Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-10-27 / 44. szám

E I ó' fi z e t é s Egész évre .... 12 írt. Félévre 6 » „Vadász- és Verseny-lap" kiadóhivatalához PESTEN, Barátok-tere Athenaeum épület i tézen lő Megjelenik a lap minden csütörtökön. Szerkesztőség iroda : Pesten Nemz. Casino II. em. hatvani-u. Ide küldendők kéziratok. VADASZES VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. Â PESTI ÉS VIDÉKI LOVAR-EGYLETEK S AZ ÖSSZES MEGYEI LOTENYÉSZ-BIZOTTMANYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. 44. SZ. Tisztelt Szerkesztő Ur ! Minthogy К

/ozma min. tanácsos ur, becses lapjában egy czikker irt a telivér-lovak tenyésztéséről, azt ugy tekintem, mint egy quasi felszólitást eszmecserére. — Ennek folytán bátor vagyok néhány nézetet kifejteni, melyek, a dolgot más oldalról tekintve, talán némi világot vetnek a tárgyra. Hogy a mágnások és nagybirtokosok kevesebbet futtatnak, mint ezelőtt, ennek okát talán inkább financziális tekintetben lehetne keresni, mint kedvtelenségben ; vagy abban, hogy a futtatások még Angliában is tőzsdejátékká kezdepek fajulni. De mindezt mellőzöm, mert másra czélzok, és azt a kérdést akarom felvetni, hogy a futtatások, amint most szokásban vannak, nagy befolyással lehetnek-e a lótenyésztésre Magyarországban, vagy nem ? Továbbá : Nem volnának-e az állam kezében oly eszközök, melyekkel körülményeinkhez mérve, sikeresebben lehetne a lótenyésztésre batni ? Hogy állításomat bebizonyítsam, legyen szabad egy kis feneket kerítenem. A lóversenyeknek sokat köszönünk. Szerintem nemcsak bogy megmentették a nemes-lovak fentartását, de határozottan oly nemes és jó fajnak előteremtését okozták, milyet elődeink nem ismertek. A természet már némileg gondoskodott arról, hogy a lovak el ne fajuljanak, az által, hogy az erős mén elveri a gyengét, s a kemény élet és az idő viszontagságai megölik a gyenge csikókat. Igy a »Natural Selection« és »Struggle for Budapest, 1879. oktober 27. I life« elvek következtében, melyeket Darwin oly világosan magyaráz, fenn lett tartva a lovak izmossága. Később az ember, ha tudomány nélkül is, a szükségtől hajtva, folytatta a helyes selectiót a tenyésztésben. Az arabsnak vadászatra és háborúban szüksége levén jó lóra, azt választotta ki tenyésztésre, mely р. o. üldöztetés alkalmával messze- és gyors futással megmenté urát. A csikók gyengéje pedig már kisebb korában kimúlt, mert ki nem állta a tőle kivánt erős szolgálatot vagy a szabad ég alatti felnevelést. Magyarhonban és hasonló országokban, nagy távolságok és rosz utak miatt a jó ló csaknem életkérdés volt. Itt is elősegittetett a helyes selectio az által, hogy a jó gyeplős ló, urának figyelmét vonta magára. — A gyöngéje meg sokszor kidűlt a hámból, vagy előbb is tönkre ment a kemény nevelés megpróbáltatásai által. Ellenben a culturában előbbre haladott országokban az utak jósága, meg a lakosság sűrűsége következtében a lovak messze útra nem használtattak és igy kipróbálásukra kevés alkalom nyilt. Jó istállóban, buja takarmány és gondos ápolás mellett nőttek fel ; mi sok gyenge csikót nemcsak megmentett, de látszólag erőssé is fejlesztett. Igy lassankint ahhoz szoktak a tenyésztők, hogy az anyagot csupán a külső alak vagy pedig épen az uralkodó divat alapján választották meg. Ezen az uton sokszor szépek, nagyok és szabályosak lettek a lovak, mert erről gondoskodva lett a selectiónál, de a vér és a kitartás a véletlenre bizva, alapját vetette meg az e tulajdonokbani elfajulásnak. — Csak egy nemzet volt e részben a culturáuak azon magas polczán, hol: »les extremes se touchent«. Ez Angolország. Ott a futásra szánt lófajnál a verseny szolgált XXIII. évfolyam. cinozurául a tenyésztőknek. Igy ámbár a forma constans nem lett, — mit a telivérek különböző alakjában felismerhetünk ; — nemcsak hogy megmentették és constanssá tették a vért és kitartást lovaikban, hanem még magasabb fokra is tudták emelni eme tulajdonokat. Az angol telivér lónak, — mint azt egy igen előkelő angol iró mondja, — mostanában jóságban nincs párja a világon, kivévén első lábait. Méltán dicsekedhetnek az angolok azzal, hogy egy uj állatot teremtettek, mely most a világ minden részében nemesiti a lófajokat. Vájjon épen a telivér ló-e az, melylyel a mi magyar fajainkat legczélirányosabban nemesíthetjük ? ez egy oly nagy kérdés, hogy ennek pro et contráival legalább is egy külün hoszszu czikk telnék meg. — Azért ezt most mellőzvén, minden restrictio nélkül : a telivért e czélra elfogadom. Ezt egyszer megállapítva, mi lehet Kisbérnek czélja ? — Mentül több jó, practicus telivér mént nevelni, bogy — amennyire csak lehet — elláthassuk ezt a nagy országot nemesitö apákkal ! Erre pedig nem szükséges, hogy a mének pályanyertesek legyenek, mert a lassúbbak is elég gyorsak közhasználati czélra ; hanem igenis fontos, hogy ama tulajdonokkal bírjanak, melyek az életre való, practicus lovaknál lényegesek. Olyanok kellenek oda, melyek jó vadász-lónak beillenének. A jó vadászló egyszersmind jó katona-ló is. Ez pedig a diametralis jó ló, az ideal ló, mely minden irányban használható, ha nem is éri el a szak-lovakat egy vagy más részben. — Legyen serény, kitartó, jótestü ; correct növésű lábakkal és jó egyensulylyal birjon. Nagyon sajnáltam annak idejében, (félek, hogy zokon veszik a turf emberei, a divattal szemközt álló véleményemet), hogy Buccaneer el nem