Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881
1881-01-06 / 1. szám
2 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANUÁR 6. 1881. gyón termett (circa 152. 2.), de arányos alkatú, erős, csontos fia, jó egészséggel és szilárd futókkal bir, melyeken а mu.t évi hadjárat 14 ütközetéből épen tért meg a téli nyugalomra. Elemér 2 éves korában kezdte pályafutását, és 3 szor indult, de csak a harmadszori kisérletnél nyerhetett egy vigaszversenyt Soprony gyepén, hol Cobweb, Laureutia, Kedvesem és Fanfare voltak vetélytársai. Ekkori kinézése — mintha most is előttünk állna a szép, erős, aranysárga mén — inkább egy jövendőbeli erős vadászlóra engedett következtetni, mint a sikversenyek hősére. Mutatja ez, hogy a sikverseny-pálya erősen bordázott, kemény csontú és öblös" alkatú lovakat ép ugy, sőt még jobban megkíván — mint az akadálypálya lassúbb iramú versenyei. Az 1879-iki őszszel Elemért Angliába küldték át, istálló-társával — Kisbér-öcscsével, hogy ott Hayhoe idomárnál az 1880-iki angol Derbyre praeparálják, melyre lèves korában nevezve lett. Tudvalevő dolog, hogy a Buccaneer-Mineral-mén, melyet Gyürky Béla ur 1878-ban 12000 frton vett a kisbéri ménesben, a Derbyfutás előtt pár héttel — egy szerencsétlen botlás következtében, jobb elő-csuklöjára letört és sem Angliában sem itthon nem futhatott E ménért mikor itthon mint 2éves állt — két oldalról 32000 és 36000 forintot igprtek ; mint 3évesért, a mult őszszel a koríány 15000 frtot adott, — oly ár, melyhez a isbéri ménesnek gratulálhatunk, meggondolva, gy a mén cirrectebb alkatú iniDt bátyja, isbér) az 1875-ki nagy Derby és Grand X de Paris nyerője, és hogy Hayhoe álliszerin;, futási képességben is felülmúlta — Elemérről is jó hir jött Angliából, s ) elején (áprilisban) visszajővén, a bécsi il-Stakesben tartá első próbáját, de kemény s után Flórian által legyőzetett, bár lovasa állitá — bogy ha útját nem vágja ellene, ő győz. Osborne — panaszt is emelt mint 1 emlékszünk — a visszamázsálásnál Met- alf ellen, ki a Flóriánt lovagolta, de eredír uy nélkül. — Hogy Elemér jobb ló volt, pzt pár hét múlva bebizonyítá. Először is Pozsony gyepén, hol az Oroszvári dijban három oly előkelő lovat vert meg könnyedén, mint Talles, Ilona és Picklock ; s aztán Bécsben, hol a Derbyt szintén könnyen nyere me <r nemcsak Flórian, de -áí idei egjobb 3évesek (Merény, Isolani, Gamiam) ellen. — Pedi" mily tájékozatlan volt — daczara Pozsonynak," a gyep-világ, mutatja az, hogy rna„a Lehmann is a verseny előtt 1 óraval, még kétszeres pénzt adott ellene — s 6000 ellen 12000-et tett — hogy egy óra múlva csodálkozással lássa, mily játszva veri meg Elemér az ő ellenfeleit. — Az ivadékversenyre nem talált ellenfelet, mig a III. osztályú államdijat, daczára a 10 fontnyi pönalitásnak, szintén nem lehetett tőle elvitatni. Huzamosabb idei» tartott pihenés után, Elemér "Németországban lépett újra a tevékenység terére, s majnai Frankfurtban a „Wiildchenpreis"-t könynyen nyerte, azonban a baden-badeni nagy dijnál Tallósban legyőzőjére talált. Elemér Pozsonyban, a korterhen kivűl csak 2 l/ a kg. különbözet mellett (az „Oroszvári dijban") Tallóst biztosan megverte; a Baden-badeni nagy dijban Tallósra nézve a teherkülönbség 9 fonttal kedvezőbb volt, s igy Elemérnek két hoszszal hátrább kellett maradnia. AusztriaMagyarországba visszatérve, Elemér Sopronyban a Dunántuli dijban kisérlé meg szerencséjét, de rá 63 1/ 2 kilogrammot, a vele egykorú Isolanira pedig csak 52-őt szabván a handi- caper — látnia kellett, hogy az ő régi vetélytársa 23 fonttal kevesebb teher alatt könnyen söpörte be a dijat. Elemér aztán, daczára a lankasztó utazásoknak, négyrendbeli győzelme által köszörülte ki a Sopronyban rajta esett csorbát, s igy a saison zártával, nálunk ép ugy mint Németországban, a báromévesek élén állt. Isolani, Cambuscan és Theresának eme karcsú alkatú fia, következik mindjárt Elemér után a szerencsés lovak közt. Br. Springer által 1878-ban a kisbéri árverésen 2500 frton megvásároltatván, már kétéves korában megkereste ezt az összeget, miután egy első és két második hely által 2575 frtot kapott. Az idén nyereményösszege 20722'/a frtra rúgott. Miután a prágai Császárdijt Homes- pun és négy más versenytársa ellenében könynyen nyerte, heves küzdelmek korszaka köT A R С Z A. Pajtás. Hanyatló félben volt a nap ; a szabadságbarcz drámája szomorú vége felé közeledett; a betörő muszkák óriás léptekkel haladtak elő, mig a kifáradt és csüggedező honvédek gyors lépésekkel hátráltak. Az erdélyi hadsereget is erősen nyomták az orosz fegyverek és már-már a kis haza szivéig, Kolozsvárig, nyomulának. Kolozsvárit 8000 ember gyalogság, két osztály huszárság és 8 ágyú állt br. Kemény Farkas parancsnoksága alatt, szembe szállni a Mezőség felől előnyomuló muszka hadosztálylyal. — Br. Kemény ugyan fenegyerek volt, jó guerilla-csapatvezér, de combinált támadást vagy eszélyes visszavonulási műveletet keresztülvinni egy hadosztálylyal teljességgel nem volt képes; és rendelkezései még jobban lehangolták a főtiszteket, mint a nyomasztó körülmények, mert mindenből kirítt a kato nai tudomány hiánya, a különben derék, elszánt, bátor katona intézkedéseiből. Egy ilyen intézkedés volt az, hogy midőn az°'őrjárat meghozta a hirt, hogy a muszka hadoszlopok már emelkedni kezdenek az alig három mértföldnyi távol fekvő Apahida bérczein, egy erős őrcsapatot rendelt ki, illetőleg egy osztály huszárt, Makrai alezredes vezénylete alatt, hogy a muszka hadosztályt tartsa föl, mig Kemény csapatait Kolozsvár előtt akarta had°oszlopokba rendezni. Az őrjárathoz magam s hozzá szegődtem mint volonteur, s egy fél üteg ágyúval is megerősítve, reggel korán nekiindultunk a Kolozsvár keleti oldalán fekvő, úgynevezett mezőségi bérczesek. Az apahidi magaslatokat alig másztuk meg, a midőn az előőrsök vágtatva jőve jelentik, hogy a muszka hadoszlopok, mintegy 25 ezer ember, minden fegyvernembőljjés 25 ágyúval fölszerelve, teljes nyugodtsággal csatarendben nyomulnak föl a bérez túlsó oldalán. A jelentést a tett követte, mert csak kevés időre rá azt láttuk, hogy a bérezek tetői elől, jobbról és balról hadoszlopok által lesz megszállva, és egy ezred kozák szágúld a hegyeu lefelé, mig két ezred dzsidás lassú léptekkel követi. Mokrai a túlerőtől szétgázoltatástól vagy bekerittetéstől félvén, „fordulj "-t vezényelt és mi ügetve kezdénk viszszafelé haladni. A kozákok azonban sarkunkban voltak, és midőn Apahidához visszatértünk, a repülő üteg egy nehéz lövege kerék-törötten esett a kozákok ölébe, csak a lovak megmentésére jutván idő ; az osztály a megmaradt három löveggel jó sebesen száguldott vissza Kolozsvárra. Mi természetesebb, minthogy az őrjárat fiaskója nagy rémületet okozott a városban, és még jobban elvesztette a fejét mindenki, mint azelőtt. A főtisztek nem biztak a legénységben, a legénység nem a főtisztekben; szomorú, vészt jósló hirek szárnyaltak minden felől. A csak nem rég oly hősies csapatokat, kétely és levertség fogta el; Bem apó messze volt, és még távolabb — fájdalom szelleme, mely lelket öntött még a holdaklóba is. A főtisztek táblabirákká lettek és markalos-széket tartva, a hadvezér választásáról tanakodtak és vitatkoztak ; egy szóval rohanva közeledtünk a vetkezett be rá nézve. A „Nemzeti dij"-at csak kitartó küzdelem után vívhatta ki Merény ellen, mig a Derbyben, lovasának min den megfeszített igyekezete mellett sem vihette fölebb egy holtversenynél a második helyért. Daczára ennek, Isolani egész akkorig folyvást ugv tekintetett, mint északnémetországi Derby-kedvencz. Az Union-ban tett kísérlete azonban nemcsak e tisztelethelyről rántá alá, hanem a Derbyre való minden esélyétől elütötte, ugy hogy Isolani a német pályákon mit sem mutathat egyebet föl, mint két 4-dik helyet. A nyugalom, mely aztán neki őszig engedtetett, nagyon jó hatással volt rá nézve. Újra visszanyerte korábbi formáját s alkalma nyilt, jó hirét, mely szerint ő Merény és Gamianinál jobb ló, helyreállítani s az Unionbsn és északnémet Derbyben, azokkal szemben történt vereségét jóvá tenni. Csak Elemérnek a fölényét kellett elismernie. (Folyt, köv.) Bim, bam, bum ! A bécsi „Sport" meghúzza a vészharangot a pesti programm-tervezet felett — mert igen liberális ! — Félti telivér-tenyésztésünket, mert (mint ő állitja!) összes versenyeinket a külföldnek odadobtuk ! s már aggodalommal látja a selling-platerek egész hadát bevándorolni ; különösen aggódik, hogy akadályverseny-dijjaink idegen lovak martalékául esnek! A „Sport" czikk-irója (vagy sugalmazója) ugy látszik a Canalison át tervezett vasúti tunuelt már késznek gondolja, különben nem értjük, hogy a „Continentalis-ló" kifejezés a propositióban miért ijesztgetné őt annyira ? mert az az egy-két verseny (többnyire handi cap), melyben angol és franczia lovak is futhatnak, ugyan kevés biztosítékot ad a netalán importálni vágyónak — hogy jó üzletet fog csinálni. A Sport „czikk-irója" ugy tetszik azt is zokon veszi, hogy Budapest 10 napon át akarja versenylovainkat foglalkoztatni, s ismét aggódik, hogy nem lesznek elég népes mezőnyök fegyelmetlenség és anarchia felé ! Ez őrjárati fiaskó után egy hadi tanácsban el lett határozva, hogy Kolozsvárt nem szabad veszélyeztetni; azért az egész hadsereg kivonul Bánfi-Hunyad felé, és ott védő helyzetbe téve magát, bevárja az ellenséget, — és itt kezdődik az én, illetőleg legkedvesebb és életemben legjobb lovam szerepe, — melynek mesés műveletei lánczolatát leszek szerencsés bemutatni a tisztelt sport-közönségnek, hogy győződjék meg arról, miszerint régebben is ültünk jó, kitartó lovakon csakhogy akkor nem volt annyi hirlapiró, a ki azt feljegyezte volna. De mielőtt „Pajtás"-om bravourjait megkezdeném, meg kell még említenem, a fejet lenség bebizonyítására ama tényt, hogy engem osztályommal br. Kemény hátvédnek rendek, melynek feladata volt födözni, mig lehat, a sereg visszavonulását, és igy osztályom lovai nyergelve és kantározva, a legénység leszállva s mellette állva, a kolozsvári nagy térre lőn felállítva, amaz utasítással, hogy 1 éra felé éjjel kövessem a hadosztályt. Én búcsút veendő szeretett kis családomtól, fel mentem a közel fekvő lakásomra, kapitányom gr. Káinoki Pál kíséretében. Éjjeli 10 óra után kérem Kálnokil, hogy nézzen csak le, mit mivelnek huszárjaink? Egy rövid negyed óra alig telt el, jón Káinoki lélekszakadva és jelenti, hogy egy huszár sincs a piaezon ; egy pár ácsorgó polgártól halUtta, hogy báró Kemény sajátlag rendelte el őket onnét, illetőleg kivonulásukat parancsolta meg! Tehát parancsnokuk hire és tudta nélkül az elvonulást elrendelte és őt ott hagyta a városban egyedül, hogy történetesen, ha egy száguldó
