Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-03-11 / 11. szám

MÁRCZICS 11. 1880. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 99 rajtok erőt, s mindez azzal végződött, hogy a rá következő két hét alatt mind a 188 darab csibe foglyom egytől-egyig sorra elpusztult, — még hírmondó sem maradt belőtök. — Pedig, és ezt különösen ki kell emelnem, eleitől végig a legpontosabb ápolásban részesültek s rövid életük alatt oly kedvező idő járt, hogy se szélnek, se zápornak és más természeti káros befolyás­nál! nem voltak kitéve. Elpusztulásuk oka máig valóságos rej­tély előttem. Épen a tett kísérletem szomorú végered­ményének előttem érthetetlen volta, és más­részt azon körülmény, hogy a most búcsúzó tél rendkívüli szigorúságának, köztudomású­lag igen sok logoly esett áldozatúl, minél­fogva a beküvetKező vadász-évad alatt kivált foglyokban igen sajnosan érezhető hiány fog fnutatkozni, indít engem arra, hogy az előre bocsátottakat t. szerkesztő úr becses lapja útján a szakértők ügyeimébe ajánljam, s mindazon sporikedveloket, kik a mester­séges fogolytenyésztés terén már kísérleteket tettek, e részben kö­vetett eljárásuknak s az általuk elért sikernek részletes közlésére felkérjem.*) A kérdés beható szakszerű és tapasztalatokon nyugvó tárgyalását annál inkább szükségesnek tartom, mert a mester­séges íogoiy-ienyésztésről még a legjobb va­dászati szakkönyvek (Tram, Freiherr von Thüngen, Dietrich aus den Winkel stb.) sem nyújtanak tájékozást. Végűi t. Szerkesztő úr előzékenységét megköszönve, előre kijelentem, hogy kellő útbaigazítás esetén nem mulasztom el a mes­terséges fogoly-tenyésztés terén ez évben uj kísérletet tenm és ennek eredményét, ha uj momentumot nyújtana az ügy érdekében t. Szerkesztő úr engedelmével a V. és V lap­ban közzé tenni. Budapesten, 1880. Márczius hó 6-án. Hklassy László. A kárpátok alól. Alsó-Árva, 1880 február 23-án. Igen tisztelt Szerkesztő úr! Valahára hazánkban is már megindult a rendező tevékenység vadászati viszonyaink kezdetleges rendszerte.ensegének orvoslására. Miként a tavaszodás az alvó természetre, úgy a várva várt helyes kezdeményezés a sport­manek lethargiájára ébresztőleg hatott. Uj szellem lengi át a Vadász-lapot. Legjobbjaink az alkotásnál buzgalommal toglalkoznak. Lát­juk, hogy egy központ képződik, mely hivatva leszen fényt vetni arra a mi megvi­lágítandó, úgyszintén alaposan szakítani az eddigi léhasággal. Legyen példa az alakuló­ban levő sport társasag Szt. Hubert összes híveinek a társulás, képezés, ugy eredményes élvezetek, másrészt pedig a vad gondozás, dúvad pusztítás, orvvadászok kézrekeritése, valamint vadásztörvényünk lelkismeretes be­tartásának tárgyában. Rövid idő múlva be­látni fogják a kétkedők, hogy csakis szigorú rendszer képes magasabb élveket és dús ered­ményt nyújtani. Az általános regeneratióhoz idő, lankadatlan buzgalom, s a mi legfőbb, *) Mi is csatlakozunk a közügyek érdekében e felkéréshez; másrészt azt hiszszük, hogy szükséges volna még az ily betegségek előidézesének okai (ta­lán túltápláltság, mozgáshiány, — friss viz nélkülö zése stb.) körül tapasztaltak közlése. . . Harmad éve, a" hogy tudjuk gr. .Széchenyi Béla czenki revierjében — a laczán-esibék rosz hangyatojás etetése által döglöt­tek el.. . Az ügy érdekeDen kellene az ilyeket kö­zölni. Másrészről be kellene küldeni a pesti orsz. állatgyőgyintézethez az ily elhullottakat, söt még előbb a betegeket, hogy a beküldött fogoly nyul és más vad-példányokon bonczolási észleleteket lehessen tenni, s a lelismert okozatot közzé tenni. Az intézet, úgy tud­juk, vállalkozik erre, a csekély bonczolási és chemi­kai szerek költségének megtérítése mellett. Szerk. határozott példaadás szükségeltetik. Minden meg lesz. Kezeskedik a kezdeményezők szak­avatottsága, s a résztvevők benső értéke. Fogadják meleg, szívélyes üdvözletünket a Kárpátok alól, s legyenek meggyőződve, hogy a legjobb akarattal kisérjük áldásos működé­sűket. Egy másik túl nem becsülhető mozzanat a vadász-sport terén Hanvay ZoltáD úrnak feláldozó buzgólkodása a legneme­sebb vizsla törzsanyag beszerzése körül. Nem foghatom fel, hogy most, ami­dőn ebtörzskönyvünk van, field-trialek lesz­nek, mégis oka lehet panaszkodni részvét­hiány felett. A kinek volt alkalma tiszta vérű angol pointer vagy set­terekkel foglyászni, kacsázni, ösmeri azon fölényt, mely ezekben, szemben a min­denféle német, cseh, kurlandinak stb. keresz­telt s elfajult bastard kuvaszokkal, képesség, értelem és szorgalomra nézve, megfelelő ve­zetés és gyakorlat mellett 100 esetben 90szer szembeszökőleg fellelhető. A részvétbiány tehát csupán a kezdet nehézségében találhatja magyarázatát. Idővel meg jön a belátás. SZÍ­VÓS akaraterőre mutat a kezdeményezés. Siker koronázza! Sajnos, hogy meredek hegyeinkben a vizslászat majdnem lehetetlen. A fogoly, szalonka, fürj nyúl kevés. Medve, vaddisznó, őz, róka, s a fajdokra dürgéskor — nem kell. Tehát részint kopókkal, részint pedig ebek nélkül vadászunk. E szerint vizslákra egye­lőre szükségünk nincsen. Különben már gon­doskodtunk volna. * * * Az idény lefolyt. Érdemes, hogy röviden megemlékezzünk róla. Habár erdeink, külö­nösen a községiek szemlátomást kevesbednek, vadunk örvendetes módon szaporo­dik. Ezen állítás látszólag ellenmondást in­volvál, de helyes. Azon alapszik, hogy a le­tarolt lábas erdő részletek helyébe bozótos, málnás, czedres tilalmazott vágások lépnek, s ezek képezik a vad legbiztosabb táp és men helyét. Vadállományunk gyarapodása tehát ennek, valamint vadóvás, dúvadak pusztítása, s az orvvadászok kérlel hetlen üldözésének folyománya. Tavaszszal több volt a szalonka, mint a mult években. A gyakori esőzések, felhősza­kadások és áradások sok kárt tettek a fog­lyokban, nyulakban. A nyári költés legna­gyobb része elpusztult a sarjú, lóhere kaszál­lás alkalmával. Jól szaporodott a medve, sörtevad, őz, siket és nyirfajd, császár-madár. Dürgés közben, s az őz-cserkészetek saison­jában rosz idők járván, az eredmény közép­szerű. Az őszi szalonka húzás hegyeinket megkerüli. Az őszi és téli vadászatok jó ered­ményt mutatnak. íme szerény lőj egy zé­künk: Medve 8, sörtevad 14, őz 39, siketfajd 7, nyirfajd 9, császárma­dár 29, róka 71, nyúl 124, erdei szalonka 15, fogoly 7, (kiméltetett), fürj 78, haris 36, nyest 6, görény 6, borz 5 és szarka 72, ösz­szesen 525 darab. A medvék közül 3 bocs fogva, a többi kézből lőve ; 33 róka strychninnel mérgezett. E lőjegyzékből kitűnik, hogy a dúvadak rendszeresen pusztíttatnak. Szebb eredmény eddig nem éretett el. Hiábavaló tehát minden vádaskodás intézményeink ellen a dúvadak el­szaporodása miatt. Évelt múlva, mire a vadá­szatok és az ellenőrzés általában rendezve lesznek, az eredmény is szembeszökő lesz. Tény, hogy Alsó-Árvának néhány négyszög­mértföldnyi területén a medvék elszaporod­tak. A mult nyáron több mint 7000 forint kárt tettek legelőmarhákban a megye kimu­tatása szerint, melynek kétharmada Alsó-Ár­vára esik. Ézenkivül a zabföldeket is meg­dézsmálták. A lakosság kérelmére rendeztünk két nagy hajtóvadászatot 300 és 600 hajtó, s valamennyi puskát fogható — vagy 50 lö­vészszel, — melyeknek azonban eredménye nem volt, mert a medvék és vaddisznók vagy a hajtáson keresztül visszatörtek, vagy pedig gyengébb vadászokra jöttek. E szerint tehát az év folyamában elért eredmény egyes vadászoknak köszönhető. A sörtevad délnyugat felől erre szapo­rodván, eddig csak mint átváltó vad szórvá­nyosan mutatkozott. A lefolyt évben azonban már mint állandó vad szerepelt és 14 dara­bot szolgáltatott zsákmányai. Meggyőződésem, hogy ha e télen ki nem fagytak, a jöven­dőre nézve szép sportra számithatunk, mert egyszer meghonosulva, itt kiirthatók nem lesznek. Idővel majd erre is berendezzük ma­gunkat. A 71 rókára nézve is kell felvilágosí­tást adnom. Méltán hanyagsággal vádolható, a kinek vadászterületén ennyi róka van ; ha­bár a lőjegyzék azt is mutatja, hogy ezen rabló-dúvad ugyancsak pusztíttatik. Helyi vi­szonyainkban rejlik megfejtése. A ki hegyein­ket ismeri, belátja, hogy itt a rókavadászat­tal nem sokra mehetni. Habár kiilönöselő­szeretettel és gyakorlattal űzöm a sportot, mégis ásó, tőr és strychnin játszák 10 év óta a főszerepet, ugy hogy nálam márcziusi nyom­hagyó havon a róka nyoma legnagyobb rit­kaságok közé tartozik, de a jövendő őszszel, télen ismét mindenütt van. Vadászterületem e vidéken aránylag a legjobb vadászállo­mánynyal birván, ez oly vonzerővel hat a szomszédos kerületekben lévő rókák sokasá­gára, hogy nem birván gyilkos vágyait meg­fékezni, dús lakoma reményében ellátogatnak hozzám, de a lakomáról a feszítőfára is. Őszszel ujjövevények, gácsországi farkasok mutatkoztak s a tél beálltáig garázdálkodtak. Ezek számára az árvái ura dalom erdőszemélyzete készített strychnines lóhus-lakomát. Megízlelték. Most sem hirük, sem nyomuk. Ahányszor ismét egy papravágyó far­kastámadásról olvasok a lapokban, annyiszor borzadály fog el; nem azért mert tán drága embonpointem félteném e tapasztalt inyen­czektől, korántsem, — ízlésük helyes, — ha­nem azért, mert feltehető, hogy az ordasok csakugyan elszaporodtak egyes vidékeken. No, ez bizony csúnya dolog volna, különö­sen, ha ott vadászok is laknak. Való ugyan, hogy a farkasokat csak ott lehet végképen kipusztítani — vadászatilag, — a hol kevés van. Ez is ritka esély. A franczia farkasva­dászok roppant segédszereikkel sem birják elérni, hát még a hol elszaporodtak ? Itt nem marad más hátra, mint strychnint alkalmazni. Ez a legegyszerűbb, legolcsóbb, nemkülönben legbiztosabb remedinm, persze hogy rendezett viszonyoknál azt mondják, hogy „umvaid­miinnisch", de hát waidmiinnisch, ha türjük, hogy az ordasok, rókák hozzánk járnak ven dégszerepelni, hogy féltve őrzött vadállomá­nyunkon felhizzanak ? Ki fogja ezt tétlenül nézni ? Dúvad . ellen minálunk még semmi sem unwaidmännisch. Mihelyest kitűnik, hogy vadászatilag teljesen czélt nem érhetünk an­nak kipusztításában a miből magnak sem kell, rögtön strychnint kell alkalmaznunk. Kí­vánatra a legnagyobb készséggel közölném e lapok hasábjain az eljárást, saját tapasztalá­saim alapján.*) A tél itt borzasztó volt. Huzamos ideig a hőmérő 20—25° R. mutatott. A hó tetején át­kozott jégkéreg, melyet tudom még évek mul­tával is megemlegetünk. Az őzek és foglyok legtöbbet szenvedtek. A nyulak mételybe es­tek. Mire a hó némileg leolvad, átvizsgáljuk a maradványt. Szomorú dolgokat sejtek. Ugylátszik, hogy ezidén Palmarumra lesz Oeuli; addig is maradtam vadászüdvözlettel. D. G. *) Nagyon kérjük; — úgyszintén a siketfajd idé­nyéről is majd szives tudósítását. Szerk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom