Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-01-29 / 5. szám

LÖTENYÉS2TBS- és VERSENYEK, j Nyilt válasz telivér-tenyésztésünk és versenyügyünk érdekében. T. szerkesztő ur! Ön szíves volt becses lapjának m. évi 40-ik számában egy nyilatkozatomat közölni, melyben agályaimat fejeztem ki lótenyésztésünk jövője iránt s annak sorsát bizonytalannak állítani mindaddig, mig hazai televér-tenyésztésünk és ezzel együtt versenyügyünk, a jelen ingatag alapon leend kénytelen létének egyen-úlyát keresni. Jól tudtam, söt felszólalásomban jeleztem is, miszerint nem élhetek és nem is élek azon ábrándban, hogy jelentéktelen fellépésem közvetlen hatással legyen az ügyön észlelt seb gyógyulására; és minden, mit ez irányban vártam s elérni remélhettem, auyuyiból állt, hogy a vészhang megkondulására majdan ébredni fognak álmaikból azok, kik hivatottak és elég erősek, a veszély elhárítására. Felszólalásomat több nyilatkozat követte. Gróf Almássy Kálmán, gr. Széchenyi Dénes, br. Bánffy Adám, Bornemissza Zoltán, Kárpeles Iynácz, br. Vesselényi Béla és br. Majthényi Izidor urak mindmegannyian szivesek voltak, az általunk is kegyelt Ugy érdekében nézeteikkel sorompóba lépni. Ugy hittem, miszerint szárnyaira bocsátva nyilatkozatomat, nem kell e tárgyban egyhamar a tollat ismét kezembe venni; mert azt képzeltem, hogy még akkor is, ha a szőnyegre hozott kérdésnek továbbtűzése által esetleg tekintetre méltatik is ezen kezdeményezés, az eszmecsere megindul és folyni tog a nélkül, hogy magamat hivatottnak lehessem éreznem a felmerült tárgy további taglalására. Ámde azon igen tisztelt urak, kik a felszínre került kérdéshez hozzászólani szivesek voltak, majd mindannyian hoztak fel oly állításokat s fejtettek ki oly nézeteket, melyekkel, szorosan véve, sein védelemre, sem támadásra nem kényszerítettek ugyan; de a melyekre — ha csak a megtörtént kezdeményezés után hátrálni nem akarok — felelnem mégis kell, s felelni kötelességem. Szerencse reám nézve, hogy csak is követnem kell a felszólalásom folytán megjelent értékes közlemények tartalmának szellemét, nem pedig mérkőznöm az ügynek ennyi avatott bajnokával. E tudat adott némi önbizalmat és bátorságot, hogy felkérjem szerkesztő urat, engedjen még egyszer lapjában egy kis tért, melyen a megpendített kérdésre íelhozottak iránt véleményemet elmondhassam Bevallom, nem minden kislelkűség nélkül fogtam első felszólalásom közrebocsátásához, s bármennyire tisztában voltam is az iránt, hogy az ott elmondottak nemcsak az önmagam, de sokak meggyőződésének csalhatlan viszhangja; korántsem voltain biztos arra nézvo, váljon helyesen történt-e, a felhozottaknak végre is általam lett közzététele? Azonban az eszmecserében résztvett nevek illetékességi súlya, megnyugtatott lépésem helyessége iránt, s ennek nem jelentéktelen elégtételéül tekintem azt, hogy a többiekkel együtt, ő méltósága Széchenyi Dénes ift£~ Mai számunk 12 oldalból áll.~^Sf gróf is alkalmúl használta fel igénytelen nyilatkozatomat, az ügyre vonatkozó nézeteinek kifejezésére. A nemes gróf észrevételeire leszek tehát legelsőbben is szerenesés válaszolni, miután szemben a sorban megjelent czikkek egymástól eltérő tartalmával és irányával számszerinti rendet ugy sein tarthatok. Miután a televér üdvös hatását s a versenyeknek viszont a telivér fentarthatására szolgáló jótékony befolyását, a tisztelt grófúr közleményének mintegy jelmondatául fogadja el, nézeteink között különbség ez irányban alig merülhet fel. Legfeljebb talán csak annyiban térünk el egymástól, a mennyiben ő méltósága azon felvetett saját kérdésére „váljon épen a telivér ló-eaz, meíyel a mi magyar fajainkat legczélirányosabban nemesíthetjük „általában a televért" látszik kijelelni; mig én, ma még csak részben de igenis anyagunk legjobb s legértékesebb részének érdel-é/ren tartom és fogadom el azt, mint legczélravezetSbbet és nélkülözhetlent; de nem kizárólag közvetlen, hanem főkép félvér sarjai által közvetett alkalmazásával. Az országos és általános tenyésztésre nézve ugyanis maga a televér csak is mint eszköz, de szerény véleményem szerint, mint czél soha tekintendő nem lehet. Mindamellett, hogy én a televért a nagy közönség lótenyésztését illetőleg csak is ugy tekintem, mint a legnemesebb szeszt tekinti az értelmes borász, hogy azzal borainak erőt, zamatot és tartósságot biztosítson, s mind a mellett, hogy e szerint sem azt nem kívánom és szükségesnek nem tartom, hogy ezerekre menjen hazánkban a fedező telivérmének száma; még is azt kell óhajtanom, miszerint azon pár száz televér-mén biztosí'batására, mely pár százat birnunk okvetlenül kellene, 5. sz. Budapest, 1880. január 29. XXIV. évfolyam. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAK-EGYLETEK S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYÉSZ-BIZOTTMÁNYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőségi iroda: Pesten Nemz. Casino II. em. hatvani-u. Ide küldendők a kéziratok is. Előfizetés Egész évre 12 frt. Félévre ...... 0 „ „Vadász- és Verseny-lap" szerkesztőségébe PESTEN, Nemzeti Casino épület intézendők. Megjelenik a lap minden csütörtökön.