Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-01-09 / 2. szám

14 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANUÁR 9. 1879. leselkedő rabló módra guggol lombfódél alatt aunak pásztora : az, ha kevéssel azeló'tt Stájerország szép hegyei közt mászkálva, virágos rétjein, a csinos vagy nem épen szép pásztornök jó szívvel nyújtott fiisitöin felüdült: e szűnni nem akaró végtelen egyhangú erdei vadonokból honvágytól elfogva, mindenesetre menekülni kívánkozik. Eh ez járul még a kényelem teljes hiánya, még a ruthén községek (a kárpáti lakók legnagyobb része) plébániáiban is. Kemény, edzett vadászok panaszkodtak ama kellemetlenségekről , miket ily papi családoktól lakott kunyhókban kiállaniok kellett, a nélkül hogy menekülésre gondolhattak volna, mert a plébánoson kivül csak a falu zsidaja képes vendégeknek szállást adni, de ez még piszkosabb, mint a papé. Legjobb nyughely egy fészer, illatos szénával ; élelemről azonban okvetlen gondoskodni kell, kivéve, ha valamely vadászlakot lehetne útközben találni. De Ungh, Beregh, és Mármaros, valamint Zemplénmegye északi határában egyik-másik vadászlak közti távolság nem ritkán 2—3 napi járás ; közbe-közbe nyomorult falvakkal, melyeket az e vidéken járatlan 100 lépésnyi távolból igen könnyen szénaboglya-csoporttal téveszt össze. A tulajdonképi bavasi gazdaság itt sehol sem bírt gyökeret verni, bár azt többször megkisérlették. Egy Haricour nevezetű nyugdijas kapitány Mármarosban sokat fáradozott azon, és Mária Terézia idejében felső Ausztriából bevándorlott favágók Német-Mokrán foglalkoztak ezzel. A hegyi legelők összes dísze az úgynevezett szállásból áll, hol a juhokat fejik, s a tejet földolgozzák. Tehenek csak a 7—8 nagyobb havason legelnek, minden oltalom nélkül az itten nagyon is hirtelen változó időjárás viszontagságai ellen. A Tátráról ösraeretes, hogy csúcsát a caniculában is gyakran boritja hólepel, s hogy lábainál a fagy reggelenkint mindennapi jelenség. Azért a szepességiek, joggal nevezik »havasnak«, bár jegeshegyszerü lerakodások nincsenek rajta. Máramarosban a felső Tisza-völgyben nyári időben nem ritkán oly hirtelen változik a légmérséklet, bogy a hévmérő 5 perez alatt + 25 R.-röl -}- 5-re esik. De sőt oly vidékeken is, melyek a havasoktól 10 — 20. mértföldnyi távolra vannak , mint Nagy-Szőllős Ugocsában, Bártfa körül és az unghi Verhovinában tapasztalhatni ily hirtelen időjárati fordulatok. Bártfán 1836.julius 23-án 4" magas bó esett, s rögtön reá oly hideg következett, hogy a hó hosszabb ideig megmaradt. Lyuttyán, Ungvártól 5 óra járásnyira északnak, 1855 Juniusban 4 napon át szakadatlanul havazott ugy, hogy a réteken szánkázni lehetett volna. Igaz, ez nem történik minden évben, de legalább is a mellett bizonyít, hogy az, ki a Kárpátokon szándékozik vadászkirándulásra, az, még nyári időben is ugy lássa el magát, mintha valami hegyóriást akarna megmászni, s oly élményekre legyen elkészülve, minők csak a havasok közt szoktak megesni. Eme bevezető soraim után a felső-magyarországi erdőségek terjedelméről és befásitásáról szolgálok néhány statisztikai adattal.*) Adataim az időközben feloszlott kassai közigazgatási kerületre vonatkoznak ugyan ; mivel azonban a megyék, melyek aho/. tartoztak, még fennállnak, minden gyakorlati jelentőségüket azok még nem vesztették el. Az illető megyék : Gömör, Torna, Abauj, Szepes, Sáros, Zemplén, Ungh, Beregli, Ügocsa és Marmaros. E 672 • mértföldnyi területen az ideiglenes kataszterhez szükséges, s 1851 és 1852 tett felvételek szerint, az erdőségek közel 281. • mértföldet, (2.808,144:) hold — tehát több mint 2/

5-dét az egész területnek — tették ki. Itt megjegyzendő, hogyaz erdőkerületek fölvétele nagyrészt csupán szemmérték szerint történt, s különösen Mármarosban oly felületesen vitetett keresztül, hogy a községi felszólamlások elintézésekor az erdőségek 14 • mértföldnyi ter*) Ez adatok, mint általában az egész értekezés, még a 60-as évek elejéről való, s azért a jelenlegi állomány nyal nem mindenütt pontosan találkozik. Szerk. jedék-tagyobbodást nyertek. A legelőször fölvett 281 П mértföldből 3.6 • mértfód nincs befásítva, 27 7.4 • mértföld pedig tulajdonke'peni erdő, melyet csak mulólag irtanak némely helyen. Lombos fákkal 210 • mértföld, tűlevelű fákkal csupán 67 1/

2 • mértfold van befásitva. A tűlevelűek leginkább Mármarosban találhatók, hol 357,833 holdat — és Szepességben, hol 195,740 holdat foglalnak el; csekély mennyiségben vannak Zemplénben, hol 1884 hold, és legkevésbbé Abauj és Tornában, hol esik 702 hold; — mig e két utóbbi megyékben a lombos fák 231,650 holdat, Zemplénben pedig 275,367 holdat foglalnak el.*) Az erdőségek viszonyosán legnagyobb terjedel miiek Marmarosban, hol az egész területnek több mint felét, s Unghban, hol csaknem felét teszik ki. Mármarosban a bükkfa — eltekintve a tűlevelűektől — leggyakoribb, mely mellett az egész tölgy, nyir, kőris, szil, és juharfa található nagyobb mértékben. Ugyanaz áll a mármarosi pagonyok nyugati oldalához csatlakozó erdőségekre nézve is. Mind e hegyi vidékeken (Alsó-Vereczke, NagyBerezna, Homonna, Papiua, Sztropkó, Varanuo, Giralt s. k. körül a bükkfa annyira túlnyomó, hogy tulajdonkép az adja az erdőségek sajátos szinezetét. (Folyt, és vége követk.) Fogoly és fáczánytojások beszerzése. Nyilt válasz, tisztelt vadásztárs, Hanvay Zoltán urnák. Ön, mult 187 8-ik évi »Vadász- és Versenylap« 51-ik számában melegen érdeklődve a vadásztenyésztésről, egy megbizható firmát kér megneveztetni, a honnan fogolytojást lehetne hozatni és pedig a csehek szép országából. Jól lebet a »Vadász- és Versenylapok« szerkesztője szokásos készséggel azonnal akkor felelt, hogy ez érdemben el fog járni, mind a mellett még sem tartom tolakodásnak, ha én, ki H. Z. urban nem csak a vadászt, hanem a tenyésztés igen lelkes pártolóját is felismerem, ki tapasztalatait szintén nem fukarkodik közzé tenni, a nélkül, hogy utbaigazitólag vagy tanáesadólag akarnék fellépni, elmondom a saját igen sokoldalú tapasztalataimat. A gácsi uradalom jelenlegi tulajdonosa, idősb gr. Forgách Antal b. t. tan., igen szeretett testvér öcsém, ki már több ízben az igen érzékenyen megfogyott helybeli fogolyállományt Csehországból hozatott tojással pótolta, — ezeket a következő czim alatt szerzé: »An die löbliche ForstVerwaltung der Exc. Graf Oct. Kinsky Herrschaft in Chlumetz.« Hanem én határozottan más firmát ajánlok, és pedig nem azon oknál fogva mintha a chlumeezi uradalom, melytől már 3 izben hozattunk fáczán és fogoly tojást, meg nem felelt volna minden igénynek, vagy mert drágán adná a fáczán tojást, melynek darabja 60 kr, a fogoly tojást, melynek darabja 20 — kr, épen nem, hiszen ez világszerte ekként árultatik, hanem mert a távolság igen nagy, és daczára a legszorgosabb elpakolás és elküldésnek, a vasutoni folytonos rázkódás következtében soha sem volt 50°/

0 eredményünk, főleg a fáczán tojásból. — Mi ujabb időkben oda vittük hála St. Hubert malasztjának, hogy a szabadon bocsátott fáczán-jérczék tojásait felszedjük, pulykák vagy házi tyúkok alá téve költetjük és sok költség fáradsággal felneveljük, de azért nem csüggedünk és kitartunk ; én tehát a fogolytojás megszerzésére más firmát ajánlok: An den к. к. Hofwildlieferanten Herrn Exinger in Wien« ezen firmát eléggé nem ajánlhatom, eléggé nem dicsérhetem, pontossága és jó szolgálatáért; darabja a fogoly tojásnak eddig 20 kr. volt, mindeneknek előtt megjegyezem, hogy foglyot ne hozasson párban senki, miért? mert mód nélkül drága, és mert igen nehezen honosul, sőt épen nem marad meg ! Hozattunk egy izben 20 párt, szabadba bocsátatván, mindannyia igen szépen költött, nevelt ; hanem midőn villás lett farka, pereputyostól eltá\ozott a vidékről! Az Exinger firmának főelőnye szerintem abban is áll, hogy a fogoly tojást a Lajtán-tuli vidékről veszi, tehát frisebb ; azonnal küldi, tehát elönyösebb, és a mi fő, hogy sokkal előbb érkezik meg, azaz majd semmi rázkódást sem szenved és igen előnyösen költetik. — Hozattunk 100 tojást, kikelt 5 tyúk alatt 95, de aztán a tyúk annyira ügyetlen, hogy sokat agyon tapod ; tettünk tehát ujabb időkben a fáczán költésével megbízott pulyka alá, és ime felnevelte ezt is, azt is, és pedig igen szereucsés sikerrel. Csehországban a lóherésekből szerzik a fogoly tojást, kiköltetik, és a mint csak képes az apró fogoly mozdulni, rostában kiviszik a szabadba, és szabadon tenyésztett fogoly anyához bocsátják, ez pedig elfogadja és felneveli Bocsánat czikkem hosszadalmas magyarázatáért, de én melegen tudok felkarolni minden vad-tenyésztési kérdést ; — fogadja el a tisztelt vadásztárs belőle a mit jónak vél. Kelt a gácsi várban 187 9. jan. 2-án. Maradtam a viszontlátásig az egy öreg vadász. *) A kataszter szerint Beregmegyében semmiféle tűlevelű fa sincs. De ez állítás tévedésen alapszik, mert határozottan tudom, hogy csupán a gr. Schőnbornféle felső erdöhivatal kerületén van 568 hold tiszta tűlevelű és 8498 hold vegyes fenyőfa-állomány. E vastag hiba után itélve, a fentebb elő sorolt számokra sem lehetne igen sokat adni ; de én a tételek legnagyobb részét magam vizsgáltam meg, s a Marmarosra vonatkozók kivételével, legtöbbét helyeseknek találtam. Lőj egyzékeb.*) Gróf Hunyady Imre tornóczi és ürmértyi uradalmaiban decz. 1, 16 és 17. napjain tartott vadászatokon 1064 db vad ejtetett; és pedig: 1021 db fáczány, 42 nyul, 1 fogoly. — A vadászatokon résztvettek : gr. Hunyady Kálmán, hg. Montenuovo, gr. Apponyi Antal, br. Mecklenburg К., gr. Berchtold László, gr. Keszlstatt, gr. Széchenyi Pál, br. Ambrózy Lajos, br. Schey, Mr. Cavaliero. Főerdészeti hivatal, Ürmény 1878. decz. 23. Pausar József, főerdész. * * « Gróf Kollonits Lászlóné n.-lévárdi uradalmában decz. 18, 19 és 23 napjain folytak le az évenkiut szokásos nagyvadászatok. Eredményük : 1 szarvas, 3 özbak, 349 nyul, 125 fáczány, 16 fogoly. — Résztvettek : gr. Pálffy Miklós, gr. Koronini P., Bossan lovag, Nachodszky és Remis kapitányok. — Ugyanezen uradalomban augustus 15-től September végéig lövetett 310 db fogoly és 6 fáczány. Kelt N.-Léváidon 1879. jan. 4. Csenkey Mór, föerdész. Békésmegyében Csorváson is tartottak a mult héten hrjtóvadászatot, melyen 306 nyul és sok fáczány lövetett. A nyulakat Bécsbe adták el, dbját 90 krért. — Mint a »Békésm. Közi.« irja, Békésből ez idén már nagy mennyiségű vadat szállítottak Bécsbe, s ott ez idén oly nagy vadbőség van, hogy az, e tekintetben bármely vidék gazdagságával versenyezhet. * * A fási uradalomban (br. W. B.) f. évi január 4-ikig lelőtt vadmennyiség összesen 1019 db; és pedig: 15 őzbak, 317 nyul, 683 fáczány, 4 fogoly, 4 szalonka. * * * A gödöllői kor. uradalomhoz tartozó valkói pagonyban, a lefolyt évben tartott cserkészeteken összesen 38 db nagyvad ejtetett; — ezek között volt 10 db agancsár. 25 db suta, 2 özbak. és 1 *) A folyó vadászatokról s az egész cri eredményről, hasonló kis tudósítások vagy löjeggzékek beküldését kérnők minden oldalról. Szerk.