Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-10-27 / 44. szám

372 OKTOBER 30. 1879 adatott, mikor az angolok 120 ezer *) forintot ajánlottak érte, (ba jól értesültem !) mert ezerintem a hazai tenyésztésnek több hasznot hajtott volna, ha ezen az áron 12 darab telivér mén vásároltatott volna be azokból, melyek a fentebbi tulajdonokkal bírnak. Pedig 10 ezer forintért könnyen kapni vadászatra alkalmas, jó és arányos telivér méneket. Egészségem nem engedte Buccaneert megtekinteni, hanem sokszor hallottam több turf-urtól állítani, hogy Buccaneer épen nem olyan mén, mely vadászlovak tenyésztésére ajánlható **) és hogy csak a pályára való. Ha ez igaz, akkor kétszeresen sajnálom, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy Kisbérnek a czélja nem a futtatás, nem lehet a futtatás. 1-ör. A futtatás nem czél, hanem eszköz. 2-or. Nem lehet kivánni, hogy az állam egy külön, oly drága intézetet alapítson és fentartson csupán ama néhány egyén számára, kik a futtatásra csikót akarnak venni. A fő-czél csak az lehet, bogy a magyar közönségnek lovai nemesittessenek ; ez peddig sokkal jobban elérhető, ba sok, bár középszeitl futó, de jól épült, arányos mént szerez és tenyészt az állam, mintha csak néhány, kiválóan futó lovat állit elő. — Ezzel nem akarom mondani, hogy ne versenyezzenek Kisbér ivadékai ; sőt ellenkezőleg : menjenek a pályára, hogy kitudassék, mi a munkaképességűk ; de óvakodjék az állam, nehogy elragadtatva a pálya-dicsőség által, czélul tűzze ki azt, mi nála mindig csak eszköz maradjon. Ha Magyarhont kivéve, kihaltak volna a telivér lovak, akkor nagy súlyt fektetnék a futtatásokra, a faj fentartása kedvéért ; de a mint most áll a dolog, nem szorul reánk a világ, és akár mi futtatunk, akár nem, gondoskodva van a telivér fajnak eröben-tartásáról.*'**) Mi csak vegyünk *) Tudtunkkal hiteles helyen is szerzett értesülés szerint komoly ajánlat csak 60000 forintig történt, oly időben, midőn Buccaneer már 500 írtjával fedezett és annyi kancza volt hozzá bejelentve, hogy egyrészük el sem fogadtathatott. Szerk. **) Megbocsásson a tiszt, értekező, ba mi ellenkezőleg az egész vadászvilágra hivatkozunk, mert általánosan épen a Buccaneerek — egyrészről magas actiójuk végett az egyenetlen talajon, másrészről kitartási képességük folytán mind telivér, mind félvér ivadékokban igen jó vadászlovakat szolgáltatnak. Szerk. ***) Igen : drága pénzért, a melyik csak valamenyire is használható. Azért kell magunknak tenyészteni, de egyszersmind ki is próbálni, mert a tapasztalat azt bizonyítja, bogy a generatiókon át és szaporítsunk sok telivért, ha ezektől várjuk lovaink javítását és nemesítését. Nem ellenezem én a futtatásokat, csak azt állítom, hogy a sportok e legdrágábbikának — minálunk az országos tenyésztésre való befolyása nem oly nagy, mint sokan gondolják. Ez alkalommal nem tagadhatom meg magamtól felemlíteni, hogy van más haszna is a futtatásoknak, és igen örülnék, ha több résztvevő mutatkoznék a pályán. De a publicum, melyet én ott látni szeretnék, fiatal emberek, kik a lovat maguk idomítják, előkészítik és maguk lovagolják. Férfias mul-tság ez, kivált az akadály-verseny, és többet ér ba erre fordítják az ifjak erszényöket meg erejüket, miut sok más mulatságra; bárcsak több ilyenféle gyakorlatokban látnám az ifjúságot — erőt és ügyességet kifejteni. Azért épen nem tudok hozzá szokni, hogy az akadály-versenyek jockeyk által lovagoltassanak. Ha veszedelmes mulatságok fizetett emberek kezeiben vannak, ez engem a gladiátorokra emlékeztet. Spanyolországban is az ó-korban királyuk és nagyurak léptek fel a bikaviadalokban, Hogy most fizetett emberek viaskodnak, ez csak elfajulásnak jele, és ha egyszer kimaradnak a gentlemanek a steeple-chaseböl, akkor nálunk is beállott az elfajulás. * * * De hogy visszatérjünk a lótenyésztésre : ha a min. tanácsos ur oly hévvel karolja fel ez ügyet, s őszintén kiván e téren valamit javítani, akkor képzelek magamnak egy utat, melylyel hatalmasan mozdíthatja elő a helyes selectiót az országos méneknél. Ha mi a helyett, hogy az angolokat csak utánoznók, tőlök tanulni akarunk, ha a lényeget keressük és nem a formát, akkor nagy eredményt érhetünk el akként, hogy körülményeinkhez képest módosítva, épen azt az eljárást alkalmazzuk, melylyel az angolok a jó vért fenntartották. Miért ne válaszszuk mi is a tenyészanyagot inkább a munkaképesség után, mint csupán az alkat szerint? Az államnak több szép ménese van és ezekben sok kitűnő lófaja. Többi közt egészen honosított keleti lovak, melyek homogenek a magyar vérrel, és ámbár fel nem érnek sok részben a telivérrel, mégis az újonnan behozott arabsoknál jobbak, nagyobbak és körülményeinknek megfelelőbbek. Arábiában csak azt vehetjük, mit az angolok fenbagytak, kik legjavát magas áron Indiába vitraininget ki nem állott azaz versenyben részt nem vett lócsaládok elvesztik azt a kitűnő sajátságukat, melyek a versenyesaládokat kitüntetik. Szerk. szik. A származásról épen nem tudunk semmit, az oda küldött tiszt urak pedig a lovakat a mi nézeteink szerint itélik meg, mert nincs elég idejök és alkalmuk tanulmányozni amaz ismertető jeleket, melyek az igazi jó arabs lovat jellemzik. Ha honositott fajainknál alkalmaznák az elvet, hogy nem csak a forma, hanem kivált a munka szerint tennők a selectiót : 1-ször egyszer valahára megtudnók, hogy mit bírunk ; 2-szor bizonyosak lehetünk, hogy haladni fogunk. Képzeljük el csak, mennyivel jobb tenyészanyagot birnánk, és menynyivel biztosabban számithatnánk ivadékaira, ha р. o. tiz nemzedék óta ez lett volna a nevelésnek einozurája. Magam tapasztalásából, ki éveken át állami ménekhez küldöttem kanczáimat, bátran mondhatom : hogy senkisem tudja, mit érnek és melyik ér a másiknál többet. Sokszor tapasztaltam, hogy a legszebbiknek ivadéka mind puha ló lett, mig más silányabb mének után, csupa aczélból álló csikókat neveltem. Nem kár-e, hogy nem veszszük figyelembe, vagy jobban mondva nem is tudjuk, milyen értékes töke fekszik némely ilyen fajban, vagy egyes ménben, mely egy csekély szépség, vagy testalkati hiba miatt, árverésre kerül ? A nálunk meg'nonosult lófajoknál kivülünk senki sem gondoskodhatok helyes selectiról, mig a telivérek, hozzájárulásunk nélkül is tiszta vérben fentartatnak. Némelyek azt felelhetnék : honnan veszszük mi a költséget, ha mindé lovakat trainingbe adni és futtatni akarnók ? Nem ugy értem a dolgot. Az emiitett ménesekben alkalmazott sok emberrel nem volna neliéz a 3 — 4 éves kanczákat, egymásután 6 hétre vagy két hónapra, négyesekbe fogni és kipróbálni. Nem kételkedem, és nem is kételkedhetem, hogy értelmes tisztek állanak az állami ménesek élén, kik tapasztaltak a tenyésztésben és értenek a lóhoz. Ha ezek mellé egy-két jó idomitó kocsis adatnék, s ők azt a rendeletet kapnák, hogy felügyeletük alatt a lovakat az emiitett módon kipróbáltassák és hogy a mustrálásnál kevesebb súlyt fektessenek a formára, mint ama tulajdonokra, melyeket a lovak munkájokban mutatnak, akkor a czél el volna érve körülményeinkhez és költekezési tehetségünkhez mérve. Meg vagyok győződve, hogy egy parancsnok, ki lovak körül a kellő tapasztalatokat szerezte, helyes és legalább a valóságot nagyon megközelítő Ítéletet vonhat magának — az emiitett időszak alatt, — az illető lovak tehetségeiről és jelleméről. Mi nevezetesen a fiatal kanczák befogását illeti, helyén látom itt amaz eljárást felemlítni, melyet már több mint 20 év óta jó sikerrel alkalmazok. A kanczák közönségesen 4 éves, az erösebben JJ a gj a a* Vadászat argalikra. *) Semipalatinskba érve, alig ráztuk le magunkról az ut porát, midőn Schetesnoff rendőrfőnök ur látogatását fogadtuk, ki vacsorára hivott meg minket, mert öt óra után levén az idő, az ebédről már elkéstünk. Szobánkban azonban gondoskodva volt már eleve némi harapni valókról a szükséges italokkal egyetemben, mert a tábornok tapasztalásból tudta, hogy áldott jó étvágygyal fogunk megérkezni s igy, az ö előrelátó, szives gondoskodása valóban inyünk szerint való cselekedet volt. No mert öt napon át folyvást a sivatagon utazván, nagyobbára hideg konyhával segítettünk magunkon, mert a kozák falvak korcsmáiban, a csekély látogatottság miatt még kevésbbé lehet valamire számitani, mint különben Szibériában. Csak tej és tojás volt mindenütt kapható. Egy állomáson azonban még kenyértésztában sütött halat, káposztalevest, csuka-kaviárt is élvezhettünk, mely lukullusi ebédért a derék kozák menyecske bárom rubelt kért. Persze nem ismertük még itt a szo*) Dr. O. Finsch »Reise nach West-Sibirien im Jahre 18 76« czimü müvéből. ká.st, mert különben nem is kérdezősködtünk volna az étkek ára iránt, hanem egyszerűen 30—50 kopeket leteszünk vala az asztalra, a mennyivel a nagy országúttól távol eső falvak lakosai nagyon megvannak elégedve. A még Brémából magunkkal szállított konzervek itt épen nem mutatkoztak gyakorlatiaknak, még pedig amaz egyszerű okból, mert az orosz házakban az étkek a sütőkemenczékben készülnek. A mi pléhszelenczéink erre nézve nem voltak alkalmasak ; a szamovárban való főzés pedig szintén sok bajjal járt. Nem is tanácsolom tehát senkinek, hogy effélével utazzék. Mivelhogy épen étkezésről vau szó, hevenyében megjegyzem itt, hogy a Poltoraszky családnak páratlan szives vendéglátása minket minden további gondtól fölmentett ; egyszer-mindenkorra meg voltunk asztalához hi va, s ha valamelyikünk meg nem jelenhetett, annak szállására küldték az ételt. Semipalatinskban vendéglő nem levén, elképzelhető, mily jól esett e kedves család páratlan szívessége, mely kényelmünkről oly előzékenyen gondoskodott. Az a körülmény, hogy a családban németül, francziaul és angolul ép oly folyékonyan beszélnek, mint oroszul, okozta, hogy mi egészen otthonosan éreztük magunkat. El-ellátogattak ide a tiszti karból is számosan. A tábornok, — ki mint tudományos utazó 1867-ben br. Osten-Sackennel Son Kulon és Navymon át, а Tian-San fölánczolatán átkelve, Kasgart hét mértföldnyire közelitette meg. — minden évben tartozott mint kormányzó az Altait, a kbinai batár mentén beutazni, mely alkalmakkor neje és leánya is már több izben elkísérték öt. Midőn nekünk e veszélyes vadvidéket a nők ecsetelték, az adott rajz szinte hihetetlennek tűnt föl előttünk. De a kitűnő fényképek, melyeket a tábornok neje bámulatos szakavatottsággal készített, semmi kételyt nem hagytak fönn, s később magunknak is alkalmunk nyilt csodálkozni a fölött, mily szívósságot, kitartást tanúsítottak e nők utazásuk közben, melyről a mi alpesi utazóinknak még csak fogalmunk sem lehet. A termésaetbuvárló utasok iránt való rokonszenv egyébiránt vérében van e családnak, mert Severszoff a Thien-San nagyérdemeket szerzett átkutatója, sógorsági összeköttetésben van vele. Mielőtt a kormányzótól bucsut vettünk, szives volt ö az utunkba eső Arcát hegységben argaliradászatot rendezni. Minthogy a tömérdek résztvevő miatt a postalovak nem voltak elég nagyszámmal a kirándulásra, az asszonyság és а kisasszony, Caldijeff ezredes kíséretében pár nappal előre utaztak, bogy a pusztán se nélkülözzük а háziasszonyi kegyet. A hátralevő pár nap gyorsan telt el Semipalatinskban. Dr. Brehm, négy katona segítségével, —