Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-06-24 / 26. szám

JUNIUS 24. 1880. VADÁSZ- ÉS VERSENI-I,AP. 251 párositva oly szaporodást eredményeznek, mely ismét tenyészképes - - egy nemhez tartoznak. Ha különböző osztályba tartozó állatok párosodnak — néha ezeknek is van eredménye, — az ezen uton előállott állatokat korcsoknak (bastard) nevezzük. Igy, ha külön fajból (race) származott állatok ivadékát is korcsnak nevezzük — ez tévedés. — Az angol ezt „Mongrels"-nek híjjá. A korcsok rendszerint nem birnak egymásközti tenyészképességgel, s ha ez mégis megesik — az oly esetben történik, ha a korcs amaz állatok valamelyikével párosult, melyektől származott. Korcstenyészetre képesek, de magtalan utódokat adnak a ló és a szamár. Kérdés marad, ha vájjon jogos- e külön nem, vagy osztályba sorozni oly állatokat, melyek magtalan utódokat eredményeznek, mig oly állatokat, melyek szaporító utódokat eredményeznek, sorozhatunk külön nem alá. Ezen nehézségeket ugy akarják legyőzni, hogy eltekintenek a nem, osztály fogalma felett, s azt mondják, hogy változhatlan osztály nem létezik, a nem, osztály nem teremtetett, csak emberi fogalom, melynek nincs reális alapja. A mit mi annak mondunk, más alakulás megváltozásából származott, mindig uj nemosztályok keletkeznek. Fz a mellékes fogalmaktól megtisztítva, ama hypothesis, mely már rég felmerült ugyan, de Darwin által oly befolyásra emelkedett. Van-e ezen elméletnek az állattenyésztésre lényeges befolyása? Én azt mondom: nincs. A figyelő tenyésztő legjobban tudja, hogy állatjai változásnak vannak alávetve. Ezen változások bizonyos határok között mozognak. Nincs oly tenyésztő, ki a juhra a kecske specificus sajátságait át birná ültetni. Tehát az állandóságnak vannak bizonyos határai, me lyek soha át nem hághatok. Ha szilárd talajon akarunk állani, akkor természetesen a nemosztály fogalmát egyszerűen el nem vethetjük. A faj fogalma nemcsak a nem-osztály változása által feltételoztetik, még ahhoz tartozik bizonyos képesség, a nem-osztály változóságát fogamzás által tovább szaporítani. Tehát a variansok (Spielarten) még nem fajok, mivel némileg a nem-osztály alakjától eltérnek, hogy azzá váljanak, a megváltozott tulajdonságoknak generátióról generátióra átszállani. Az átörökitési képesség azonban nem egyedüli ismérve a fajnak, mivel a fajjelleg is külső befolyások folytán módosul, sőt eltörlődik. így eljutunk ama jelentőségteljes belátáshoz, hogy a faj nem zárja magába a változhatlanság fogalmát. Ugy találjuk, hogy ez állatnemnek egyede bizonyos határozott jellegű vidéken egymás között, elődjeikben s utódjaikban, hasonlók. Ismét más vidékeken oly csoportokba akadunk, mely vidék tulajdonkép nem hazájuk, s mégis megtartották i'tt is fajjellegüket. Tapasztaljuk, hogy a szomszéd országok vadállatjai nem egyenlő mérvben különböznek, miből az következik, hogy gazdasági viszonyaink állatjainkra nagy befolyással birtak, mindazonáltal ily, csak földrajzi fogalom által megállapított csoportját ez állatoknak: természetes fajnak nevezzük. Más országban, vagy ama természetes fajhoz tartozó állatoknál tapasztaljuk, hogy nem birnak az illető csoportok kifejezett fajjellegével. Találunk különb séget alakban és szinben, az átörökités egyenlőségében, és az ily állatokat fajjellegnélkülieknek, vagy tisztátalan fajnak nevezzük. Másutt állatcsoportunkra lelünk, melyek világosan mutatják a tenyésztő bizonyos, határozott czélra való törekvését. Találunk náluk tulajdonságokat, melyek generátiókon keresztül egyenlők maradnak, de azt is egyúttal, hogy megfelelnek bizonyos czélnak, és hogy erre szándékosan alakíttattak ; felismerjük ezeken az emberi művészet bélyegét, s ezeket kulturfajoknalc nevezzük. Hogy a fajokat megkülönböztethessük, oly tulajdonságokhoz kell nyúlnunk, a melyek által a zoologus rendezésnek nem-osztályait diagnostice képezi. Ezek a vanitás zoologiai, helyesebben morphológiai ismérvei az állattanász értelmében, tehát a tenyésztő fajai. Hanvay Zoltán. (Folyt, köv.) VADÁSZAT és LÖVÉSZET. Tisztelt Szerkesztő ur ! Akép talán mint más vidékek is, ugy a mienk is érzi vad tekintetében a lefolyt s hosszan tartott tél abnorinis szigorát. Gróf Esterházy Miklós ő excellentiájának tatai uradalmában körülbelül 85 drb fővad, 108 drb őzvad, 30 darab dámvad és 75 vaddisznó esett martalékul a kemény télnek S ehhez még azon szomoritó körülmény is járul, hogy most junius közepén alig látni egy-két szarvasborjat, holott más esztendőkben mindegyik tehénnek megvolt a maga hornya. Az igazi okát ezen tünetnek nem tudom magamnak tisztán megmagyarázni, s csak sejtem, hogy a tehenek a nagy hideg folytán elvetéltek. — A vizi vad is szenvedett, s a környékbeli nagy tavakon nagyon kevés öreg ruczát lehet látni, fiatalokat pedig épen nem, holott ilyenkor a fiatalok már családszám szoktak száguldozni. — A kisebb vadakat illetőleg a kilátások valamivel kedvezőbbek, különösen nyulak és fürjek szép számban jelentkeznek. Fogoly nincs ugyan annyi, hanem reménylem, hogy a vadászat ilyenekre nem lesz a középszerűn alól, a mi pedig az itteni vad fáczányokat illeti, azokra elmondható, hogy íi szigorú tél folytán tökéletesen kivesztek. Évek lesznek ismét szükségesek az eddigi állomány előteremtéséhez. Mindezekből láthatni, hogy a 1879—80, tél csúful bánt el a vadászokkal és a vadászat kedvelőkkel. Kivánatos volna, hogy az országban általában, ugy mint az a mi urodal munkban történi fog, az idei vadászatok a lehető legcsekélyebb minimumra szoríttassanak, — mert csak ekép fogjuk a régi vadállományt ismét elérhetni. Környe, (Tata mellett) 1880. junius 19. L. M., főerdész. Felvidéki vadászlevelek. V." (nyilt kérdések, trapperek és ökrök, szopós őzgidák gyilkolása). Dobsina, 1880. junius 15. Tisztelt Szerkesztő ur! — Hogy a va dászatról szóló 1872. VI. és a vadászat és fegyvernek megadóztatásáról szóló 1875 X XI. t. cz. egynehány hiányos, homályos és többféle magyarázatot megengedő pontokkal bir, miket módosítani szükséges; azt a vadászközönség általánosan beismeri. Miután e részben a Vadászlap is eszmecserére hivja fel olvasóit; szabadságot veszek következő három kérdést tenni: 1. A mezőségen, melyben kukoriczásom van, báró X. a vadászur, a szomszédos erdőségben ellenben, honnan éjente a kiváltó szarvas falkák és vadsertések kukoriczámat tönkre teszik, gróf Y. a vadászur! En puskával bánni nem tudok s igy az 1872. VI. t. cz. 8. §. értelmében a fővad lelőhetési jogot fel sem tartottam, kérdem tehát tartozik-e a vadászarak valamelyike és kicsoda, káró mat megfizetni? 2. A gróf Y.-féle erdőkből, mezőségemre, hol én birom a vadászatot szarvasok járnak ki s tavasztól őszig pusztítják termésemet, midőn a törvény tiltja, a szarvasak lövet.ését. Kérdem tehát, hogy védjem magamat a kár ellen ? 3. Gömörmegyei lakos létemre eljuthatok a koritniczai, tátrafüredi, vagy bártfai fürdőre, ott kedvem jöhet résztvenni a vadászatokban, de vadászjegyem nincsen, bár hirtelenében szeretnék szert tenni reá. Kérdem tehát, fel van e jogosítva a liptói, szepesi vagy sárosi alispán nekem, mint idegen megyebeli lakosnak a vadászjegyet kiszolgáltatni? Kérem a tisztelt szerkesztőséget, mint kinek országos sport és jogtekintélyekkel érintkezhetni alkalma van, lenne kegyes e kérdéseket magam s több vadásztársam tájékozása végett becses lapjában feleletre mél tatni! Az idei ügetőversenyek Budapesten és Bécsben eszembe juttattak egy, már évek óta naplómba jegyzett távszekerezést, melyet idáig mint nem vadászatba vágó eseményt resteltem emliteni, nehogy mint sutor ultra crepidam tűnjek fel, de pardon, csak kiirom. Járműbe fogva legsebesebben halad minden háziállat közt kétségtelenül a ló, még pedig helyes tenyésztés és idomítás folytán a trapper ló s ha az orosz Zubernj, vagy a skót Child Harold, vagy az amerikai vagy akár a magyar s német trapperek sebességét tekintem; ugy a tisztelt Szerkesztő ur mesebeli druszája jut eszembe. De hát melyik állat jár leglassabban? Én, ki a bivaly járását nem ismerem, azt hiszem, hogy az ökör, mivel ennek haladásáról a következő adatokkal szolgálbatok. Ugyanis mintegy 14—15 évvel ezelőtt itt Dobsinán egy eredeti távszekerezés tartatott meg, (már hiába, valami különczködő furfaugosság nélkül a buléner nép sokáig el nem lehet!*) melynek adatait s részleteit teljesen hitelt érdemlő uri emberek s városi tisztviselők, kik akkor ott ;nint tanuk szerepeltek, jutatták kezemhez. És pedig: Krausz alias Pletricb Sámuel öreg béres fogadott, hogy üres szekérbe fogott hat ökrével, gazdájának Csiskó Ferencznek piaczi házából reggel 8 órakor kiindulva, az egyenes jó uton folyvást járva (főfeltétel, hogy megállani soh se u szabad, ökörnek és szekérnek folytonosan mozgásban kell lenni), a város feleti vaskohót — légvonalban 4000 meter a kanyarodásokkal néhány száz lépéssel több — déli 12 óráig nem fogja túlhaladni! A fogadás tartva lévén, egy vasárnapi napon reggel 8 órakor megindult az ökrös fogat az udvarból. A. tanuk a szekeren ültek, a béres gyalogolva, szóval és ostorpattogással biztatta ökreit, de soha meg nem csapta. Igy haladtak lassan, de folytonosan járva s az útról sehol el nem térve, még déli 12 óráig a kitűzött czélt, mintegy 150 lépés hiány, megközelitvéu a fogadás — 12 iteze pálinka — fényesen meg volt nyerve! Ezen4000 meternyi táv meghaladásához tehát az ökörfogatnak teljes 4 órára volt szüksége! A bécsi első nyertes fiakkerfogat, Gugl Károly, két feketéje 1 p. 42 mdp. alatt, Dőry Lajos ur pejfogatja, melylyel a bábolnai kanczát nyerte 2 p. 5 mdp. alatt; az ökrös fogat ellenben 66 egész perez alatt haladta meg az egy kilometert vagyis perczenként a fekete trapperek 581 "5 metert, a pej trapperek 480 metert,az ökrök csak 16-66 metert jártak meg.**) Nem hagyhatom emlités nélkül, hogy a Képes Vadász-Ujság 2-dik számában detto 1. jun. 1880. „ Vadász és halász naptár junius hóra" czim alatt, szóról szóra ez áll: ÖzborjÚt kopók után, de leginkább lesből lehet lőni, mert az öreg nőstény éji legelés közben örömest kijár a vetésekre, borsóra, babra, lencsére és lóherére serőre kapott borjait magával vezetgeti." Bi hászt man? Vadászüdvözlettel maradtam Csetneki. *) Lásd a Vad. és Versenylap 1873. évfolyamában a felvidéki fajdképek Bulmia részét. **) A fekete és a pej trapperek sebessége közt a különbség oly feltűnő nagy (7200 meter 12 p. 22 mdp. és 4693 meter 9 p 45 mdp.) hogy a befutott távok, vagy pedig az időtartamok hibás felmérése gyanitbató.