Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-07-31 / 31. szám

258 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. AUGUSZTUS 21. 1879. Országos lótenyésztés» Francziaországi reminiscentiák. iii. Az egyesztendős csikó inartiuetól kezdve novemberig a legelön tartatik. Ne képzeljük azonban a franczia legeltetési rendszert olyannak, mint abogy azt alföldi síkságainkon gyakran látjuk. Nem nagy területű legelökön száguld szabadon a ménes, hanem szigorúan felosztva minden lónak külön, vagy több egykorúnak együtt ki van mérve azon legelő-terület, mely bő táplálására pazarlás nélkül elegendő. Általában egyesztendős csikónak bő tartására %-ed hektárt, a kétéves csikónál pedig egy hektár jó legelő területet számítanak. A Bretagneban Normandiaijait s egyáltalán a tengerparti vidékeken található még természetes rét és legelő, melyen a legnemesebb here-füvek a vad baltazin stb. buján tenyésznek. A legtöbb helyen azonban mesterséges réteket és legelőket alakítanak, melyeknek fü és szénatermését gypszelés és márgázás által a csont kifejlesztésére minél alkalmasabbakká teszik. A rétek és legelők a rendes gazdasági fordákba bej vannak vonva. A Normandiában, Caen vidékén például, mely a legjobb hintós lovakat tenyésztő Calvados tartomány központja, majdnem általános a következő legelőforda : 1. Buza erős trágyával 2. Burgonya 3. Zab lóherrel, baltazinual s egyéb jó füvegyülékkel 4-ik és 5-ik évben azután rét és legelő. Más vidékeken ismét tiszta csparsette legelökre hajtják a csikót. A nemek szerinti elkülönítést Francziaországban minden gazda szigorúan keresztülviszi; a legelők többnyire élő-sövények által kisebb területekre osztatnak s igen sok helyen divik azon eljárás, mely »paturage au piquet« elnevezés alatt ismeretes. A csikót ugyanis legelő kímélés végett hosszú pórázon egy levert karóhoz kötik ugy hogy a körülfekvő tért teljesen legeli, a többit pedig nem tiporhatja. Ezen rendszer mellett azonban igen nagy figyelmet forditanak arra, hogy a csikó elegendő mozgásban részesüljön, miért is a piquet-n legelő csikókat naponta néhány órán át tágas akolba hajtják, hol a felügyelő ügetve, sőt galopban is többször körülhajtja. A legelök kellő kihasználása végett a csikók után szarvasmarhát hajtanak a legelőre. ff Ä Q Ф 2 & Egy erdei szalonka élményei. Wittmann Páltól. (Vége.) A lövöldözés a szigeten, a honnan elriasztottak, folyvást tartott ; miközben én is társakra akadtam. Egy megsebzett nőstény fáczány, — mely ugyan nemsokára közelemben adta ki a lelkét — és két szalonka, melyek minden baj nélkül megmenekülhettek s ugyanarra a szigetre telepedtek le, a melyiken én. Fájdalom itt sem volt nyugtom sokáig. Csakhamar evezöcsapásokat hallék s arról kellett meggyőződnöm, hogy a kis sziget körül van állva. Ugyanily véleményben volt a két szalonka egyike is, egy vén, tapasztalt ficzkó, kit már korábbi időből ismertem. A szegény ördög még idejében iparkodott e veszélyes helyről elpárologni s talán sikerül vala a vadászok fölött tova szállani; de hát a számításait a — harkályok nélkül tette. Csodálkozni fogtok ha azt mondom, hogy ez ostoba madarak okai, ha némely erdei szalonka idő előtt véget ér, — és mégis ugy van ! A buja tenyészet azonban lehetővé teszi, hogy piquet-re egy nyároa át kétszer, háromszor is visszakerül a csikó. Egész nyáron át a másodfü csikó semmi abrakot nem kap, száraz takarmányt pedig esak azon kivételes esetekben, ha az aszály folytán a legelő elfogy. Vannak egyes gazdák, kik legelő nélkül tisztán istállózás mellett nevelik fel lovaikat. Ezt oly vidékeken találjuk, hol a föld roppant értéke a legintensivebb váltó-gazdaságot, s a piaezra való termelésnek lehető kiterjesztését követeli. Itt egész nyáron át szénával vegyitett zöld takarmányon abrak mellett tartatik, tágas jó istállókban a csikó. Ezen rendszernek első feltétele azonban a szükséges levegő és mozgás megadása, miért is az etetés idején kivül csak rosz időben, vagy a nyári napnak meleg déli óráiban tartatnak istállóban a csikók, különben pedig az istállókból nyiló kis akiokban kényökkedvök szerint mozoghatnak. Az istállóban nevelt, de kellő mozgásban részesült csikók rendesen igen erőteljes kifejlődést érnek el, testük igen szélessé válik, izomzatuk, bár kissé petyhüdtebb, de tömegök lehető legjobban kifejlődik, s a folytonos gondozás szebbekké, bár kevéssé edzettekké és szivósakká teszi őket, mint a legelön nevelt csikót. Folytonos istállózási rendszer azonban a legköltségesebb lévén, mint emiitök, csak oly vidékeken szokásos hol a roppant értékű földnek minden talpalatnyi része piaczi termelésre fordittatik ; s ott is csak akkor fizeti ki magát, ha legértékesebb fajú csikók neveltetnek, melyek azután erős abrakolás, bő takarmányozás és rendkivüli gondozás folytán igen magas áron értékesíthető hintós vagy egyéb fényűzési czélokra szolgáló lovakká váltak. A folytonos legeltetési rendszer, mint a folytonos istállózás ellentéte, mint már más helyen emiitök, ma már Francziaország legenyhébb éghajlati vidékein is mindinkább háttérbe szorul. Csakis igen külterjes viszonyok között töltik a telet is legelön a csikók, Normandia, Charente, Landes Vendée némely vidékén. Ezen rendszer edzett, de durva szervezetű lovakat ad, melyeknek minősége az éghajlat s a legelők minőségétől függ. Normandiában szilárd szervezet mellett tetszetős alakot is nyerhet a csikó, mig ellenben Vendée gyepén nehéz, idomtalan alak mellett vastag, szőrös láaakat, nehéz patákat, sőt a mélyebben fekvő legelökön lymphaticus belszervezetet is kapnak a csikók ; a limousini és auvergne-i hegyes legelőkön pedig aczélos idegzetű és kemény patáju mokány kis lovakat nevel a folytonos legeltetési rendszer. A folytonos legeltetés tehát szintúgy, mint a folytonos istállózás csak kivételt képez FrancziaAm kíséreljen meg valamelyikünk világos nappal egy kis röpülést tenni, azonnal a legfélelmesebb sivítással üdvözlik e bernyóevő fakúszók egész csapatai, valószínűleg ölyünek vélvén bennünket. Ez elégséges arra, bogy a vadász figyelmét — melyet különben kijátszhatnánk — magunkra vonjak. Itt is ugy történt. A harkályok által ütött zaj alig hangzott föl, midőn a közelemben állott vadász »hohó«-t kiáltott. A hajtás szélén esett lövés tudatta velem, hogy társamnak nem sikerült észrevétlenül tovaszállani. A másik szalonka is a gyilkos göbecs áldozata lett. Nagyon megszeppentem magam is, és oly sebesen futottam, a mint csak sérült lábamtól telhetett, egy mélyedés felé, melyben mindenféle — a viz által fölhalmozott galytöredék volt. Ott aztán meglapultam, ahogy tudtam. Valódi szerencse volt rám nézve, hogy egyetlenegy hajtó sem járt közelemben, mert hárman azok közül, a kik a kimúlt nőstényfáczáDyt megpillanták, odafutottak s veszekedtek érte, valószínűleg mindenikük az annak föltalálásáért járó borravalóra sóvárogván. Igy történt, hogy kikerülhettem a figyelmüket s ezúttal megmenekültem. Alkalmasint én voltam az egyedüli valamennyi szalonka közt, a melyek előbb a felső szigeten laktak ; legalább én soha sem találkoztam többé ama társaimmal. Minden sérültségem daczára is, egyideig még országban s általánosan télen istállóban, nyáron legelön tartatik a csikó ; csakhogy Francziaország legnagyobb részének szerencsés égalj a, valamint a franczia gazdának folytonos buja, jó legelöt teremtő szorgalma és szakértelme megengedik azt, hogy a legeltetés átlag 7—8 sőt 9 hónapig is tart. Mielőtt a legeltetési viszonyok leírását befejezzük, még egy körülményt kell megemlitnünk, mely nem csekély befolyással van a franczia csikónevelési rendszer czélszerüségére. A gondosabb franczia eleveur ugyanis nemcsak egyszerűen minőségre való tekintet nélkül hajtja ki csikait a rendelkezésére álló legelökre, hanem minőségük szerint osztályozva a szerint, a mint többet vagy kevesebbet Ígérnek, ad nekik jobb vagy roszabb legelöt. Legkiválóbb csikait, melyek nemes és szép alak mellett kellő szélességgel még nem birnak, azon buja réteken legelteti »au piquet« melyeken mesés súlyú göbölyei is kihíznak ; mig ellenben a lymphaticusabb szervezetű petyhüdtebb csikókat a kevésbbé buja, száraz legelökre hajtja, hol szabad legeltetés és több mozgás mellett értékesebb lovakká nevelheti. Ugyanezen osztályozást követi a franczia gazda a téli tartás, takarmányozás és abrakolás mellett is. A már e szándékkal termelt különböző minőségű szálas takarmányt a szerint osztja el csikai között, a mint azok minősége legjobban igényli ; s a zab-adagot is nem átalánosan határozza meg egész évjáratra nézve, hanem minden egyes csikó igényeit külön figyelembe veszi. Ily individualizáló, öntudatos és tervszerű felnevelési elvek alkalmazását pedig nemcsak a miveltebb nagy tenyésztőnél, hanem a 4—5 csikót nevelő »petit eleveur«-nél is találjuk ; mit tudva természetesnek fogjuk találni a francziaországi lótenyésztés roppant virágzását. A másféléves csikó élete második telét szintén igen jó takarmányozás mellett az istálóban tölti, de naponta minden jobb tenyésztőnél az akolba szabad mozgás végett kibocsáttatik. Az ily aklok (paddocks) rendesen 12—15 méter szélesek és hosszuk és fövénynyel jól feltöltvék, bogy a csikók nedves télen túlságos sár által a mozgási gyakorlatban ne akadályoztassanak. A zab-adag második télen nem szokott nagyobb lenni, mint az egyéves csikónál, sőt van sok tenyésztő, ki második télen át több szálas takarmányt, de igen kevés (l — 1% font) zabot ad csikainak. Azon kisebb tenyésztő, ki kifutó akollal nem rendelkezik, iparkodik bekerített udvarán engedni tért csikainak a mozgásra. Tagadhatlan azonban, hogy sok tenyésztő van Francziaországban, ki csikainak kellő mozgásban azon a vidéken vesztegeltem, a hol csúnyán megzaklattak bennünket, anélkül hogy további kalandot éltem volna ott át. Nyomorék lábam kezdett összeforrni s ámbár nagyon görbén nőtt össze, azzal vigasztaltam magamat, hogy mégis jobb ha görbe a lábunk, mint ha az teljesen hiányzik. Eközben az évszak már nagyon előre haladt. Többször jelentkezett a dér, mely azt jelzé, hogy a hó sem maradt tőle messze. Az erdei szalonkák közül csak néhány elkésett példány volt még látható. A folyó mindig élénkebbé vált. Nagy réczecsapatok úszkáltak lefelé a folyón, vagy pihentek a zátonyok mellett eső sekélyes vizeken. Egy nap, — beteg lábam akkor különösen sajgott — elkezdett az eső esni ; majd csakhamar hófergeteggé fajult az s már a következő nap reggelén arasznyi hóréteg födte a talajt. Ehhez járult még a mérges északi szél s a talaj csakhamar ugy megfagyott, hogy a turkálás lehetlenné vált. Nehogy éhen vcszszek el, este egy közeli mocsárhoz látogattam el, hol a talaj még lágyabb volt, s néhány mocsári szalonkával együtt megétkeztem ott. Nem nagyon izlett ugyan a fanyar tápszer, mely csőröm hegyére jutott, azonban azzal iparkodtam magamat megvigasztalni, hogy : »Szükségből az ördög is legyet eszik ;« azonban rögtön szedtem is ám а sátorfámat. Dél felé vettem utam irányát s noha már néhány óra múlva oly helyre jutottam, a hol már nem ta-