Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-06-24 / 26. szám

250 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JU L IUS 15. 1880. szal hátrább érkezett be harmadiknak. Érték : tiszteletdíj és 13000 márka a győztesnek, 1200 márka a másodiknak s 200 márka a harmadiknak. IV. Seahorse-verseny. Államdij 1200 márka. 3é és idősb belf. mének és kanczák számára, német jockey k által lovagolva. 2000 meter. (7 aláirás.) Capt. Joe 3é p m Humbug ap Savernake a Lady Hilda 53 és fél kilo (bez. 1 kilo kiilön) Scharff 1 Hg Hohenlohe Oehringen 3é sga k Dryade 50 és fél kilo (bez. 2 kilo kiilön) Szezes 2 Gr. Schlippenbach -zázados 3é fek m Kronos 54 és fél kilo (bez. 2 kilo külön) • Hahn 3 Oehlschliiger O. ur 4é sga m Frau Grant 58 kilo (bez. 1 kilo külön) Sosuroski 0 Dryade már-már győztesnek mutatkozott, midőn Humbug a távoszlopon belől fölnyo­mulva, másfél hoszszal biztosan nyert, mig Dryade egy nyakkal előzte meg Kronost a második, helyért. Frau Grant nem kapott helyet. Érték: 1210 márka a győztesnek, 140 márka a másodiknak. V. Vigasz handicap. Egyleti dij, 1200 márka. 1880-ban a berlini versenyen vesztes lovak részére, 1600 meter. (22 aláirás.) Meyer-Wellersdorf ur 3é sga k Lemon Girl ap Wenlock a Cutty Sark 49 kilo Sopp l Oertzen ur 3é p k Despotism 48 és fél k. Whiteley 2 Br. Oppenheim E. 3é sga k Fricka 45 k. Barton 3 Capt. Joe 5é sga m Jules Cesar 65 kilo Little 0 Treskow W. ur 4é p k Broad Arrow 57 k E. Fisk 0 Gr. Henckel H. 3é fek k Säkerhet 50 és fél kilo Peasnall 0 Lemon Girl egy hoszszal könnyen nyert Despotism ellen, Fricka harmadik lett három és fél hoszszal az előbbi után. Érték: 1700 márka a győztesnek, 500 m. a másodiknak. VI. Nagy hadseregi vadászverseny, tisz­tek lovainak. Táv. 50O0 meter. Az első lóé 2000 márka s lovasának, császár ő felségétől tiszteletdíj; a második lóé ÍOOO márka, lova­sának tiszt, dij ; a harmadik lóé 300 márka a tételekből, lovasának tiszt, dij; a negyedik lónak 100 márka a tétekből. (27 aláirás.) Lehmann hadn. 6é p m Mon Premier ap Auguste a Pensée 85 kilo (bez. 7 kilo külön) Tulajd. 1 Rosenberg alezredes 6é sga k Quodlibet 78 kilo Winterfeld hadn. 2 Sykow hadn. id sötp m Verger 83 kilo (bez. 5 kilo külön) Tulajd. 3 Leistner hadn, id sga m The Cock 78 k. Tulajd. 4 Geniol kapitány id p h Master Bob 80 kilo (bez. 2 kilo külön) Heyden-Lindeu 5 Br. Thumb hadn. 6é fek k Asta 78 kilo Tulajd. 0 Amim hadn. id p k Ilse 83 kilo (bez. 5 kilo k.) Tulajd. 0 Blücher hadn. id p k Jungfrau 80 kilo (bez. 2 kilo külön) Tulajd. 0 Cleve hadn. 6é p m Paul Rock 78 k. Br. Ziegler k. 0 Erdmannsdorf hadn. id sp k Andalouse 78 k. Tulajd. 0 Gossler hadn. id sp k Alice 78 kilo Tulajd. 0 Jagow kapit. id p k Jylly 78 kilo Below hadn. 0 Oheimb hadn. id sga m Tybalt 81 kilo (bez. 3 kilo külön) Tulajd. 0 Br. Reischach hadn. id p h Uncle Tom /. 78 kil. Hg Bensheim kapit. 0 Schmidt-Pauli hadn. 5é p her Cincinnatus 77 kil. (bez. 2 kilo külön, vitt 80 kilót) Tulajd. O Fogadások: egyenlő pénztől 3 : 2 Mon Premierre, 8 : 1 Cincinnatus, 10—50 : 1 a többi ellen. (Totalisateur 6 : 5.) A számos mezőny vezetésére Mon Premier vállalkozott s vele fölváltva kalauzoltak Tybalt, Jilly s néha a többi. Az akadályokat szépen ugrot­ták mindannyian. Az utolsó akadálynál Cin­cinnati vezetett, hol Mon Premier fölnyomul­ván hozzá egy fél lóval elébb ugrott át a gáton. Schmidt-Pauli ur lova kengyele itt elszakadt, a ló megbotlott s megvált lovasá­tól ; Mon Premier e közben kanterben vág­tatott befelé s 15 hoszszal nyert Quodlibet előtt, mely után 6 hoszszal Verger 3-dik, egy nyakkal hátrább The Cock 4-ik s öt hoszszal utána, Master Bob 5-ik. Érték: tiszt, dij és 1950 márka az elsőnek, tiszt, dij és 950 márka a másodiknak, tiszt, dij és 250 márka a 3-diknak, 50 márka a 4-diknek. A berlini és a tetályjalotai ebtíállitásofc. A legközelebbi hetekben, melyeket sport­tekintetben oly nagy mérvben vettek igénybe az év legérdekesebb lóversenyei, a kynolo­gusok sem maradtak hátra, s alig múlik el hét, melyben „Old England" voluminosus sportlapjainak hasábjai ne hemzsegnének a kisebb-nagyobb ebkiállitásokról szóló tudósí­tásoktól. Németország, mely a kynologia te­rén derekasan mozog, szintén mutathat fel néhány kiállítást. Lapunk szűk tere nem engedi, hogy ezek mindnyájára kiterjeszkedjünk, s kénytelenek vagyunk tudósításunkkal — s ezt is csak rö­viden s csakis a minket közelebbről érdeklő vizslákról emlékezve meg — a berlini és kris­tálypalotai kiállításokra szorítkozni. Amazt a „Hector" egylet rendezte a „Tivoli"-ban — emezt pedig a londoni Kennel Club. A berlini kiállitás május 21—25-ig terjedő szakban tartatott meg és a sajtó egyhangú nyilatkozata után Ítélve, nagyszerűen sikerült ugy a kiállított ebek nagy száma (1045) s kitűnősége, mint a közönség tömeges részvéte tekintetében. Az angol ebek számára külön csoportok alakíttatván, s ezek bírálatára is angol urak kéretvén fel, az angol vendégek is szép számmal jelentek meg. Az angol csoportokba 124 eb volt nevezve. A kiállítás második napján a „Hector" egylet, mint gazda, egy obligat „ Festessen "-t rendezett, mely al­kalommal Meyer ur egyik toasztjában azon kívánalomnak adott kifejezést, hogy a londoni Kennel Club által rendezett kiállításokon ren­deztessenek be a német ebek számára külön csoportok. Mr. Shirley, az angol jury egyik tagja, ezt a Club nevében meg is Ígérte. — Az angol tudósítók a kiállításon mindössze azt találták megrovandónak, hogy a dijazás eredménye nem hirdettetett ki elég gyorsan, továbbá, hogy a catalogus kissé zavarosan (Deutsche Gründlichkeit wo steckst du?) volt összeállítva, s végre, hogy az ebek elnevezé­sének egyformasága is zavarokat idézett elő, igy egyebek között magában a német poin­tercsoportban nem kevesebb, mint hat Hector, négy Caro, négy Teli, hat Jutio és tizenegy Diana szerepelt! Fel is hívják az angol lapok a német tenyésztők figyelmét ezen eljárás káros kö­vetkezményeire s ajánlják, hogy fogadják el a londoni Kennel Clubnak az egyforma elne­vezések megszüntetését czélzó s legújabban életbeléptetett határozványait. * * * A Kennel Club kiállítása junius 1—4-ig terjedő időszakban folyt be. Ez volt a Club 15-ik kiállítása — de daczára, hogy az ango­loknak e téren már nagyon bő tapasztalataik lehetnének, ezen kiállítás, berendezés tekin­tetében sok kívánni valót hagyott fenn. Nagy ínegbotránkozást keltett azon körülmény, hogy az ebek boxjai fedetlenek voltak, s a kiálli­festői széles ívekben hull alá vize számtalan tág medenczébe, hol előbb fortyogva, tajté­kozva kering, azután mintegy kibékülve, el­csendesül és sima tükörü mély zsombót képez, — innen susogva-csevegve indul meg újra mig csakhamar meredek szirtlépcsőkhöz ér, — hogy merész játékát élőről kezdje. A patak partjai jobbadán szabadok, a fenyves sudarak s a törpe fenyő csak hely­lyei nőtték be sűrűn, ugy, hogy a dobás ké­nyelmesen, hosszú zsinórral is jól eszközölhető; a pool ok, mint általán a Kárpát patakjaiban igen gyakoriak és tágak, a halat tehát igen jól lehet kifárasztani, s a mi igen élvezetes a viz párat-lan tisztasága miatt, már nagyobb távolból megpillanthatjuk azt, azon percztől fogva, midőn a légy után felmerült, mindvégig, mig bálónkba kerül tisztán láthatjuk, mi által a kifárasztás élvezete sokszorosan növelve van; a mi pedig a tátrai horgászatoknak legtöbb becset ád, azon köiülmény, hogy ott a mídegyet használhatjuk legsikeresebben, s a pisztráng azt majd mindig páratlan készséggel veszi; nem igen lesz valaha okunk más csalétek után nyúlni. A fly fishingnek tág tere nyilik itt, ide illik az leginkább. A Tátrában tehát soha sem lesz szükségünk a gilisztára, a ha­lacskára, de a horgászatnak legélvezetesebb módját a mülégy-horgászatot cultiválhatjuk. S légy gyei egy pisztrángot fogni többet ér, mint más módon sokat. Méltán magasztalja az an­gol költő a légyhorgászatot a féreghorgá­szattal szemben: „Around the steel no tortured worm shall twine, No blood of living insect stain the line; Let me, less cruel, cast the featherd'd hook With pliant rod athwart the pebbled brook ; Silent along the mazy margin stray, Aud with the fur-wrougth fly delude the prey." De a mi a tátrai horgászatoknak koro­náját képezi, az a tájnak ama tündér szép­sége, mely itt a havas világ nagyszerű alko­tásaiban lépten-nyomon nyilvánul, melynek szemlélete tartós nyomot hágy a kedélyben. A Tátrában tehát nemcsak mindig biztos sikerrel s a legélvezetesebb módszer mellett horgászhatunk, de a természetbarát s a tou­rista örömeiben is gazdagon részesülhetünk. Ki egyszer a Tátrában horgászott, emlékezetének rej­lett szálaival csügg élményein, újra meg újra vissza­vágyódik oda ! A Poprád-patak állományát gazdagnak ismerem; halai aránylag nagyok s jó condi­tióban vannak, szinük nem valami élénk, igen sok, de feltűnően apró halvány vörös pettyük, s hasi és alfél uszonyuk szélein egy halványfehér, néha tiszta fehér keskeny csík által vannak jellemezve. Ez utóbbi jelleget azonban mindenütt feltaláltam a Kárpát pa­takjainak pisztrángjainál, hol egyáltalán hor­gásztam. Ha több patakból birnék adatokkal, ezt a kárpáti pisztrángra általában jellegző­nek tartanám. E tulajdont máshol soha sem észleltem pisztrángnál, de mindig meg van az a Salmo Salveliusnál (Saibling. Rothforelle. The Char. Ombre chevalier.) A Poprád-pataknál csak igen röviden időzhettünk, mialatt 6 szép, közel félfou tos pisztrángot fogtunk. Megnéztük a Hynczko patakot is, mely itt közelbeu folyik, minden­ben hasonló a Poprádhoz, kivéve, hogy ki­sebb; neháuy dobást tettünk, s mindjárt si­kerrel, itt is szép halakat találtunk. De sietnünk kellett utunk czélpontja felé, a poprádi tóhoz. Ha már eddigi utunk­ban is a legváltozatosabb természeti szépsé­gekben gyönyörködhettünk, ha már minden kő, minden virág a magas bérezek komoly világának csodáit hirdeté: mégis a legmegha­tóbb kép — mintegy a drámai fokozás tör­vénye szerint a végre lett fentartva, s ez a fenséges havasi tó hirtelen feltűnésében ala­kult meg. Egy kis fensik tetejére érve, egész váratlanul, mintegy hirtelen odavarázsolt óriási sötétzöld tükör feküdt alattunk a Pop­rádi tó. — Soha sem fogom e pillanatot elfe­lejteni. — Legmeglepőbb azon körülmény, hogy a viz tükre sokkal sötétebb a környező tárgyaknál, s legszembeszökőbb e jelenség a tó déli partján, hol a világos sziklahalmok a tó vizének sötét színével éles ellentétet képez­nek, oly ellentétet, melyhez a szem teljesség­gel szokva nincs, rendes viszonyok között a vizeket világosabb, csillogóbb szinben látva partjuknál. Itt aztán a Tátra fenséges birodalmainak belsejében, a havas világ szépségeit legjellem­zőbb nyilvánításaiban, s legdúsabb fejlettsé­gükben csodálhatjuk. A tó egy tág katlanban fekszik, mely­nek falait a Tátra kiváló hegyóriásai képezik,

Next

/
Oldalképek
Tartalom