Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-07-01 / 27. szám

A

U

G

US

ZTUS 5. 1880. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 259 nil lebukott, szerencsére minden baj nélkül. A másik két török hiába erőlködött még csak közelébe is jutni a nevezett két tisztnek. A versenyek fénypontja kétségkívül a zárszám volt, a vadászverseny, melyen a garnison legjobb lova sain kivül a parancsnok ő exc.-ja is résztvett, nejével együtt. Az akadályversenypályát kétszer lovagolták körül, s valamennyi akadályt valamennyi lovas bravourral győzte le. Az utolsó akadály előtt Joelson neje, Ilánsi szürke heréitjén, átvette a vezetést s a versenyző urak minden iparkodása daczára, első ért a czélhoz, s zajos bravó és zsivio kiáltás üdvözölte. Azok előtt, kiknek már többszőr nyilt alkalmuk e delnőt bámulni, ügyességét és merészségét a mint az akadályokat könnyeden legyőzte, tekintve kitiinő paripáját is, e győzelem épen nem volt meglepő. Annál csodálatosabbnak tünt ez föl a törökök előtt, kik ily képességet gyönge nőnél álmukban sem képzeltek volna, miután az ő lovaglási művészetük a nyers erőnek állatkínzással párosult alkalmazásában rejlik. Ezek sz* lint a versenynek, azonkiviil, hogy minden résztvevő és rézőnek kellemes mulatságot és szórakozást szerzett, még egy másik, nem megvetendő eredménye is volt. Még ott a versenytéren több töröli nyiltan beismerte, bogy a frank lovaglásmód az övékét határozottan felülmúlja. Remélhetőleg értékesíteni fogják itt nyert tapasztalataikat s az előbb emiitett lovaglásmódhoz fognak folyamodni. Ily módon a lóversenyek, melyek némely részről állatkínzássá fajulnak, nagyon üdvösek lesznek a vidéken ennek korlátozására s arra, hogy a benszülött nép ezentúl szelídebben bánjék lovaival. A leirt versenyekre az idő is nagyon kedvező vo t s valódi népünnepnek lehetett ezt tekinteni, mely még sokáig fogja a beszédtárgyat képezni az itteni társaskörökben. Végül amaz óhajnak akarunk még kifejezést adni, vajha cz első kísérlet kitűnő sikere a résztvevő köröket ujabb ily vállalkozásra ösztönözné. Hallomás sze rint, a törökök kiválóbbjai legközelébb revanche-ot szándékoznak adni a szives meghivás folytán és pedig szintén lóversenynyel, sőt kutyaversenyre is lehet kilátás. Igy aztán remélhető, hogy a vigasztalan unalom ködét, mely Mostar fölött lebeg, egy-két napsugár koronkint majd csak eloszlatja. Az aratás multával alkalmasint újra életbe lépnek a

„Schnitzel-Jágd"-ok, melyek a mult évben a parancsnok ur ő exeja ösztönzésére rendeztettek, s minden résztvevőnek nagy gyönyörűségére váltak. Egy jelenvolt. Néhány szó a tenyésztésről. (Folyt, és vége.) III. Állattani értelemben a fajok különbsége a külön testrészek aránya különbözetének bizonyos összegéből áll. Általában tehát nem lehet egy fajt valamely egyes tulajdonság leírásával ugy meghatározni, hogy az ez által minden más fajtól megkülönböztethető legyen. Ezen morphologiai ismérvek nem birnak közvetlen, vagy szükségképeni jelentőséggel az állatok használhatóságára nézve. Lényeges dolog ezen tétel igazságáról meggyőződnünk. Gazdasági, vagy gyakorlati jelentősége ezen állattani ismérveknek csak az esetben van, ha azok oly részekre vonatkoznak, melyek közvetlenül használtatnak, és ha a kivánt eredmények azon ismérveknek lényegessége által feltételeztetnek. P. o. a különbféle vadászebek alakzata. Az állatok faja és tulajdonságainak egy másik csoportja az, mely lényeges kifejezése az életműködésnek — ezeket élettanialcnak nevezzük. Ide tartoznak a táp feldolgozása, a koraéredés, a durva és finomnak ellentéte, és a vérmérséklet. Oly állat, mely oly anyától származik, mely tehetsége és szoptatása alatt nem táplálkozik ugy, hogy birhatna a magzat fejlődésére minden szükségelt anyaggal, lassan fejlik. Ily uton származik a későn erő állat, ellenkező uton a korán érő. A külső feltételek szerint tehát, minden állat viszonylagosan korán, vagy későnerővé válhatik. A korán vagy későn érés azonban lehet fajsajátság is, még pedig két irányban. IIa egy faj egyedeinek többsége oly körülmények között születik és nevelkedik, hogy vagy korán vagy későn érő lesz — a szerint azt korán vagy későn érőnek nevezzük. De az állatoknál a tartás minősége által is előáll bizonyos alakja vagy iránya az élet befolyásának, mely által vagy a korai, vagy a későn érés mozdíttatik elő. Durvának, nehéznek nevezzük azon állatot, melynek aránylag erős csontjai, vastag bőre, durva szőrméje van, ha a fő az egész testhez mérve uagy és esetlen. Ezzel ellentétben finomnak azt, melynek arányaihoz vékony csontjai, ritka finom szőre, puha bőre, a testhez mérve kis feje s könnyedségre mutató tagjai vannak. Példa a német és aDgol vizsla, (természetesen az izomzatnak mindkettőnél jól kifejlődve kell lenni. A közlő.) A nemesség alatt három fogalom uemességét értjük. 1. Bizonyos tulajdonságok javitását, azok kitünését, más fajok vagy egyedek hason sajátságai felett; 2. Bizonyos tetszetősséget szülő szellemi tulajdonok kiuyomatát; 3. Bizonyos osztályhoz való tartozás fogalmát. A kifejezést használhatjuk különbül igy vagy amúgy, az egyre megy, ha tudjuk, mit kell alatta értenünk. IIa valamely állatfaj több ivadékon által szerencsésen javittatik, azt nemes fajnak nevezzük. — Ha egy sikeres tenyésztés több ivadékon által ugyanazon irányban vezettetik: előáll a telivér. — Elterjedt tévhit, hogy telivér és tiszta faj ugyan egy fogalom. Ha ehhez ragaszkodunk, akkor legtöbbje ép azon tenyésztéseknek, melyekre a telivér leginkább alkalmaztatik, nem lenne az. Például az angol telivér ló a mi fogalmaink szerint határozottan nem tisztafaj (racenrein). Ha azt mondjuk ezen állatnak „sok vére" van, ezen értelemben a kifejezés összeesik a nemesség fogalmával. — A telivérség kezdetének határául rendesen a 8-d'k generátiót veszik, néha azonban kevesebből is megelégszenek. IIa egy telivér oly álattal párosittatik, melyet ezen atributum meg íipm illet: előáll a félvér. Ezen értelemben a télvér előállítása más, mint a keresztezés, mivel telivérség nem tekinthető fajsajátságnak, és mivel a félvér előhozatalára felhasznált nem telivér állatnak nem szükség okvetlen fajtisztának lennie. Ha félvér félvérrel párosittatik, az eredmény ismét félvér. Telivér és félvér által előidézett eredmény háromnegyed vér. IIa egy állat életviszonyai folytán oly módon változik, hogy használhatósága csökken, ezt roszabbulásnak lcorcsosoilásnak mondjuk. Ha ez valamoly fajra oly módon történik, hogy minden következő generátió vészit elődjei jó tulajdonságaihói, ezt elfajzásnak nevezzük. Elfajzás az is, ha az egyedek jó tulajdonságaikat nagyon közeli rokonsági párosítás folytán veszitik el. Minden oly esetben, hol korcsosodás vagy elfajzás lép előtérbe, uj vért használunk s ezt műszóval felfrissitésnek nevezzük. IIa két állatot pórositunk, a szaporulaton észleljük, hogy erre az apa és anya sajátságai átszármaznak, mit áiöröklésnék nevezünk. Az átöröklés törvénye annak mikéntjére még megállapítva nincs. Az apaállat ondója, az anyában levő pete fejlődése, azok megtermékenyiilése és azoknak a születésig való fejlődése megfigyeltetvén, a lehetőség szerint eddig még nem nyújtottak oly tényeket, melyekhői az átörökítés feltételeire nézve biztos következtetésekhez lehetett volna jutni. Mindkét nemnek van befolyása az utódra; általánosságban pedig, mindkettőnek egyenlő mérvben. Tenyészczélokra a him megválasztása annyiban lényegesebb, mivel ez többnyire több anyaállatra bocsáttatik. Megkülönböztetjük azon impulsust az átörökítésre, mely a fogamzásnál mindkét féltől származik, mely kihat a további fejlődés alatt is, és ama befolyást, melyet az anya, mely a magzatot hordja, egyedül gyakorol. — De ebből nem következik, hogy az anya befolyása azért szükségkép nagyobb, mivel talán ez tovább tart, és hogy az anya tehetsége alatt erről oly befolyásolások gyakoroltatnak a magzatra, melyek függetlenek a tulajdouképeni átörökítéstől és az apaállat befolyásától. Kétségtelenül van oly befolyás is, melyet az anya az utódon ugy gyakorol, hogy az nem feltételeztetik a szorosabb értelemben vett átörökités által. Ilyen az anyatej álta'i befolyás, továbbá oly szokások, melyeket az utód az anyától tanul el. Mindkét szüle lehetőleg bírjon azon tulajdonságokkal, melyeket az utódoktól kiváuuuk. Olykor a tenyésztő a szük választás miatt kénytelen oly egyedeket párosítani, melyek nem birnak valamennyi kivánatos tulajdonsággal, és ezért igyekezni fog ezeket ugy kiegyenlíteni, hogy keres oly állatot mely azon tulajdonokkal különböző mérvben bir. Kétes értékű, vagy ennél több azonban arra alapítani tenyész elvet, hogy egyenlőtlent egyenlőtlennel párosítva, az eredmény kiegyenlítő. Egyes esetben ez ugy lohet és van; de egészben ezen módszer csak szükségben kisegítő lehet. Oly tulajdonságokra nézve, melyek használati képes-égre vonatkoznak, nem szabad különböző alakok kiegyenlítését, hanem a czél szerint a lehető legjobb alakot felhasználni. Az épen megtámodott tételből, hogy egyenlőtlenek párosításának következménye a kiegyenlilés: folyik az ép oly kárhoztatandó azon tétel, hogy egyáltalában nem létezik egymás ellen törő, egymással ogyesitlietlen faj. Ezzel azonban nem akarjuk azt mondani, hogy egyenlőtlen tulajdonságú állatokat soha sem szabad párosítani. Azt állítják, hogy ha a háziállatoknál a nemek nagysága különbözik, minden körülmények között az apaállatnak kell a kisebbnek lennio. A megfigyelés már csak azért is az ellenkezőre vezet, mert rendes körülmények között a hiinállat rendszerint nagyobb, mint a nőstény. Azt is állítják, hogy a kisebb anyában nincs hely a nagyobb apától származott ivadék kifejlődésére, hogy az ilyet nem bírja elszülni, vagy ha igen, nem bírja azt elegendőleg táplálni. Ez ugy felületeseu jól hangzik, de a tapasztalás határozottan nem igazolja. Oly fajoknál vagy egyedeknél, hol egyes és kettős fiak születnek, azt tapasztaljuk, hogy a kettős szülött együtt neliezebh, mint az egyes, de a kettősök egyike mindig könynyebb, mint az egyes a születéskor. IIa a jövő nagyságra egyedül az lenne határozó, milyen volt az illető az anyaméhben, akkor szükségkép az ikrek soha sem érhetnék el fajuk rendes nagyságát. A kevéshbé fontos kérdések közé tartozik a tenyésztésnél az u. n. infectiója az anyának. Kétségtelenül volt néhány megfigyelés, mely azt látszik mutatni, hogy az lehetséges. (Következ

;k a Morton Lord ismeretes kancza esete). Azonban kérdés: nincs-e ezen tüneménynek más magyarázata is ? Hisz arra is volt eset, hogy kanczák, melyeknek szamárral soha sem volt közük, szültek olyféle sávolyos csikót. -— Ugy látszik a hajlam a lovaknál ilyesmire meg van. (Szerző saját jól gondozott tenyésztéséhői hoz fel példát, mely szerint egy pej kanczája, mely Belzoni telivér ménnel fedeztetett, a nyolezadik ellesnél olyat csíkozott, mely a kérdéses zebra stráffal nagyobb mérvben hirt mint a Morton kancza csikaja.) Az ily eset nem épen ritka, s rendesen azért figyeltetik meg kevéssé, mivel az efféle sávolyok rendszerint az első szőrváltásnál elmúlnak. Catty Sarx telivér egy szürke méntől szürkét csíkozott, azután egy pejtől ismét szürkét. De hát ez az infectiót bizonyítaná? Hiszen alig van telivér, melynek elődjei kö-