó futása a sopronyi Polgárok dijában volt, hol Gyöngyvirágtól két hoszszal megveretve az első helyért, Veronicát, Voltiget, The Caliphot, Bujdost, Grand Buccaneert azonban mind maga után hagyta; a távolság 1200 meter lévén, igen szép tere nyilt e versenvben győzősségének szép jelét adni. Véle, azt hiszszük, hogy nyilvános formájokat tekintétbe véve elértük ama kétévesek sorát, melyek első sorbantarthatnának igényt a jövő évi Derby megnyerésére s valóban legkevésbbé sem lennénk meglepetve, ha annak végkimenetele Albion, Horace Vernet, Gyöngyvirág és Taurus közti versenynyéfejlődnék ki, habár e feltevés kissé még jókori s ezért talán merész is; hiszen jól tudjuk, hogy egy télen át mily nagy változáson mennek kivált kétévesek keresztül s lehet hogy tavaszra egy uj ismeretlen csillag tűnik fel, mely mind eme feltevésünket aztán dugába döntendi. A nyertes lovak jegyzéke között Panca- ke, és Bujdos is csak 300, respektive 350 frttal vannak bejegyezve, mely pénzt előbbi Bécsben való második helyéért, utóbbi pedig baden badeni szintén második helyéért kapott s hogy még is Taurus után eme kettőt emiitjük föl közvetlenül, azért teszszük, mert mindkettő baden-badeni futásával oly! szép formát mutatott, miszerint nem akarjuk hinni, hogy későbbi futása mindkettőnek egészen korrekt lett volna s ők abban teljes képességűket fejlesztették volna ki. Bujdos apja Buccaneer, anyja Queen of the Iles első izben a badeni Zukunftspreisban jelent meg nyilvánosan, mely versenyt istállótársa Gyöngyvirág nyerte meg s ő néki a második helylyel kellett megelégednie, habár azt ő is megnyerhette volna ; azonban maga után hagyta Németország legjobb Az előleges föllovaglás után elfoglaltuk helyeinket. Én kissé hátrább vontam vissza lovamat, nehogy a többi ló toporzékolása izgatottságba hozza. A kedvencz egy nagyszerű sárga arab ló volt, mely még minden versenyében győztes lett, mely azonban most nyugtalannak s türelmetlenek látszott és azt is észrevettem, bogy még az indulás előtt már tajtékzott a vékonya. Lovasa olyan volt mint egy centaurus, s én tudtam, hogy ha e ló kellő művészettel lovagoltatik, okvetlen győztesnek kell lennie. A második kedvencz egy polgári hivatalnok szürkéje volt; azonban lovasa nagyon nehézkes embernek látszott s én legkevésbbé sem féltem tőle. Lova, a szeplős szürke, véleményem szerint valamely nizam-tiszt tulajdona lehetett elébb, ki lovának jól tápláltságára látszott a fősúlyt fektetni. Egy tiszt a lovasságtól hírneves vadászparipát lovagolt, csakhogy meglehetős nagy terhet róttak rá. Mikor a lovak föllovagoltak, a legnagyobb érdekeltség zaja hangzott föl a tömeg • bői, mely egészen hozzánk elhangzott. Végre a „go! u kiáltás fölharsant s indultunk. A szürke lovasa vezetett, kezdetben rohamos pace-ben ; én csatlakoztam a sárga mellé, mivel sejtettem, hogy ez legveszélyesb versenytárs valamennyi közt. Moonlight pompásan dolgozott. Az első és második akadályon az egész mezőny átszökkent, de a vize œ ároknál már nehezebben ment az ugrás, sőt kettő bele is zuhant. A szürke még vagy négy hoszszal járt elől s közvetlen utána a vadászié. Én csak a főkedvencz mellett haladtam derékfutásban, melynek lovasa oly nyugodtan ült, mintha már előre biztos tudatával birna annak, hogy közönséges canterben fog diadalt aratni. Heveder heveder mellett, egyszerre ugrottuk az akadályokat s egy mértföld előtt alig volt némi különbség lovaink közt észrevehető. Bár a talaj egyenetlen, hepehupás s a pace borzasztó volt, még sem maradtam hátra. Egyszerre azonban lassitám kissé az iramot és a kedvenczet néhány lépésnyire előre bocsátottam, s bár lovam folyvást teljes erejében volt, elhatároztam kissé még kimélni. Tervem egészen korrekt volt. A szürke csakhamar ki volt fuladva, s a második kedvencz horpasza is gyorsan emelkedett, mig farkát idegesen csóválgatta, miből azt következtettem, hogy ez is kilőtte immár a nyilát. A verseny most már csak a kedvencz és Moonlight közt folyt s oly közel tartózkodtunk egymáshoz, hogy a legcsekélyebb hiba az egyik részéről, biztosíthatta a másiknak a verseny diadalát. Én egy stone sulylyal előnyben álltam, de ez ki volt egyenlítve ellenfelem lovaglási fölényével, ki valóságos eszményképe volt a gentleman-rider-nek. Egyszerre azt vettem észre, bogy a kapitány a lovát jobban kézben tartja s átengedi nekem a vezetést a nagy vizes ároknál, mely egyetlen jelentékeny akadály volt még, , s aztán bátran lehete befelé vágtatni az egyenes vonalra. Meg kell nyernem, törik-szakad, a versenyt ! — gondolám s szélvészként rohantam előre. Most sarkantyúztam csak először meg lovamat az egész futás tartamában ; a vizes árkot átrepülve, kissé csöndesitém futamát, mielőtt az utolsó akadályt átugraná. Visszatekintve, láttam, hogy a sárga erősen dolgozik ; azonban röviden vette a vizes árkot s a hátulsó lába a partról a vizbe sikolván, elesett. Elég ügyesen fölkapaszkodva azonban, a legnagyobb erőkifejtéssel rohant az utolsó akadály felé. De az erő megernyedt, ki volt aknázva egészen, s a sárga visszaesett, mig Moonlight bizton haladt befelé canterben s mint győztes haladt el a nagy állvány előtt. Kábitó üdvkiáltás harsant föl a néző közönség közt, s mig én, a győztes, a diadalt teljesen élveztem, a versenytársak megszégyenkezve kullogtak befelé. Ha a kedvenczczel a viznél ama kedvezőtlen eset nem történik, Moonlight alkalmasint mint jó második érkezhetik be. Azonban ez első föllépésemre mosolygott a szerencse istenasszonya, s nekem mindig földobog a szivem az örömtől, ha ez első akadályversenyemre visszaemlékezem.
