Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-09-09 / 37. szám

340 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. AUGUSZTUS 12. 1880. hével eresztenék e versenyben, mely amúgy Confraterre néz, lia olyan jó conditióban lesz mint tavai. Az első nap 4-dik számát a mezei gazdák versenye képezi ; az 5-dik számnak akadályversenynek kellett volna lenni, de nem hallottunk semmi olyan hírt, mely reményt nyújtana hogy ilyen lesz. * * * A második nap vasárnap sept. 12-én a megnyitó versenyt 1) Debreczen város dijja, a a 100 arany képezi. A távolság 2000 meter. 3é Homespun (2 k. k.) 58 3é Bájos kancza 54'/, 3é Hope-mén 56 A két mén egyike alkalmasint a következő versenyre marad. Bájos az idén harmadik volt a nemzeti dijban, de jobbat azóta nem mutatott. 2. Kis handicap, 500 frt, 1200 meter. 3é Homespun 65 7« 2é Repkény 52 7, 3é Hope-mén 63 2é Kis baba 49 3é Luika 58»/, 3. Államdij, 3500 frank, 3200 meter, korteher, nyertesekre külön. 6é Tallós (5 k. k.) 73'/, 3é Homespun 55'/, 5é Dagmar 67 3é Vadoncz 55'/» 4é Confrater 65 3é Hope-mén 55'/, Tallósnak sok terhet kell itt is vinnie, s érdekfeszítő verseny lehet a könnyen terhelt 3évesek ellen. 4. Welter Stakes, 1500 frank, 2800 meter. 5é Nil Desperandum (3 kilo külön) 76'/, 5é Altona (3 kilo külön) 75'/, 4é Confrater (1'/, kilo külöü) 70'/, 3é Pista (3 kilo külön) 66 3é Hope-mén 63 Miután Nil-Dosperandum aligha jelenik meg Debreczenhen, Confraternek Altona és Pistával lesz küzdelme, és talán győzelme. 5. A vigaszversenyre a lovak egyrésze 58 3é Luika 52 56'/» 2é Palestina 49 56 Mile Giraud-m 42'/, 54 Gogó 42'/» már előre kisbánatot jelentvén, még következők maradtak fenn az 1600 meter hosszú futamra, melyből mint leendő nyerteseket még néhányat kihagyván, valószínűleg a következők maradnak: 3é Vadoncz 3é Hope-mén 3é Bosporus 3é Bájos E versenynek, azon könnyű teher mellett, melyet Luika kapott, s mely csak 3 kiloval választja el a legjobban terhelt 2évestől, a nevezett kanczáénak kellene lenni, s nehezen hiszszük, hogy számitani igen tudó mestere másként eleresztette volna, ha legalább az uti költségre nem számithatna. * * * Dobreezenbe mint halljuk sokan készülnek, és szállásokat már rendeltek is. * * * Angliában az utóbbi betekben a Sandownparki 2-dik nyári meeting és a Goodwoodi nagy versenyek voltak napi renden. Amott a 2évesek két nagy versenye volt. Az egyik a „The Great Kingston Two Yeor Old-Plate" (500 sov. 5 furlong) melyet Mr. Bush fekete kanczája Lady Chelmsford (ap. Rosicrucian a Lucretia) nyert szép finish közt egy nyak-hoszszal Mr. Ellám (ismeretes szíjgyártó a Piccadillyn) King of Scottland nevű pej ménje, és Mr. Evans sárga ménje Montrose ellen. Lady Chelmsford 8*13, a két mén 8-7 alatt indult; nyolez csikó futott, köztük az amerikai Iroquois is 9'3 alatt. — A másik nagy 2éves dijat a „The Warren Nursery Plate"t szintén 50O & és 5 furlong, Mr. Bate pej kanczája Favorita (ap Favonius a Adrastia) vitte haza 9 st. 2 font alatt; 2-dik ismét Montrose 8'6' alatt, 3-dik Möns. Lefévre sga kanczája Regretteé. A kurta „Surbiton handicap plate"-t (csak 5 furlong) és a hasonló rövidségű „Gold Cup"-öt Mr. Vyner 4é Charibert ménje (apja Thormauby a Gertrude) vitte el, az előbbit 10 ló ellen 10 stone 4 font teher alatt, az utóbbira csak egy 2éves ellenfele akadt, melynek 4 stonon felül adott. Charibert ily rövid távolságokra a legsebesebb lovak egyike. * * * A goodwoodi hét az idén nem sikerült annyira mint máskor, s nem érdemli a „gloriosus" elnevezést. Rosz idő, kevés ló, s ennek folytán kevés néző, bár a királyi család herczegei és delnői az idén is — mint majd minden évben, meglátogatták Richmond hg e pompás versenytérét, s vendégei voltak. Az esőtől felázott talajba a lovak néhol csülkig beleszakadtak; s igy sok futam eredménye nem egészen helyes s a jövőre nem szolgálhat helyes mértékűi. A futamok legnagyobb részében, tetemes értékű dijakért csak 2—3 ló indult, és pedig kilenczben csak 2—2 ló; négyben csak három-három; kivételt csak egy pár handicap, és egy pár 2éves verseny képezett. Legnagyobb mezőny volt a Steward cupben, melyért 28 ló indult. Az első nap egyedül jelentékeny versenyei a Goodwood Stakes (handicap), és a nagy értékű Richmond Stakes (2évesek) volt. Amaz egy hosszú 2 és fél mdfdes handicap, melyet a legkönnyebben terhelt 4éves lovak egyike (Mr. Jardine 4é. Reveller ménje) nyert erős küzdelem után egy rövid fejjel 8 vetélytárs ellen, köztük Bay Archer, mely sok ideig főkedvencz volt e díjra; Thurio, a két év előtti Grand prix nyertese a legnagyobb teher alatt 9-4, mig a nyertes 7-4-et vitt. A Richmond Stakes-t, (6 furlong körűlbelől 17,000 frt értékű) ismét Lord Falmouth pej kanczája Bal-Gal nyerte el ; (ugyanaz, ki a Newmarketi July-Stakest;) második Prince T A R C Z A. Az agyaras öz és a Fjilfrass. A mongolok földéről, Tschitából, ez évi január 12-éről igen érdekes levelet küldött egy franczia utazó a „Chasse Rlustrée

u-nek, ki az agyaras őzről s ennek halálos ellenségéről a Fjilfrass-rtA ad körülményes leírást. Bejártuk — ugy mond levelező — Japánt, egészen legészakibb részéig, sőt a mi több : fölkerestük a Kurill szigeteket s szándékozunk még Kunaehirt, Iturpot, Orupot sat. fölkeresni. Miután nem volt kedvünk a Nadiesda tengerszoroson átkelni, honnan egyenesen Kamcsatkába érkezhettünk volna, Hakodamába hajóztunk, hogy onnan Mantschourieba juthassunk el. Fárasztó utazás volt ez s az orosz középszerű kikötőhely, hol megállapodtunk : Alexandrovski nagyon csekély polgárisultságra vallott. Nem szándékozom önöknek részletes rajzot adni utazásunk felől; a japánokat elhagyva orosz területre mentünk s a szárazra lépve, eljuthattunk a Sbakaljan folyóhoz, melyet látni már hetek óta sovárogtam s mely országút gyanánt volt nekünk szolgálandó ama roppant homok sivatagon, melyet a természet China és Szibéria közé helyezett. Végre, egy hó leforgása után, Tschitához közeledtünk, hegyek közé jutva, e táj nagy tava: a Bajkal-tó felé irányzók lépteinket. Valóságos vadászterületre értünk. Két különös állattal ismerkedtem én itt meg, melyek azt hiszem önöket is ép ugy érdekelni fogják, mint engem. Az egyiket itt „Hönde" nak nevezik s a bakját „Miklosan"nak; ez az agyaras őz, s rendkivül bűzös állat! Annyit modhatok, hogy a mi őzbakjaink valódi rózsaillattól áradoznak ez átható szagú kérődző mellett, s ha azt hiszi az ember, hogy már-már ellövöldözte őket, csalódik ; mert minden évben, csupán e vidéken negyven-ötven ezernyi ez állatból való állomány szolgál keleti felebarátaink szükségletére !. . . Csak azon csodálkozunk, hogy még az egész földet tökéletesen át meg át nem járta a szaguk. Nagyon hasonlit ez az állat a mi édes hazánkban található őzhez; de a mi ettől megkülönbözteti, vadkanszerű két nagy agyara, mely az évnek bizonyos szakában nagyon veszedelmes fegyverül szolgál a bakoknak, melyek olykor ugyancsak elkeseredett harezot folytatnak egymással. Egymásnak rohannak, s fölemelve nyakukat, agyaraikat ellenfeleik basába mélyeszteni iparkodnak, úgyhogy díucs fölnőtt bak, mely kisebb nagyobb forradások alakjában, véres harczik bélyegét ne viselné testén. E párzási időszakban a bak oly átható pézsmaszerü illatot terjeszt, hogy a mi szaglási érzékünk megérzi azt már egy negyed mértföldnyi távolból is! Ez az állat itt az erdőkben s a legmeredekebb hegyoldalakban tanyázik. Az erdő szélén csak ritkán mutatkozik s csak elvétve száll alá a völgyekbe. Rendesen az erdők magasabban fekvő tisztásain tartózkodik, s ahol egyszer kiválasztó magának a telepet, onnan nem igen szokott eltávozni. Egész a párzás idő szakáig egyedül él, nappal elrejtőzve s csupán éjjel barangolva. Futása oly könnyed, akár az antilopé, oly ügyesen ugrik, mint a kőszáli kecske és oly rettenthetetlen begymászó, mint a zerge. Hómezőkön, hol az eb besüpped s az ember mozogni is alig képes, az agyaras őz könnyen fut tova, alig hagyva nyomott maga után. Ha közelébe jutunk, roppant meredélyekről aláveti magát a mélységbe a nélkül hogy megsérülne, vagy oly keskeny sziklapárkányokon fut tova, melyen alig találhat helyet lábainak. Nem irtózik a folyó hullámaitól sem, s ha kell, habozás nélkül uszsza azt át. Érzékei szerfölött ki vannak fejlődve, de értelmi tehetsége korlátolt. Félénk állat, a nélkül hogy óvatos lenne. Ha meglepik hirtelen, nem tudja hamarjában merre meneküljön s eszeveszetten futkos öszszeviszsza. Életmódja a vidék és évszak szerint változik : télen nagyobbára zuzmófélék Képezik a táplálékát; nyáron alpesi növények, melyek a magas begyek fensikjain teremnek. Megjegyzendő hogy tápszerének beszerzése nem a legkönnyebb föladatai közé tartozik, mert hát ez az állat nagyon válogatós s a legjobb füvet, a leglevesebb növényt keresi ki, amúgy foghegyelve. Néhol azonban, Szibéria Démely tájain gyökerekkel, mocsári növényekkel sat. táplálkozik. A gyökereket, mint az iramszarvas körmeivel kaparja ki. Alig szükséges önöknek mondanom mily nehéz e démonok vadászata, különösen mivel ritkán kerülnek a vadász lőtávolán belől, Rendesen tőrrel szokták fogni, melyeket ott helyeznek el, a hol az agyaras őz szokott járása van, s itt aztán hurokba kerülve, élve vagy megfuladva zsákmánnnyá válik. Szibériában télen át oly helyeken tanyáznak, hol zuzmó bőven található. A Bajkalnál a völgyeket karókeritésekkel zárják el, melyeken csak egyes keskeny nyilást hagynak, s ezekre hurkot alkalmaznak. A tongúzok ezeket az állatokat nyilakkal lövöldözik, mire nézve nyirfakéregből készült kürtfélével, — melynek hangja az agyaros őzek bőgéséhez hasonlít, — csalogatják közelbe. Szerencsétlenségre a Vjüfras (Glouton), a szibériai menyét és a hollók gyakran megrontják a vadászatot. E húsevők nemcsak a nyomait követik az agyaras őznek, s lakinározzák föl lia megfoghatják, hanem gyakran a faágakról lesik az állatot s midőn ez gondtalan halad el alattok, hirtelen rá vetik magokat egy ugrással. Hja ez a sorsuk a kérődző állatoknak vagyis inkább a növény-