Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-01-15 / 3. szám

20 VAUÁSZ- ÉS VERSENY-PAP. II. 8 keleti telivér mén. Mének használati éve Neve a ménnek Hány tenyészkancát adtak V 18 3 11 8 7 8 3 3 Bagdadly Delyasdehr Eminlik Kiurd Arab Oglan Teheran Altin Kaseh 33 2 10 5 5 15 9 4 Ősz. 61 8 729 III. 4 angol telivér mén. Mének használati éve Neve a ménnek Hány tenyészkancát adtak ? 7 4 14 10 Araber Mungo Scrapall Black 11100 r 14 4 40 52 Ősz. 35 4 110 1827és 28-ban vásároltattak: I. 2 keleti telivér mén Mének használati éve Neve a ménnek Hány tenyószkancát adott? —, 9 7 Nedjed Borack 26 2 ősz. 16 2 28 11. 4 angol telivér mén. Mének használati éve Neve a ménnek Hány tenyészkancát ' adott 12 7 9 22 His Grace Portland Waterman T. Whalebone 3 11 25 26 Ősz. 50 4 65 III. 1 angol léi vér mén. 1 Hány Használati év Neve a ménnek tenyészkancát 1 adott ? 2 1 Smolenszko 5 Itt megjegyzendő, hogy Whalebone és Nedjedtől máig is él néhány kancza, melyek a tcnyészévi szaporulatot még növelni fogják. A fenti számok is tanusitják, hogy Burgsdorf főménesmester is, még mikor a keleti vér apalovaknak előnyt adott, midőn a beosztásra került a sor, mégis csak inkább az angol ivadékokra fektette a nagyobb súlyt. Hogy az 1827—28-diki utóbbi példánál viszonylag nem jő több kancza angol telivér ménekkel való beosztásba, kétségkívüli oka az, bogy a beosztás inkább más ménekre oszlott, mert abban az időben, midőn 1827— 28-ban vásárolt mének használtattak, még 12 más angol telivér mén fedezett a főménesben s az 1822-ben vásárolt Cryer-re máijelentékeny számú beosztott kancza esik. A keletiek közül ámbár Bagdadly meny nyiségjleg leginkább használt a ménesnek, de — főleg a későbbi ivadékokban — a Nedjed ivadékai túltesznek amazéin. Nedjedről fölemlítendő még, hogy ennek 26 beosztott kanczaivadékai közül Burgsdorf 24-et alkalmazott az első hat évben, később azonban csupán kettőt. Az utóbbi időkben határozottan erős félvérmének s angol telivérek alkalmaztatnak a trakehni tenyésztéshez. Ennyi az, a mit Erentzel bevezetés gyanánt a, trakenni nevelésről ir s aztán a porosz országos ménesek történetéről ad még rövid vázlatott. VADÁSZAI és LÖVÉSZEI. Szegedi levelek, i. A hatvanas években ugyancsak lamentáltak, főleg a németek, liogy gyérül az erdei szalonka, fogy a Waldschnepf, talán ki is vesz végképpen, s kiáltozták, miszerint lőve tését korlátozni, s különösen tavaszi vadászatát betiltani kell. t Es ime! a hetvenesév-cyclus a korábbi évtized aggodalmait eloszlatta, mert 1870. óta minden évben elég volt a szalonka, sőt az 1872, és 1879. évek őszein rendkívül sokat találtunk s lőttünk, elannyira, mikép egy pár ismerősöm már megunta — evését. Lelövését azonban meg nem unták, mert — mondák •— hát ha a jövő évben nem lesz ? aztán vadászata, bármely módját vegyük, mindig érdekfeszítő, lövése pedig aránylag nem nehéz; nem különösen az alföldi szőllőkben, a melyeket nedves őszszcl mindig fölkeres, minthogy ott laza talajt s szárazabb lombszárakat talál, mint buja erdeinkben. Igy nálunk leginkább találhatók a makói és szegedvidéki szöllőkben, fiatal nem gazos erdőkben s faiskolákban, a hol vagy kapált a föld, vagy laza televényes a talaj, sőt néha a nádasok tövében avagy kukoriezákban is, hova húzásuk közben valószínűleg az éhség ós a fáradság pihenésre készti. S mindig hiába keresed őket a fűgazos erdőkben, mert ott se bátran nem szaladgálhat, se le nem szúrhat s biztonságát ellenőrizni nem birja, inkább van nyiltabb helyen, árok partján, töltés oldalán s miudig oly ponton, liol menekülését sürü galysátor nem akadályozza. Ez idén pedig annyi volt, hogy jóformán számon se tartottuk, mennyit lőttünk, s huzásuk szept. 20-tól kezdve mintegy nov. 5-éig tartott. Lehet, mikép ezen összpontosulásuk csak Magyarországra szorítkozott s onnan eredt, hogy a hazánkat minden oldalról övező hegyekbon korán beállt a havazás, s ennélfogva az alföldre szorúltak le, de tény, miszerint őszi huzásuk a lefolyt évtizedben mindig jó volt. Huzásuk irányát illetőleg magam is akként vélekedem, hogy tavasszal délnyugat felöl éjszakkeletnek, ősszel pedig megfordított irányban búznak. Igazolja pedig ezt ama dik ki a nőstény előtt, mely, gyöngéd vonzalmának kifejezése gyanánt, hízelgő pillantás közben nyalogatja a hősnek harezban kapott sebeit. Ha ily körülmények közt két tökéletesen kitermett oroszlán bukkan egymásra, egés/.en máskép végződik a küzdelem. Egy arabtól két ilyen oroszlán-vetélytárs küzdelmét hallottam, melynek ő akaratnélkül szemtanuja volt. Gyönyörű holdvilágos éjen szarvaslesen volt, s nagyobb biztosság végett egy tölgyfára mászott föl, mely az erdő tisztásának közepén emelkedett, egy ösvény közelében. Éjféltájban látta, amint egy nőstény -oroszlán egy hím áltai kisértetve közeledik, melynek már teljesen kinőtt a sörénye. A nőstény oroszlán letért az ösvényről s ép a tölgyfa alá heveredett le. A hím az ösvényen vesztegelt még s hallgatózni látszott. Csakhamar nagy messzeségből orditás hangzott föl, melyre a nőstény legott válaszolt. A hím azonban, mely társul szegődött hozzá, oly iszonyú bőgést hallatott, hogy a vadász a tölgyfán megborzadva, majd elejté fegyverét s meg kellett kapaszkodnia az ágakban, hogy ő maga is le ne zuhanjon. Mentül közelebbről hangzott az elébb csak távolból orditó oroszlán hangja, annál hevesebb volt a tölgyfa alatt heverő nőstény válasza, mig udvarlója ingerülten futkosott fel s alá, mintha mondani akarta volna : „Am hadd jöjjön; majd meglátja ő, miképen fogadom a vakmerő tolakodót!" Köriilbelől egy óra múlva megjelent a tisztás szélén egy fekete oroszlán. A nőstény azonnal fölemelkedett, hogy eléje siessen; udvarlója észrevette szándékát, elrohant mellette, s egyenesen az őt várni látszó vetélytársra veté magát. Ez is ép akkor szökkent felé, s mind a ketten ugyanegy pillanatban buktak föl. A harcz sokáig tartott s borzasztó látványul szolgált az önkénytelen szemlélődő vadásznak. Mig a csontok ropogtak hatalmas metszőfogaik alatt, karmaikkal egyszerre hasiták fel egymásnak a testét, miközben hol halkabb, hol crősebb orditással élénken fejezték ki dühöket és fájdalmukat. Mindjárt a harcz kezdetén hasára feküdt a nőstény, liogy a küzdelmet minél kényelmesebben szemlélhesse, s ameddig az tartott, farkcsóválással jelzette, mennyire hizelcg hiúságának, hogy két ily hatalmas oroszlán élethalál-harczot vív az ő kegyéért. Midőn a hareznak vége volt, lassan és óvatosan a kimúlt két vadhoz lopódzott s megszagolva őket, büszkén lépdelt odább, anélkül liogy tovább az elesett hősöket csak egy visszapillantásra is méltatta volna. A nőstények bűk mindannyian, s kiváló kegyüket azokkal szeretik éreztetni, a melyek teljesen felnőtt, erőteljes hímek, s a tolakodó fiatalok udvarlásaitól őket meg. szabadítja. IIa azonban egy még hatalmasabb oroszlán jelentkezik, ez lesz a szívesen látott udvarló. A liim azonban sokkal jellemesebb, mert az egyszer kiválasztott élettársat soha sem hagyja ol, s oly szerelmet és figyelmet tanusit iránta, mely valóban méltánylást érdemel. Mihelyt az oroszlánpár szokott tartózkodási helyét odahagyja, a nőstény oroszlán mindig elől megy, s ha ennek kedve van megállani, a hím is követi példáját. Ha valamely nyáj közelébe érnek, a melyből lakomázni szándékoznak, a nőstény egész kényelemmel lefekszik a földre, mig a him előrehatol s a legszebb zsákmányt, mely karma ügyébe esijí, fölnyalábolva, viszi kedves életpárjának. 0 aztán kedvtelve, egész lelki gyönyörűséggel szemléli, amint a nőstény neki iát az estebédnek. Csak ha ez már jólakott, fog a hím is étvágya csilapításához. Szóval, ugy a „szerelmi édelgések" időszakában, mint a komoly jházaséletben, kiváló figyelem és előzékenységben részesíti párját a galans hím. Ha a nőstény érzi, hogy lebetegedési ideje közeledik, (deczember végén), akkor valamely nehezen megközelíthető szakadékot keres föl, hogy ivadékait liábox-ítlanul hozhassa világra s gondtalan ápolhassa. Rendszerint két kölyket vet, egy himet és egy nőstényt, ritkán hármat. Az első napokban az anya egy pillanatra sem távozik kölykeitől, s az apának kell élelmükről gondoskodnia. Csak bárom hónap múlva, a fogzás után, — mely idő alatt, mint már fentebb omlitők, számos nőstény kölyök múlik ki — szoktatja kölykeit az egyedülléthez, naponkint több órányi időre távozván tőlök, számukra gondosan apróra szakgatott juh-hust adva. A hím oroszlán, mely már koros, nem igen szeret kölykei körében időzni, minthogy ezek játékaikkal őt háborgatni szokták. Hogy zavartalan nyugalomban lehessen, külön tartózkodási helyet keres magának, do mindig családja közelében, hogy veszély esetében sególyökre siethessen.