Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-01-15 / 3. szám

JANUÁR 15. 1880. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 21 tény, hogy mig a Pozsony és Máramaros közti hegyivezet alatti északi megyékben rendesen gyérebben merülnek föl, addig a Bihar és Slavonia közti vidékeken tömegesen fordulnak elő, s aki a belényesi, lippavidéki karánsebesi, dunaszigetségi, somogymegyei és slavoniai szalonka-vadászatok birét hallotta, vagy azokat élvezte, igazat fog nekem adni, mert ezekhez fogható szalonkavadászatok a többi — Dunán és Tiszáninneni — vidékeken sehol se találhatók. Egyébként azokhoz csatlakozom, kik az erdei szalonka tavaszi vadászását b.etiltandónak tartják- Mert anomaüa, hogy akkor, midőn a fürj, fogoly, császármadár és fáczáu lövetése a párzás és tenyészet idejében tiltva van, a velük egyrangú szalonka vogelírei legyen. Avagy talán azért, mert tenyésztéséhez az ember mivel sem járul, s mert égaljunkból télre elvonul, kevesebb kiméletet érdemel ? Ez kissé brutális iudok lenne, sőt teljesen tarthatatlan, ha meggondoljuk, hogy költözködése daczára mégis csak inkább a miénk ez a nemes madár, mint ama tájaké, melyekben a telet tölti, s hol szintén nagy üldözésnek van kitéve. Megérdemli tehát, hogy kedvóért egy törvény-novella alkottassék. II. A lefolyt vadász-idényben érdekes és hálás kirándulásokban vettem részt. Augusztus havában főleg kacsára ós fürjre vadásztam. A kacsa-vadászatot a gyékényesek és nádasok sűrűsége miatt csak lesben, vagy néha egy-két hajtóval gyakorolhattuk. Különösen bálások voltak az esti lesek. Igy egy augusztusi estén 26 tőkés kacsát ejtettem harmadmagammal a gye vi rét egyik moesárán, de nappal fürjezés közben is esett a rétben előttünk elvonuló kacsa. S az esti leseket inkább gyakoroltuk, mint a hajnaliakat, mert reggel a ' nádasban a harmattól tetőtől talpig megáztunk, s ilyenkor az ejtett kacsa felkeresése ebet és vadászt egyiránt megvisel; ruha, fegyver, tölténytáska benedvesedik, tehát még a zrsebkendő is, mert a nedves fegyvert azzal kell törülgetni. I oglyászataink septemberre estek, minthogy augusztusban a foglyok még kicsinyek voltak, sőt septemberben is nagyobb része csak gabler volt. E tekintetben, mint mindig, a kömpöczi vadásztér volt a legjobb, mert ennek kétezer holdnyi buezkái, azonban már jóformán begyepesedett és sok helyt befásított részén a vadnak meglehetős nyugta van, a mi minden vadásztér háladatosságának fő titka, sőt sine qua non-ja. Curiosumkép megemlítem, bogy e vadásztéren, foglyászat közben vizslám egy fűbokor felé búzván, abból egy macskát ugrasztott ki. Ugrása egy bozótból a másikba nyúlván, kapásból rálőttem a hirtelenében nyúlnak tartott vadra s kutyám is utánna szökvén, a másik pillanatban kutyám visítva felém visszahátrál basán a macskával, mely meglehetősen összekarmolta s megvérezte. A másik pillanatban azonban a macska kiadta páráját, bárom göbecs fúródott oldalálra. Megvizsgáltam a hős állatot, s constatálnom kelle, bogy bár kisebb volt az erdei vadmacskánál, mégis tökéletes vadmacska. Mert nagyobb volt a házi macskánál, farka rövidebb, bozontosabb s feketén gyűrűzött, szőrének szinezete csíkozott szürke, de kétségeim eloszlatása végett Brehms Thierlebenjét is megconsultálván, azon bitemben kellett megerősödnöm, hogy nem elvadult házi, hanem valóságos vadmacskát lőttem; azt azonban megengedem, hogy elvadult bázimacskának a vadonban született fia lehetett. 8 elejtése annál nagyobb elégtételül szolgált nekem, mert ő kegyelme meglehetősen áldott állapotban volt; benne tehát a fogoly ellenségének egész generatióját öltem ki. Octóber liava a legérdekesebb síkföldi lősportot nyújtotta. Fürj akkor már nem volt ugyan, de volt kacsa, fogoly, nyúl, sárés erdei-szalonka, sőt fáczánvadászat is. Ez utóbbival egy barátom a Maros mentén bír, és pedig tökéletes vad-fáczánossal, mert az erdő, melyben a fáczánok tanyáznak, árvizeknek van kitéve, itt tehát a rendszeres fáczántenyésztés minden tavaszszal meghiúsittatnék. Ez évben (1879.) tavaszkor kivételesen ki nem áradt a Maros hosszabb időre, s az ár korán elhúzódván, az átellenes Torontálmegyei fáczánosból megnépesült bekai erdőrészben a fáczáu tenyészhetett, s bár senki se gondozta, szépen sikerült. A nevezett erdő, melyben tanyáznak, igazi alföldi jungle, szörnyen sűrű bozóttal, a bogáncsok minden nemével, szederindával, szárral és náddal telt vágás, melynek egyes darabjaiban vizslával lehet ugyan cserkészni, de a fáczáu legnagyobb részt csak szerb és oláh hajtók segitségévcl riasztható föl, sőt néhány erdőrész oly rengeteg sűrű, bogy a hajtó épen nem birja rendesen meghajtani; bujkálnia törtetnie kell, hogy előrehatolhasson s itt nem csoda, ha két-három hajtó is egymás nyomában jár, de még ezek is összekarmolva kerülnek a hajtás végére. Legtöbb fáczáu reggel és estefelé rebbenthető fel, mert ilyenkor kijárnak a sűrűből legelni. A táczáuvadászatot október 20-án próbáltuk meg és pedig csak találomra, mert az erdőkerülő (oláhul: sumár) mondta ugyan, hogy van láczán, de az állományt megközelítőleg nem birta meghatározni, nemcsak mert nein szakértő erdész, hanem mert e rengetegben avatottabb egyén sem tudhatná. Míg a hajtók megjöttek, hárman egy jó vizsla mellett cserkésztünk, s találtunk hármat, esett kettő. Miután azonban a hajtók megérkeztek, pro prima intrada lőttem egy fáczánkakast, egy erdei szalonkát ós egy nyulat. A hajtások rövidek voltak, mert mindössze 18 bajtónk volt, a fáczánra pedig sűrű hajtósor szükséges, s mig a hajtók széltében vették a hajtást, mi hárman oldalait arra, a merre a fáczáu rendesen búzni szokott állottuk el, ugy azonban, hogy amint a hajtók a hozzájok legközelebb eső vadászt megközelítették, a vadászok is előre mentek oldalvonalukon. Sajátságos volt emiitett nyulam elejtése. Amint lassan előre mentem, véletlenül bátratekintve, egy nyulat veszek észre, amint a jobboldalomon levősürübe sompolyog. Lövésre alig volt másfél lábnyi tér s én kapásból rálövök. Lövésem után eltűnik a nyul, de a másik pillanatban tompa szaggatott hörgését ballom, nehogy azonban fáczánvadászatomat elrontsam, nem néztem nyulam után; talán kapott, gondolám, de mégis elment s a sűrűben kutya nélkül keresni a menekülőt, úgyse volt biztató dolog. Azonban a legközelebbi hajtó szintén meghallotta a nyul sajátságos mély zihákolását, s a hang után a sűrűbe törtetvén, csakhamar előhozhatta nyulamat. Természetes, bogy a tapsi furcsa zihákolásának okát a lövésnek kellvén tulajdonítanom, annak helyét vizsgáltam meg, s azonnal megtaláltam. Nyulamnak nyaka, helyesebben légcsöve volt keresztül lőve. Ezután még négy kakast s két erdei szalonkát lőttünk ; esett tehát mindössze hat fáczán, három szalonka s egy nyul, mely eredménynyel, tekintve hogy elég fáczánt láttunk, időközben ebédeltünk s korán haza hajtattunk, mindegyikünk unisono meg volt elégedve. Érdekes lett volna megvizsgálni, hogy itt e vadonban tulajdonkép mivel táplálkozik a fáczán? mert az erdő egyik szélét a Maros mossa, másik széle kopár, alig begyepesedett ártér, s a fáczán mégis jó conditioban van. De hát egyikünk se füvész, s ennélfogva a fáczánok nagyon is magtelt begyeiket föl nem vágtuk s maradtunk invita Minerva, és csak húsuk után Ítélve gondoljuk, hogy vad kosztjuk nagyon finom lehet. Megemlitendőnek tartom még, mikép egy lelőtt szárnyasra se lehet annyira mon dani, mint a fáczánra, hogy „ugy esett min a rongy." A fáczánnak legjobb a 8-as göbecs, ámbár az öreg kakas a 6-ost látszik igényelni, mig ellenben a fiatal a 10-es sőt 12- es göbecset se viszi el. És most kedvem volna dissertálni a felett, hogy hazai szárnyasaink közül melyiknek búsa legízletesebb? Megvallom, meglehetős inyencz vagyok, de aiig tudok válogatni a sárszalonka, császármadár, fáczán, erdei szalonka és fogoly közt, s aligha nem ugy classificálnám őket, mint ahogy soroztam; azonban ha mind az öt egyszerre jutna asztalra, (amint hogy még soha jutott) valószinű, hogy mind az ötöt pártolnám s nem sokat disputálnék de gustibus, már csak azért se, mert két izben erdei szalonka és fogoly levén előttem, első izben a fogoly esett jobban, másod izben pedig az erdei szalonka; sőt az is megesett rajtam, miszerint egyszer Pusztaszeren egy erdei szalonkát, utána mindjárt egy vadgalambot (Holtztaube) lővén, s otthon mindkettőt egyszerre megsüttetvén, a vadgalambot találtam izletesebbnek, pedig mind egyformán volt készítve; azaz, hogy én a vadat, legyen az szarvas, őz, nyul, szalonka, fáczán, fogoly avagy galamb, mind füstölt szalonnával spékelve süttetem, a bors vagy egyébb fűszer hozzátételét perhorrescálom, s legfellebb néha, varietatis causa, azt a coneessiót teszem, hogy szarvas, őz, nyul, vadkacsa és vadgerle hasonló mártással leöntve jelenjenek meg az asztalon. Semper idem. Erdei élet. (Folyt, és vége.) Visszahívtuk tehát Darlynt a mi — mellesleg legyen megjegyezve — neki épenséggel nem látszott kedvére lenni, és nekivágtunk újra az erdőnek. Egy órai hegymászás után ismét erdei tisztásra lyukadtunk, melynek közepén schweitzi stylban épült tornáczos faház állott. A ház előtti téren vigan pattogott a tííz, s a kerülő és két hegylakó pipázva ültek nem meszsze tőle. Fegyvereinket szegre akasztván, én a tornáczra ültem, Boruth pedig az ebéd készítéséhez fogott. Papin fazékban már főtt a tűznél a gnlyáshűs, melyet még otthon készített elő a háziasszony, s a ki hozta, itt vizet töltvén rá, a tűzhöz állitá. Az egyik fajdot koppasztani kezdékv az őzet pedig előhozták és felbontották. „Mórt nem bontattad föl odalenn ? Kár volt czipclni azt a nagy súlyt." „Őzmájat akartam számodra sütni; az pedig akkor jó, ha még kissé meleg. Ettél már? Ezt mi delicatessenek tartjuk." „Nem ettem ; de neked elhiszem, hogy delicatesse." „Nevezetes az, hogy az őz máján az epét nem lehet fölfedezni. Pedig azon van annak a helye. Tanuld mega készítésmódjai, kevésből áll. .Megmosninem szabad, mert kemény lesz. Tiszta az már magában. Nézd, vékonyra vágott szalonna-szeletekkel dugdosom át. Ezek a szalonna-szeletek pedig, a melyeket külön vágtam, a serpenyőben megolvasztatnak. Most hagymát aprítok az izzó szalonnazsirba ós ha megpirult, a jól megsózott májat beleteszem. Miska vigyázz rá, hogy oda ne égjen." Az alatt a fajd is meg volt koppasztva, kibontva, s miután jól besózták, szalonna-szeletekkel körülgöngyöltók, nyársra húzva a tűz mellé került. Mig Miska a májra vigyázott, Janó a fajdot forgatta, azalatt Gyuri a tornáczra hozta a papin-fazekat és tálba kitöltötte tartalmát.