Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-09-09 / 37. szám

340 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. AUGUSZTUS 12. 1880. hével eresztenék e versenyben, mely amúgy Confraterre néz, lia olyan jó conditióban lesz mint tavai. Az első nap 4-dik számát a mezei gaz­dák versenye képezi ; az 5-dik számnak aka­dályversenynek kellett volna lenni, de nem hallottunk semmi olyan hírt, mely reményt nyújtana hogy ilyen lesz. * * * A második nap vasárnap sept. 12-én a megnyitó versenyt 1) Debreczen város dijja, a a 100 arany képezi. A távolság 2000 meter. 3é Homespun (2 k. k.) 58 3é Bájos kancza 54'/, 3é Hope-mén 56 A két mén egyike alkalmasint a kö­vetkező versenyre marad. Bájos az idén har­madik volt a nemzeti dijban, de jobbat azóta nem mutatott. 2. Kis handicap, 500 frt, 1200 meter. 3é Homespun 65 7« 2é Repkény 52 7, 3é Hope-mén 63 2é Kis baba 49 3é Luika 58»/, 3. Államdij, 3500 frank, 3200 meter, kor­teher, nyertesekre külön. 6é Tallós (5 k. k.) 73'/, 3é Homespun 55'/, 5é Dagmar 67 3é Vadoncz 55'/» 4é Confrater 65 3é Hope-mén 55'/, Tallósnak sok terhet kell itt is vinnie, s érdekfeszítő verseny lehet a könnyen ter­helt 3évesek ellen. 4. Welter Stakes, 1500 frank, 2800 meter. 5é Nil Desperandum (3 kilo külön) 76'/, 5é Altona (3 kilo külön) 75'/, 4é Confrater (1'/, kilo külöü) 70'/, 3é Pista (3 kilo külön) 66 3é Hope-mén 63 Miután Nil-Dosperandum aligha jelenik meg Debreczenhen, Confraternek Altona és Pistával lesz küzdelme, és talán győzelme. 5. A vigaszversenyre a lovak egyrésze 58 3é Luika 52 56'/» 2é Palestina 49 56 Mile Giraud-m 42'/, 54 Gogó 42'/» már előre kisbánatot jelentvén, még követke­zők maradtak fenn az 1600 meter hosszú futamra, melyből mint leendő nyerteseket még néhányat kihagyván, valószínűleg a kö­vetkezők maradnak: 3é Vadoncz 3é Hope-mén 3é Bosporus 3é Bájos E versenynek, azon könnyű teher mel­lett, melyet Luika kapott, s mely csak 3 ki­loval választja el a legjobban terhelt 2éves­től, a nevezett kanczáénak kellene lenni, s nehezen hiszszük, hogy számitani igen tudó mestere másként eleresztette volna, ha leg­alább az uti költségre nem számithatna. * * * Dobreezenbe mint halljuk sokan készül­nek, és szállásokat már rendeltek is. * * * Angliában az utóbbi betekben a Sandown­parki 2-dik nyári meeting és a Goodwoodi nagy versenyek voltak napi renden. Amott a 2éve­sek két nagy versenye volt. Az egyik a „The Great Kingston Two Yeor Old-Plate" (500 sov. 5 furlong) melyet Mr. Bush fekete kan­czája Lady Chelmsford (ap. Rosicrucian a Luc­retia) nyert szép finish közt egy nyak-hosz­szal Mr. Ellám (ismeretes szíjgyártó a Pic­cadillyn) King of Scottland nevű pej ménje, és Mr. Evans sárga ménje Montrose ellen. Lady Chelmsford 8*13, a két mén 8-7 alatt indult; nyolez csikó futott, köztük az ameri­kai Iroquois is 9'3 alatt. — A másik nagy 2éves dijat a „The Warren Nursery Plate"t szin­tén 50O & és 5 furlong, Mr. Bate pej kan­czája Favorita (ap Favonius a Adrastia) vitte haza 9 st. 2 font alatt; 2-dik ismét Montrose 8'6' alatt, 3-dik Möns. Lefévre sga kanczája Regretteé. A kurta „Surbiton handicap plate"-t (csak 5 furlong) és a hasonló rövidségű „Gold Cup"-öt Mr. Vyner 4é Charibert ménje (apja Thormauby a Gertrude) vitte el, az előbbit 10 ló ellen 10 stone 4 font teher alatt, az utóbbira csak egy 2éves ellenfele akadt, melynek 4 stonon felül adott. Charibert ily rövid távolságokra a legsebesebb lovak egyike. * * * A goodwoodi hét az idén nem sikerült annyira mint máskor, s nem érdemli a „glo­riosus" elnevezést. Rosz idő, kevés ló, s en­nek folytán kevés néző, bár a királyi család herczegei és delnői az idén is — mint majd minden évben, meglátogatták Richmond hg e pompás versenytérét, s vendégei voltak. Az esőtől felázott talajba a lovak néhol csülkig beleszakadtak; s igy sok futam eredménye nem egészen helyes s a jövőre nem szolgál­hat helyes mértékűi. A futamok legnagyobb részében, tetemes értékű dijakért csak 2—3 ló indult, és pedig kilenczben csak 2—2 ló; négyben csak három-három; kivételt csak egy pár handicap, és egy pár 2éves verseny képezett. Legnagyobb mezőny volt a Steward cupben, melyért 28 ló indult. Az első nap egyedül jelentékeny verse­nyei a Goodwood Stakes (handicap), és a nagy értékű Richmond Stakes (2évesek) volt. Amaz egy hosszú 2 és fél mdfdes handicap, melyet a legkönnyebben terhelt 4éves lovak egyike (Mr. Jardine 4é. Reveller ménje) nyert erős küzdelem után egy rövid fejjel 8 vetélytárs ellen, köztük Bay Archer, mely sok ideig főkedvencz volt e díjra; Thurio, a két év előtti Grand prix nyertese a legnagyobb teher alatt 9-4, mig a nyertes 7-4-et vitt. A Richmond Stakes-t, (6 furlong körűlbelől 17,000 frt értékű) ismét Lord Falmouth pej kanczája Bal-Gal nyerte el ; (ugyanaz, ki a Newmarketi July-Stakest;) második Prince T A R C Z A. Az agyaras öz és a Fjilfrass. A mongolok földéről, Tschitából, ez évi január 12-éről igen érdekes levelet küldött egy franczia utazó a „Chasse Rlustrée u-nek, ki az agyaras őzről s ennek halálos ellenségé­ről a Fjilfrass-rtA ad körülményes leírást. Bejártuk — ugy mond levelező — Ja­pánt, egészen legészakibb részéig, sőt a mi több : fölkerestük a Kurill szigeteket s szán­dékozunk még Kunaehirt, Iturpot, Orupot sat. fölkeresni. Miután nem volt kedvünk a Nadiesda tengerszoroson átkelni, honnan egye­nesen Kamcsatkába érkezhettünk volna, Hako­damába hajóztunk, hogy onnan Mantschou­rieba juthassunk el. Fárasztó utazás volt ez s az orosz középszerű kikötőhely, hol meg­állapodtunk : Alexandrovski nagyon csekély polgárisultságra vallott. Nem szándékozom önöknek részletes rajzot adni utazásunk felől; a japánokat el­hagyva orosz területre mentünk s a szárazra lépve, eljuthattunk a Sbakaljan folyóhoz, melyet látni már hetek óta sovárogtam s mely országút gyanánt volt nekünk szolgá­landó ama roppant homok sivatagon, melyet a természet China és Szibéria közé helyezett. Végre, egy hó leforgása után, Tschitá­hoz közeledtünk, hegyek közé jutva, e táj nagy tava: a Bajkal-tó felé irányzók lépte­inket. Valóságos vadászterületre értünk. Két különös állattal ismerkedtem én itt meg, me­lyek azt hiszem önöket is ép ugy érde­kelni fogják, mint engem. Az egyiket itt „Hönde" nak nevezik s a bakját „Miklosan"­nak; ez az agyaras őz, s rendkivül bűzös állat! Annyit modhatok, hogy a mi őzbak­jaink valódi rózsaillattól áradoznak ez átható szagú kérődző mellett, s ha azt hiszi az em­ber, hogy már-már ellövöldözte őket, csaló­dik ; mert minden évben, csupán e vidéken negyven-ötven ezernyi ez állatból való állomány szolgál keleti felebarátaink szükségletére !. . . Csak azon csodálkozunk, hogy még az egész földet tökéletesen át meg át nem járta a szaguk. Nagyon hasonlit ez az állat a mi édes hazánkban található őzhez; de a mi ettől megkülönbözteti, vadkanszerű két nagy agyara, mely az évnek bizonyos szakában nagyon veszedelmes fegyverül szolgál a bakoknak, melyek olykor ugyancsak elkeseredett har­ezot folytatnak egymással. Egymásnak rohan­nak, s fölemelve nyakukat, agyaraikat ellen­feleik basába mélyeszteni iparkodnak, úgy­hogy díucs fölnőtt bak, mely kisebb nagyobb forradások alakjában, véres harczik bélye­gét ne viselné testén. E párzási időszakban a bak oly átható pézsmaszerü illatot terjeszt, hogy a mi szag­lási érzékünk megérzi azt már egy negyed mértföldnyi távolból is! Ez az állat itt az erdőkben s a legme­redekebb hegyoldalakban tanyázik. Az erdő szélén csak ritkán mutatkozik s csak elvétve száll alá a völgyekbe. Rendesen az erdők magasabban fekvő tisztásain tartózkodik, s ahol egyszer kiválasztó magának a telepet, onnan nem igen szokott eltávozni. Egész a párzás idő szakáig egyedül él, nappal el­rejtőzve s csupán éjjel barangolva. Futása oly könnyed, akár az antilopé, oly ügyesen ugrik, mint a kőszáli kecske és oly rettenthetetlen begymászó, mint a zerge. Hómezőkön, hol az eb besüpped s az ember mozogni is alig képes, az agyaras őz könnyen fut tova, alig hagyva nyomott maga után. Ha közelébe jutunk, roppant meredélyekről aláveti magát a mélységbe a nélkül hogy megsérülne, vagy oly keskeny sziklapárká­nyokon fut tova, melyen alig találhat helyet lábainak. Nem irtózik a folyó hullámaitól sem, s ha kell, habozás nélkül uszsza azt át. Érzékei szerfölött ki vannak fejlődve, de ér­telmi tehetsége korlátolt. Félénk állat, a nélkül hogy óvatos lenne. Ha meglepik hirtelen, nem tudja hamarjában merre meneküljön s eszeveszetten futkos ösz­szeviszsza. Életmódja a vidék és évszak szerint vál­tozik : télen nagyobbára zuzmófélék Képezik a táplálékát; nyáron alpesi növények, melyek a magas begyek fensikjain teremnek. Meg­jegyzendő hogy tápszerének beszerzése nem a legkönnyebb föladatai közé tartozik, mert hát ez az állat nagyon válogatós s a legjobb füvet, a leglevesebb növényt keresi ki, amúgy foghegyelve. Néhol azonban, Szibéria Démely tájain gyökerekkel, mocsári növények­kel sat. táplálkozik. A gyökereket, mint az iramszarvas körmeivel kaparja ki. Alig szükséges önöknek mondanom mily nehéz e démonok vadászata, különösen mi­vel ritkán kerülnek a vadász lőtávolán be­lől, Rendesen tőrrel szokták fogni, melyeket ott helyeznek el, a hol az agyaras őz szokott járása van, s itt aztán hurokba kerülve, élve vagy megfuladva zsákmánnnyá válik. Szibé­riában télen át oly helyeken tanyáznak, hol zuzmó bőven található. A Bajkalnál a völgyeket karókeritések­kel zárják el, melyeken csak egyes keskeny nyilást hagynak, s ezekre hurkot alkalmaz­nak. A tongúzok ezeket az állatokat nyilak­kal lövöldözik, mire nézve nyirfakéregből ké­szült kürtfélével, — melynek hangja az agya­ros őzek bőgéséhez hasonlít, — csalogatják közelbe. Szerencsétlenségre a Vjüfras (Glouton), a szibériai menyét és a hollók gyakran meg­rontják a vadászatot. E húsevők nemcsak a nyomait követik az agyaras őznek, s lakiná­rozzák föl lia megfoghatják, hanem gyakran a faágakról lesik az állatot s midőn ez gond­talan halad el alattok, hirtelen rá vetik ma­gokat egy ugrással. Hja ez a sorsuk a ké­rődző állatoknak vagyis inkább a növény-

Next

/
Oldalképek
Tartalom