Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879
1879-07-31 / 31. szám
A U G US ZTUS 14. 1879. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 259 való részesítésére nem fordít elég figyelmet ; s ugy neveli csikait, mint nálunk a bánáti sváb tenyésztők egy része. Jó táplálás mellett majdnem egész télen át meleg istállóban a csikó gömbölyű, fényes szőrű marad, s külsőleg többet mutat, mint a szabad levegőn járó kóczosabb szőrű s a mozgás által izomzatában kifejlődött, de kevésbbé telt idomú csikó. — Ez azonban felette veszedelmes s csalékony eljárás, miután az igy tartott csikók kényes természetüekké, petyhüdtekké s minden nagyobb erőfeszítésre képtelenekké válnak. Általánosan roszalják is ez eljárást Francziaországban, в egyleti működés és oktatás utján küzdenek ellene. Egy franczia földmives tenyésztő Isle de France departement-ból, kinek igen szép, kifejlődött izomzatú három lovát volt alkalmunk a párisi kiállításon látni ez irányú kérdezősködéseinkre következőleg felelt : »En, uram, főleg arra nézek, hogy jól táplált csikaim naponta kényők kedvök szerint mozoghassanak a szabad levegőn ; s azt szeretem, ha fáradtan kerülnek be etetésre az istállóba. Hiszen különben meghiznának, s valamint a hizlalt ökör csak a vágóhidra való, az elhízott ember se szaladni, se megfeszítve dolgozni életveszély nélkül nem tud : ugy a kellő mozgás nélkül, hizlalva nevelt lovat is munkaképtelennek és mészárszékre valónak tartom. Van egy szomszédom ki csodálkozik azon, hogy hizlalva nevelt csikai a legjobb takarmány mellett is aránytalanul kevesebb képességgel bírnak mint az enyémek. Annak én mindig csak azt mondom : nézd meg bal karodat, melylyel kevesebbet dolgozol, menynyivel kevésbbé erős, mint folyton munkára használt jobb karod !« Ajánljuk ezen egyszerű földmives-tenyésztő naiv közvetlenségü észjárását tenyésztőink figyelmébe. Tanfi. 1ШШ1К Verseny-naptárBaden (Bécs mellett) aug. 10. Gmunden aug. 15, 17. Kassa (Pr. 26. sz.) septemb. 7, 8. Debreczen (Pr. 27 sz.) septemb. 14, 15. Kolozsvár (Pr. 0 sz.) septemb. 19, 21. Soprony (Pr. 9. sz.) sept. 27, 28, 29. Bécs (Pr. 7. sz.) okt. 4, 5. Pardubitz okt. 12. Pest (Pr. 5. sz.) okt. 19, 21. (Az összes államdijak feltételei 8. sz.) Nevezési zárnapok. Augusztus. I. Pest. 1881. Nemzeti dij. 600 arany lévesek nevezés. Sárkány Ján. 1881. Hazafi dij 500 arany kanFer. Nemzeti czák, lévesek — — Casino 1881. St. Leger 2000 frt. lévesek (Programm e lapok 20. számában.) » 1880. Nemzeti dijra kisb. jel. — — — » St. Legerre » » — — — Vánd. ivadékversenyre kisbánat. I. Kassa 1879. Államdij 200 db 10 frk. Sárkány Ján. arany. nevezés. Bpest, vagy Kétévesek versenye 200 dh 10 Jermy Károly frk arany. — — Kassán. Nagy Egyleti Handicap 900 frt — — — — — Asszonyságok-dija tiszt, dij (nev. oszl. is, kettős téttel) — — — — — Kis egyleti Handicap 400 frt — — — — — Államdij 350 db 10 frc arany — — — — — Vigasz Handicap — — (Programm 26. szám.) I. Debreczen. 1879. Kétévesek versenye 200 Sárkány Ján. drh 10 frk. arany nevezés. Bpest. Nagy Handicap 800 frt — — —- — — Államdij 200 db 10 frk arany — — — — — Akadályverseny (feltételei később közöltetnek.) — — — Debreczen város dija 100 db cs. arany — — — — — Kis handicap 500 frt. e. d. — — — — — Államdij 350 db. 10 frk arany — — — — — Welter Stakes 150 dh 10 frk ar. államdij — — — — — Vigasz Verseny handicap — — (Programm 27 szám.) I. Sopron. 1879. Államdij 200 dh 10 frk ar. nevezés. Mr. Cavaliero Esterházy-dij 1000 frt, hanBécs, Woll- dicap — — zeile 3. Gát-verseny, handicap 600 frt — — — — — Széehenyi-dij 1000 frt. 2éves minden orsz. — — — — — Dunántuli-dij 3000 frt, handicap — — — — — Oroszvári-dij 1000 frt. — — — — — Erdödy, akadályverseny 1000 frt, handicap. — — — — — Festetics-dij 1000 frt — — — — — Államdij 350 db 10 frk arany — — — — — Hölgyek dija akadály verseny 150 arany — — (Programm 9. szám.) Ugyanott 1880-iki polgárdijra (Progr. ez évi 28. szám :) nevezés. I. Bécs. 1881. Osztr. Derhy Mr. Cavaliero 1881. Vándorló ivadékverseny — — Bécs, Woll- (Programm 28. számban.) zeile 3. I. Prága. I. oszt. áll.-dij (császárdij) 1880-ra 5000 frt kisbánat jel. I. Gmunden. Vadászverseny 50 arany Albrecht föherczeg ö cs. k. fenségétől, nevezés. Nevezetesebb versenyek napjai Németországban Aug. 4. Doberan. Friedrich-Franz-Bennen. » 23. Frankfurt. Louisa-Bennen 3000 m. » 23. » Wäldchen-Preis 7000 m. » 28. B.-Baden. Zukunftspreis 2é. 10,000 m. » 31. » St.-Leger, 6000 mark. »31. » Gr. Badener Jagdrennen 10,000 Sept. 2. » Gr. Preis v. B.-Baden, 20,000 m. Okt. 8. » Preis v. Bhein akad. vers. 5000 m Körültekintés a Sport mezején. Anglia nagy versenyeire s a párisi Grand Prix-re 1881-re való nevezések immár zárvák. A Derbyre 243-at, az Oaks-ra 184-et s a St. Legerre 236-ot neveztek. Osztrák- Magyarország nem nagy contingenst szolgáltat ezúttal e versenyekhez. Egyedül gróf Festetics Tasziló az, ki e világraszóló futamok mindenikére nevezett lovakat. Igy a Derbyre a Laneret-Heléne Triomphante mént, az Oaksra a Cambuscan-Ladylike-kanczát, a Cambuscan-Wienerin-kanczát, továbbá egy Angliában nevelt pej kanczát (ap. Hermit a. Romping Girl;) végre a St. Legerre a Berzenczén nevelt s fentebb emiitett két kanczát. A St. Leger-re Blaskovics Ernő ur, »Kinesem«-nek édes testvérét nevezte; hg. Batthyány pedig egy Angliában nevelt egyévest, Németország csupán Hohenlohe herczeg által van képviselve egy Cambuscan- Fast Lady-ménnel. — Amerika ellenben nagyobb érdekeltséget tanusitott. Parole diadalai folytán, ugy látszik vérszemet kaptak a yankee urak, ugyhogy Lorillard uron kivül a Sanford és Keene urak istállói is szerepelnek e nagy versenyeket illető nevezéseknél. Mr. Keene-nek két reményteljes csikaja: már eleve is fölébreszti az érdekeltséget egy sárga méncsikó (ap. King Alfonzó, a. Canary Bird"! mely az Amerikában oly híressé vált Harry Basset féltestvére, — és egy pej mén, mely apai részről Virgiltől, anyaitól Annie Bushtól származik. Utóbbi a Mr. Sanford ménesének terméke, melyet Mr. Keene 800 fonton vett meg. Franeziaországot nyolez istálótulajdonos képviseli, többi közt a Lagrange grófé, ki ezúttal csak hat lovat nevezett a Derbyre, s Lefévre ur szintén annyit ; utóbbinak nevezései közt Apremont, ama Chamant-nak, a kétezer guinea nyerőjének édes testvére, melyet az egykorú lovak legjobb lovának tartottak. Beiratkoztak még franczia sportsmanok közül : Blanc, Delamarre, Ephussi, Lúpin urak, Schickler és Rothschild bárók. Oroszországból Soltykoff herczeg és Ilovaisky, Dániából Scavénius ur nevezett lovakat. — Nem kis sensatiót keltett ama hir, hogy a 3-évesek egy uj versenyére : »The Epsom Grand Price«-re e nevezésnél oly éráltlam havat, mégis elhatároztam tovább folytatni utamat a szép holdvilágos éjen. Nem messze volt már a hajnal, midőn sajátságos zúgás csapta meg fülemet, mely akkorig egészen ismeretlen volt előttem. E zúgás mindinkább közeledett felém s csakhamar megtudtam, hogy ezt a tengernek a hullámtorlata okozza. Mikor a part közelébe érkeztem, letelepedtem és eltökéltem magamban, hogy a tengert, melyről már vénebb társaimtól egyszer-máskor oly sokat hallottam beszélni, a nap világánál szemlélem meg. Nem vagyok képes, gyermekeim, nektek leirui ama hatást, melyet a roppant vízsivatag gyakorolt lelkemre. Majd magatok is érezni fogjátok ezt, ha megéritek azt az időt* Elég legyen annyit mondani, hogy én a nagymérvű benyomás uralma alatt oly soká vesztegeltem a parton, míg néhány sirály vijjongása föl nem vert merengésemből s egy a távolban keringő sasnak megpillantása tanácsossá nem tette, valamely alkalmas hely után nézni, hol magamat napközben meghúzhassam. Csak most tekinték körül e vidéken. Az egész környéken mindenütt csak követ, mindenféle nagyságú követ lehetett látni. Az egész tenyészet néhány száraz fűszálból és gazból állott, mely a sovány talajból s szirthasadékokból nőtt ki. Nagy nehezen találhattam egy kis mélyedést, mely némi kis cserjével volt boritva. Alighogy nyugalomba helyeztem magamat, midőn egy csapat kecske jött a cserjésbe s kezdett a sovány leveleken rágódni. Mivel a mekegő társaság miatt semmi félelemre nem volt okom s csupán szaglási érzékemet boszantotta parfümjük, melyet különösen a csapat vezére, egy tisztes, szakálas öreg ur nagy mértékben terjesztgetett maga körül, a napot békén töltöttem el. Este a part mentén intéztem röptömet, mely kissé nyugati irányban, dél felé hajlott. Folyvást utaztam az egész hosszú éjen át, a nélkül hogy legkevésbbé is pihentem volna s miután egy hófödte magas hegyen átkeltem, hol rettenetes hideg volt, végre virradat előtt halálos kimerültségben érkeztem egy, részben erdős hegykatlanhoz. Itt egészen más külseje volt a tájnak, mint a mi északi hazánkban a bükk- és fenyőfák mellett, melyek inkább csak a magasabb régiókban tenyésztek, tölgyfák és cziprusok képezték az erdőséget az északi széltől teljesen védett völgyben. Minthogy az utazást már nagyon meguntam, elhatároztam, hogy itt fogok telebi, és csakugyan nem kellett megbánnom ez elhatározásomat. Ekkorig valamennyi telet ezen a helyen töltöttem cl. Ez sem volt ugyan veszélytelen, mert az a rablófajzat, mely minket itt üldöz, a távol délvidéken is mutatkozott, sőt még több fajta, olyan is, a minőt még addig nem ösmertem. Igy pl. az alattomos, ravasz rókán kivül ott volt a sakál; az ölyün és vándor sólymon s a többi, mit tudom én minő nevü légi rablón kivül, láttam ott roppant nagy sasokat és keselyüket. A mi ott tartózkodásomat különösen kedveltté tette : ehez — a bő táplálék és enyhe levegőn kivül — az is járult, hogy a ragadozó állatok legveszedelmesebbikét : az embert nem igen láttam azon a vidéken. A meglehetős nagy hegykatlant köröskörül sziklák övezték s az emberek csak keskeny ösvényen juthattak oda, ama szép erdők szerencséjére, melyek ott ősidők óta diszlettek ; különben már rég elpusztították volna azokat. Erdei szalonka nagy menyiségben tartózkodott itt; fajomnak annyi változatát soha sem láttam még együtt. Hej, hogy bámultak volna azok az emberek, a kik magokat vadászoknak nevezik, ha esténkint megfigyelhetik vala a mi röptéinkét, a különféle táptanyák felé! Miután mi hosszas együttélésre voltunk utalva, társaséletünk élénkebb volt, mint hazánkban szokott lenni, s igy, ha ott vadász járt volna, tizet is talál vala közülünk egy csoportban. Mint én, ugy több társam is viselte az emberek vérengző szenvedélyének nyomait, melyeket észak felől hoztak magokkal. Mindenféle — részben még sajgó, részben teljesen begyógyult sérüléseket lehetett itt látni, melyeket a sörétek okoztak. *
