Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-02-19 / 8. szám

68 VADÁSZ ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 19. VADÁSZAT és LÖVÉSZET, Lapunk t. olvasóihoz! Felkérjük lapunk t. olvasóit, s különösen a nagyobb vadászterületek tulajdonosait, hogy mult évi lőjegyzékeiket s a lefolyt vadászidényre vonatkozó tapasztalataikat mihamarább s legföljebb e hó végéig szíveskedjenek tudomásunkra juttatni, miután az egész országban elejtett vadmennyiségről egy nagyobb s lehetőleg pontos statistical kimutatást szándékozunk ez évben összeállítani, melyet azután minden tudósítónak megküldünk. Budapest, 1880. február 10. A „ Vadász-lap" szerkesztősége. (2—6) (Nemzeti Casinó, hatvani-utcza.) Felvidéki vadászlevelek. I. (Vadasz év, a farkas hogyan eszi meg az embert, az őzek hogyan fagynak meg.) Dobsina, 1880. január 14. Elmúlt ismét egy naptári esztendő, melynek signaturája: árviz, eső, jégcsapás, korai és kemény tél: továbbá vadászati szempontból: kevés nyul, még kevesebb fogoly, rosz fáczántenyésztés, de sok erdei szalonka és sok vadsertés. Milyen volt itt a felföldön az 1-879 dik év, azt a következőkben sorolom elő. Hideg esős nyár, de elég szép szeptember után az ősz rövid s hűvös volt, s a tél korán állott be. Az első havazás, nagy szélvészszel már október 16-án köszöntött be, s eme hónak nagy része el sem távozott többé a hidegebb helyekről. A hegyekben tehát a tél már ekkor kezdődött, mely, hogy kemény és tartós leend, azt jövendölni látszott ama nagy csapat selyemfark is (bombycila garrula) mely már október 18-án mutatkozott. S valóban, a deczember crudélis hideggel lépett fel, itt a városban hetekig 15—2Q C. foknyi, künn a hegyek közt, például „a jégbarlang" vendéglőnél, vagy pusztopolón, 20—25 C. foknyi állandó termometer állással. Mi a havakat illeti, ugy eme tél nagy havakat szórt ugyan el magaslatainkon, de melyek azért mert nagy hidegben estek, oly porhanyósak — hideg oldalakban még most is — hogy a vadaknak mozgását nem nagyon hátráltatják s az őzek könnyen váltakoznak s élelmök után járhatnak, sőt ember is könynyen mozog benne. Oly porhanyós és lisztes a hó, hogy sok esetben a csapák benne meg sem határozhatók, mert kutya, őz, nyul stb. sokszor egészen egyforrm. beomlott mélyedéseket tüntet fel nyomaiban. Az erdei szalonka már tavaszszal bőségben mutatkozott s lövetett, még inkább őszszel, midőn valamennyi gömöri ismerősöm nagy mennyiségű hosszucsőrt fűzött aggatékra. Országszerte ez 1879-iki esztendő a legjobb szalonkaévek közé méltán sorolható. Azonban itt, az általam lakott gömöri érczhegységben szalonka épen nem volt mult őszszei, s sokszoros kutatásom daczára én egyetlen egyet nem birtam találni. Biz azok minket itt elkerültek! A fogoly mind nálam, mind egész Gömörben annyira elapadóit, hogy csak elvétve volt itt-ott egy folt látható, én nálam sem nyáron sem ősszel egyetlen egy fogolyfalka sem volt, s csak most a téli havon láttam egyes árva daraboknak nyomait. Ilyeténképen tette tönkre a hideg és esős időjárás a nyulszaporulatot is. Nálunk például idáig — tehát a nyulvadászat utcunque végéig, alig lövetett 12 drb, holott más években e szám 50—60 szokott lenni. Ellenben nem ártott a rosz időjárás a szívósabb természetű fajdoknak, mert az őszi vadászatok alkalmával siketfajd, nyirfajd, császármadár nemcsak egyes példányokban, hanem 6 — 13-as tálkákban is gyakran veretett fel. Tavaszszal a nagy és kis kakasokból, őszszel a császármadarakból ejtettünk annyit, mint más években. Nem ártott továbbá a rosz nyár az őzeknek sem, melyekből nálunk — hála 5 évi kíméletünknek — szép gyarapodás tapasztalható, követett idáig 21 drb bak és 4 suta. Az itteni alsó pagonyban ellenben, melyet néhány bányász bérel, daczára, hogy az enyimnek alig 1/

ö (az az egy ötöd) részét teszi kiterjedésben, már m. e. 30 drb őznek — legnagyobb részt sutáknak — lelövetése jutott tudomásomra. Ott kíméletről nincs szó, mert a jó szomszédok kiméinek eleget; ott a fő czél a pecsenyeszerzés, s fesztelenül vadászgat a 6— 9 főből álló társaság 1—2 vadászjegygyei, melyhez még 2 cselédjegyet váltott, oly fesztelenül és nyiltan, mintha mindenben rendén volna a szénája. (Kár hogy a hatóságok nem látják (?) az ily visszaélést. Szerk.) Mit szóljak a vadsertésről? Becses lapunk több izben jelentette már, hogy Gömör s a felvidék hemzseg sokaságuktól s százakra megy a lelövöttek száma csak Gömörben is, a nélkül, hogy fogyatkozást lehetne észrej venni! A karácsonyi ünnepek közt gróf Andrássy Manó ur erdeiben vadászatok voltak — mit egyébiránt a Vadászlap is emiitett már — s ott naponta több konda került j hajtásba, melyben 25—30 drb sertés olvastatott s melyekből 23 drb fekete-kámzsás került teritőre. Roppant nagy a kár mit e pusztító vad j a gazdasági termékekben, hegyi rétekben, sőt erdei ültetvényekben okoz, s mit busával csak igen kis részben fizet vissza. Itt nálunk, bár egyes csatongoló kanok kivételével, egész nyáron nem mutatkoztak, s konda számra csak krumpli-ásatás után jelentek meg — még is ezerekre megy a kár mit a hegyi rétekben okoztak, feltúrván sok száz holdnyi téreket, melyek a köves s csak vékony gyeppel fedett sovány talajon tán örökre terméketlenek maradnak. Miután e kondák mindig mozgásban voltak, egy bizonyos erdőtestben egy-két napnál tovább soha nem állapodtak meg; vadászataink is többnyire meddők voltak s csak 4 darabot sikerült elejtenünk. Most a tél beálltakor, tehát már novemberben, midőn a hó megkönyebbithette volna a vadászatot, eltávoztak s nincs már nyomuk. Medvékre a mult évben itt nem vadásztunk, nem azért mintha a talpasok nem je1 lentkeztek volna, mert azokat itt-ott a vágásokban elég gyakran találtuk, néha 3—4 darabból álló családokban is; hanem azért, mert állandó tartózkodási helyet nem tartottak s ha valahol becsapázhatni hittük, ugy csakhamar meggyőződtünk, hogy a kósza vad kiváltott s elíábolt. Szomszéds gunkban lövetett 3 drb, és pedig Ochtinán május végével egy a kerülő által, Rozsnyón nyáron az erdész és kerülője által két drb. Mind három teljesen kinőtt 2—3 mázsás erős példány volt. Az apróbb duvadak közül lövetett és fogatott m. e. 12 drb görény!.. . néhány nemes nyest, borz és vidra, valamint feles számmal róka. (Folyt, köv.) Visszapillantás a lefolyt yaflasyásárra, Minden tekintetben rendkivüli telet éltünk át; rendkívüli időjárás, rég nem tapasztalt ilidegek, miniature forradalom, váratlan politikai és társadalmi meglepetések, s végre minden jóslatot meghazudtoló vadbőség: szóval minden történt, mire elkészülve nem voltunk. Ki nem emlékszik azon baljóslatokra, melyek a vadászat- és vad-barátját már a mult év nyarán azzal ijesztgették, hogy majd sem vadunk, sem vadászatunk nem lesz a télen. Es ki emlékszik arra, hogy ily jóslatok ellenében, ép ezen irgalmatlan tél-időn oly hosszú száraz és csendes vadászidő, és oly sok vad lett volna, mint volt ez idén ? — Sok vadas terület birtokosának kedves volt a végeredmény, és csak néhány vadaskereskedő adta meg a fordulat árát. A „kevés vad" hirre a nyáron megijedtek az utóbbiak, drága szerződéseket kötöttek és vesztettek annyit, a mennyit évek során át visszakeresni nem fognak. No de miután az emberiségnek csak igen-igen törpe minoritását képezik azok kik vadakkal kereskednek, és végre is a ki utoljára nevet annak van igaza: constatálhatjuk, hogy a lefolyt vadivad derült hangulatban szunyadott el ideiglenes nyugalmára. Nagy számánál fogva — a nyúlnak adjuk meg a prioritás jogát. Augusztus felétől kezdve a vadászat bezártáig a főváros piaczán circa 70000 darab hagyta a bundáját. Hogy ezen összeg a hivatalos fogyasztási adó kimutatásával alig fog egyezni, azt már előre is megmondhatjuk, mert mi tagadás benne, meg kell vallanunk, hogy a csempészet ez idén is csak ugy virult, — mint virult évek óta, és virulni fog mindaddig, mig az adó beszedése ós ellenőrzése oly módon fog kezeltetni, a hogy azt most gyakorolják. A nyul ára, a vadászat kezdetétől annak végéig, az egész országban magas volt, az uradalmak 1 forint 20 krajczár követeltek és kaptak, és piaczunkon darabja 1 frt 40 és 1 frt 80 kr. közt ingadozott. A fogyasztás gyenge volt; sőt a kivitel — a kedvező hideg időjárás daczára, nem emelkedhetett a lefolyt utolsó három év magaslatára. Egy helybeli vadkereskedő, kí évente 20000 darabot exportált, most alig ezen szám felére vihette, — mert az országos magas árak, a kiviteli költségeket el nem viselhették. A minőséget illetve, a nyulak oly vidékről, hol nagy hó, vagy áradás volt, természetesen le, voltak soványodva; mig elemi csapások által nem vert megyebeliek, húsosak és nagyok voltak. A nyul sem kerülheti ki, a vagyon és tulajdon ama irányát, mely az utóbbi időben azt és minden mást, Istóczy úr legjobb barátjainak kezeibe hajtja. Sémita vérii földieink azelőtt csak a nyul bőrével kereskedtek, — de most már az egész állat, busóstul bőröstül birtokukba jutott. Megveszik őkeraük a többi vadat is, csak a vadsertést nem, mi felett a mi hitetlen évszázadunk végén méltán csodálkozhatni. Szarvas- és dámvad piaczunkon csak annyi volt lelhető, a mennyit az ebbeli csekély' helybeli fogyasztás igénybe vett. Szarvasvadunk legnagyobb része directe Bécsnek tart, — és piaczunkon megelégszünk az orvvadászok által lelőtt, lopott és aztán becsempészett agancsárokkal, melyek folyvást hozatnak, még most a tél végén is. Evek óta figyelmeztetjük e helyen az illető hatósági közegeket e garázdálkodásra, — de ugy látszik minden eredmény nélkül. A becsületes, solid kereskedés, szemben ezen rabló üzérek- és házalókkal — kik olcsóbban nyerik és adják áruikat — kény telen felhagyni a rőt vad kereskedéssel. Még 4—5 év előtt tiz-tizenkét nagyobb uradalom szállította a fővárosba összes szarvasvadját, — most már egy kettő sem talál itt vevőt, és kénytelen Bécsnek fordulni. Őzvad fogyasztásunk felét Bécsből fedezzük; egy negyedét magyar uradalmi vadásza tokból, és a negyedik negyed a szokott orvvadász uton jut be hozzánk. Az őzvad kü lömben is elriasztatik piaczunkról, kénytelen lévén a legapróbb darabért is 2 frt 50 kr. fogyasztási adót fizetni. Részben ez is okozza hogy vadaskereskedőink azt kénytelenek a bécsieknek engedni át az uradalmi árlejtéseknél ; nem concurrálhatnak; egy az, hogy ott vadorok nem rontják a piaczi árakat, más az mert ott csak 62 krt fizetnek egy őztől fogyasztási adóba. Ebből a bonyolult históriából aztán a következő nemzetgazdászati ered-