Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-04-29 / 18. szám

172 táradságot, időt nem kiméivé, életét koczkáz tatva, megkuszsza a vadász a legmagasabb meredek hegyeket, hogy egy medvét vagy egy vadkant ejtve, szenvedélyének eleget tehessen. Bámulatraméltó e tekintetben a marmarosi paraszt vadász, ki azonban a vadászatot életforrásul használja fel és csak renditbetlen kitartásának köszönheti fáradságának sikerét. KöDnyen öltözködve — marmarosi tájkifejezést használva — egy darab málékenyér, hagyma és sóval ellátva, elindul vasárnap délután azon szándékkal, hogy csak jövő szombaton estve jön vissza. A hol az éj éri, ott meghál, egy kis tűz mellett; már éjfél után felkeresi lesét, melyet szorgos nyomozás után választ magának. Ott 2—3 éjszakát képes tölteni, mindaddig, mig a várvavárt maczkó, semmi veszélyt nem sejtve, a lest megközelíti. — Egycsövű, ólomdarabokkal töltött puskáját neki szegezve, 10—12 lépésre ledurrantja. A medvebús egy részét átalvetőjébe rejtve, tova halad, az útjában akadt vadnyomokban gyönyörködve. És igy e módon sikerül neki egy-egy farkast, nyestet, rókát, vadmacskát sőt hiúzt is lőni, melyeknek eladásából sok nélkülözés és nyomor között éldegél. De azért nem kiván ő magának jobb sorsot; megelégszik, — csak szenvedélyének hódolhasson; felemlitést érdemel azon tulajdonság, melylyel a természet e fiai megáldvák, — a rendkívüli kitartás és béketűrés mellett, leirhatlan finom nyomozási tapintattal birnak. A legkisebb harmatban, leveleken megismerik a vad nyomát, és csakis e vadorzói ösztönük segélyévei jutnak a sovárgott eredményhez. Rónaszéki erdészkedésein idejében alkalmam volt a rónaszéki -felséges szépségű rengeteg nagy tölgyesekben két orvvadásznak rókavadászatát egy rajthelyből kilesni. Fris hó lévén, a rókát könnyen lehetett nyomán követni. Az egyik puskás megkerülte a rókát és a csapásra állott, hol az biztosan meglordúl; a másik puskás pedig a kopó csaholást hiven utánozva, a róka nyomon ment, mindaddig, mig a koma lövésre került. Az öröm nagy volt, de annál nagyobb és kellemetlenebb volt a meglepetés midőn épen a nyuzáshoz értem. — Hasonló módon őszszel az első havon rászedik a medvét is. Későbben pedig, midőn a medve téli barlangját kezdi télkeresni és előkészíteni, akkor nyomban követik őt 2—3 napig, mig végre barlangját felfedezték. Ez persze többnyire életveszélylyel jár, mert ilyenkor a medve legdühösebb. — Általában véve a marmarosi orvvadász többnyire csak dúvad megejtésére szói itkozik, sőt a kincstári terjedelmes erdőségekben nagy elnézéssel türetik, a mennyiben nagy vadászatok alkalmával — a vad kinyomozására, a kopók eleresztésére — egyszóval a legnehezebb teendőkre legjobb sikerrel lehet használni. Hasznos vadat, úgymint: őzet, szarvast lőni, attól való féltében, hogy erdésze kegyét eljátsza, — csak ritka esetben vetemedik. K. L. föerdész. (Folyt, köv.) A vadászati- és fegyver-adó.*) Vadászati viszonyaink rendezése az 1872. év i VI. törvényezikk meghozatalával vette kezdetét. Alig volt elégséges idő arra, hogy ezen törvény intentiója, a vadászati jog meghatározása, mindenütt íoganatosittatott volna, már is az országos pénzügyi állapot szükségessé tette, hogy a vadászat és fegyvertartás, mint ) Kérnénk napi lapjainkat, kik sport-közleményeket előszeretettel szoktak átvenni, hogy e valóban egészséges, — talán nem népszerűséget' kereső, de helyes nézeteket is terjeszteni szíveskedjenek. Szerk. fényűzés, adó alá vétessék. Megjött az 1875. évi XXI. törvényezikk; — és az ige hol testté — hol pedig vizzé lett. Eltekintve attól, hogy milyen végrehajtást nyertek az idézett törvények országszerte, az már eltagadbatatlan tény, hogy alapját képezik vadászatunk rendezésének, mely legujabban rohamosan megindult és méltán azon reményre jogosit, hogy elvégre oly állapotba is eljutunk, a hol a lajtántuli vadászati viszonyoknak az itteniekkel való összehasonlítása alkalmával nem lógja elborítani arezunkat a — szégyenpír. Most a midőn néhány gondos és ügybuzgó bonatyánk vadászatunk fenujelzett egyik sarkkövének „megreparálását" tűzte feladatáéi, — a midőn erre nézve a pro et contra érvelések avatott ügybarátok részéről, szaklapjainkban máris rendes vita tárgyává tétettek, minthogy az ügy kimerítve még nincsen és minthogy vadászatunk emelésénél, itt, mint jóakaró napszámos szerény tehetségemmel mindenkoron közreműködtem, legyen szabad az igen tisztelt Szerkesztő urat kérnem, hogy saját nézeteimnek is becses lapjában helyt adni kegyeskednék. A vadászati adónak felére vagy még lejebb szállitása, oly életbe vágó mozzanat vadászatunk jövendőjére nézve, hogy az, a dolog megvilágítását minden szempontból, minden oldaláról megköveteli. A kérdés eldöntése egyaránt az egész országra kiterjed. Szóljanak hozzá tehát az ország minden vidékéből helyi viszonyaik szerint, hogy a képet teljesen, helyes megvilágításban láthassák, a kik hivatva vannak rajta „reparálni". A vadászati adónak leszállitása — most legalább ínég nem alkalomszerű, sem vadászati, sem országos pénzügyi, sem pedig nemzetgazdászati szempontból, és pedig: Vadászati szempontból azért nem, mert a leszállítás által bevonatnának a vadászatba azok, a kiket a 7 forintos többlet most távol I tart. A vadászatnak alapja a vadóvás lévén, tekintve, hogy ez sokkal drágább fáradság, pénz, és pecsenye nélkülözés dolgában, mint sokan gondolják és sehol, soha, áldozatok nélkül nem foganatosítható : az emiitett elemeknek a vadászatba való bevonása tehát ezen alapot természetszerűleg illusoriussá s következetesen a vadászat emelését akadályozva, egy két év múlva azt, ott, a hol már javult, ismét mint elébb volt, tönkre tenné; a mi reánk nézve nagy kárt képezne. Hogy hazánkban a vadászat emelkedhessék, egyelőre csakis oly vadászokra van szükség, a kik első sorbau a vadóvást tűzték ki feladatul. Már bocsánatot kérek, ha a 7 ftért távol maradt Nimródokat — e vidéken — erre, különféle okoknál fogva képteleneknek qualificalom. Az óvás, gondozás a munka, holott a vadászat az aratás. Hagyják reánk egyelőre a munkát. A vad szépen szaporodik. Pár év múlva sokkal több lesz. Kár volna most már 5 frtért végkép kipuskázni. Várjanak még egy pár évig, mire másutt is felszaporodik, — s aztán — fogják tudni bonatyáink, mitévők legyenek. Pénzügyi szempontból sem volna alkalomszerű a leszállítás, inert megtámadná és pár év múlva lerombolná magát az adóobjectumot. A vadászati törvény szabályozza a vadászati jogot, beszűnteti a bitorlást, és a vadóvást s dúvadak pusztithatását szabályozza, bogy a vadtenyésztés nemzetgazdászati szempontból fejlődhessék. A vadászati jegyek intézménye pedig hivatva van első sorban nemcsak a szorongatott államkincstárnak igazságos jövedelmet hozni, hanem egyúttal arra is, bogy a módosabb, a vadászatnak szükséges megteremtésére képes és hivatött elemeknek erre alkalmat nyújtva, az önző pusztítókat, mint akadályokat — távolabb tartsa. Igy képezi az egyik törvény a másiknak kiegészítő részét. Lássuk most, mi történnék, ha az adó 5 ftra leszállittatnék ? Az tény, hogy ott, a hol a fennálló törvények betartattak, a vad tetemesen felszaporodott. Bezzeg volna ott keletje az 5 frtos jegyeknek — nagy, valamint a területek haszonbére is felszökkenne. De két év múlva sem vad, sem haszonbér, sem 5 frtos jegy, sőt akkor már a 2 frtos sem kellene. Romba dőlt egy adó objectum. Tessék újra kezdeni. Ott ellenben, a hol a törvényeket nem foganatosították, ma csupán a lelkiismeretes vadász embernek van jegye, a többinek nincs; de vad sincsen. Mire való volna ott az 5 frtos jegy, mikor a 12 frtos sem kellett a vadászathoz? Szerencsétlen gondolat volt a vadászjegyek kelendőségét az angolországi eredetű posta bélyeg leszállításával összehasonlítani. Közié kenység és vadpusztitás! A közlekenység ismét közlékenységét, holott a vadpusztitás a vad elpusztulását következményezi. Végre nemzetgazdászati szempontból, directe kárhozatos következményei lennének a leszállításnak, mert a vadászatnak nemzetgazdászati fontossága abban fekszik, liogv terűietünkön annyi hasznos vadat tenyésztünk, a mennyit lehetséges egyébb növényzeti termesztményeink veszélyeztetése nélkül, annak idején pedig szakszerűleg annyit ejtünk, a mennyit az állomány megenged s ezáltal bizonyos árakért a társadalomnak kitűnő táplálékot nyujtunk. Főuraink kitűnően kezelt vadászterületei nél látjuk, bogv a vad-tenyésztésre ügyszeretet, buzgóság, lelkiismeretesség igen, — de nagy személyzet teljességgel nem szükségeltetik. Sok bába közt elvész a gyerek. Magyar országnak tenyésztőkre van szüksége, erre pedig a 7 forintért absensek itten, sem nem hivatottak, sem nem képesek. Azzal indokolni a kérdés nemzetgazdá szati oldalát, bogy a szegényebb földmives ugy téríti meg a termésében tett kárt, hogy a nyulat ellövi; vagy hojry a vadászok száma az ujabb acquisitioval felszaporodván, ezek segédkezni fognának az orvvadászok és dúvadak üldözésében s igy a hasznos vadak tetemesen felszaporodnának, —téves.— A földmives mindig inkább fogja ellőni a szomszéd uram tagjában kártékonykodó nyulacskát, mert — az, a saját területén, elkél az ünnepekre, ha más nem lenne. — Az „uj acquisitio" pedig qualitative mindenkorra ellentétje fog maradni a hasznos vadak felszaporodbatásának. Adó leszállítás! Régen hallott, soha sem látott, valóban nagy dolog! Jöjjön hozzám a te országod! Mindnyájan azt kivánjuk, liogv a vadászjegy ára 1 frt legyen és hogy ezevekkel felszaporodhassunk. Ha mindannyian lelkiismeretesen gondoznék vadunkat, lenne belőle quantum satis. Ez theoriában helyes, de a praxisban merő szemfényvesztés. Gondolják meg buzgólkodó honatyáink, hogy uj népszerűségük, sirköve lesz most már lendületet nyert hazai vadászatunknak. Ezt nem czélozhatják. — „Kiváltságos kaszt érdekében" — és „középosztályunk se legyen kizárva" — bocsánatot kérek, de kár lenne a dolgot élére állitani. A vadászatnál, ha már kasztnak is kellene lennie, kettő lehet; tenyésztő és pusztitó, nagyban vagy kicsibeD. A többi rnegkülömböztetés, a hol a vadászat megteremtéséről van szó, — nem lehet helyén. A kinél napontai 2 krajezár a mérettyű, egy szenvedélyének megtagadására akkor, a midőn azt ugy is a haza oltárára teszi, az uem tartozhatik derék-hazafias középosztályunkhoz. Ez tehát kizárva nincsen. Több oldalról emlegetik, hogy vadászati törvényünk rosz hibás; hogy már 8 éve áll fenn és csupán a dúvadak szaporodása észlelhető; ugy szintén, bogy a vadászjegy intézmény sokkal kevesebbet jövedelmez, mint feltételeztetett. Szerencsére ösmerem a nyugatra fekvő ! államok vadászati törvényeit, és annyit mond-