Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-09-15 / 37. szám

.ellenben a silányak a legalacsonyabb ár mellett sem adattak el, kimutatják a társulat hiteles könyvei. — Szükséges, hogy minden kiállító tisztában legyen magával, lovainak valódi értéke felett, s bogy óvakodjék, elbizakodottságból vagy önhittségből, oly árakat követelni, melyeket senki meg nem adhat, mert pl. előnyére szolgál-e az illetőnek, ha először 1000 forintot kér egy lóért, és e lovat végtére 600 frtért sem veszi meg senki. Az 1880-iki tavaszi lókiállitásnál egy ur 7 lóval jelent meg, egyik négyes togatának két előlováért, közbenjárásom után, egy Pettauból érkezett vevő 1200 frtot ajánlott, a kiállító 1500 frtot kért, az alku tehát nem jött létre; bárom nap múlva az illető ur sok szaladgálás és mellékes kiadások mellett, az egész négyes fogatot nagynehezen adta el 1300 forintért kereskedőknek; bogy ily esetek a külföldi vevőkre nem nagy vonzerővel bírhatnak, igen természetes; azok aztán inkább fordulnak a kereskedők, mint a tenyésztőkhöz vagy kiállítókhoz, Minden kiállításnál az idény (Saison) is tekintetbe veendő. Tavaszszal jeles Ugetők az úgynevezett juckerek, könnyű hátas lovak, — ponnyk — ugy mint egyátalában a falusi életre szükséges lófajok; őszszel ellenben hintólovak (Carossier) s vadászlovak a keresettebbek. A kiállítandó lovak kellő képzésére különös gond forditandó, mert ama vevők, kik a kiállításokon megjelennek, csak olyan anyagot szándékoznak vásárolni, melynek rögtön hasznát is vehetik, egy kiállítási vásárt egyátalán nem szabid egy osztályba sorozni közönséges lóvásárral, a kiállítónak folyton azt kell szem előtt tartania, hogy egy kiállitáson rendesen nagyobb számú szemlélő és bíráló szokott megjelenni, mint tulajdonképeni vevő; lia pedig ezek valami hiányt észre vesznek, azt természetesen el nem hallgatják, s ily módon a tenyésztő hirneve könnyen szenved csorbát, miért is a fődolog mindig az marad, hogy csak jó anyagot állitsunk ki. A dijazást illetőleg czélszerűnek mutatkozik a használati lovaknál (Gebrauchspferd) bizonyos megállapított kortól egészen eltekinteni*), mert mindenesetre nagyobb érdem, | korosabb használati lovakat ép egésséges és kifogástalan állapotban bemutatni, mint 6—7 éveseket, melyek még alig tehettek nagyobb szolgálatokat, minthogy e fajta lovak 4—5 éves korukban jönnek csak tanitás alá, — a tavaszi kiállitás programmja szerint elég méltatlanul, csak 6—7éves lovak dijaztattak, — ezt már azért sem ajánljuk, mert nem szabad megengedni, hogy a közönségnél az a meggyőződés verjen gyökeret, hogy minden 7évet túl haladt ló ezentúl már rosz, hasz- . navehetetlen ós többé figyelembe nem veendő. Czélszerű lenne talán nemcsak a lovakat, de buzgó tenyésztőket, szorgalmas ménes- és lovászmestereket is ily alkalommal elismerő dicsérő okmányokkal kitüntetni, mint más országokban szokás, nemkülönben jó hatást gyakorolna és a lótenyésztés körüli személyzet kiképeztetésére befolyással lenne, jobb lovászok, kocsisok látható dijakkal, érmekkel való megjutalmazása. Természetes, hogy ily kitüntetéseknek hosszabb egy helyen töltött időhez, becsületes, feddbetlen életmódhoz kellene kötve lenni; erkölcstelen élet, iszákosság, rosz magaviselet, kizárná az illetőt ily kitüntetéstől; — ez intézkedés czélja lenne, az illetők becsületérzetére hatni, őket versenyre, tevékenységre ébreszteni, és oda törekednünk, hogy istállóinkat valahára az oly kétséges külföldi egyénektől minél előbb megszabadítsuk. Czikkünket ama buzgó óhajjal fejezzük be, hogy a tervezett őszi lókiállitás méltó folytatását képezze a f. év tavaszán megtartott, annyira sikerült kiállításnak. Kelebia, 1881. aug. 14-én. Bányafy Frigyes, ménes-mester. *) Ez természetesen tenyészállatok kiállítására és díjazására nem vonatkozik. A muraközi lótenyésztés, ív. Az' állattenyésztés igen szűk körű a Muraköz területén, a mennyiben juh egyáltalában nem tartatik, sertés csupán magán- \ használatra kevés számban és rosz mennyiségben. — Szarvasmarha-tenyésztés csupán a lendvai járásban érdemel említést, a tulaj- i donképeni Muraközben nem is létezik, a menynyiben csupán tejelési használatra, még pedig csakis házi szükséglet mérvében tartanak mindenfelől összevásárolt vegyes fajtájú apró, csenevész teheneket, melyekkel a szegényebb nép, földjét is megmunkálja. Egyedüli aránylag virágzó tenyésztési ág tohác a lótenyésztés. A lótenyésztést azonban nem mint egyes gazdasági ágat űzik, hanem ez tulaj donképeni alapja egész gazdasági rendszerüknek. Lóval művelik meg földjüket, s azzal végzik most már csekélyebb jelentőségű fuvarozást. Mindez előadott viszonyoknál fogva jogosult a muraközi nép ragaszkodása a nori jellegű lóhoz. Ez a ló nem igényel zabot és jó szénát, megél sőt igen terjedelmesen gyarapítja puha szervezetű testét, a békanyálas szénán, tengeri-száron, alja tengerin és tökön. A jobb tenyésztő, télen át anyakanczáinak is ád egy kis herét, sőt naponta 1—2 iteze tengerit is. A csikó anyjával kijár az eke vagy szekér mellett, s ha el nem adatik, szopik novemberig. Azután első télen ő kapja a java takarmányt a herést, s hozzá szintén tengerit és tököt. Ily pulia tartás mellett, zab nélkül más nemesebb származású ló elcsenevészne; a nori származású muraközi csikó azonban még széna mellett is egyéves korában idétlen csúnya ugyan, de nagy és erősen kifejlődött. Ilyenkor a rosz gazda már befogja, de G/a—2 éves korában már a leggondosabb tenyésztő is befogja csikaját s kellő kimélet mellett — mi a muraközi gazdát jellemzi — eme korai befogásnak nem is vallja kárát. Más nemesebb vérű csikó ily korai befogás melletttoönkre menne! Hároméves korában igen gyakran, de negyedik évében általánosan már megellik a muraközi kancza, s jó csikót nevel már ily fiatal korában, midőn nemesebb vérű kancza csikajával együtt megsiuylenné az ily korai ellést. A választott és egyéves muraközi csikónak a nagy kereslet folytán nagyobb az ára mint más sokkal nemesebb és jobb csikóé. Pedig a muraközi ember csak igen csekély részét neveli fel csikainak, a többit éves koráig eladja, mert nincs legelője ; rétjeinek valamint heréseinek termésén pedig nem nevelhetne fel eme vidék annyi csikót, a menynyit termel. Lovaitól csendes, biztos gazdasági munkát követői, s mindenütt köves jó utja van a muraközi embernek, s igy gyors hajtást nem követelvén, legjobban a nori jellegű lóval boldogul. Megfejtette tehát előttünk a muraközi viszonyok mérlegelése ama kérdést: miért szükségjes oda a nori jellegű ló, és miért czélszerű a nagyobb mérvű csikó-eladás ? Tekintsük már most meg kissé közelebbről a mai napság található muraközi lónak jellegét és minőségét. Átlagos magassága a Csáktornya és RáczKauizsa vidékén 158—160 cmeter, Perlak és Muraszerdahely vidékén 160—162 ctm., Novakovecz vidékén 164—165 ctm. Lendva vidékén 162—164 ctm. Belatincz vidékén 165 — 168 ctm. Legzömökebb és legszívósabb az auyag a perlaki járásnak, Szoboticza, Palovetz, Dekanovecz, Domasinecz nevű községeiben. Szine a lovaknak háromnegyed részben pej, a többi szürke, tarka és sárga. Feketét az egész vidéken nem találni, azt a szint a muraközi ember gyűlöli. Feje kisebb és nemesebb mint a stájer vagy sopronmegyei biencz lónál, gyakori az eb fej, szemei is nagyobbak, nyaka rendesen vastag és rövid, a szarvasnyak nem ritka. Szügye széles, marja többnyire lapos, dereka nem hosszú, sőt aránylag rövid, de puha és szintúgy kötése is. A bpoczka elég jó fekvésű, de nem elég hosszú. A far rendesen széles, izmos, de csapott és dupla. Hátulja, igen széles, izmos, jó nadrággal, elég széles csánkokkal, de kardlábra, sőt tehénállásra is gyakori a hajlam. A test mélysége s a bordázat igen jó. A lábak a test súlyához aránylag nem erős csontúak, s némely vidéken már nem is elég rövidek. Itt van leginkább szükség a csontos, zömök nori mének javító hatására. A csülök és pata )obb mint a stájer vagy hiencz lónál ; de mint minden nori származású lónál, ugy itt is ezek nem erős testrészek. Különben nagy részt a gyalázatos vasalás is okozza e hibákat. Képességei a muraközi lovat gazdasági, igás munkára teszik kiválóan alkalmassá, s eme tulajdonsága gyarapodik, minél több benne a nori vér. Két jó muraközi ló egész napon át két órai pihenéssel eldolgozik nyugodtan oly munkában, mely 30—40 mázsányi erőkifejtést igényel. Egyes kiváló teherhuzási esetek némelykor mesések. Igy például számos hiteles szemtanútól tudom, hogy egy domasiueczi lakos fogadásból, külön készitett kasban két lovával 2 hold tengeri-termését vagyis 150 mérő csöves tengerit a szántóföldről a faluba egyszerre bevitt. A testalkat zömökségét, mely ugyan nem általánosan található igy, legjobban jellemzi a következő : egy kraljeveczi lónál általam c.onstatált méretek: magasság 162 cm. hosszméret: 198 cmeter, láb hoszsza 80 cmeter. Ellenben a perlaki járás alsó részében Kotori, Domború, és Légrád vidékén alig van tenyésztés, többnyire csak rosz, elcsigázott fuvaros gebék. A csáktornyai járás legjobb anyagja Csestyanecz, Jurovecz, Szivicza, Belicza, Kra lovecz, Peklenicza és Krizsovecz községeiben találhatók. A Lendva környékén fekvő magyar községekben még inkább találjuk a zömök, öblös és szilárdabb szervezetű jelleget, különösen Petesházán, Banotán, Bedeliázán, Radamoson, Kapczán és Lakodon. A mint azonban felfelé a Murán a stíriai határt megközelítjük , termetesebb , méginkább hasított farú, jóval magasabb, de aránylag kevesebb mélységű lovakat találunk a vend lakosoknál. Legjobb lovak e vidéken Közép-Briszticzén, Bellatinczen, Adriánczon, Teklezsinen, Melinczen, Lipahoezon és Bratonczon találhatók. Általános és legnagyobb baj az egész vidéken a megfelelő apalovak hiánya ; miután a nagy kereslet folytán különösen a méncsikókat egyéves korukig többnyire eladják s a megmaradt silányabb minőségű méncsikókat már kétéves korukban használják fedezésre. Jellemző e ménhiányra nézve ama körülmény, hogy a megyei bizottság eddig kénytelen volt kétéves méncsikókat is alkalmatossági bizonylattal ellátni, mivel különben, apalovak hiányában, a kanczák nagy része fedezetlen maradt volna. Nagyon elterjedt balliiedelem a muraközi népnél az : hogy a csikó minőségét túlnyomóan az anya adja meg, s igy még az idétlen vagy hibás mén után is többnyire jó csikó esik, csak az anyakancza legyen jó. E felfogás amint egyrészt a jó apalovak hiányát okozza s igy a muraközi lótenyésztés legnagyobb bajátképezi: ugy másrészt legalább azt az előnyt eredményezte, miszerint a vagyouosabb földmives tenyésztők jó anyakanczák tartására törekednek s azoktól csak igen nehezen válnak meg. — Bizonyltja e kedvező befolyáot ama körülmény, miszerint a mult évi kanczaösszeirás és osztályozás alkalmával a tenyésztésre használt