Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880
1880-01-29 / 5. szám
34 JANUÁR 29. 1880. magában az országban létesüljenek a televér- ( tenyészdék és emelkedjenek, elevenedjenek a versenyek; melyek a tenyészdékct fentarthatni segítik, másrészt pedig az anyag valódi értékének hiteles mérlegezésére alkalmat nyújtanak. A tisztelt gróf azon nézetében, miszerint a szükséges televérek külföldről is beszerezhetők volnának, nemcsak azért nem osztozom, mert nekünk a lóbehozatal lehető legkisebb mérve mellett épen a tömeges, még pedig minél tömegesebb kivitel feladatunk; hanem azért sem, mert a más égalj és más talajról behozott anyag sarjainak, az első és második nemzedékben, sokkal több küzdelme van még a viszontagságokkal, mint a meghonosult példányok utódjainak. Ez állításommal nem tagadom azt, hogy esetről-esetre egyes kiváló és a belföldön létező telcvér anyag-vérének és tulajdonságainak felelevenítésére használandó példányok a telivérek classikus hazájából, még nagy áldozat mellett is szükségkép megszerezendők. A telivér közvetlen és nagyobb mérvben közvetett használata biztosítja azt, liogy hazai lótenyésztésünkből minden irányban lehető legtöbb előnyt zsákmányolhatunk ki; a lótenyésztésre minden tekintetben kedvező körülményeink mellett pedig hazánk lesz leginkább alkalmas, a tisztelt gróf ur által méltán hangsúly mellett megemlített jó katona és vadászlovat tömegesen termelni; ugyanynyira, mikép alig hiszem, hogy leend ország, mely e tekintetben az oroszlánrészt elvitázni tőlünk képes legyen. De a telivér előnyös befolyását én mindemellett is csak az ország enyhébb égaljú és dúsabb talajú vidékeire ismerem el; mert a zordabb begyes tájakon és a sivár homokos vidéken, véleményem szerint, a televér ép oly kevéssé fogná magát meghonosítani tudni, mint meg nem erősíthetné gyökereit az éjszak sivatagjaira ültetett bármily remek növény. Azon részeiben tehát hazánknak, hol a természet nemcsak liogy nem szövetségese, de sőt ellenfele az ember átidomító törekvéseinek, otthagyjunk fel a telivér és ennek egyenes leszármazása után nevelt anyag alkalmazásával. Ily tájakon azonban kíséreljük meg az ott termett és ott tenyésző fajták javából alkotott törzsek gondos hfejlesztését; vagy ha ez lehetetlen, keressünk habár távol vidékről, hasonló viszonyok közt létező s rokonfajúnak T Á R C Z A. Hires versenylovak története. Ned Pearson után. Gladiateur. E pej mén 1871-ig gróf Lagrange F. tulajdona volt, kinél 1862-ben elletett Francziaországban. Apja Monarque, any. Miss Gladiator volt, Gladiátortól. Gladiateurnak az „újkori Eclipse" megtisztelő nevet adták. S ez összehasonlítás annál jogosultabb, mivelhogy épugy, mint hirneves elődje, szintén tünemény a lovak közt, ama kivételek egyike, melyek a természet játékai gyanánt tekinthetők, mintegy a tudomány ellen intézett kihívás ! Semmiféle puhatolózás, búvárkodás, sommiféle okoskodás, legyen az bármily indokoltnak látszó, nem képes földeríteni a teremtés e szeszélyének okait. Monarque kétségkivűl korunk legjelesebb lovául tekinthető. Miss Gladiator eléggé ismeretlen kancza volt, alig vévén részt versenyfutásban ; legjobb ivadéka Villanfranca, mely sem több sem kevesebb, mint elég jó másodrendű kancza volt. Nem volt tehát semmi oly lényeges, melyből sejteni is lehetett, bogy e keresztezésből sokkal biresebb ló származzék, mint a minő a többi volt. A Monarque kétségkivűl kitűnő képességet tanusitotott; de Gladiateur minden tekintetben felülmúlta. Ama jelmondatot; „nec pluribus impa/r", ép I tekinthető apa-állatokat; p. o. karstiakat a hegyes, és keletieket a homokos vidékekre. Hiszem, liogy ezek aránylag ép oly tényezőivé válnak e vidékek anyagja javitásának, mint a minők lettek és lesznek a telivérek, az ország termékenyebb vidékein. Nem hiszem egyébiránt, liogy ez utóbb emiitettek iránt nézeteim messze eltértek volna a gróf ur véleményitől. — Nagyobb távolság választ el azonban bennünket a verseny ügy körüli fogalomnál, s megvallom, miszerint e kérdésre nézve nem tudtam magamnak világos következtetést teremteni, a nemes gróf eszmemenete iránt. O méltósága el ismeri, hogy a versenyeknek igen sokat köszönhet a tenyésztés ügye ; — állítja, hogy ez teremtette és tartotta meg a televért, melyet legjobb anyagnak hisz; — vallja, miszerint a televér megítélésére szükséges a versenyzés ; — és mégis, daczára ezen elveknek — hidegen, majdnem idegenkedéssel érinti a versenyügyet. IIa közleménye ezen részének taglalásába bocsátkoznám, mintegy ismételnem kellene Bornemissza Zoltán ur nyilatkozatát, s miután e nyilatkozatot, érveinek gyengébb tolmácsolása által, csonkitani nem kívánhatom, feleletemmel legnagyobb részt egyenesen ahhoz csatlakozom. Van azonban a tisztelt Gróf Ur igen becses czikkében, az álladalmi ménesek anyagja felnevelésére vonatkozó egy nyilatkozat, melyre nekem válaszolni kötelességem; — s midőn azt teszem, a mellett, bogy a Gróf Urnák felelek, e felelettel egyúttal számot akarok adni a különben igen jeles czikket olvasott tenyésztő közönségnek is Sajnosan vagyok értesülve, hogy 0 méltóságát szenvedései lelánczolva tartják, s ha bár meg vagyok is fosztva a szerencsétől, a tisztelt Gróf Urat személyesen ismerhetni, jól tudom, bogy a fájdalmak ezen bilincse, egyúttal a közügyek érdekének biliucséiil tekintendő, mely egy nemes szellemet gátol, liogy bajdani magas röptével mindenhova eljuthasson oda, hol hatni akar és hatni tudna. Mint maga mondja a tisztelt gróf, betegsége gátolta, liogy Buccaneert megnézhette volna; s igy akadályozva volt abban is, hogy az álladalmi méneseket az utóbbi tizedben szemügyre vehesse. Igaza van a tisztelt Grófnak, ha követeli, ugy lehetett „Éclips"-re alkalmazni, mint „Gladiateur"-re. Hozzájuk egyetlenegyet sem lehet liasonlitani; ők páratlanoknak, kivételeseknek mondhatók, a milyenek sem azelőtt, sem azután nem léteztek. (E czikk még Kincsem megjelente előtt régebben, 1868 körül Íratott. Szerk.) Húszszor is megkísérlek ugyan e keresztezést, a nélkül hogy hasonló eredményre juthattak volna. E szembeszökő és megmagyarázhatatlan cllenmondások bármily kevés tárgyat nyújtsanak gondolkodásra az elméleti bölcselkedőknek, kik mindent tudni, mindent megfejteni vélnek, minden dolgot szabálynak vetvén alá, a melynek segélyével ők minden anyagot tetszésük és szeszélyök szerint, az általok megállapított szabályzat szerint „egy kalap alá" akarnak vonni. Igaz, hogy egy jó ménnek és jó kanczának, logikai következtetés szerint, jó ivadékot kell létrehozni, jóllehet gyakran egészen ellenkező eredmény mutatkozik, úgyhogy ugyanegy apától és anyától származott két ló, egyenlő gondozás mellett s ugyanegy égalj alatt sokszor rendkivűl elüt egymástól. A mi az qly tüneményeket illeti, mint Gladiateur és Eelipse, gyakran alig lobot azt mondani, liogy apjuktól és anyjuktól származtak, mivel legkovésbbé sem hasonlítanak hozzájok s szinte kételkedünk, liogy ilyes ivadékok ezektől eredhettek. Gladiateur azonban jellege által rögtön hogy az álladalmi ménesek sarjai ne csak alkat, de fölcép tehetség után Ítéltessenek meg." Én is azt vallom, de részemről nem elégedhetném meg azzal, a mit ez irányban javasolni szíveskedik, azaz : bogy a fiatal lovak ott csak egy pár heti próbára tétessenek. — Ennél a ménesbeli fiatal lovak sokkal nagyobb és nehezebb munkára vannak kárhoztatva; miután: 1-ör már a szabad ménesen járó választott, továbbá egy és két, illetőleg 3 éves csUcó osztályok, az e czélra létező kifutókban, 40 — 50-ig mehető csoportokban naponta lépést, iigetést és vágtatást hajtatnak lovas emberek által. 2-or miután a 3V a éves mének a telephez való elküldésük előtt '4f/ 2 holnapon át rendesen lovagoltatnak; 3-or miután az anyakanczákul kijelelt példányok, végleges beosztásuk előtt, vagy nyeregben vagy hámban 6 hónapon át a koruknak megfelelő legerősebb idomitáson mennek keresztül, s végre 4er mert a törzsménelcül kiválasztott fiatal mének először 3'/ 2 éves koruktól 4 éves korukig mérsékeltebb, 4 '/ 2 éves koruktól pedig 5 éves korukig erős gyakorlatokra szoríttatnak, S igy ezek csak az esetben hagyatnak meg véglegesen törzsménelcül, ha eme próbát kielégitőleg állották ki, valamint a fiatal karmák határozottan csak akkor soroztatnak az anyaménesekbe, ha hat hónapi, részben nyereg alatt, részben hámban tett munkájuk alatt kellő ,tehetségről tettek tanúságot. Értesíteni, s ha lehet, megnyugtatni kívánván ez irányban a gróf urat, őszinte köszönettel tartozom lelszólitásáért; mert habár feltevései tévesek voltak is, mégis alkalmat nyújtottak arra, hogy egy, a méntelepek körében eddig elmulasztott rendszabálynak érvény szereztessék. Eddigelé ugyanis a fiatal mének a ménesben letett próba után a telepekbe beosztatva, további erősebb gyakorlatra nem kényszerittettek; holott most, — feleszmélve a nemes gróf ur emlékeztetésére,— már a jövőre nézve meghagyatik, hogy azok a fedeztetési idény bevégezte után két hó múlva egy ismételt és erős, 3—4 hónapig tartó idomitásba vétessenek. * * « Midőn gr. Széchenyi ő mltsgának az elsoroltakban voltam bátor válaszolni, bocsánatot Kell kérnem Bornemissza úrtól, hogy felismerhető, annyira hasonlit a Monarque többi ivadékához, melyek között Gladiateur még legtöbbet örökölt apja bámulatos alakjából. Gladiateur Monarque-ra emlékeztet. Ugyanazok a vonalak, ugyanaz a nyakhossz, váll és csípő, csakhogy koiosszálisabb mérvben, úgyhogy önkénytelen rajta feledjük a szemünket e rettenetes gépen, melynek képessége határtalannak látszik. Ugy érzi magát az ember ily páratlan valaminél, mint oly látványnál, melyet még sohasem látott és talán soha sem is fog látni. Gladiateurnak az anyja Miss Gladiator, keveset futott, soha sem nyert s korán visszavonatott a versenypályáról, bizonyos baleset miatt. Egyébiránt minden körülmény ama bitre jogositott, bogy e kancza csak nagyon középszerű képességgel birt. 1858-ban lett egy kancza csikaja „Fille des Jones", Peu-d'Espoir-tól, melyet azonban soha sem hallott senki emlegetni. Két évvel később: 1860-ban látott napvilágot általa „Villafranca" Monarque-tól. 1861-ben meddő volt s 1862-ben Gladiateurnek adott létet, mintha szükségét érezte volna annak, hogy egy évig pihenjen s összeszedje minden erejét amaz esemény előtt, mely addig homályban lappangó nevét biressé vala teendő. Azóta egy nagyon jelentéktelen lovat hozott világra, a kétes származású „Imperator"-t Monarque-tól vagy Father-Thamestől; végre 1865-ben egy teljes-