Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-07-22 / 30. szám

284 VA

DÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JULIUS 15. 1880. II. Nyitra megye területén Nyitni városában julius hó 5-én tartatott meg a lótenyésztési jutalomdijosztás, az egy éves méncsikók szein léjével esetleg megvásárlásával. Ejővezettetett 26 anyakancza szopós cs'kóval, 7 drb egy éves mén, '2 db két éves mén, 2 db 3éves méncsikó, továbbá 3 db I éves kaneza, 7 db kétéves kancza és 14 db 3éves katiczacsikó. Az anyakanczák csikai többnyire állami ménektől származnak, igy a dijakat Buccaneer Virgilius, Macbeth, Lord Dudley, Schagya, Mizar, Ef'ezus, Favory, Nordstern ivadékai nyerték. A 3évesek (4-et kivéve) állami ménektől erednek és pedig Basa, Nádor, Favory, Buccaneerés Cárnival-tól,— a dijakat isiiyenek nyerték, kivéve egyet, mely Appel G. 1. b. elnöktől vásárolt községi méntől származott. Az előállított lovak jól tápláltak, jól Apoltak és o-ondozottak valának, csakis a paták látszottak olyanokúi, melyekre még nem fordíttatik kellő gond. Az léves méncsikók mind állami mének ivadékai (Misar, Favory, Mackbelh, Carneval, Confidence, Nordstern). Ezek közül az ott megjelent vásárló-biztos egyet sem vásárolt, mivel a kettőnek, mely alkalmasnak találtatott, ára magasra szabatott. Általában e dijosztás a megyei lakosokban a tenyésztési kedv ébredését és terjedését igazolta. (Örülünk, hogy tiszt, vidéki bizottmányaink e relatiókat már a kivánt tanulságos formában adják. Szerk.) A lótenyésztés előnyei. (Gazdászati tanulmány.) Közli: Foglár Lajos, a Barsmegyei lót. biz. elnöke. A mezőgazdaság meghonosulása feltételezi a népek fejlődését.

1) Sok évszázad zajlott le azonban a népek történetében, sok rohamos változáson mentek át állami és társadalmi viszonyaink, mig a mezőgazdaság lassan, fokozatosan és rendszeresen érte el mai fejlettségi fokát. Már Schwerz N. J. mondá: Die Fortschritte in der Landwirthschaft haben einen langsamen Gang, und müssen ihn auch haben. A mezőgazdaság fejlődésében a követett rendszerek következőkép alakultak : 1. A kezdetlegesség állapotán az öröklegelő-rendszert látjuk az irtó és égető gazdaságból (Brenn- und Rode-Wirtliscbaft) kifejlődni; az irtó és égető gazdaság azonban tulajdonképen még gazdasági rendszernek nem is tekinthető. Az örök-legelői forgónál a határnak a lakhelyektől távolabb eső része örök legelőnek hagyatott, inig a közelebb eső rész bárom forgóra osztatván, egyharmada fekete ugar volt. Az örök legelőnek hagyott rész és a nagyobb kiterjedésű rétek kihasználására nagyobb marha-állomány tartatott, melynek közvetítésével a szántó földeken a növényi tápanyagok tekintetében az egyensúly (Statik) csorbítatlanul fennmaradt. A geometricus arányban szaporodó népesség fentartására a csak számtani arányban szaporodó létfeltételek (Subsistenzmittel) elégségesek nem lévén, a legelők fokozatosan feltörettek s áttértek a 2. tiszta három nyomású gazdaságra; mely azonban a föld termő erejének csökkenését idézvén elő, helyt adott 3. A nagyobb mérvű takarmány-termelést és álattartást feltételező mezőfüves (FeldgrasWirthschaft.) rendszernek, ebből ismét helyen kint 4. A belterjes rendszeres váltógazdaság (Fruchtwechsel-Wirtschaft) fejlődött ki. Hazánkban e rendszeres fejleményi fokokra nem mindig találunk. Midőn a tagosítások keresztülvitettek, s a legelők nagyrészben feltörettek, a megnagyobbodott müvelés alatti területtel nem volt arányban a rendelkezésre' álló tőke és munkaerő, a takarraány-tennesz'). Roscher II. 18—19 §. „von eigentlicher Entwicklung des Volkes statt blosser Zustände kann erst nach dem Uebergange zum Ackerbau die Rede sein. ! tés és marha-tartás ellianyagoltatott, a gazdászat külterjes maradt. Eleinte, a vidékenkint ínég most is általános s egyedül divó tiszta bárom nyomású gazdaság volt elterjedve; egyrészről azonban a gabonaárak folytonos emelkedése, másrészről pedig a földünkben rejlő őserő és talajunk ritka gazdaságú korhanyja reá bírták a gazdákat, hogy e rendszert is el hagyják, s áttérjenek a rendszertelenség és zsaroló gazdaság ama módozatára: melynél az ugar elmaradt ugyan, de a kalászosak egymást váltják fel, s helyeiikint tengerivel pótoltatnak, mely szintén eladás végett mint piaezinövény termeltetik ; eme gazdálkodási mód sajnos, de űzetik ; — meglionosulását nagyban elősegitette ama körülmény, hogy az olyan juhászat, melynél a birka télen át azért tengettetik át szalmán, hogy aztán tavaszszal az ugar legelőn kedvére koplalhasson, a durvább gyapjú árának sülyedése folytán ma már egyáltalában nem jövedelmező. Ez zsaroló gazdaság, mig a földek végleg ki nem szívatnak, ha esetleg jó évek járulnak hozzá, bár a termések igen bizonytalanok, s több év átlagát véve a holdanként! nyers hozam is csekély — mégis legkisebb befektetéseket igényelvén, rövid időre a legjövedelmezőbb ugyan, de mind magán- mind nemzetgazdasági tekintetben oly bűn, melyért a bűnhődés el nem maradhat. A helyes gazdasági rendszer mindenütt nagyfontosságú, de nálunk mint tisztán földművelő országnál állami létfeltétel. A fehérvári 11. országos gazda congressuson nyilatkozott az ország közvéleménye; az országgyűlés és kormány a helyesebb rendszer megkezdhetéséhez szükséges segédeszközöket, ha nem is az ohajtott keretben — megadta. Altalajunk ínég jobbára érintetlen; minden vidéken és minden talajon vannak bizonyos mélyre ható gyökérzetű takarmánynövények, melyek jól díszlenek; ezek segélyével könnyű tehát ma ínég takarmányterme lésünket óriásilag fokozni, s egy nyugvó tőkét forgalomba hozni. (Folyt, köv.) Az ügető ló itaitasa és behajtása, (Folytatás.) X. Az izzasztás utáni munka és próba-verseny. — Készülődés a próbaversenyre. —- Az egymértföldes próba, i — A conditióról, jókedvről és kitartásról. — Az első verseny utáni munka. — Készülődés a liárom mértföldes versenyre. — A lassú munlca és a sebesség. — A hárommértföldes próbaverseny. — Munlca ezen próba után. A megejtett izzasztás után, a megszakított munka ismét folytatandó; az etetés is marad az, a mi volt az izzasztás olőtt. Az izzasztás czélja, hogy a bús kissé meglazuljon s bogy a kövérség s még némely fölösleges dolgok eltávolíttassanak, melyek mivel sem járulnak a ló erősbitéséhez, gátolják a jó szuszt s csak nagyobbá teszik a terhet, melyet úgy az idomitás, mint a verseny al- , halmával lovunknak vinnie kell. A rendes , munkának nem az a czélja, hogy fogyaszsza az anyagot, hanem az, hogy növessze, szilárdítsa és ruganyositsa az izmokat. Az izzasztás csakis apaszt, mig ellenben a munka szintén apaszt ugyan, a mozgató erőket azonban fejleszti. Ebből önként következik, hogy a gyengo ló izzasztásánál ügyelni kell, hogy az ne legyen túlságos; mert ez esetben munkaközben fogyni fog, és egy-két verseny után lesoványodik és elsatnyul. Ha az idomitási időt hosszabra lehetne szabni, s ha a kemény munka nem veszélyezteti a lábakat és a constitutiot, akkor az izzasztással egészen vagy legalább részben fel lehetne hagyni. De erre nincs kilátás, s ennek folytán a takaróval való izzasztáslioz kell folyamodnunk, hogy gyorsabban s a kemény munka által fenyegetett lábak veszélyeztetése nélkül juthassunk czélunkhoz. Oly esetekben, midőn a ló jó conditióban van, lábaira nézve azonban gyenge, több takarós izzasztásra van szükségünk, a munkának pedig könnyebbnek kell lenni Öt vagy hat nappal az izzasztás után, lovunknak készen kell lenni a félmértföldes próbaversenyre. Ha minden a maga rendje módja szerint folyt le, készen is lehet s órával a kezüukben kell megbirálni sebességét s versenyképességét. Ezen rövid próbaelőtti éjszakán mellőzhetjük a szájkosarat, hacsak lovunk nem túlságos nagyétű. Mindennapi zabját kapja meg ekkor is, sőt szénáját is, hacsak e tekintetben nem volt a rendesnél többhöz szoktatva. A próba napján a reggeli adag kisebb lehet ugy étel mint ital dolgában. Ha a féimértföldes próbaverseny kielégítő volt, a munka ismét folytatandó mint annak előtte. Mindaddig még ki nem ürítette magát, lassú legyen az ügetés; ezután pedig áttérhetünk a három negyed sebességre, egykét sebes futammal, hogy hozzátörődjön a tulajdonképi sebességhez. A munka tartamát az idomár határozza meg, tekintetbe véve a ió haladását, faját és jellemét. Annyi bizonyos, hogy a telivérió gyarapszik az oly munka mellett, mely tönkre teszi a rosz fajút. Feltéve tehát, hogy a telivérnek lábai jók, ennek a munka nagyobb előnyére válik, mint a közönségesebb fajbelinek. Eltekintve azonban ettől, a hasonfajú lovak közt is az egyik jobban birja el a munkát s jobban gyarapszik, mint a másik. Előzetesen semmiféle szabályt nem lehet felállítani arra nézve, hogy mennyi munkát róhatunk haszonnal és veszély nélkül az egyes lovakra. Az idomítás befejezte előtt, lehetetlen a ló képességéről határozott véleményt adni s előre megmondani, mi minden szükséges arra, hogy a döntő napra „fit" legyen. Ennélfogva szükséges, hogy az idomár a munkának napról-napra való haladására kiválóan iigyoljen; s a mint a legparányibb svmptoma oda mutat, hogy a „ne tovább"-hoz jutottunk, könnyíteni kell a munkát. Ezen fordulópontnál határozott szerepe van a tapasztalatnak, itélőtehetségnek s ügyességnek; ha ezek nincsenek meg a kellő mértékben, jobb, ha kelleténél korábban állunk meg, azaz akkor, a midőn még tudjuk, hogy a lóban baj nem esett. Lehet ugyan, hogy nem érjük el vele a „ne tovább"-ot, hanem ezen nem segíthetünk, mert ellenkező esetbeu kiteszszük lovunkat a túlhajtásnak, már pedig ily risicora csak ügyes és gondos idomárnak szabad vállalkoznia. Nem szabad oda hagyni jönni a dolgot, hogy lovunk elveszítse étvágyát s hogy bágyadt szemű legyen, mert ez esetben vége a tréfának. Ha azon pillanatot, midőn könnyíteni kelleít volna, elszalasztottuk, kiváló kezelést és gyöngéd bánásmódot kell alkalmaznunk, hogy még egyszer visszakerüljünk oda. Öt vagy hat nappal vagy egy héttel az első „trial" után, készen lehetünk lovunkkal az egymértföldes próbaversenyre, feltéve, hogy az első próba nem ártott neki. Ha ezt is jól állja ki, ennyi elégséges az egymértföldnvi versenyhez. Még akkor is, ha a verseny kétmértföldes és még ismétlendő is, még akkor is fölösleges a további próbaversenyzés. Sok függ a conditiótól, a jellemtől s lábainak állapotától. Ha lovunk derék egy állat s lábai rendben vannak, a kétmértföldes versenyt megelőzheti még egy „trial"; s ekkor a próbánál is megkísérthetjük az ismétlést. Ha azonban a sebesség kielégítő s az idomár a conditióval is meg van elégedve, jobb egy kis bizalom mintsem hogy a verseny előtt fitogtassuk a lovat. Ha az idomár ismeri lovát, tudja hogy mi a regula; ha nem ismeri, akkor vegye elő józan eszét; mert ha nem ismeri a lovat derék lónak, a túlságos próbaversenyzés veszedelmessé válhat. Azon lé amely a mért-