Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-08-11 / 32. szám

300 VADASZ- ÉS VERSENT-LAP Augusztu

s 11. 1881. Morgan 3 Rossiter 0 Morrell 0 Morbey 0 W. Maedonald 0 Giles 0 С. Wood 0 Watts 0 Ford ham 0 Mr. Gr Kats Herne the Hunter 8.5 Mr. C. Blanton Sophie 8" 11 Mr. Craven P m Aeronaut 8'5 Mr. Loder ft к Bonnie Rose 8 10 Mr. Kingsford p Calabressa 8'10 Mr. Pulteney The Donnerhorn 8 Mr. Grosvenor ft к Columbine 8.11 Mr. Lefevre e m Reussi 8-5 Mr. L. Rothschild s к Nellie 8.10 Mr. Savile m ap D'Estournel a Rigolboche 8 5 Goater 0 Lord Strafford Maritones 8-11 Lemaire 0 Fogadások 3 : 1 Peine de Coeur mén ellen, 5 : 1 Nellie, 6 : 1 Reussi, 7 : 1 Sophie, 8 : 1 Herne the Hunter, 100 : 8 Calabressa, 100 : 7 Columbine èi 20 : 1 Executor ellen. Küzdés után egy kurta fejjel nyerve; egy hossz a második és harmadik közt. Astley Stakes 400 £• Kétéveseknek. Táv 5 fur- long és 5 yards. 61 aláirás. Lord Stamford p к Geheimniss ap Rosicrucian a Nameless 9 Cannon 1 Mr. R. S. Evans Marden 811 Goater 2 Mr. L. Rothschild s к Isabel 8 7 Fordban 3 Lord Bradford Foxglove 9 3 Webb 0 Mr. 'Г. G. Radmoll Sir Frederic 8-11 Wyott 0 Fogadások 15 : 8 Geheimniss, 100 : 30 Marden, 10 : 1 Foxglove, 11:1 Isabel és 33 : 1 Sir Frederic ellen. Egy hoszszal nyerve; ugyanaz a távolság а második és harmadik között. ORSZÁGOS LÓTENYESZTES. Még valami a lovak nemi különbségének számbeli arányához. A mén és herélt lovaknak magasabb aránya Boszniában egyrészt onnan származik, hogy ott a kanczát viselős korában nem kényeztetik, hanem dologra használják ameddig csak lehet, mi kétségkivül az elvetélések és halva születések számát, — mely utóbbiak közt a himek számosabbak — csökkenti, és ezt onnan köveztetem, mivelhogy az emberi terhes nőnek is mozgás ajánltatik egész a terhesség végéig, minthogy igy könnyebben esnek át a szülési munkán, mintha a terhesség idényét dologtalanul töltik el. Az álladalmi és udvari méneseken gyűjtött adatok határozottan bizonyítják, hogy az elvetélési és halvaszületési veszély ott magas fokot szokott elérni: 20642 csikó születvén 1860tól 1879-ig, közöttük 1180 elvetélt vagy halva szülött volt, azaz évenkint 59 = 5

3/

4°/oEzek közt a méncsikók ugy aránylottak a kaDeza csikókhoz, mint 30.

0 : 28.

s-hez, tehát az elvetélt és elhalt himek jóval felülmúlták a nőstényeket, daczára annak, hogy általában véve ez utóbbiak tulszámban születnek, mi nézetem szerint csupán a nagy megkimélésnek és edzés hiányának tulajdonítható. Dr N. E. Az orosz birodalom lótörzsei és tenyész-vidékei. (A legújabb hivatalos adatok szerint.) (Folytatás.) A Déli és Közép-Oroszországban mindinkább kiterjedő földmivelés, mint szintén az ipar gyarapodása, de különösen a czukorrépa-gyártás s az évről-évre gyarapodó kereskedelem, mely a birodalom legfélrébb eső részeire kiterjed, már több évtized óta megkövetelték a lótenyésztőktől, bogy a derék, nehéz munkás-fajra komoly figyelmet fordítsanak, mig az apróbb, könnyebb pusztai lovak tenyésztését, melyek nehéz vonatban csak ritkán tanúsítanak kielégítő képességet, mindinkább szűkebb korlátok közé szorítsák. A szentpétervári cs. katonai kormány már régebb idő óta követelte tüzérségi és szekerészeti oszlopainak fogataiul a nagyobb, nehezebb igás fajt, mely képesség tekintetében ne álljon a többi nyugat-európai hasonló fajok mögött, s már évek óta, mind ama pótlovakért a melyek nevezett használati czélnak kiválóan megfelelőknek találtattak, sokkal Dagyobb árakat fizettek, mint a könnyebb paripákért és kocsilovakért. Oroszországban (a régibb időkben) gyakran idegen országokból — Dánia, Hollandia, Németország, Franczia-, sőt Angolországból is — kellett az'erősebb kocsiló szükségletet pótolni; azonban nem mindenkor kieligitőleg honosul tak meg ez idegen lovak; másfelől a nagy szállítási költségek miatt az állatok ára nagyon magasra rúgott, úgyhogy végre is megkisérlék e szükségletnek magából a birodalomból eleget tenni. Mindazok után, a mit az orosz hippologok a nehéz igás faj tenyésztését illetőleg velünk közülnek, arról nyerünk tudomást, hogy azok tenyésztése még ma is nagyon korlátolt volna, ím nem találkoznak belátó és áldozatkész férfiak, kik hajlandóknak nyilatkoztak, az ily lovak tenyésztését hathatósan támogatni. Mindenelőtt a felől gondoskodott az orosz kormány, hogy a nehéz igás fajból több helyen állitassanak föl fedező mének. A különböző igás fajok vonóerejének megvizsgálásánál ugyaD, itt-ott, a parasztlovak közt találtak teljesen jó igás állatokat , melyek képesek voltak 80 mázsányi és nagyobb terhet is tova szállítani ; azonban az ily állatok száma viszonylag csekély volt s tenyésztésökre nem valami különös súlyt fektettek ; különben is, még 20—25 év előtt az ily nehezebb fajta lovakat többnyire sokkal roszabbúl fizették, mint a tűrhető csinos növésű paripákat. Csak attólfogva, midőn a nehéz igás lovakért darabonkint. 150—200 rubelt adtak, határozta el magát nagyobb számú mezei gazda e tenyészirány követésére. Ez aztán csakhamar divatba jött s a mezei gazdáknak jelentékeny jövedelmet biztosított. Mai napság ugy tapasztaljuk, hogy nemcsak számos paraszt, hanem nagyurak is, herczegek és grófok foglalkoznak azzal s most már pillanatig sem kételkedünk többé az Oroszországban immár kedveltté vált eme tenyésztés sikere fölött. * * * A.) Woronesch kormányzóság lótenyésztése E kormányzóság 1196,56 földrajzi Ц mértföld területű s 2.069,000 ember lakja. A lakosság na;yobb része kis-orosz, körülbelől 600,000 lélek; azonkívül van itt 2600 czigány, 1000 örmény ; a népesség többségét itt ezelőtt a birodalom parasztsága képezte, 426,500 lélek és több mint 20,000 alkudmányos paraszt (Apanagebauer.) A woroneschi kormányzóságot, legnagyobb kiterjedésében, északról délnek, a Don futja át ; a folyó párján a legszebb rétek és buja fűtenyészetet mutatnak föl, mely a roppant számú állatoknak kielégitő és jéizű táplálékot nyújt. 1876-ban magunknak is volt alkalmunk e kormányzóságot a saját nézpontunk szerint tanulmányozhatni, és nem mulaszthatjuk el, itt megjegyezni, bogy e tájék ránk nézve nagyon kellemes hatást gyakorolt. Habár különben a közép- és déloroszországi sivatag tájak az utazóra, ki NyugatEurópából jő oda, átalánosságban könnyen komor, barátságtalan benyomást okoznak , Woroneschben jóleső változatosságot látunk a tájképben. Vidám, hullámzatos tájak mindenféle gabnával, Kender- és kölesvetésekkel boritvák, s nagy földterületeket a napraforgó virág foglal el ; a szorgalmas kertészek a nagyobb városok és falvak közelében nemes gyümölcsöket, kitűnő káposztafajokat, dinnyét s nem ritkán szép dísznövényeket termelnek. Nagyon szépen mivelt kerteket láttunk különösen a kormányzóság székvárosában, mintszintén a chränowoyi császári méneshelyen — a woroneschi sivatag közepén. A földmivelés és kertészet mellett az ottani nép a ló-, szarvasmarha-, juh-, sertés- és méhtenyésztéssel is elismerésreméltóan 'foglalkozik. a) A munkás- és nehéz igáslovak A woroneschi kormányzóságban találkoztunk először a nehéz munkásfajok tenyésztésével, mely a legjobb és legkiterjedtebb a Bitjuga j— a Don egy mellékfolyója — tájékán s az itt előforduló fajt, e folyóról Bitjug-nak nevezték el. E vidék állatai nagy muuk aerejök következtében rég idő óta egész Oroszországban ismertesek voltak s nem mondunk sokat, ba azt állítjuk, hogy a nbitjugokat

u, mint nehéz teher bordó vagy taligás lovakat ott (italában- rendkívül nagyra becsülik s híresek. E lovak, testalkatukat illetőleg, a hollandi vagy frises igásfajra emlékeztetnek és csakugyan a Bitjuga mellékén tenyésztett lovak amaz állatok ivadékai volnának, amelyeket Nagy Péter czár а ХУП. század végén vagy a XVIII. elején Németalföldről szállíttatott s a woroneschi kormányzóságban az ottani parasztok közt kiosztatott. Ama vidék birodalmi és alkudmányos parasztjai, kik főleg a lófajok tenyésztésével foglalkoztak, már a mult században nagy ügyességet és érdekeltséget tanúsítottak az iránt s még máig is értenek liozzá az ottani parasztok, miképen kell anyakanczáikat és csikaikat czelszerűen ápolni és gondozni. A legkitűnőbb rétek birtokábau a Bitjuga partjain, s a legjobb legelőkkel rendelkezvén a fekete főid roppant kiterjedésű mezőin, lehetővé válik nekik, ugy a nyár tartamában, mint a gyakran 7

х/

2 hóig tartó téli időben különféle állataikat gazdagon kitartani. A lovak, melyek a gazdaságban legkedveltebbek, rendszerint a legjobb takarmányt kapják, a legszebb szénát és sokkal több zabot, mint más orosz paraszt-gazdaságokban szokott. Iunen magyarázható meg az is, hogy a szopós csikók fejlődése és az egyévesek növése ott többnyire jó és gyors. A bitjugacsikók már 3éves korukban 160 cm. magasak s a teljesen kifejlődött lovak e fajból nem ritkán 1,70 meter magasságot is elérnek. Eltekintve az Oríow-féle ügetőfaj nagy lovaitól, a többi orosz lófajok közül csak kevés ér el ily magasságot. A bitjugok középnagyságú, széles fejű, kissé kos-orrú lovak s nagy, élénk szemmel birnak. Nem nagyon rövid nyakukat hosszú, sűrű sörény boritja s a fejen levő üstök mélyen aláomlik a homlokcsontra. Ezek az állatok rendszerint hosszú derekúak, de a mellett erős háttal és jóczombokkal birnak. Némileg lecsapott faruk kissé kétfelé van választva. A meglehetős magasan álló vastag farkat nem igen szépen hordják. E lovak alsó tagjai rendkivűl erősek; kitűnő izomzattal, szilárd idegzettel, nagy, széles és nem igen szép alakú patákkal birnak. Teletalpat, sajnos, gyakran találhatni nálok. Tagjaik állása többnyire kifogástalan; járásuk is, lépésben épúgy, mint ügetésben, rendesnek mondható. A bitjugok vérmérsékletét különösen dicsérik; a munkánál nagy erélyt és jóakaratot tanúsítanak, gyorsan, élénken hatolnak előre ; engedelmesek gazdáiknak és gondozóiknak s csaknem kivétel nélkül szelíd állatoknak mondhatók. A legelőről befogott fiatal lovak nagyon könnyen szelídülnek meg s minden nagyobb vesződség és baj nélkül taníthatók be. Elmondhatjuk Мое: der Iván orosz hippológgal, hogy a bitjugok mind ama tulajdonokkal birnak, melyeket a mezei gazda és a fuvaros a jó vontató és igás lovaktól megkövetelhetnek. Ezek, a munkában kitartást és vonó erőt tanúsítanak, ugy hogy jobban már nem is kívánhatni.*) *) A paraszt lovak vonó erejének próbái oly szekerekkel történnek, melyekselőször csak 1050 kilogrammal terheltetnek; de mihelyt a ló húzni kezd, bizonyos távolságokban vassúlyok addig rakatnak föl, mig a ló meg nem áll. Ily próbák gyakran tanúskodtak az orosz parasztlovak jelentékeny erejéről ; nem ritkán fordul elő az az eset, hogy egy ló által vont súly 3500 kilogrammrara rug, s olykor 5250 kilóra is fölmegy. Minden 15 lépésnyire 80 kilogramm terhet tesznek a szekérre. Unterberger tanár, ki 1851ben Szinbirszkben egy ily próbánál jelen volt, beszéli, hogy a három első ló 4440, 4110 és 4060 kilogrammot vontak. A győztes ogy 6éves 1,46 meter magas szürke s baskir-orosz faj volt. Eme, csakis paraszt lovak számára rendezett vonó-erőpróbán kivül rendeztek még hasonló próbákat nemesebb fajok számára, a többi közt Lebedjanban és Szeut-Pétervárott.