Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-07-22 / 30. szám

JOLÍÜS 22. 1880. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. földes futamokra — hármat öt közül, megszakított futamokkal — kész, conditiója miatt bizonyára mehet a két mértföldes versenyekre. Természetes erő és kedv kell a hosszú futamú versenyekhez. Conditio nélkül nincs kitartás. A jó kedv azaz bátorság (pluck) nélkül a jó conditió sem ér sokat. Azért is, eonditió nélkül a ló nem lehet kitartó, de kitartás és ennek okvetlen kísérője: a jó kedv nélkül is meg lehet a conditió. Azon közmondás: „a conditió szüli a kitartást" (conditio maker bottora) csak egy bizonyos pontig mond igazat. Az képessé teszi a jókedvű és a természettől derék állatot arra, hogy felhasználhassa kitartási képességét s kifejthesse erejét a legvégső fokig. Azt is mondják, hogy a sebesség szüli a kitartást, de ez nagyon közeli rokonságban áll a „nonsens"-szal. Addig a mig hosszú sebességgel nem kell küzdeni, a sebesebb ló megmaradhat szokott modorában s ilyenkor nincs szükség a kitartásra, mely a hasonsebességű ellenében okvetlen szükséges ha nyerni akarunk. A sebesség más szempontból véve nagyon fontos. Ez képessé teszi a lovat, hogy vezessen, a pálya legkedvezőbb oldalán mehessen s csak ezzel lehet a másik lovat boszantani s kifárasztani. Kevés lóban van meg az a bátorság és hidegvér, hogy hátramaradva megmaradjon legsebesebb járásábau s végig kitartson kitörés nélkül. Ezek szerint a kitartó ló könnyen pórul járhat, ha egy hosszú versenynek mindjárt az elején elmarad s az egész verseny alatt biztattatik ; ha pedig kocsisa visszatartja, amaz odább lopózik s a futam vége nehéz, úgynevezett „up-hill" küzdelemmel fog végződni, ha csak amaz ki nem fárad és „visszaesik." A sebesség hasznosan pótolhatja a kitartást, de kitartásnak sémim szín alatt sem nevezhető. A jó conditiójú lassú ló tovább bir menni az ő leggyorsabb járásában, mint a sebes ló az övében. Innét származik ama régi közmondás, hogy a „nem mehet elég sebesen, hogy elfáradjon." Miután lovunk már futott az első versenyen, s kimutatta, minő sebességet várhatunk józan észszel tőle, s jó conditióról tett tanúságot, a további versenyekre való előkészítésnél nem követendő egészen az előbbi eljárás. A munka alábbszállitandó, mert ha visszatérünk a versenyelőtti kezelésmódra, majdnem bizonyosak lehetünk benne, hogy sebessége alább fog szállani. A fődolog, bogy a sebességi képességet fokozzuk. A munka ne legyen nagyon sok, hanem annál nagyobb legyen az apró rohamok száma, melyek mindig fokozzák lovunk jókedvét és tüzét, mert kell, hogy a ló quasi önérzetes és önmagával megelégedett legyen, s jó kedvvel keresse fel itt a gyakorló teret. A midőn lovunkat a hárommértföldes versenyre készitjük elő, a munka hosszabb, de ne oly sebes irányzatú legyen, mint a mértföldes — hármat öt közül — és kétmértlöldes futamoknál. A kitartó képesség a hosszabb „jogging"-ok által fejlesztendő s aránvlagosan a rohamok száma lejebb szálli tandó. Ügyelni kell azonban arra, hogy a munka lassúsága, egyhangúsága és hosszúsága ne legyen oly mérvű, hogy ez által a sebesség szenvedjen. Sok verseny lett akép megnyerve, hogy közbe-közbe egy jótékony roham lett alkalmazva, ami nem történhetett volna meg, ha a túlságos sétáitatások vagy „jogging" megölte volna a sebességet. Oly sok esetet tudok arra nézve, hogy a nagymérvű lassú munka elfojtotta a sebességet, hogy a kettőt egymással összeférlietlennek tartom, s ezt megállapítható szabálynak is merem kimondani. Ennek folytán a háronimértföldes versenyre való előkészítés ideje alatt is van helye az eleven rohamoknak, feltéve, hogy a lassú ügettetés nem használtatik oly mérvben, hogy tökéletesen elvegye a ló kedvét az ily rohamoktól. Az állandó jó conditió s a lehető legnagyobb sebesség előidézése, az idomitási mesterség helyes czélja. Ha lovunk bosszú utat kitart, de nem győzi ezt szokott sebességével: nem nagy tudományra mutat; — s viszont az sem valami hires dolog, hogy lovunk "kis távolra megy mint a szélvész, csak hogy annál hamarabb kidőljön, holott tudvalevő dolog, hogy azelőtt kitartó volt. E két dolognak karöltve kell járni. A hárommértfüldes versenyre való idomitás hosszabb időt vesz igénybe mint az egymértföldesre való előkészítés; s ha lovunkat eme hosszú futamra állítjuk oda az oszlophoz, a conditió legmagasabb fokán kell hogy álljon, melyet csak a tudomány adhat. A versenyt megelőzőleg három héttel tartsuk meg az e'ső próbaversenyt, és pedig egymértföldeset. Ez alkalommal a félmértföldes „trial" szüksége elesik, mert a czél az, hogy lovunkkal megismertessük a távolságot; a félmértföldes futam még tájékozást sem nyújt, legfeljebb kimutatná sebes e vagy sem a ló. Ha a mértföldes verseny kielégítőleg ütött ki, a trainirozás folytatandó; körűlbelől tiz nap megtarthatjuk a második és utolsó próbaversenyt. Előkészület gyanánt az előző estei széna és víz leszállitandó s a szájkosár alkalmazandó. A zabadag azonban nein szenved változást. A próba alkalmával egy teljes mértföld sebességgel futandó be. Ezután a takarók felteendők s köriilbelől 35 perczig tartó sétál tatás következzék. Most jön a kétmértföldes futam. Ha lovunk ezen szerencsésen túl van, sebesség és friseség dolgában jót mutat, meg lehetünk nyugodva az iránt, hogy oly conditióban van, miszerint kibírandja a versenyt. Több trialt tartani fölösleges; ezek bői mi jó sem keletkezhetnék. A próbaversenyek soha se legyenek oly hosszúak, mint maga a verseny. A bárommértföldesre való előkészítés közben van napontai 5—6 mértföldnyi sétáitatás, 3—4 mért földnyi hajtás, küzbe-közbo rohamokkal; de mint már többször említém, a munka nagyságára nézve szabályt nem lehet felállítani, ez a lótól függ. A fenebbieket approximative állitottam fel, mert az oly ló, mely ennél kevesebbet sem bir kiállani, nem nevezhető hárommértföldes versenyre. Ha mégis nevezve van, úgy biztos a vereség, ha csak ellenfele nem hitványabb nálánál is. Az utolsó „trial" és a verseny közötti időszakban a munka akép végzendő mint annak előtte, lia csak a „trial" alkalmával nem észleltetett volna olyas valami, a mi változást idézne elő. Ha a „trial" alkalmával a ló elég sebesen működött ugyan, hanem a végfutamnál a csüggedés jelei mutatkoznának, ez hiányos conditióra vallana, s ez esetben a munka nagyobbítandó. Mindenesetre ügyelni kell arra, bogy a verseny napján a szuzz rendben legyen, s nem árt ha 4—5 nappal a verseny előtt egy két izzasztást megkísérelünk. Égy kis „jogg": csuklyásan és nyakkötővel, elég arra is, hogy egy kis izzadás álljon be, — s ennél nem is kell több. A lehűtés procedúráját már leírtam. Ha a verseny sulkyt kiván, ugy az idomítás tartama alatt a sulkyt felválthatjuk néha néha egy könnyű szekérrel; nem szabad a hátat folyvást terheltetésnek kitenni. Ha a verseny szekeret kiván, akkor a sulky tökéletesen mellőzendő. (Folyt, köv.) TERMÉSZETRAJZI ADATOK. A ló értelmi és érzelmi világából. Egy felső magyarországi ismeretes sport mantől az alábbi érdekes kis levelet kaptuk, melyet sietünk közölni: „Egy érdekes esetnek voltam szemtanúja, melyet becses lapjával közölni érdemesnek tartok, annyival inkább, mert a lovak intelligentiájáról edd'g igen ritka példákat tudok. E napokban*) alkonyatkor hazafelé lovagolván, Cs. helység községi legelője esett utamba. Épen hazafelé hajtották a ménest, és csak egy vak ló maradt el, mely hasztalan törekedvén társai után, csak is maga körűi forgott és kinjában nyerített, kapált első lábaival: szóval: az izgatottság legnagyobb jeleit adta ; a helyről azonban nem távozott. Nem messze haladván el, megállítottam lovamat, hogy lássam, mi fog történni. A ménes már körűlbelől 1000 lépésre elhajtatott, mikor, kivált belőle egy ló, és ügetve egyenesen a vabnak tartott. Oda érkezvén, melléje állott, mig ez megnyugodott, és azután előtte ügetett haza felé, itgy, bogy a vak fejével érintheté hátulját; a vezető helyenként viszszanézett és sebességét ennek követése szerint módosítá. Futása a legelőn át egyenesen a ménes felé irányúit, azután egy ugarföldön, egy barázda mentén vezeté a szegény világ talant, mig csak többi társukhoz értek. Megjegyzendő, hogy ez esetet sem anyai, sem nemi ösztön nem okozta. Sz. A. gr. *) A levél f. évi julius 19-ről van keltez.ve. Szerk. VADÁSZAT és LÖVÉSZET. Vadtenyésztésünk állása. E rovat alatt — mint a Gazd. lapok a vetések állásáról — hozunk ezután tudósításokat ugy az apró — mint a fővad állományban tapasztalható szaporulat és fogyatkozásról. Hogy ez minél érdekesebb és tanulságosabb lehessen, felkérjük igen tiszt, olvasóinkat, kik saját vagy bérlett vadászterületekkel birnak, hogy bennünket a kaszálás és aratás alatt a fogoly, fürj és nyúlban tapasztalható szaporulat vagy fogyatkozásról vidékenkint tudósítani szíveskedjenek. E végből azonban az ország különböző részeibe közel 500 db levelezési lapokat is küldtünk szét. A ki ilyest nem kapott is azonban, kérjük, bogy a közérdek iránti tekintetből szíveskedjék becses tudósításával szerencséltetni. Elég annyi, amennyi egy 2 krajezáros levelezési lap hátuljára fér. Alább következik mintául egy-két tudósítás máris. * * * Ürrnény, julius 12. 1880. A fiatal fáczányok idei felnövelése igen jól sikerült; már kezdenek felgallyazni. Szaporulat vad fáczányban több, fogolymadár kevesebb mint tavaly; fürj és nyúl sok van. A junius 20-iki nagy zápor ártott a szárnyasvadnak, különösen ott, hol a gabona megdőlt; kevésbé a csenderesekben és az erdőben. A vadmennyiség e hónap vége felé jobnan megítélhető lesz, mert most még a rozson kivől minden gabona lábon van. Pausar, fó'vadász. * * * Ráczkevénj 1880. julius 14-én. A fáczány és fogolytenyésztés sok eső által tetemesen szenvedett, miáltal sok tojás meghűlt és a fiatal vad tönkre ment, nyulakra nézve az első idénybe az időjárás valamivel kedvezőbb volt. Egyéb vad ezen uradalomban nem létezik. A cs. kir. uradalmit főtisztsége Both Igni'tcz, főtiszt.