Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-02-19 / 8. szám

FEBRUÁR 19. 1880. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 69 mény szűlemlik: a magyar vad csekély áron Bécsbe megy ; a magyar állam, mert túlzott adót vet reá: semmi adót sem kap, (igen mert ''/„-részt Bécsbe visznek, 1 /

4-ed részt meg az orvvadászok ingyen csempésznek be), és a fővárosi közönség, ha mégis őzpecsenyére szorult, drága pénzen veszi a magyar vadat; hozathat drága pénzen Bécsből, hová áramlatban tódul ki, és cseppekben jön vissza. Itt aztán szent Hubert össze ne vesszen az állam-számtan apostolaival ?! Sertevad ez idén annyi barangolta hazánkat, hogy belőle ott is lövetett,-hol máskor se hire se hamva nem volt. Le is ment az ára gyalázatos módon, — kaphattuk itt is, Bécsben is kilóját 30 krral, — fölvágva a legjavát 50 krért. Most is február közepén, boltokban és nyilt piaczon fecsérlik minden áron, s legjobb vevőjük a szalámi gyáros. Zerge e télen nem vo't látható piaczunkon. (Folyt, köv.) Tiszadobi levél. Tisza-Dob, 1880. febr. 2. Mielőtt vadászterületünk viszonyairól s a lefolyt eredményekről szóllanék, szabadjon arról emlékeznem, mi a tisztelt szerkesztő urat leginkább érdekli: Andrássy

Gyn la gróf ur ő excellentiója, tiszadobi állítólagos vadaskertjéről. 0 exeellentiájának T.-Dobon vadaskertje nincs. Van ugyan itt egy kétholdnyi nagyságú kerített gyepes hely, melyet a falubeliek vadaskertnek neveztek el azért, mivel a terebesi vadaskertből honositás tekintetéből ide szállitott dámvad ebbe záratik szoktatásképpen hogy 2 -3 hónapi ottartás után az erdőbe bocsájtassék. O excel lentiája erdeje az úgynevezett „Tölgy-erdő" is körül van ugyan kerítve sodrony-kerítéssel, de kedvezőtlen fekvésénél fogva egyelőre ez sem tekinthető vadaskertnek. A Tisza áradásával tavaszszal ugyanis annyira emelkedik a felvíz (földárja) az erdőn s környékén, hogy azt több lábnyi magasságban borítja. A vad természetesen ki szorúl a szomszéd területekre. A felvíz eltűnésével, mi rendkivüli lassúsággal történik, ugy, hogy még nyár derekán is nagy pocsolyákban borítja a talajt, ismét a vizenyős ta aj által oda csalt szúnyogok milliardja az, mely a vadnak az erdőn lakhatást lehetetlenné teszi. Csak száraz őszszel s télen, az év e két szakában (ha kedvező), állhat meg a vad a nevezett erdőn. A fent említett okok teszik egyúttal az évek óta ernyedetlen szorgalommal tett fáczányhonositási kísérleteket is eredménytelenekké. 0 excellentiája m. év deczember 20-ika körüli itt tartózkodása alatt fiai: Tivadar és Gyula grófokkal egyetemben, 3 fáczányt, 11 nyúlat, 2 dám-bikát s 1 túzokot lőtt. Az utóbbit szánkáról. A mi Aladár gróf ur ő méltóságának az én kezelésem alatt álló vadászterületének viszonyait illeti, azok a mult, vizekben dús tavasz és nyár folytán, lehető kedvezőtlenekké fajultak, különösen a külső mezei területeken; a mit a tavasz és nyár vize — nevezetesen az erdőn — megkímélt volna, azt tönkre juttatta nagyrészben a jelen tél hasonlíthatlan szigora, ugy szokatlan hidege, mint rendkivüli hőmennyiségével. így p. o. még nyáron közel 600 drbra menő fáczány-állományunk az iszonyú tél s ezzel karöltve tömegesen jelentkező ragadozó madarak által, daczára a legfigyelmesebb etetésnek s gondozásnak, majd tönkre tétetett. A nyúl a külső határokból mind az erdőre szorult táp hiányában, s a döntött törzsek szerteszét heverő gályáit bámulatos ügyességgel hámozza tisztára, sűrűn látogatva a gyümölcsösöket is, az illető birtokosok nem csekély bosszankodására. Az erdőre kötegekben kitettt szénát — bámulatos — sehol sem fogadta el; s csak a mezőre szórt luezernát látogatja tömegesen. Rókánk kevés van, az is inkább a mezei gyékényesekben fekszik el, mintáz erdőn. Foglyunk, ezen itt évről-évre ritkábbá váló, oly kedvelt szárnyas vad, alig van egy-két igen gyenge csapatunk, a tanyák közvetlen közelében keresve élelmét, de ez is napról-napra fogy, áldozatai esve a védtelen térekeri különös előszeretettel kóválygó héjjáknak, ölyveknek. Érdemesnek tartom itt megemlíteni, mint a ragadozó madarak szokatlan mennyiségét bizonyító tényt, azt, hogy alig 6 nap alatt 47 héjját és ölyüt sikerűit oldott strychninnel locsolt bússal megmérgeznem, eltekintve a lőfegyverek által elpusztitottaktól. A f. é. január hó 29, 30, és 31-én tartott vadászaton (csupán az erdőn) ejtetett: 192 db nyúl, 2 róka, 2 ülyü, összesen 196 db vad. Fáezány a nagy hóban (2 és fél I.) hajtók előtt is alig kelt, lövésre egy sem került. Résztvettek a vadászaton : ő mltsga gr. Audrássy Aladár úron, mint a terület tulajdonosán kivül, még ő excellentiája gr. Andrássv Gyula ur fiai Tivadar és Gyula grófok, Borsodmegye főispánja zsolczai br. Vay és veje Hámos Aladár urak. Baumann Samu. Csik-Szereda vidékéről. Tisztelt Barátom! A síberiai hideg, mely a havasok közé szoritott szűk völgyünkben egész télen át, de különösen január hónapban uralkodott, legvállalkozóbb szellemű vadászainkat is arra kényszeritette, hogy Lefeaucheaux és Lancaster helyett tarokk kártyát vegyenek kezükbe, s róka és farkas koma helyett a kandalló lobogó tüze mellett a pagát és XXIesre lessenek. Bizony kedves barátom önöknek oda át a Királyhágón túl sem igen lett volna hajlandóságuk — ilyen dermesztő hidegben (32° Celsius) a meleg szobát a csikorgó hóval takart mező ridegségével fülcserélni.*) Ne csodálja tehát szerkesztő barátom, ha ily körülmények közt vadász élményekről és eredményekről nem tudósítottam. A vadak természetesen, hogy a vadászoknak a hidegtől való tartózkodása folytán erősen fölbátorodtak. Van itten egy passionatus gyalogló illetőleg sétáló barátunk. E. J. — ki hymen rózsa lánczát nyakába fűzendő, épen ma indult a fővárosba, — őt szokott napi sétájában a siberiai hideg sem zsenirozta s naponkint esti 5 órakor elgyalogolt a Hargita aljáig, ami oda és vissza tisztességes három órát vett igénybe. Tehát meglehetős sötétbe tért mindig vissza. Természetesen mindig találkozott olyan farkasokkal, kik kísérgették, s kiket ő, mint jóizü humorával előadta, sétabotjával szétkergetett. Egyszer a mi tarok-companiánkba azzal állít be este 8 órakor, bogy a Hargita-alji sétájából most tér baza s egész a falu végéig elcsalogatott magával 4—5 farkast, melyek most itt kószálnak az épületek körül, s biztatá a vadász társakat, hogy jó volna lesbe állani. Epen ekkor kegyetlen hófúvással párosult fagyos szél volt, s ennek illustrácziójaként s a farkasokkal való kalandjának kiegészitéseül épen e sorok írója atyjának egy külső telkén levő csűrjéről, mely bizony elég jókora épület, azt állította, hogy a roppant szélzivatar tele szénástól elvitto magával. No ez a nagy mondás azután kételkedővé tett a farkasok felőli állítás iránt is. *) De felcseréiifik pedig több izben. Az igaz, hogy 15—16 fok is untig elég ebből. Szerk. Közülünk azonban L. D. egy nagy vadász, szó nélkül fölkelt a tarokk-partie-tól s eltávozott. Hazament, nekiöltözött a nagy hidegnek, s éjfél felé lesbe állott fegyverével a falu végén a farkasokra. Ott didergett hajnali 3 óráig s végre is lehangoltan visszatért. Addig pedig, mig ő odajárt, farkas uraímék gazdaságiudvaránjuhhúsból lakmároztak. Természetes, hogy nagy volt a boszankodás. Ez az eset is eléggé bizonyítja, hogy mennyire kerülik azt a helyet a farkasok, hol puskapor szagot éreznek s mily szemtelenek és torkosok ott, hol nincs mitől tartauiok. A fogoly madarak és szalonkák oly nagy számmal voltak az idén, hogy egész seregestül lehetett lőni őket. Nyulat, rókát a nagy és gyakori hófúvások miatt keveset lehetett lőni. Óz egy-kettő esett el. A hargitai fajd vadászatról engedelmeddel annak idején értesíteni foglak. És most végül megemlitem azt is, hogy az itteni nőknek is most már van részük a sport-mulatságokban, mert kezdeményezésemre egy korcsolya-eyglet alakult, s a feldagadt patak vizétől elárasztott toploczai nagy réten czigányzene és gyakori kivilágítás mellett ép oly jó kedvvel korcsolyázunk, mint akár a budapestiek a városligeti tó jegén. Üdvözlettel M. L. Szalonkaböség Syriában. Amint a „Fieldet" tudósítják Lattakiából, ott az idei rendkívül nagy hideg folytán deczember végével valóságos szalonka-mészárlás volt napirenden három napon át. A nagy telet meg lehetett már jósolni azon' körülményből, bogy a szalonkák máioktóber végével megérkeztek, nem pedig — mint szokás szerint — deczember végével. Karácson táján rendkivül nagy hideg állott be. Volt 2—3 hüvelyk vastagságú jég is, ami nagy ritkaság Syriában. De meg is látszott a hideghez nem szokott lakosságon, — különösen az arabokon. Deczember 27-én és 28-á'i száraz hideg volt, kevés hóval; 29-én a lió sürün kezdett hullani — s megjelentek a szalonkák bámulatos mennyiségben. Lattakia összes lakói talpon voltak — s a ki csak szerét ejthette, keritett vagy lopott magának puskát és lőszert, s bármelyik kertbe is száltak a szegény szalonkák — ott vesztek. E napon legalább is 500 darabot lőttek. Hát még 30-án! Ekkor a szalonkák száma már legio volt. A „Field" • levelezője harmadmagával 300-nál többet lőtt. Ez már nem volt vadászat, hanem puszta mészárlás. A szó szoros értelmében véve a szalonkák úgy rajzottak, mint a méhek. E napon a lakosság legalább is 1500 darabot ejtett el. — 31-én is tartott még a pusztítás — s csak a január 1-én beállott eső hozott enyhülést a szalonkáknak. A nevezetes bárom nap eredménye legalább is 3000 darabra tehető — körülbelől egy négyszögmértföldnyi területen. A szalonkaidény nemcsak Syriában — amint már a „Field" után közöltük — hanem Konstantinápoly környékén is, rendkivül fényes eredményt mutatott fel. Egy vadásztársaság, mely Hobart basából, Fawcett angol főconsulból az angol követség és tengerészet néhány tagjából állott— lehettek vagy 9—10-en, — körülbelül 8—

to napi vadászat alatt 889 szalonkát ejtettek el. A szerencse leginkább Hobart basának kedvezett, ki három nap alatt 205 szalonkát lőtt. Utóbbi időben számosan intéztek hozzánk kérdést, hogy jó kitanított vizslákat és jó erdei kópékat hol lehetne venni. Felkérjük ennélfogva mindazokat, a kiknek ilyen eladó anyaguk volna, hogy azt, részletes leirás kíséretében s az ár megnevezésével hoznák tudomásunkra. Megjegyezzük itt egyúttal, liogy az erre vonatkozó nyílttéri közlemények vagy hirdetések mindenkor szerkesztőségi irodánkba czimezendők.