Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-01-06 / 1. szám

2 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANUÁR 6. 1881. gyón termett (circa 152. 2.), de arányos alkatú, erős, csontos fia, jó egészséggel és szilárd futók­kal bir, melyeken а mu.t évi hadjárat 14 ütköze­téből épen tért meg a téli nyugalomra. Elemér 2 éves korában kezdte pályafutását, és 3 szor indult, de csak a harmadszori kisérletnél nyerhetett egy vigaszversenyt Soprony gyepén, hol Cobweb, Laureutia, Kedvesem és Fanfare voltak vetélytársai. Ekkori kinézése — mintha most is előttünk állna a szép, erős, arany­sárga mén — inkább egy jövendőbeli erős vadászlóra engedett következtetni, mint a sik­versenyek hősére. Mutatja ez, hogy a sikver­seny-pálya erősen bordázott, kemény csontú és öblös" alkatú lovakat ép ugy, sőt még job­ban megkíván — mint az akadálypálya las­súbb iramú versenyei. Az 1879-iki őszszel Elemért Angliába küldték át, istálló-társával — Kisbér-öcscsével, hogy ott Hayhoe ido­márnál az 1880-iki angol Derbyre praeparál­ják, melyre lèves korában nevezve lett. Tudvalevő dolog, hogy a Buccaneer-Mi­neral-mén, melyet Gyürky Béla ur 1878-ban 12000 frton vett a kisbéri ménesben, a Derby­futás előtt pár héttel — egy szerencsétlen botlás következtében, jobb elő-csuklöjára le­tört és sem Angliában sem itthon nem fut­hatott E ménért mikor itthon mint 2éves állt — két oldalról 32000 és 36000 forintot igprtek ; mint 3évesért, a mult őszszel a kor­íány 15000 frtot adott, — oly ár, melyhez a isbéri ménesnek gratulálhatunk, meggondolva, gy a mén cirrectebb alkatú iniDt bátyja, isbér) az 1875-ki nagy Derby és Grand X de Paris nyerője, és hogy Hayhoe álli­szerin;, futási képességben is felülmúlta — Elemérről is jó hir jött Angliából, s ) elején (áprilisban) visszajővén, a bécsi il-Stakesben tartá első próbáját, de kemény s után Flórian által legyőzetett, bár lovasa állitá — bogy ha útját nem vágja ellen­e, ő győz. Osborne — panaszt is emelt mint 1 emlékszünk — a visszamázsálásnál Met- alf ellen, ki a Flóriánt lovagolta, de ered­ír uy nélkül. — Hogy Elemér jobb ló volt, pzt pár hét múlva bebizonyítá. Először is Pozsony gyepén, hol az Oroszvári dijban há­rom oly előkelő lovat vert meg könnyedén, mint Talles, Ilona és Picklock ; s aztán Bécs­ben, hol a Derbyt szintén könnyen nyere me <r nemcsak Flórian, de -áí idei egjobb 3évesek (Merény, Isolani, Gamiam) ellen. — Pedi" mily tájékozatlan volt — daczara Po­zsonynak," a gyep-világ, mutatja az, hogy rna­„a Lehmann is a verseny előtt 1 óraval, még kétszeres pénzt adott ellene — s 6000 ellen 12000-et tett — hogy egy óra múlva csodál­kozással lássa, mily játszva veri meg Elemér az ő ellenfeleit. — Az ivadékversenyre nem talált ellenfelet, mig a III. osztályú államdi­jat, daczára a 10 fontnyi pönalitásnak, szin­tén nem lehetett tőle elvitatni. Huzamosabb idei» tartott pihenés után, Elemér "Németország­ban lépett újra a tevékenység terére, s maj­nai Frankfurtban a „Wiildchenpreis"-t köny­nyen nyerte, azonban a baden-badeni nagy dijnál Tallósban legyőzőjére talált. Elemér Pozsonyban, a korterhen kivűl csak 2 l/ a kg. különbözet mellett (az „Oroszvári dijban") Tal­lóst biztosan megverte; a Baden-badeni nagy dijban Tallósra nézve a teherkülönbség 9 fonttal kedvezőbb volt, s igy Elemérnek két hoszszal hátrább kellett maradnia. Ausztria­Magyarországba visszatérve, Elemér Soprony­ban a Dunántuli dijban kisérlé meg szerencsé­jét, de rá 63 1/ 2 kilogrammot, a vele egykorú Isolanira pedig csak 52-őt szabván a handi- caper — látnia kellett, hogy az ő régi vetély­társa 23 fonttal kevesebb teher alatt könnyen söpörte be a dijat. Elemér aztán, daczára a lankasztó utazásoknak, négyrendbeli győzelme által köszörülte ki a Sopronyban rajta esett csorbát, s igy a saison zártával, nálunk ép ugy mint Németországban, a báromévesek élén állt. Isolani, Cambuscan és Theresának eme karcsú alkatú fia, következik mindjárt Ele­mér után a szerencsés lovak közt. Br. Sprin­ger által 1878-ban a kisbéri árverésen 2500 frton megvásároltatván, már kétéves korában megkereste ezt az összeget, miután egy első és két második hely által 2575 frtot kapott. Az idén nyereményösszege 20722'/a frtra rúgott. Miután a prágai Császárdijt Homes- pun és négy más versenytársa ellenében köny­nyen nyerte, heves küzdelmek korszaka kö­T A R С Z A. Pajtás. Hanyatló félben volt a nap ; a szabadság­barcz drámája szomorú vége felé közeledett; a betörő muszkák óriás léptekkel haladtak elő, mig a kifáradt és csüggedező honvédek gyors lépésekkel hátráltak. Az erdélyi had­sereget is erősen nyomták az orosz fegyverek és már-már a kis haza szivéig, Kolozsvárig, nyomulának. Kolozsvárit 8000 ember gyalogság, két osztály huszárság és 8 ágyú állt br. Kemény Farkas parancsnoksága alatt, szembe szállni a Mezőség felől előnyomuló muszka hadosz­tálylyal. — Br. Kemény ugyan fenegyerek volt, jó guerilla-csapatvezér, de combinált táma­dást vagy eszélyes visszavonulási műveletet keresztülvinni egy hadosztálylyal teljességgel nem volt képes; és rendelkezései még jobban lehangolták a főtiszteket, mint a nyomasztó körülmények, mert mindenből kirítt a kato nai tudomány hiánya, a különben derék, el­szánt, bátor katona intézkedéseiből. Egy ilyen intézkedés volt az, hogy midőn az°'őrjárat meghozta a hirt, hogy a muszka hadoszlopok már emelkedni kezdenek az alig három mért­földnyi távol fekvő Apahida bérczein, egy erős őrcsapatot rendelt ki, illetőleg egy osz­tály huszárt, Makrai alezredes vezénylete alatt, hogy a muszka hadosztályt tartsa föl, mig Kemény csapatait Kolozsvár előtt akarta had°­oszlopokba rendezni. Az őrjárathoz magam s hozzá szegődtem mint volonteur, s egy fél üteg ágyúval is megerősítve, reggel korán nekiindultunk a Kolozsvár keleti oldalán fekvő, úgynevezett mezőségi bérczesek. Az apahidi magaslatokat alig másztuk meg, a midőn az előőrsök vágtatva jőve jelentik, hogy a muszka hadoszlopok, mintegy 25 ezer ember, minden fegyvernembőljjés 25 ágyúval fölszerelve, teljes nyugodtsággal csatarend­ben nyomulnak föl a bérez túlsó oldalán. A jelentést a tett követte, mert csak kevés időre rá azt láttuk, hogy a bérezek tetői elől, jobbról és balról hadoszlopok által lesz megszállva, és egy ezred kozák szágúld a hegyeu lefelé, mig két ezred dzsidás lassú léptekkel követi. Mokrai a túlerőtől szétgázoltatástól vagy bekerittetéstől félvén, „fordulj "-t vezényelt és mi ügetve kezdénk viszszafelé haladni. A kozá­kok azonban sarkunkban voltak, és midőn Apahidához visszatértünk, a repülő üteg egy nehéz lövege kerék-törötten esett a kozákok ölébe, csak a lovak megmentésére jutván idő ; az osztály a megmaradt három löveggel jó sebesen száguldott vissza Kolozsvárra. Mi természetesebb, minthogy az őrjárat fiaskója nagy rémületet okozott a városban, és még job­ban elvesztette a fejét mindenki, mint azelőtt. A főtisztek nem biztak a legénységben, a le­génység nem a főtisztekben; szomorú, vészt jósló hirek szárnyaltak minden felől. A csak nem rég oly hősies csapatokat, kétely és le­vertség fogta el; Bem apó messze volt, és még távolabb — fájdalom szelleme, mely lelket öntött még a holdaklóba is. A főtisztek táb­labirákká lettek és markalos-széket tartva, a hadvezér választásáról tanakodtak és vitat­koztak ; egy szóval rohanva közeledtünk a vetkezett be rá nézve. A „Nemzeti dij"-at csak kitartó küzdelem után vívhatta ki Me­rény ellen, mig a Derbyben, lovasának min den megfeszített igyekezete mellett sem vi­hette fölebb egy holtversenynél a második helyért. Daczára ennek, Isolani egész akko­rig folyvást ugv tekintetett, mint északnémet­országi Derby-kedvencz. Az Union-ban tett kísérlete azonban nemcsak e tisztelethelyről rántá alá, hanem a Derbyre való minden esé­lyétől elütötte, ugy hogy Isolani a német pá­lyákon mit sem mutathat egyebet föl, mint két 4-dik helyet. A nyugalom, mely aztán neki őszig engedtetett, nagyon jó hatással volt rá nézve. Újra visszanyerte korábbi formáját s alkalma nyilt, jó hirét, mely sze­rint ő Merény és Gamianinál jobb ló, helyre­állítani s az Unionbsn és északnémet Derby­ben, azokkal szemben történt vereségét jóvá tenni. Csak Elemérnek a fölényét kellett elismernie. (Folyt, köv.) Bim, bam, bum ! A bécsi „Sport" meghúzza a vészharan­got a pesti programm-tervezet felett — mert igen liberális ! — Félti telivér-tenyésztésünket, mert (mint ő állitja!) összes versenyeinket a kül­földnek odadobtuk ! s már aggodalommal látja a selling-platerek egész hadát bevándorolni ; különösen aggódik, hogy akadályverseny-dij­jaink idegen lovak martalékául esnek! A „Sport" czikk-irója (vagy sugalmazója) ugy látszik a Canalison át tervezett vasúti tunuelt már késznek gondolja, különben nem értjük, hogy a „Continentalis-ló" kifejezés a propositióban miért ijesztgetné őt annyira ? mert az az egy-két verseny (többnyire handi cap), melyben angol és franczia lovak is fut­hatnak, ugyan kevés biztosítékot ad a netalán importálni vágyónak — hogy jó üzletet fog csinálni. A Sport „czikk-irója" ugy tetszik azt is zokon veszi, hogy Budapest 10 napon át akarja versenylovainkat foglalkoztatni, s ismét aggó­dik, hogy nem lesznek elég népes mezőnyök fegyelmetlenség és anarchia felé ! Ez őrjárati fiaskó után egy hadi tanácsban el lett hatá­rozva, hogy Kolozsvárt nem szabad veszé­lyeztetni; azért az egész hadsereg kivonul Bánfi-Hunyad felé, és ott védő helyzetbe téve magát, bevárja az ellenséget, — és itt kez­dődik az én, illetőleg legkedvesebb és életemben legjobb lovam szerepe, — melynek mesés műve­letei lánczolatát leszek szerencsés bemutatni a tisztelt sport-közönségnek, hogy győződjék meg arról, miszerint régebben is ültünk jó, kitartó lovakon csakhogy akkor nem volt annyi hirlapiró, a ki azt feljegyezte volna. De mielőtt „Pajtás"-om bravourjait meg­kezdeném, meg kell még említenem, a fejet lenség bebizonyítására ama tényt, hogy engem osztályommal br. Kemény hátvédnek rendek, melynek feladata volt födözni, mig lehat, a sereg visszavonulását, és igy osztályom lovai nyergelve és kantározva, a legénység leszállva s mellette állva, a kolozsvári nagy térre lőn felállítva, amaz utasítással, hogy 1 éra felé éjjel kövessem a hadosztályt. Én búcsút ve­endő szeretett kis családomtól, fel mentem a közel fekvő lakásomra, kapitányom gr. Kái­noki Pál kíséretében. Éjjeli 10 óra után ké­rem Kálnokil, hogy nézzen csak le, mit mi­velnek huszárjaink? Egy rövid negyed óra alig telt el, jón Káinoki lélekszakadva és je­lenti, hogy egy huszár sincs a piaezon ; egy pár ácsorgó polgártól halUtta, hogy báró Kemény sajátlag rendelte el őket onnét, ille­tőleg kivonulásukat parancsolta meg! Tehát parancsnokuk hire és tudta nélkül az elvonu­lást elrendelte és őt ott hagyta a városban egyedül, hogy történetesen, ha egy száguldó

Next

/
Oldalképek
Tartalom