Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-07-01 / 27. szám

260 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JULIUS 15. 1880. zött ne lett volna szürke. Tehát ez helyesebben visszaütődés, mint infectió. Ha volt valóban infectionális eset, ugy ez csak kivétel; az infectionális theoriánah a tenyésztésre nézve semmi értéke nincsen. A párosításnál az egyéniségnek nagy jelentősége van, alig lett volna érdemes ez egyszerű tételt megemlíteni, ba az állandóságról szóló egy hamis tan nem követelné, hogy mindenek előtt, tehát az individualitás előtt is a fajtisztaságot kell tekintetbe venni. Az áll, hogy egyes egyedek mások előtt kitűnnek sajátságaik átürükitési képességével, azaz, átörökíteni ugy faji, mint egyedi magasb fokon levő tulajdonságukat. Az már most a kérdés, hogy ezen sajátság dynamice megálapitbató-e? A kérdés igy szólna : két teljesen egyenlő állat lehet-e átürökitési ké pességében különböző; liogy ba az állatok egyenlő idősek, egyenlő egészséggel birnak, egyenlő erőben vannak, mégis van e egy bizonyos hatvány az átörökítésre nézve, mely kizárólagosan az illető organizmus javára számitható be? Ezen kérdésre válaszolni nem lehet, sőt a kérdést is bajos tenni, mivel két minden tekintetben egyenlő állat nincs. Az átörökitési képesség mértéke tehát az egyedek egyéni sajátságaira vezethető vissza. Az átörökitési képességet azonban nem lehet egyszerűen az állat külseje után megitélni, szükséges e részben az állatot képességei tekintetében vizsgálat tárgyává tenni. Az egyed átörökitési képessége csak okszerű párositás utján juthat teljos érvényre. A tenyésztés gyakorlatának szempontjából a mesterség a tenyésztés helyes belátásában fekszik, a tenyészanyag jó megválasztásában és a sajátságok felismerésében. Hogy ezen uton felismerhető mérveken kivül létezik e még valami sajátságos, más dolgoktól független u. u. egyéni képesség, arról a tapasztalás eddig mit sem szól. 10 éven keresztül tettem (Nathusius) keresztezési kísérleteket juhokkal, és több mint 1000 esetet feljegyeztem a czélból, liogy az infectiót megfigyelhessem, s könnyen felismerhető igen elütő sajátságokra fektettem súlyt; az anya iufectióját azouban egyetlen egyszer sem észlelhettem. Még több esetben volt alkalmam a kísérletet disznókkal megtenni. De az infectiót észlelni alkalmam soha sem volt. (Hund.) Lehet, kissé hosszú ez értekezés, lehet, hogy imitt amott a logicai egymás után kissé hézagos, de ez nem a kitűnő műnek, melyből oxcerpálva van, de annak tudandó be, hogy Sclunideborg ur szorosan a hozzá intézett levelem tenorjához tartotta magát. Azonban érdekességéből nem veszt sommit, tanulságossága pedig annyira kétségen felül áll, hogy annyival inkább, mivel nem egyes speciális állatokra, de az összes tenyésztésre vonatkozik, hibának tartottam volna Sch. ur szívességével, mclylyel a Hund közleményeinek a V. és V. lapban való felhasználását megengedte — fel nem használni. Es ezek után a vadászati saison morte alatt élvezetes siesztát, az idényben pedig majd sok vadászélvet kivánván e lap t. szerkesztője s olvasóinak, vadászüdvvol vesz búcsút. Hanván, igaz hivők Hanvay Zoltán. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Néhány szó az Oltvölgyéböl. (Válaszul Beeze József urnák.) Tisztelt Szerkesztő ur! — Becses lapjának folyó évi 23. számában Becze József ur az általa „egy pár szó az erdélyi, de különösen a székelyföldi lótenyésztés érdekében" irt czikk végszakaszában megengedvén az eszmecserét, — Olt vidékéről legyen szabad — a tisztelt szerkesztő ur szives engedelméből — a jelzett czikk néhány szakaszára nézetemet elmondani. A felsorolt ménesek, nemkülönben a székely föld előttem csak hirből lévén ismeretesek, a lótenyésztés terén folytatott eljárásukhoz nem szólhatok, — csupán a 60-as évelc vége óta — íuidőn a magyar kormány ez Ügyet kezébe vette, lcivánolc czikkiró úr nézeteire válaszolni. Hogy az angol vér nem a székely földre, illetőleg Erdélybe való, a kormány már a hatvankilenczes években — midőn t. i. az országos lótenyésztés élére állott — belátta, és a Mezőhegyesen tenyésztett gidránok egy részét, továbbá a bálbolnai arab méneket valamint a lipiczai törzsből származott alkalmas méneket osztotta be nagy részbon az erdélyi méntelepekhez, sőt később szükségét látta annak, liogy Erdély részére kizárólag a lipiczai hegyi lófajt honositsa meg, és e czélra a fogarasi ménest állította fel 1873 évben, — melynek bár kezdetleges, de szép eredményét és hasznát itt az Olt mentén örömmel tapasztaljuk. Hogy nem minden, a méntelepeknél álló apaló a czélnak megfelelő, azt hiszem kissé merész állítás, valamint az is, bogy a mének kiosztásához meghívott lóteuyész-bizottságok tapasztalatukon alapuló nyilvánításai figyelembe ne vétetnének. Miként én a sepsi-szt.-györgyi telep ugy a homoródi teleposztálynál álló apalovakat ismerem, czikkiró úrral nem lehetek egy nézeten, és csak annyit jegyezhetnék meg, liogy kevés példány van, mely csupán kevésbé felel meg a czélnak, de mindenesetre jobbak mint egyesek vagy községek tulajdonát képező apalovak ; — s ha fordult is elő egyes méneknél a czikkiró úr által felhozott baj, az csak a régibb időkből, vagyis azon korszakhói származhatott, midőn a magyar kormány a meglevő anyagot átvette, és a czélnak nem eléggé megfelelő példányokat más anyag hiányában nem pótolhatta. Azt pedig állítom, és hivatkozom az érdeklettekre — hogy a ménkiosztásoknál, a lótenyészbizotlságok javaslatai, — ha alaposak és teljesíthetők, — minden esetben figyelembe vétetnek, — és cz volt alapja, hogy hanyatló tenyésztésünk rörid 12 év alatt világra szóló eredményre vergődött, — mert habár az országos lótenyésztési ügy vezetésével megbízott Kozma Ferencz ministeri tanácsos úr — kihez néhány izben szerencsénk volt — az ország minden vidékét ismeri, és az egyes igényeket kielégiteni törekszik, — Ítéletét legtöbb esetben a bizottmányok javaslatai alapján hozza. A hiba bennünk keresendő, — különösen e vidékről beszélve, csodának mondható, hogy a lónak nevezett állat még létezik; ugyanezt állithatom a Csilc- és Udvarhely megyékből nálunk megforduló földmives osztály lovairól is, — inert midőn a tulajdonos 2éves csikaját befogja és utána 12—15 meter mázsa terhet állit, — vagy a fedeztetési állomásokou rendelkezésre álló mén helyett, melyért 1 frtot kellene fizetni, 2—3 éves már elcsigázott csikaját, vagy 20 éves minden hibával elárasztott kanczáját a vásárra hajtott bármily ménnel egy áldomásért fedezteti, akkor nem lehet csodálkozni, hogy nemcsak pasa számára, de közönséges használatra szükségelt ló sem található. Fogaras megyénk s ha jól értesültem — Erdély majdnem minden megyéje meghozta ama üdvös szabályzatot*), liogy a vidék apaállatai szemle alá vétetvén, a tenyésztésre alkalmatlannak bizonyult péklányok kiheréltessenelc. — Igen e szabály megvan, — de nincs ki annak érvényt szerezzen; — ma kimondatik a ménre, hogy kiheréltessék, holnap a mén kihajtatik a legelőre és derűre borura fedez, vagy a vásárra kerül, hol mielőtt más kézbe jönne, akár 10 *) Udvarhelyszék alispánja be is küldte, s hátrább közöljük azt. Szerk. kanczát is fedez csupa barátságból; — a szegény de jó indulatú gazda, tudva hogy kanczája sárlik, a legelőről haza hajtja — vagy a vásáron vett kanczát, nem tudva, hogy az már fedeztetett — elvezeti az állam ménhez, talán épen heted vagy kilenczed napra, — és szegény állatot akarva nem akarva, — erővel is a mén alá állitja. — Ebből természetesen az következik, hogy a már más méntől megfogamzott csikó tele hibákkal jön a világra, és akkor neki állunk az állami iné neket szidni. Beeze József úr javaslatának egyes pontjait figyelemmel olvasva, abban sok jót találtam, de azok részben már érvényesíttetnek, részben — szerény nézetem szerint — keresztül nem vihetők. A javaslat első pontja — mint jól értesülve vagyok — kezdettől fogva érvényben áll, mert az állami ménesekből kikerülő mének szülei kipróbálva, takarmányozás tekin tetében pedig ismerve vannak, — a magánosoktól vásárolt mének az illető méntelep kerületébe tartozó tisztek előtt szüleikkel együtt szintén ismeretesek. Az állami mének a fedeztetési állomásokba való kiosztásuk előtt, ott, valamint bevonatásuk után szakközegek által megvizsgáltatnak ; e tekintetben is elég van téve. Ama nézetét Becze úrnak, hogy az ily vizsgálat vegyes bizottság által eszközöltessék — engedjen meg, de nem oszthatom, mert mig egyrészt a kormány ez irányú rendelkezési jogát kezéből kiadná, másrészt mit sem használna az a tenyésztésnek, — mert — minden czélzás nélkül mondva!: több helyen a lótenyész-bizottmáuyokban — melyek az ily vegyes bizottmányokban szerepelhetnének — oly tagok is vannak, kik bár előkelő, tekintélyes éi sokhoz értő egyének, de a lótenyésztés terén kevéssé szakavatottak ; — kérdőm tehát, ha ily egyének küldetnének ki vizsgálatra, mily eredményre vezetne az? arra, hogy talán a legjobb apaló — csupán szépségi hiba miatt —• egy évre azért állíttatnék fel, h°gy egyék. Oly hiba mely az apalónál a használatot tiltja, ha ma észlelhető, feleslegesnek vélem azt még egy évre vesztegzár alá helyezni, miután az öröklő hiba később is csak az marad. Czikkiró úr javaslatának 3-ik pontja igy szóll: „minden méntelephoz az illető méntelep rayonjából osztassék a legénység, még pedig 6 évi szolgálatra" nézetem szerint keresztül nem vihető, de czélszerűnek sem tartom. Az mindenki előtt ismeretes, hogy a sógor-komaság néven mi minden történik az életben, — ha tehát ugyanazon megyebeli — sőt megtörténhetnék saját falubeli katona állíttatnék a fedeztető állomások felügyeletére a mének mellé, hány kancza fedeztetnék az állam rovására ingyen, sőt csupa barátságból használtatnék a mén egyszeri ugrás helyett többször naponként, — ezt amúgy is vajmi nehéz ellenőrizni, — czikkiró úr véleményének elfogadásával pedig út nyittatnék a visszaélésekre. Az általános védkötelezettség 3 évi; 6 évnek behozatala felforgatása lenne a védtörvénynek, — ezt tehát keresztül vihetőnek nein tartom, különben is nem a kormány hanem a törvényhozás lenne csak hivatva e felett határozni. A 4-ik pont javaslata igen üdvös, — azouban kevés katonát nyerne ez alapon az állam, mórt ugyanazon területről — mint Becze úr javaslatának 3 ik pontjában kimondja — és csak ló tartó gazdák fiaiból kiállítani a contingenst lehetetlennek tartom. Az 5-ik pont tudomásom szerint érvénybon áll, a jelenleg szolgáló legénység felelőséggel tartozik, — valamint a 6-ik pont is, miután az altisztek szolgálati pótlékban részesülnek. Régen hangoztatják már Becze urnák