Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-04-29 / 18. szám

VADÁSZ- ÉS VEBSENY-LAP. 171 továbbra is fentartatnak „magán tenyésztőknek ne adassanak bérbe a mének potom áron, mint most dívik az, legnagyobb hátrányára azoknak, kik az előnyt nem élvezik, hanem e mének csakis meghatározott hágatási dij mellett legyenek rendelkezésére mindenkinek. Más helyen ismét azt javasolja a gróf ur, liogy az állami ménesekben csakis kisebb szamu, de első rangú mének neveltessenek fel, „melyeket a magán-tenyésztő nem képes nevelni, legfeljebb képes megvenni az államtól, s saját menesét velük javitani. Már, hogy aztán ezen intézkedésből nagyobb haszna lesz-e a magán méneseknek, mint az eddigi bérlet rendszerből, azt magyarázza meg a gróf ur azoknak, kik a sublimior mathesishoz értenek. —Mi nem értjük! Különben is határozottan azt állítja a gróf ur, és igeu alapos (?) számítással bebizonyítani is igyekszik azt: „hogy a luxus ló tenyésztése ma nem fzetheti ki mayát, mert csak a sikerültebb 1000—1200 forint értékű lovak adhatók el jól a külföldre, mig a kevésbé sikerült 00' j

0-ja minden ménes évi fetállitásáncdc azért nem értékesíthető előnyösen, mert az állami lótenyésztéssel kell a magán tenyésztőnek versenyeznie." „A sikerült állatokat — úgymond a gróf ur „— eladom 2000 és 1200 frttal párját, mert „olyanokra mindig van vevő; a roszabbakat „azonban nem birom eladni, mert hiszen miu„deu belföldi vevő inkább tizet 500 frtot egy „lóért Kisbéren, Bábolnán vagy Mezőhegyesen, „a hol 30 vagy több ló között választhat." Tehát az állami ménesekből évenként eladásra kerülő 30—40 ily minőségű ló concurrentiája teszi lehetetlenné Magyarországon a luxus ló tenyésztését? Ezt már — másnak még a gróf ur ő inéi- ! tósága sem hinné el. St s Osztályozásának negyedik csoportjáról az „angol telivérről" csak igen keveset szól a gróf ur, s ezt is bámulatos logikával. „Okvetlenül szükségesnek tartom, hogy az „állam kezében legyen első sorban az angol „telivér törzs tenyésztése, mint a mely nélkül „9emmi állandósított lótenyésztés nem képzelhető, de mely költséges volta miatt magános 1 „által nem űzethetik." „Versenylovak tenyésztéséről annyit mégis „megjegyzek, hogy azoknál ismét megöli a „magántenyésztőt az állami lótenyésztés elleni „versenyzés." „Az első rangú telivéranyag tökéletes épség„ben tartása mellett az első rangú 3—4 csődör „altal csakis az állami ménesek saját első rangú „kanczái fedeztessenek." (Tehát magántenyésztók kanczái nem!) v Midőn ő méltóságának a gróf urnák czikksorozatából a telivérre nézve bárom különböző helyen mondott tételeit egyszerűen szó szerint idézve egymás mellé állítottuk, ezzel azt hisszük a legerősebb czáfolatot is szolgáltattuk. — Különben meg vagyok győződve, bogy a gróf ur maga is csodálkozni log azon, hogy e három tételt csakugyan ő irta. Hiszen e téren gróf Keglevich István a telivér tenyésztő, és hajdani győztes turfman — egy kis elfogulatlanság és higgadtság mellett — bizonyára sokkal szakavatottabb és illetékesebb Ítélettel bir, mint mi, kik csupán az országos lótenyésztés mezejét miveljük, melynek a telivér csak cseppen ként nyújtandó éltető essentiája. * * * Az eddigiekben iparkodtunk a gróf ur czikksorozatának szakszerű (?) elmélkedéseiből egy kis mutatványt összeállítani s azt hiszszük, bogy e tekintetben tovább czáfolnunk sem kell. Czikksorozatának utolsó közleményében O méltósága a ló tenyésztési budget óriási voltára reflectál s túlságosnak, aránytalannak mondja az áldozatot, melyet a nemzet e czélra hoz. Egy — egészen másfél milliót számit ki a gróf ur évi javadalmazásként, s azonkívül emlegeti a ménesbirtok gazdasági jövedelmét. Miután ezen csoportosítás is félreértésre szolgáltathatna alapot, megnéztük a lapokban az idei lótenyésztési budgetet, s azt találtuk, bogy a lótenyész intézetek összes saját bevételein felül csak alig 700,000 frtra rúg azou készpénz dotatio, melyet a törvényhozás lótenyésztési budgetként megszavazott, igaz, hogy e készpénz javadalmazáson felül mintegy 50,000 hold birtoknak, a ménesgazdaságoxnak jövedelme is e czélokra fordittatik. Tekintve azonban, bogy e területen nemcsak a mezőhegyest jó földek, hanem a fogarasi silány birtok is benfoglaltatik; alig hiszszük, hogy az összes mónesbirtokok — ha a ménesek feloszlatása esetében solid alapon bérbe adatnának - legfeljebb 400.000 frtnál többet hozhatnának, igy tehát a lótenyésztési budget, mind összesen a különböző évek átlagában — a ménesbirtokok beszámításával — sem fogja sokkal meghaladni az egy millió forintot. De ne hagyjuk figyelmen kivül, hogy ezen összegből az állami lótenyészintézetek fentartásán kivül, a lóversenyek, jutalomdijosztások és sok más a lótenyésztés általános előmozdítására rendszeresített intézménynek javadalmazása is kikerül. Ne feledjük továbbá hogy e budget nem csupán lótenyésztési czélokra fordittatik. Ebből tartatik az országos szarvasmarha tenyésztés érdekében Mezőhegyesen a 300 tehénből álló magyar fajta törzsgulya és a (50 tehénből álló kuhlandi törzs-tehenészet; ebből Kisbéren és Bábolnán szintén országos rendeltetéssel a Berni, Algaui, Mőlthali mintegy 120 tehénből álló törzs - tehenészetek, melyekből kedvező feltételek mellett részletfizetésre nyernek tenyész anyagot a községek és gazdasági egyesületek. — E budgetet terhelik a ménes-birtokon uiiutaszerűleg szervezett számos elemi iskolák íentartásának költségei is, — Ebből fizettetnek ki az ösztöndijak az elméleti tanulmányaikat végzett fiatal állatorvosoknak is, kik .számszerűit tizenketten évenkint a ménes intézetekben nyerik gyakorlati kiképzésüket, liogy azután jó megyei állatorvosokká válhassanak. — Hirtelen nent jut eszünkbe több más intézmény, mely e budgetből javadalmaztatik, de ebből is kitűnik, hogy nemcsak lótenyésztési czélokra megy el évenkint az az egy millió forint. A gróf ur más gazdasági ágak eddigi csekély javadalmazásával hasonlitja össze a lótenyésztési budgetet és igy aránytalanságot constatál. Ez, gróf ur, nem uj dolog; sőt annyiszor el volt mondva, hogy a „kövér állami mén és sovány néptanító" elcsépelt hasonlatát juttatja eszünkbe, bliszen épen ezért kell a többi gazdasági ágaknak aránytalanul csekély javadalmazását felemelni; — de ez nem ok támadásra, még pedig igazságtalan támadásra a lótenyésztési budget ellen. Azután, ha a gróf ur javaslatai szerint az állami méntelepek feloszlatása mellett a méneseket csak leszállitanók, és azonfelül tanácsa szerint községi mének vételére és méncsikók jutalmazására 710000 forintot, vagy községi mének subventionálására 2 és fél milliót költene évenként az állam, akkor kisebb lenne a lótenyésztési budget?! Különben a gróf ur, ugy látszik maga sem veszi végig komolyan javaslatait; mert szemben más helyen telt állításaival, egyebek között ezeket mondja: „Sok éven át és pedig óvatosan lesz szükséges átmeneti intézkedésekkel élni, nehogy „az elhamarkodott eljárásból még nagyobb kár „háromoljon az országra. Ki kell mondanum, „hogy nem az állami lótenyésztésnek általában „vagyok ellensége, hanem csak jelenlegi kiterjedésében faj, létszám, életkor szerint. „Ha a „méntartást monopolium gyanánt tartja az állam, „akkor vegyen a magántenyésztőktől annyi „mént, a mennyi kell; ha pedig azon jobb meg- | „győződésnek enged, liogy az az érdeklettek „kezébe is letehető, akkor adja át bátran azok„nak a méneket felelősség mellett." „Nem mon„dom, hogy roszul kezeltetik az állami lótenyésztés, (Dehogy nem mondja — hiszen más „helyen meg a legkíméletlenebbül ezt állítja a „gróf ur!) hanem csak azt, hogy az ercdmény„hez képest túlságos nagy az áldozat, melyet „hozunk. „Minden átmenet nehéz; egy oly nagy „és oly jó szervezett organisatiót kár lenne veszélyeztetni ; (Kár bizony! de hiszen épen a „gróf ur javaslatai veszélyeztetnék!) egy oly „óriási kincset, (Tehát itt mégis óriási kincsnek „nevezi a gróf ur azon anyagot, melyet más „helyen heterogen zagyvaléknak, — mondott!) „mint állami méneseink lóállománya, bűn lenne „koczkáztatni elhamarkodott intézkedések által." Hogy ezen — a gróf ur utolsó közleményéből mutatványként összeböngészett tételeket mily módon egyeztetheti össze ő méltósága egymással ugy, mint közlött kotieret javaslataival: az előttünk rejtély, melynek további bonczolásával magunkat és a tenyésztő közönséget fárasztani nem akarjuk. * * Az általunk annyira kedvelt ügy érdekében kötelességünknek — bár nem kellemes kötelességünknek — tartottuk gróf Keglevich István ur támadásának visszautasítását, s fejtegetéseinek valamint javaslatainak bonczolását. Ezen feladatunk végére érve, oly érzéssel teltünk el, mint a gyenge idegzetű orvos, ki először életében volt kénytelen holttestet bonczolni. Holt testnek tartjuk mi is a gróf ur elaborátumát; s ha mégis annyit foglalkoztunk vele, mentsen ki ezért azon aggodalmunk : „Das man solche cadaver's nicht genug oft todtschlagen könne;" mert különben a közönségnek tájékozatlan része még utoljára életképesnek tarthatta volna a holttetemet! Mi azonban az ügy érdekében azt reméljük, hogy meghalt és soha többé lel nem támad! Adja Isten hogy ugy legyen!! Melczer Gyula, a borsodmegyei lótenyész-bizottmány elnöke . VADÁSZAT és LÖVÉSZET, Siket-fajd. O Felsége a császár és király az idén is fen volt a neubergi hegyekben siket-fajd vadászatra; s ő és kisérete 9 kakast lőttek. — Ilg Coburg Fülöp a murányi erdőkbe, gr. Andrássy Gyula ő exja Csehországba utazott szintén siket-fajd vadászatra. Maraarosi vadászati visszonyokrol. Ha körültekintünk Magyarország vadászterületein, arról győződünk meg, liogy a vadászat, az egyes magas hegységekkel biró megyékben nem egyformán Űzetik és lényeges sajátságokat mutat fel. Azt hiszem nem lesz érdektelen, Marmarosmegye, eme vadregényes, dúvaddal telt, bérezés vidéknek vadászati visszonyait némi töredékekben a vadászatot kedvelő t. olvasó közönséggel megismertetni: Általánosságban véve, a marmarosi vadászat, tekintettel a vadászterületek nagy kiterjedésére, azon leirhatlan fáradsággal és költséggel szemben, melyet megkiván, roppant háládatlan és ritkán eredménydús. E vadászatok alatt értem különösen a siket-fajd, medve, vaddisznó és a farkas vadászatokat. — A ki valódi vadász-szenvedélyéről még teljesen meggyőződve nincs — az siessen ide a begyek közé és tegye azt próbára. Gyakran egyetlen egy lövés kedveért,