Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-01-09 / 2. szám

JANUÁR 9. 1879. VADASZ- ÉS VERSENY-'. VADASZAT ÉS LÖVÉSZET. Az uj év eleö napjain mulatságos, kedélyes vadászatokat tartott gr. Károlyi Pista néhány vendéggel, nagykárolyi uradalmának mérki erdeiben, hol sok a sertevad. Van ott egy körülbelől 700 holdnyi, s három oldalról kerített vadaskertje, melynek negyedik oldala az ecsedi lápokra nyilik, s melyben vaddisznók és váltó vadként özek is tanyáznak. Az előbbiekre folyt a haj tóvadászat, s rövid 3 nap alatt 71 db különböző korú vaddisznó és 4 róka lövetett: A legderekabb vadkan 3 mázsás volt. Vadászvendégek : gr. Batthyány Elemér, gr. Csekonics Endre, Jusch Sándor, Tihanyi Ferencz, br. Földváry L. és Pázmándy Béla, ezenkivül uradalmi erdészek. — Esténként Fátyol Károly húzta (még mindig kitűnően"! öt nap egymásután este 7 órától reggeli 6-ig. Alvásra csak két óra volt engedve : reggel 6—8-ig. Kilenczkor már megindultak a szánkák, féltizenegykor kezdődött a vadászat, sok mulatság és dévajkodás közt azon comicus situatiók fölött, melybe egyik másik pajtás jutott midőn néha egész konda röfögő állat tört elő, s majd leverte lábáról. így egyizben az erős vadkan, melyet egy golyólövés felbőszített, mérges kedvében megrohanta a házigazdát, kinek aztán a kilőtt puskacsővel kellett magát defenzirozni, s a rückwärts concentráláshoz kezdeni — mi a palánkon átnéző vadász-compániát annyira mulattatá, — hogy mire segítségre jött volna gr. K. is megtöltheté fegyverét s egy lövéssel leterité az alkalmatlankodót. — A vadászaton csak közönséges sima golyók használtattak; egyedül gr. B. próbált néhány expansiv-golyót, de hamar elfogyott. Özek nem lövettek, e vadból itt mintegy 80 db lehet; tulajdonképeni főtanyájuk azonban a szentmártoni erdő, mindjárt a vadaskert mellett, hol az özállományt 450 dbra becsülik. Hajtó vadászat a Bükkben. A szathmári püspökség zsérczi uradalmának derék bérlője Horváth. Sándor, kinek vendégszeretete nemcsak a környékben, hanem messze földön is ismeretes, több jó barátjának kedvéért, de különösen Horváth Lajos, Miskolcz jeles orsz. képviselőjének tiszteletére deczember 28. és 29-e'n hajtó vadászatot rendezett. A Bükkben ritkán mutatkozik szarvas, de annál több az őz és vaddisznó ; különösen a zsérczi erdőkben, daczára annak, hogy még néhány év előtt, midőn a jelenlegi bérlő oda került, a vad állomány oly silány volt, hogy csak elvétve lehetett egy-egy őzet vagy vándor szarvast látni. Horváth Sándor buzgósága azonban a vadnak rendszeres gondozása által, nemsokára segített a bajon oly annyira, hogy jelenleg a vadállomány igen kielégítőnek mondható, és Zsércz a vadászat kedvelöknek igen kedves mulató helyévé vált. A házi gazda 27-én a szükséges élelmi szereket és podgyászt előre küldvén, Kudlovits Imre M. kövesdi járásbiró és két pesti vendég kíséretében két szánon útra kelt a csinos és elég kényelmesen berendezett vadászházhoz a szükséges intézkedéseket megteendő. Nehéz küzdelem után, csaknem négy óráig haladva végre elértünk a vadászházhoz. Oly fáradságos utat kellett megtennünk, a milyennek megtehetésére csak a vadászszenvedély teszi képessé az embert. Másnap reggel megérkezett Horváth Lajos is négy vendég kíséretében és megkezdődött a vadászat. Térdig érő, jég kéreggel borított hóban mászták meg hajtók és vadászok a hegyeket, mely utjokban nem kis akadályul szolgáltak a jeges hóval borított és ennek súlyától mélyen lehajlott faágak. A zene sem hiányzott, de mily borzasztó zene volt ez. A jeges hónak súlya alatt mindenfelé recsegtek és ropogtak a fák, ágak töredeztek, sőt nagy robajjal egyes törzsek ki is dőltek, magok körül iszonyú pusztitást okozva. A hajtás nehezen ment, mert a hajtók csak nagy ügygyei bajjal gázolhattak a hóban és nem voltak képesek a vadaknak kitörését megakadályozni. Azért az első napon tett három hajtás nem igen sikerült, mindössze 2 vaddisznó és 2 őz esett. De ez nem csüggesztette el a vadászokat mert tudták, hogy vad van elég, csak egy kis szerencse, és egy vagy két-, csak némileg is sikerült hajtás kell és a fáradság bőven meg lesz jutalmazva. És ugy is történt. Másnap ujult erővel megkezdődött a vadászat. A hajtók, talán jobban hozzá törődve a nehézségekhez, jobban megtették kötelességöket, és ámbár az első hajtás minden eredmény nélkül végződött, a második és harmadik hajtást szép siker koronázta: összesen 14 őz 2 disznó és 1 róka esett, és igy a két napi vadászatnak eredménye : 16 őz, 4 disznó és 1 róka volt, mely eredménynyel a vadászok is, tekintve a nehezítő körülményeket teljesen meg voltak elégedve. S. T. Kanizsa deczember hóban 1878. — Sváb Károly országgyűlési képviselő csókái birtokán (Torontál) deczember 28 és 29-én tartattak meg az évi körvadászatok. Első nap a nyulak fészke a nagyrét lőn meghajtva, hol is 256 drb nyul lövetett, egy 5C—60 drbból álló túzok falka, még a kör bezárása előtt sértetlenül menekült egy biztosabb révbe. Második nap a rókák és túzokok e valódi tanyáj i a csókái partok kerültek hajtás alá s a már kora reggel süriiu leereszkedő köd gyanitani engedé, hogy az Alföld e legnagyobb szárnyasaira vészes perczek fognak bekövetkezni. S igy is lön : alig hangzott el a »befelét« jelző kürt hangja, midőn hatalmas sortüzelés a túzok falka elszéledését adta hirül azoknak, kik a kör ellenkező irányában a sürü köd miatt szomszédjaikat is alig láthatták. A hajtók örömrivalgásai tudatták, hogy a lövések találnak, de ezen örömkifakadás gúnyként tünt fel azoknak, kiknek Szt Hubertus a mai napon haragos arczot vágott. Vége lévén a hajtásnak, a felmutatott eredmény 9 hatalmas nagyságú túzok, 3 róka és 98 nyúlból állott. Az idén két nap alatt ejtett S54 drb nyid, a tavalyi vadászat eredményét jóval fölülmúlja; mi csak annak tulajdonitható, hogy Csókán a téli körvadászat kivételével egész éven át kiméltetik a vad, mig vidékünk nagy részén — kivéve a kiveendőket — már aug. 15-kén a nyúlra az irtó háború megkezdődik. Az együtt volt vadásztársaság óhajának vélek végül kifejezést adhatni akkor, a midőn azt kívánom, hogy megyénkben oly köztiszteletben álló szivélyes házi gazdánkkal még számos oly napokat töUhcssünk mint dec. 28 és 29-én. T. J. A kárpáti hegység déli lejtőinek erdőségei, tekintettel a vadakra és vadászokra. (Folytatás.) II. Ki a felső-magyarországi hegyi tájaktól oly élvezetet vár, minőt az Alpesek nyújtanak, nemcsak utazása czéljánál , — de már oda utaztában is keserűen csalódik. Eltekintve a Krivántól s annak elöhegyeitől — továbbá a központi Kárpátok és legvégső északkeletfelé fekvő rahói hegy-alakoktól, itt egyetlenegy nagyobb szabású magas hegység sem található, mely az előtte elterülő vidékeknek festői hátterét képezve, azoknak érdeket kölcsönözhetne, vagy melynek meghágása az ott nyíló kilátás végett érdemes volna. *) De még az emiitett, egyébként csak a legnagyobb erőfeszítéssel megmászható magaslatok is nem *) Bocsásson meg a t. szerző, de itt, nézetünk szerint, helytelen következtetést von, midőn azt mondja, hogy: eltekintve a központi Kárpátok bérczeitöl, a többi nem állja ki a hasonlítást az Alpokkal. — De hát ne vonja ki a központi Kárpátok nagyszerű ponorámáit. Szerk. nyújtanak oly kilátást, minőt a legközönségesb alpesi csúcsról élvezni ne lehetne, azért : mert a láthatár az előálló hegységek miatt igen szükkörü, vagy pedig mivel a szem nem talál sehol oly pontot, melyen kedvteléssel megnyugodhatnék. Különösen az, ki megszokta az alpesek groteszk formáinak rendkívüli változatosságát, az éles ellentéteket s az egyes részletek szépségét : igen meg fogja érezni a Kárpátok közt a havasi legelők gyönyörű nedves zöldjének, az erdei lombozat változatos színárnyalatának, s a nagyterjedelmü lejtőkön mindenféle müvelés hiányát. Itt, tiz-tizeukét pontot kivéve, 140 mértföld hosszú s átlag 30. mértföldnyi széles hegyi vidéken alpesi tájak nem léteznek, és e hiány mi által sem kárpótoltatik, a mennyiben természeti látványok kárpótlást nyújtani képesek lehetnének. *) A szepességi Magurától kezdve a Tisza forrásokig egy kevés magaslatokkal biró halmos vidék terül el, melyről a távolból egész hamis fogalommal birunk, midőn azt magas gerinczü s járatlan utú hegységnek gondoljuk. Nem egyes utszorulatok, hanem számtalan, — természetes, hogy nem egyformán jó sőt részben járhatlan , de egyforma költséggel kocsizhatókká változtatható utak vezetnek Gallicziába, s általán véve téves kifejezés az ez irányban készült utakat szorosaknak nevezni ; mert számos ut nem is vezet tetemes mélyedéseken keresztül vagy ugy nevezett hegygerinczcken át, hanem kúpokon 4з völgyeken keresztül vonulva, észrevétlenül átlépik az észak-keleti tengerek és a fekete teüger közti vízválasztó határt.**) Következő megjegyzéseimben csupán ez, általam tulajdon szemlélődésből is halmos vidékre szoritkozandom, s a keleten és nyugaton levő magae hegységeket csak annyiban érintendem, menuyiben az általam eléállitatni óhajtott rajzolat kidomboritásához szükséges leend. A tősgyökeres vadász az eddigiekből már tudja, hogy felső Magyarország nem bir rá nézve oly jelentőséggel mint Tyrol vagy Stájerország, vagy a bajor felvidék, hol majd nem minden cserkészet egyúttal üditő természeti élvezetekkel van összekötve, s minden lesben alkalma van az állatvilág megfigyelése mellett vagy egy tajtékzó hegyipatak zúgását hallgatni, vagy a szabad hegyi lakos gondtalan dalában gyönyörködni. A hegységet s annak széleit körülszegellő sürü erdőség aránylag kevés legelő által szakittatik meg. A parasztnépség által elégséges földek hiányában véghez vitt irtások képezik gyakran a sok mtfnyi nagyságú sürü erdei vadonban az egyedüli, fris levegővel biró, szabad óazt. De ez irtások (nagyobbrészt föltétlen fatermő talaj :) csakhamar el lesznek lepve nyir,-nyárfa- és mogyoró-csemetékkel, s ha ezekből átalán véve nem is lesznek nagytörzsökü fák, az alig nyert láthatár mégis évenkint szűkebb lesz. Kinek alknlma volt rekkenő nyári napon a Beskid hegységet átszelő nedve3 erdei utakon átvonulni, s órákig tartó fárasztó vándorlás után legjobb esetben juhnyáj által trágyázott tisztásra akadni, melytől nem messzire, *) Nem tudjuk volt-e szerző a Verchovinában fekvő »Kuk«-havason vagy az »Oziernán ;« az előbbiről észak, dél és keletfelé megmérhetlen távolba lát az ember, s lábai alatt a Tisza, Borzává, a Nagyág s számtalan más folyó ezüst szalagjai csillámlanak a távolba ; mig köztük a szomszédos megyék sőt Gácsország nagyobb városai fehérlenek. Igy a Kukról el láthatni a 10-12 mfö'dre eső M.-Szigetre, Técsö, Visk, Huszt, Sátoralja-Ujhely, Ungvár, Homonna, és néhány lengyel város fehérlő háztengerére ; pedig ezek nem alpesi régiók, s magyar elnevezésük (havas) csak olybá veendő, mint a Havasalföld elnevezés Oláhországra. S ha mindezek után is ugy találná, hogy a tiroli alpok elöhegyeiről nagyobb kilátást élvezhet — ugy ez felfogás dolga. Szerk. **) Szerzőnek itt legjobban ellent mond az a tény, hogy az egész központi Kárpátokon át, mely pedig Sz-Miklóstól Késmárkig — tehát közel 14 mértföldig terül, egyetlen kocsival megjárható áthágó nem létezik. Szerk-