Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-01-29 / 5. szám

34 JANUÁR 29. 1880. magában az országban létesüljenek a televér- ( tenyészdék és emelkedjenek, elevenedjenek a versenyek; melyek a tenyészdékct fentart­hatni segítik, másrészt pedig az anyag valódi értékének hiteles mérlegezésére alkalmat nyújtanak. A tisztelt gróf azon nézetében, miszerint a szükséges televérek külföldről is beszerezhe­tők volnának, nemcsak azért nem osztozom, mert nekünk a lóbehozatal lehető legkisebb mérve mellett épen a tömeges, még pedig minél tömegesebb kivitel feladatunk; hanem azért sem, mert a más égalj és más talajról behozott anyag sarjainak, az első és második nemzedékben, sokkal több küzdelme van még a viszontagságokkal, mint a meghonosult pél­dányok utódjainak. Ez állításommal nem ta­gadom azt, hogy esetről-esetre egyes kiváló és a belföldön létező telcvér anyag-vérének és tulajdonságainak felelevenítésére haszná­landó példányok a telivérek classikus hazá­jából, még nagy áldozat mellett is szükség­kép megszerezendők. A telivér közvetlen és nagyobb mérvben közvetett használata biztosítja azt, liogy hazai lótenyésztésünkből minden irányban lehető legtöbb előnyt zsákmányolhatunk ki; a lóte­nyésztésre minden tekintetben kedvező kö­rülményeink mellett pedig hazánk lesz leg­inkább alkalmas, a tisztelt gróf ur által mél­tán hangsúly mellett megemlített jó katona és vadászlovat tömegesen termelni; ugyany­nyira, mikép alig hiszem, hogy leend ország, mely e tekintetben az oroszlánrészt elvitázni tőlünk képes legyen. De a telivér előnyös befolyását én mindemellett is csak az ország enyhébb égaljú és dúsabb talajú vidékeire ismerem el; mert a zordabb begyes tájakon és a sivár homokos vidéken, véleményem sze­rint, a televér ép oly kevéssé fogná magát meghonosítani tudni, mint meg nem erősít­hetné gyökereit az éjszak sivatagjaira ültetett bármily remek növény. Azon részeiben tehát hazánknak, hol a természet nemcsak liogy nem szövetségese, de sőt ellenfele az ember átidomító törekvéseinek, otthagyjunk fel a teli­vér és ennek egyenes leszármazása után nevelt anyag alkalmazásával. Ily tájakon azonban kí­séreljük meg az ott termett és ott tenyésző fajták ja­vából alkotott törzsek gondos hfejlesztését; vagy ha ez lehetetlen, keressünk habár távol vidékről, hasonló viszonyok közt létező s rokonfajúnak T Á R C Z A. Hires versenylovak története. Ned Pearson után. Gladiateur. E pej mén 1871-ig gróf Lagrange F. tulajdona volt, kinél 1862-ben elletett Fran­cziaországban. Apja Monarque, any. Miss Gla­diator volt, Gladiátortól. Gladiateurnak az „újkori Eclipse" megtisz­telő nevet adták. S ez összehasonlítás annál jogosultabb, mivelhogy épugy, mint hirneves elődje, szintén tünemény a lovak közt, ama kivételek egyike, melyek a természet játékai gyanánt tekinthetők, mintegy a tudomány el­len intézett kihívás ! Semmiféle puhatolózás, búvárkodás, som­miféle okoskodás, legyen az bármily indokolt­nak látszó, nem képes földeríteni a teremtés e szeszélyének okait. Monarque kétségkivűl ko­runk legjelesebb lovául tekinthető. Miss Gla­diator eléggé ismeretlen kancza volt, alig vé­vén részt versenyfutásban ; legjobb ivadéka Vil­lanfranca, mely sem több sem kevesebb, mint elég jó másodrendű kancza volt. Nem volt tehát semmi oly lényeges, melyből sejteni is lehetett, bogy e keresztezésből sokkal biresebb ló származzék, mint a minő a többi volt. A Monarque kétségkivűl kitűnő képességet tanu­sitotott; de Gladiateur minden tekintetben felül­múlta. Ama jelmondatot; „nec pluribus impa/r", ép I tekinthető apa-állatokat; p. o. karstiakat a hegyes, és keletieket a homokos vidékekre. Hi­szem, liogy ezek aránylag ép oly tényezőivé válnak e vidékek anyagja javitásának, mint a minők lettek és lesznek a telivérek, az ország termékenyebb vidékein. Nem hiszem egyébiránt, liogy ez utóbb emiitettek iránt nézeteim messze eltértek volna a gróf ur véleményitől. — Nagyobb távolság választ el azonban bennünket a ver­seny ügy körüli fogalomnál, s megvallom, miszerint e kérdésre nézve nem tudtam ma­gamnak világos következtetést teremteni, a nemes gróf eszmemenete iránt. O méltó­sága el ismeri, hogy a versenyeknek igen so­kat köszönhet a tenyésztés ügye ; — állítja, hogy ez teremtette és tartotta meg a televért, melyet legjobb anyagnak hisz; — vallja, mi­szerint a televér megítélésére szükséges a ver­senyzés ; — és mégis, daczára ezen elveknek — hidegen, majdnem idegenkedéssel érinti a versenyügyet. IIa közleménye ezen részének taglalá­sába bocsátkoznám, mintegy ismételnem kel­lene Bornemissza Zoltán ur nyilatkozatát, s miután e nyilatkozatot, érveinek gyengébb tolmácsolása által, csonkitani nem kívánhatom, feleletemmel legnagyobb részt egyenesen ah­hoz csatlakozom. Van azonban a tisztelt Gróf Ur igen be­cses czikkében, az álladalmi ménesek anyagja felnevelésére vonatkozó egy nyilatkozat, melyre nekem válaszolni kötelességem; — s midőn azt teszem, a mellett, bogy a Gróf Urnák felelek, e felelettel egyúttal számot akarok adni a különben igen jeles czikket olvasott tenyésztő közönségnek is Sajnosan vagyok értesülve, hogy 0 mél­tóságát szenvedései lelánczolva tartják, s ha bár meg vagyok is fosztva a szerencsétől, a tisztelt Gróf Urat személyesen ismerhetni, jól tudom, bogy a fájdalmak ezen bilincse, egyúttal a közügyek érdekének biliucséiil te­kintendő, mely egy nemes szellemet gátol, liogy bajdani magas röptével mindenhova eljuthasson oda, hol hatni akar és hatni tud­na. Mint maga mondja a tisztelt gróf, be­tegsége gátolta, liogy Buccaneert megnézhette volna; s igy akadályozva volt abban is, hogy az álladalmi méneseket az utóbbi tizedben szemügyre vehesse. Igaza van a tisztelt Grófnak, ha követeli, ugy lehetett „Éclips"-re alkalmazni, mint „Gla­diateur"-re. Hozzájuk egyetlenegyet sem lehet liasonlitani; ők páratlanoknak, kivételeseknek mondhatók, a milyenek sem azelőtt, sem azután nem léteztek. (E czikk még Kincsem megje­lente előtt régebben, 1868 körül Íratott. Szerk.) Húszszor is megkísérlek ugyan e keresztezést, a nélkül hogy hasonló eredményre juthattak volna. E szembeszökő és megmagyarázhatatlan cllenmondások bármily kevés tárgyat nyújtsa­nak gondolkodásra az elméleti bölcselkedők­nek, kik mindent tudni, mindent megfejteni vélnek, minden dolgot szabálynak vetvén alá, a melynek segélyével ők minden anyagot tet­szésük és szeszélyök szerint, az általok meg­állapított szabályzat szerint „egy kalap alá" akarnak vonni. Igaz, hogy egy jó ménnek és jó kan­czának, logikai következtetés szerint, jó iva­dékot kell létrehozni, jóllehet gyakran egészen ellenkező eredmény mutatkozik, úgyhogy ugyanegy apától és anyától származott két ló, egyenlő gondozás mellett s ugyanegy égalj alatt sokszor rendkivűl elüt egymástól. A mi az qly tüneményeket illeti, mint Gladiateur és Eelipse, gyakran alig lobot azt mondani, liogy apjuktól és anyjuktól származtak, mivel legko­vésbbé sem hasonlítanak hozzájok s szinte ké­telkedünk, liogy ilyes ivadékok ezektől ered­hettek. Gladiateur azonban jellege által rögtön hogy az álladalmi ménesek sarjai ne csak alkat, de fölcép tehetség után Ítéltessenek meg." Én is azt vallom, de részemről nem elégedhetném meg azzal, a mit ez irányban javasolni szíveske­dik, azaz : bogy a fiatal lovak ott csak egy pár heti próbára tétessenek. — Ennél a ménes­beli fiatal lovak sokkal nagyobb és nehezebb munkára vannak kárhoztatva; miután: 1-ör már a szabad ménesen járó válasz­tott, továbbá egy és két, illetőleg 3 éves csUcó osztályok, az e czélra létező kifutókban, 40 — 50-ig mehető csoportokban naponta lépést, iige­tést és vágtatást hajtatnak lovas emberek által. 2-or miután a 3V a éves mének a telep­hez való elküldésük előtt '4f/ 2 holnapon át ren­desen lovagoltatnak; 3-or miután az anyakanczákul kijelelt példányok, végleges beosztásuk előtt, vagy nyeregben vagy hámban 6 hónapon át a koruknak megfelelő legerősebb idomitáson mennek keresztül, s végre 4­er mert a törzsménelcül kiválasztott fiatal mének először 3'/ 2 éves koruktól 4 éves ko­rukig mérsékeltebb, 4 '/ 2 éves koruktól pedig 5 éves korukig erős gyakorlatokra szo­ríttatnak, S igy ezek csak az esetben hagyatnak meg véglegesen törzsménelcül, ha eme próbát kielé­gitőleg állották ki, valamint a fiatal karmák határozottan csak akkor soroztatnak az anya­ménesekbe, ha hat hónapi, részben nyereg alatt, részben hámban tett munkájuk alatt kellő ,tehetségről tettek tanúságot. Értesíteni, s ha lehet, megnyugtatni kí­vánván ez irányban a gróf urat, őszinte kö­szönettel tartozom lelszólitásáért; mert habár feltevései tévesek voltak is, mégis alkalmat nyújtottak arra, hogy egy, a méntelepek kö­rében eddig elmulasztott rendszabálynak ér­vény szereztessék. Eddigelé ugyanis a fiatal mének a ménesben letett próba után a tele­pekbe beosztatva, további erősebb gyakorlatra nem kényszerittettek; holott most, — fel­eszmélve a nemes gróf ur emlékeztetésére,— már a jövőre nézve meghagyatik, hogy azok a fedeztetési idény bevégezte után két hó múlva egy ismételt és erős, 3—4 hónapig tartó idomi­tásba vétessenek. * * « Midőn gr. Széchenyi ő mltsgának az elsoroltakban voltam bátor válaszolni, bocsá­natot Kell kérnem Bornemissza úrtól, hogy felismerhető, annyira hasonlit a Monarque többi ivadékához, melyek között Gladiateur még legtöbbet örökölt apja bámulatos alakjá­ból. Gladiateur Monarque-ra emlékeztet. Ugyan­azok a vonalak, ugyanaz a nyakhossz, váll és csípő, csakhogy koiosszálisabb mérvben, úgy­hogy önkénytelen rajta feledjük a szemünket e rettenetes gépen, melynek képessége határ­talannak látszik. Ugy érzi magát az ember ily páratlan valaminél, mint oly látványnál, melyet még sohasem látott és talán soha sem is fog látni. Gladiateurnak az anyja Miss Gladiator, keveset futott, soha sem nyert s korán vissza­vonatott a versenypályáról, bizonyos baleset miatt. Egyébiránt minden körülmény ama bitre jogositott, bogy e kancza csak nagyon közép­szerű képességgel birt. 1858-ban lett egy kancza csikaja „Fille des Jones", Peu-d'Espoir-tól, melyet azonban soha sem hallott senki emlegetni. Két évvel később: 1860-ban látott napvilágot általa „Vil­lafranca" Monarque-tól. 1861-ben meddő volt s 1862-ben Gladiateurnek adott létet, mintha szükségét érezte volna annak, hogy egy évig pihenjen s összeszedje minden erejét amaz esemény előtt, mely addig homályban lappan­gó nevét biressé vala teendő. Azóta egy na­gyon jelentéktelen lovat hozott világra, a kétes származású „Imperator"-t Monarque-tól vagy Father-Thamestől; végre 1865-ben egy teljes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom