Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-03-11 / 11. szám

102 VADÁSZ- ÉS VERSENY-I-AP. MÁRCZIUS 18. 1880. Az őzek üzekedési idejéről. (A „Vadász-Ujság" szerkesztőségének figyelmébe). A „Vadász-Ujság" 10. számában „—y—ő" aláírással egy közlemény jelent meg, melyet megjegyzés nélkül hagynunk nem lehet. E közlemény az 1872. évi vadászati törvény 10. §. b) és c) pontja ellen oly fejtegetésekbe bocsátkozik, melyek részben már eléggé ismeretesek, részben pedig oly téves körben mozognak, hogy azokkal nem — mint a közlemény irója óhajtotta — eszmecserét, — de csakis rectificatiót idézhet fel. Ő a vadászati törvénynek „néhány, általa felfedezett hiányairól szólva" oly isolált véleményt Dyilvánitott, melyet a tudomány mai állapotában tőle elsajátítani egyhamar alig lesz kedve bárkinek. A vadászati törvénynek azon részét veszi ugyanis bonczkés alá, mely az özvad vadászati idejére vonatkozik. Ez nem uj probléma; erre a korábbi felszólalásokon kivül, lapjaink ez évi első számaiban is rámutattunk, és pedig annyira specialiter eme passusára a vadászati törvénynek, hogy eltekintve az őzvad üzekedési idejének a „Vadász-Ujság" hivatkozott czikkjében nyilvánított téves felfogásától, a két közlemény között elvi különbség épen semmi sincs. Ezzel tehát bármennyire örüljünk is annak, hogy vadászati törvényeink revisiójának általunk hangoztatott szükségessége másrészről is megerősitést nyer, — ki kell jelentenünk, hogy a czikk irója nem mondott ujat. Azonban uj dolog s a tudomány mai állapotában merész állítás az, a mit a hivatkozott czikk irója az őzvad üzekedési idejére vonatkozólag mond; — s mert e téves felfogáshói Hinduira óhajtja a vadászati törvényt áljavittatni, szükségesnek tartjuk azok ismétlésébe bocsátkozni itt, a miket már évekkel ezelőtt mondottunk. Nyolcz évvel ezelőtt, a midőn e kérdést lapunkban is felvetették: Szalay Imre ur, jelenleg orszgy. Képviselő, akkori egyetlen szaklapunkban a Vad. és Vers.-lapban (1872-dik évfolyam, 17. szám) egy magvas czikkjét azzal kezdette, hogy „bizonyára kinevetnek bennünket a külföldön, ha mi, még 1872-ben is a fölött vitatkozunk, a mit a tudomány már régebben eldöntött;" — s ez után egy helyesen indokolt, gyakorlati példákkal igazolt és természetrajzi megfigyelésekkel kisért talpra-esett czikkben kimutatja, liogy igenis, az őzvad valódi üzekedése nem deczemberben, de a nyár folyamán történik. Hasonló értelemben s még több tárgyilagossággal fejtegeti e kérdést Csetneky B. ur, ugyancsak a „Vadász és Versenylap" 1872. évi 31-dik számában, — s hosszú, okadatolt s a tudományos fejtegetés minden kellékeivel tündöklő eme nagybecsű czikkjében teljesen érvényre emeli azt a nézetet, melyet a német vadász-irodalom is már rég elfogadott, hogy t. i. az özvad nyári üzekedése a valódi. — Ezt tehát bővebben fejtegetni, részünkről felesleges ; — elég, haeme két értekezést a „VadászUjság" t. czikkirójának figyelmébe ajánljuk. Hogy tehát a vadászati törvény átdolgozásánál, nem oszthatjuk teljesen a „VadászUjság" t. czikkirójának azon nézeteit, a melyek az őzvad vadászatára vonatkoznak, az magában érthető, mert mi e tekintetben a nyári Uzekedést vévén alapul: az őz-sutálc lövését egészen vagy legalább is nagy mértékben ipegszoritani tartanók szükségesnek. És ezek után, minthogy az egész közleményen a tenyésztés alapgondolata vonul át, melynek első biztositékát a t. czikkiró — igen helyesen — magában a törvényben akarja keresni, megemlítjük itt, bogy a vadászati törvénynek revisiója csakugyan leüszöbön áll, mert az ujabban megalakult Sport-egyesület ez évi munkarendjébe felvette azt. Ez okból igen helyén látnók, ha vadásztörvényünk egyes, a gyakorlati életben hiányosnak bizonyult pontozatnira, úgyszintén az ellenőrzés és végrehajtásra vonatkozólag t. vadásztársaink megtennék észrevételeiket e lapokban. E. Gy. A vadászati jegyek és a fegyveradó leszállitása tárgyában a képviselőház társalgótermében vasárnap több képviselő értekezletet tartott, melyben elhatároztatott, hogy egy küldöttség menesztessék a pénzügyminiszterhez, mely megnyerni igyekezzék a minisztert az ügy pártolásának, miután ezen intézkedés által a kincstár eddigi jövedelme ez uton még valószínűleg szaporittathatnék. A küldöttség tagjaivá; Tibád Antal, Szalay Imre és Gyurgyik Gyula választattak. Az értekezleten igen élénk vita tárgyát képezte a leszállítás mérve. A többség a jegyekre nézve 5 frtban, a fegyverekre nézve pedig 1 frtban állapodott meg. — A fegyveradó leszállításra vonatkozólag, Szápáry pénzügyminiszter kijelentette a képviselők értekezlete által kiküldött bizottság tagjainak, hogy nem ellenzi a leszállítást, sőt maga is több jövedelmet reméli a kincstár javára a leszállításból s ennélfogva figyelmet fordit e kérdésre. A jelen költségvetésnél azonban — a nélkül, hogy az megszavaztatnék — már erre vonatkozólag intézkedni nem lehet, de a jövő évre reményli, hogy a tárgy előkészíthető lesz. A küldöttség az öszszes érdekelt képviselőknek tudomására hozza, hogy eljárása eredményéről a jövő vasárnap (márcz. 14.) d. e. 11 órakor az országház társalgó termében tartandó értekezlet alkalmával fog jelentést tenni, mikor az ügy minden oldalról kellő megvitatás tárgyává fog tétetni. * * * E kérdés az utóbbi években már többször felszinre került. Álláspontunk ismeretes volt ez ügyben, még a legutóbbi időben is, midőn az a képviselőházban felmerült — ellene szóltunk. — Azóta azonban alakult az uj Sportegyesület, melynek egyik kimondott ezélja: a vadtenyésztés emelésére és rendezett vadászati viszonyok terjesztésére hatni, — s melynek itt lenne első alkalma véleményét hallatni. Ajánljuk figyelmébe. * * * Nézetünk szerint megfontolandó lenne, bogy a vadászati jog 5—6 frtra leszállitása előnyös vagy hátrányos lenne-e a vadtenyésztésre? ..." Első pillanatra ugy látszanék, hogy nem lenne hasznos. — Kétségtelen ugyanis, hogy mentől több a vadász, annál több vad lövetik s annál nehezebb azok puskája elől bizonyos százalékot továbbtenyésztésre fentartani. Más oldalról azonban szeretnők hinni, hogy ezáltal megnyernők ezreit azon osztálynak, kik most drágálván a vadászati adót, közönyösen nézik akárki pusztítja a vadat, s több controlja lenne a lesi'puskásoknak, vadorzóknak, fészek és tojásszedő gyerekeknek ; s ha még hozzá batáronkint elterjedne a szokás — a kóbor kutyák ós macskák lelövésére, a róka, görény-kölykök elszedésére, a kánya-, varjú-, szarka-fészkek elpusztítására : úgy kétségtelen, hogy a vad-szaporulat 4—5-ször annyi lenne, s az egves községek szép összeget nyerhetnének vadászati bérlet fejében. Mert azt ki kellene mondatni, hogy a községi területeket ki kell bérbe adni. 8 pedig hoszszabb időre. S hogy nem engedtetik meg miszerint a kinek tetszik, jegyet válthat vadászatra amikor tetszik, mert ez csak vadpusztitás, ily esetben nincs vad-kimélet, s pár év után se vad se vadász. A dúvad irtására — ha csakugyan annyira elszaporodott volna, mint ezt a vadászati adó ellenzői hiszik — a fi frtos vadászjegy nem sokat lendit. Erre sokkal alkalmasabb lenne, a régi megyei lődijakat visszaállítani. Adjanak medvére 20 frtot, farkasra 5 frtot, rókára 1 frtot, s hozzá ez állatok bőrét, s lesz elég erdőkerülő, szőllőcsősz a ki utánnuk leselkedik, mi ez állatok elejtésének leggy alt orlatibb módja. Oly vidékeken, hol a vaddisznók sok kárt tesznek, erélyesebb intézkedés kellene. Itt még megemlitjük, hogy e kérdéssel egyidejűleg kivánnók a vadászati törvény revisióját, sok igazitni való lenne abban ; A vadászati-jegy és a fegyvéradó helyett — melyeknek eltörlése, deficites államháztartásunkat kevés ugyan, de positiv jövedelemtől fosztaná meg — tudnánk egy más, nézetünk szerint helyesb magadóztatást, s ez az: hogy a lőpor ára emeltetnék fel oly arányban, hogy általa az eltörlendő fegyver- és vadászati-jegyadó eddigi jövedelmei biztosíttatnának. Mi? egyrészt nagyon is igazságosnak tartanók, hogy az a ki fegyverét többször használja, többet is fizessen ; másrészt a drága puskaport bizony megnézné a paraszt mielőtt elsüti a fegyverét, ezzel még az orvvadász is járulna az állam bevételeihez, holott ma éppen őt nem birjuk sújtani. — E gondolatunkat csak jelezni akartuk most, mig bővebben indokolhatjuk. Addig is ajánljuk a vadászati jegvadó ügyében tanácskozó orsz. képviselők, valamint a Sport-egyesület, legfőkép pedig a Pénzügvminister ő excja figyelmébe. — Miután a lőpor-árulás az állam egyedárusága: ez magában foglalná az ellenőrzést is. A m. visla-mezőny verseny-egylet (Field-Trial-Club) alap- és verseny-szabály tervezete. Összeállította Hanvfty Zoltán. (Folyt, és vége.) B) Versenyszabályok. 1. Az igazgatóság a közgyűlés határozata folytán a versenytér tulajdonosával a versenytér mikénti felhasználhatására nézve eleve egyességre lép; a batáridőt pedig a futamok (stakes) számával, a kitűzött dijakkal, s külön megjelölésével annak, ez vagy ama dijban csupán tagok, vagy idegenek ebei is résztvehetnek-e? a verseny tartása előtt legalább egy hónappal ugv a hivatalos közlönyben közzé teszi, mint a tagokkal külön is tudatja. 2. §. Versenyre — kivévén a különösen megjelölt dijakat — csak tagok ebei bocsáthatók, ha azok teljesen egészségesek, a magyar vadász ebtörzskönyvbe bejegyezve vaunak, s ha szuka létükre megindulva nincsenek. 3. §• A versenyezni szánt ebek a verseny előtt legalább két héttel — megjelölése mellett annak, melyik dijakra akar tulajdonosuk versenyezni, a törzskönyvi bejegyzés számával — nevük s külleirásuk közlésével, s fejenkint 2 frt tétösszeggel az igazgatóságnál bejelentendők. Az igazgatóság a beérkezés sorrendje szerint ezeket lajstromba vezeti. 4. §• Bejelentett, de meg nemtelent ebekért 5 frt bánatbér fizetendő, valamint olyanokért, melyek a lielyszinén vonatnak vissza. Kivévén^ ha az eb időközi kimúlása vagy megbetegedése kellően igazoltatik, vagy ha a versenyre bejelentett szuka megindult állapotban van; — de a tét mindezen esetekben is befizettetik — s ez esetben a tartalék — illetve visla ídomitó telep javára, hová fordítandók a bánatpénzek is. 5. §. A sorsolásig bánatpénz mindig fizethető. fi. §. A betétek összege ptindeu díjnál az arra bejelentett ebek után az első és második