Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-02-19 / 8. szám

LÓTENYÉSZTÉS és VERSENYEK. Verseny ügyeinkről. (Folyt, és vége.) Gr. Széchenyi Dénes tisztelt barátom soraira is akarok egy pár megjegyzést tenni. Pártolom részben ajánlatát, mikép feljebb mondtam is, az urlovar alatti akadályversenyek szaporítását, de csak részben, mint hasznos időtöltését, némileg nevelését fiatalságunknak, mert hogy ezen a téren eredményhez juthassanak, szükségök lesz a férfi legszebb tnlajdonaira, erős akarat, bátorság, czél és kitartásra, részben hogy eme versenyek által, melyekben személyesen működnek, ujabb erők nyeressenek meg az ügynek; — de eme versenyeket a tenyésztésre nézve lényegeseknek nem találhatom, csakis még az a körülmény érdemel némi figyelmet, hogy a versenyistállók felesleges anyaga, ezek által jobban lesz értékesíthető; — a majdan tenyésztésre fordítandó lovaknak főkipróbálása mindig a síkverseny maradhat csak, és bizonyos nem túlságos távolság (2100—4000 meter körülbelől); ez a távolság az, hol a ló minden tulajdona igénybe vétetik, ép úgy sebessége, mint győzősége, ép ugy egéssége, mint jó akarata is; és a siker sincs néha egészen mellékes eshetőségek által veszélyeztetve, mint az akadályversenyeknél. „The pace is that kills" (a. sebes iram az — mi öl), s ez leginkább látható a sík versenyeknél; nem állítom, hogy nem áll be szintén némi fáradság egy hosszú akadályversenypálya lefutásánál, de nincs az a minden izmot s ideget kimerítő erőfeszítésre szükség, mint egy síkversenynél, mert általában nincs 8 nem lehet az akadályversenyeknél — már távolságuk, s az akadályok miatt sem — az a megölő iram ; legnagyobb bizonyítéka annak mit állítok az: hogy lovak, melyek sílcversenyeken csakis legföljebb 1000—1200 meterre voltak használhatók, szép eredményt mutattak elő akadályversenyeken, s hogy lovak, melyek vagy lábaik állapota, vagy idegességük s roszakaratuk miatt a síkpályán már nem voltak használhatók, akadályversenyekben még soká szolgáltak s sikeresen működtek, — s ez természetes ; már az akadály versenyekre való előkészítésben a munka sokkal lassabban folyván, a ló lába eme, bár hosszabb munkát, jobban eltűri; — a roszakarat pedig — nem vétetvén igénybe az a minden izom és ideget annyira igénybe vevő erőfeszítés, — nem nyilvánul, s nemis lévén a ló oly versenyoknél annyira megerőtetve, nem fél annyira e munkától. Mind a síkversenyre való idomüásnál, mind a versenyeknél, annyira igénybe lesz véve a ló minden része, hogy lei kell mutatkozniá annak, mi rosz benne, vagy testi, vagy — ha szabad e szóval élni — lelki hiányosságai napfényre jönnek, s ezért mérvadók a tenyésztésre nézve, mert a jó és rosz tulajdonokat megítélhetvén, ezek szerint emelkedik vagy sülyed az állat tenyész-becse; ezért szükségesek a versenyek; mert hogy a külső alak alatt mi rejlik, nem lehet soha sem tudni; szükségesek főleg oly versenyek, melyekben emberi számítás szerint tökéletes Ítéletet lehet hozni, s ezek csak a sfleversenyek és idomított lovakkal lehetnek, mert csalc ezekben küzdhetnek a felek egyenlő fegyver s egyenlő esélyekkel. Ha azután e tekintetben a legmagasabb czél felé törekszünk, azaz arra, liogy arányos, erős alkatú, sebes és tartós, jóakaratú lovat neveljünk, mig ezt elérjük, fogunk nevelni elég erős alkatú, jóakaratú, szívós lovat is, melyekben a nagyobb versenyekhez szükséges tehetség ugyan nem lesz meg, de melyek a félvértenyésztésre, azaz vadász-, kocsi- s katonalovak tenyésztésére igen alkalmasak, mert a jó alkat mellett, a generatiókon át nyert jó tartás és munka által tőmöttebb csont s erősebb izmokkal bírnak, mint oly állatok, melyek megfeszített munka nélkül neveltettek föl. Itt azután csak a tenyésztőnek tisztában kell lenni magával, hogy mit akar nevelni, s a czéljainak legjobban megfelelő állatot kiválasztani. A félvér loikde tenyésztője, tartsa inlcál/b akkor szeme előtt az alkatot, actiót, mint épen a versenypályán elért sikert ; de hogy ne essünk visszafelé, a legmagasabb czélra kell törekednünk, s ezért szükséges a jó telivérek tenyésztése; ez pedig csak a legszigorúbb, legerősebb kísérletek által érhető el, s ezekre csakis a nem túlságos távolságú síkversenyek a legalkalmasabbak. * * * Még erdélyi barátaimhoz van egynehány őszinte szavam; higyjék el, hogy nem az irigység szól belőlem a miatt, hogy felszólalásuk által talán nagyobb mérvben adatnak államdíjak csak Erdélyben nevelt lovak számára. Abban, mit mondok, csak az egész ország lótenyésztésének érdeke és saját javok is — vezérel engem. — Én nem tudom megérteni ezélját ama elzárkózottság és kizárásnak, mely minden felszólalásukban nyilvánúl; belátom azt, hogy némileg telivér-tenyésztésiikkel hátrább vannak részben, mint a magyarországiak; de nem látom át azt, hogy kizárván versenyeikből minden más lovat, sőt még azokat is, melyek Erdélyben neveltettek de azon kívül idomíttattak, hogyan akarják ezáltal emelni telivérjeiket? — Ha még egyszerannyi államsegélyben részesülnének is, mint AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A PESTI ÉS VIDÉKI LOVÁÉ-EGYLETEK S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYÉSZ-BIZOTTMÁNYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. 8. sz. Budapest, 1880. február 19. XXIV. évfolyam. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP EGYSZERSMIND Előfizetés Egész évre 12 frt. Félévre....... 6 „ „Vadász- és Verseny-lap" szerkesztőségébe PESTEN, Nemzeti Casino épület intézendők. Szerkesztőségi iroda: Pesten Nemz. Casino II. em. hatvani-u. Ide küldendők a kéziratok is. Megjelenik a lap minden csütörtökön.