Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879
1879-03-20 / 12. szám
MÁRCZIUS 20. 1879. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 105 díjazásuk javukra marad ; — a tenyésztők pedig — velők szinte'n direct érintkezhetvén — több vevő tömeges megjelenésével verseny keletkezvén, a társulati közvetítés által — aránylag — kisebb vásárra állítási költséggel, a valódi teljes árt kaphatják meg. Ezek nézeteim, főbb vonásokban, a külföldi kereslet nagyobb mérvben való megnyere'sére, mit a nevezett »részvény-társulat« eddig megkezdett, működésével összeegyeztetni — illetőleg azt ez irányban fejleszteni nem látnám feleslegesnek. Nagy hiányt pótolna még ezen kivül egy, Budapesten felállítandó »állandó bizományi istálló«, főleg azért, hogy az egyes nagyobb értékű, többnyire csak magánosok által keresett — úgynevezett luxus-lovainknak állandó piaezot nyissunk. Hogy egy ilyenre mily szükség van, talán felesleges bővebben indokolni, miután azt hiszem minden lótenyésztő be fogja ezentúl látni, mert nemcsak hogy az idegen vevők nem tudják ma, hogy hol és mikor találhatnak bizton — momentán szükségleteiknek megfelelő — értékesebb lovakat, de magunk alig ismerjük a szomszéd megyében létező anyagot; elannyira nem, hogy ha valaki, akár csak egy — a középszerűn felülálló — jó hátas lovat, vagy még inkább ha határozott szinek, nagyság, fajban keres kettes, vagy négyes fogatot: néhány renomirtabb ménes kivételével, bizony nem tud hová fordulni ; s legtöbb esetben kénytelen a sensálokDak közvetítésével igen drágán megfizetni, s még ez által sincsen solid vételről biztosítva. Különösen nagy érdekében áll a tenyésztőknek, hogy egyes eladó lovaikat, nagyobb költekezés nélkül oly piaezra állithassák bármikor, hol a kereslet megvan ; mert pl. azon tenyésztők, kik a nagyobb forgalmi központoktól távoli vidékben laknak, épen jobb minőségű lovaikat alig tudják értékesíteni, holott ha azt bármikor solid bizományba küldhetik, ezen hátrányon segitve lesz. Kétségen felül helyezve azért ezen »bizományi istálló« szükségét, sok előnyeit, részletes tervezetére nem látom itt helyén kiterjeszkedni, s csakis a kezelést illetőleg kivánok pár észrevételt tenni. A »lótenyésztés emele'séve alakult részvény-társaság« szereljen fel egyelőre (legalább; 100 drb ! lóra Budapesten állandó »bizományi istállót« ; hol a bizományba küldött lovakat ellátás-, gondozásban — saját emberei által — részesiti ; azokat minőségükhöz képest osztályozza ; és különböző tulajdonosokét is (ha szükséges) összepárosítva és betanítva, mint fogatokat vagy egyes példányokat mint hátaslovakat állítja ki-, ezekre az alkut, a tulajdonos megkérdezése nélkül (?) saját legjobb belátása szerint köti meg; a kapott árból a szorosan vett ellátási, gondozási költségeket, és saját mérsékelten megállapított közvetítési perezontjét levonja. Második, és az egész ország lótenyésztésére az előbb jelzetteknél — talán még nagyobb mértékben, de minden bizonynyal közvetlenebb érintő módozat : »saját hadseregünk lószükségletének« directe a tenyésztőktől való beszerzése. Közbevetőleg mondva : ez irányban a kísérlet általam , ezelőtt néhány évvel Gömörmegyében megtétetett, de mint e lapok hasábjain előadatott, elszomorító s lehangoló eredménytelenséggel. A lótenyésztők által bemutatott sok oly ló utasíttatott vissza akkor, melyet vállalkozóktól bizonyosan elfegadott volna a lóavató katonai bizottság. Felesleges pedig hosszasan bizonyítgatni, hogy az államnak a megszal ott remonda-árért az állana érdekében, 1-ör hogy azért mentül jobb, a ezélnak megfelelőbb anyagot kapjon, 2-or hogy azon összeg, melyet e czélra pénztárából ki kell adnia, a tenyésztők zsebébe hiány nélkül juthasson, bogy ez által is képesittessenek mind a közterhek elviselhetésére, mind pedig buzdittassanak — a jobb árak által — a lótenyésztésnek az ország védképcssége tekintetéből való javítására. Es ha az államnak ez az érdeke, bizony annál inkább az a tenyésztő közönségnek, hogy 40— 50°/ o-játul azon összegnek — mely különben is saját zsebe'nek nagy terhére adatik ki — ne fosztacsék meg. Hogy ez miért történik igy mégis, azt megmagyarázni messze vezetne : elég legyen annyit mondani, miszerint a hadsereg pótlovazásánál eddig követett gyakorlat »nemzetgazdászati ferdeségének« bebizonyítását ezúttal azért mellőzöm, nehogy reeriminatiókra vezessen, melyek talán az illető körökben viszahatást szülveD, a kitűzött czél elérését nehezítenék. Honnét fedezi a hadsereg ma is normális lószükségletét ? Kétségen kivül az ország területén ; csakhogy ugy. miszerint a tettleg kifizetett összegeknek igen tekintélyes hányadja jut mások — mint a tenyésztők kezébe. De talán jobb anyagot szerezhet igy be ? A tapasztaltak után legyen szabad ebben kételkednem ; mert, azért hogy ugyanazon anyag sok kézen megyen által mig rendeltetési helyére jut, legjobb esetben is, »ugyanaz marad«, de avval bizony semmit sem javul. Avagy nak egy fél pittli langyos vizet adatván, s ugyan csak hátát is leöntetvén, igy kerekedett fel s csendes vágtatást tett a legelső faluig, hol Lumleyt beérte. Mind a két paripa itt még oly frissen nézett ki, hogy gondolni lehetett, miszerint végül versenyre kerül köztük. Kladderadatshnak azonban már igen száraz nyelve volt. A lovasok innentől kezdve jóformán együtt maradtak s felváltva ügetvén és vágtatván, 12 x/ 2 óra felé Stadthagerbe értek ; a városon át mindketten leszálltak lovaikról, sazokatkantáron vezették; hasonlóan tettek minden meredek leszállónál is. — Lumley hadnagy itt megitatta lovát, de csakhamar ismét ellenfele mellett volt. Neudorfnál még egyszer megálltak, hogy egy itatással erősítsék magokat az utolsó menetre. Innentől kezdve azonban a Nenne Walach láthatólag fölényben volt Kladderadatsch felett, melyet biztatni kellett ; mire Lumley hadnagy vágtatni kezdett, mert lova nem birt oly sebesen ügetni mint ellenfeléé, s ily tempóban ment egész le Goltern faluig; itt azonban már mindig kurtábbra kelle lovát venni, s nagy erőltetéssel tudott csak haladni. — Golternig 10 */ 2 óra alatt 20 mfdnél több levén hátra hagyva, gr. Stollberg is lassabbitá menetét s aztán lépésbe esett. Ugy tetszett mintha a Nenne-Walach szintén elfáradt volna ; de ez nem soká tartott ; a lépésben menet alatt csakhamar ismét kifújta magát, s miután Götze falunál újra egy kevés italt kapott, s leöntetett, ismét teljes frisseségben haladt tovább. Azonban ellenfelüktől nem nyomatván, s az idő sem sürgetvén, gr. Stollberg is kimélé lovát, csak néha ügetvén egy keveset. Igy aztán d. u. 3 óra 25 perczkor oly friss erőben és kedvben ügetett be a hannoverai czélponthoz, hol a tisztikar és sok népség várta, miszerint átaláDOs csodálkozást keltett. Egy negyed órával később Lumley hadnagy is megérkezett — és igy még a kitűzött idő előtt, de sokkal fáradtabb lovon. A kifáradt Kladderadatsch, és a feleúton elmaradt másik két ló, másnap már félig meddig kiheverték magokat, a győztesen azonban alig látszott valami ; s igy e távlovaglás megmutatta, hogy jó lovak kitarthatják azt, de csak az a lovas érkezik be ideje korán, ki magának jó tervet készit s azt ügyesen és határozottan végzi. — Sok előkészület sem szükséges ; azonban a távolsághoz képest, erős menetekhez szokott idősb, jó, ménes-lovat kell választani. Tizenöt mértföldig tartó gyorsabb menetnél sokat tehet a training ; de már 20 mfdnél vagy nagyobb távolságra, csak helyes időbeosztás és lovaglás vezethet czélhoz. * * * A fölött, hogy az angol ló ugy a magas, mint a szélességben való ugrásban határozottan fölülmúl minden más lovat, egyátalában nem merül föl semmi kétség. Tudjuk, hogy Flying Childers, Darlev Arabian-jének а fia, (1715-ben elletett) nehéz suly (9 stone) alatt 4/ 6 német mértföldet 6 perez 48 másodpercz alatt futott meg. *) Legnagyobb képességét akkor mutatta, mikor 1 angol mértföldet egy perez alatt hagyott hátra. Eclipse (12 stone teherrel) 4/ 6 mértföldet 8 perez alatt futott meg. talán kényelmi szempontok határoznak ? Ez ha igy volna is, egy tekintélyes nemzetgazdászati ág felemeléséről lévén szó, talán nem jöheti e tekintetbe; de alig is hihetem, hogy kényelmesebb is volna. Azért — rövidség végett — mellőzve jelenlegi lóbeszerzési módját a hadseregnek — miután azt úgyis mindnyájan tudjuk — áttérek arra, mikép gondolnám én р. o. azon normális szükségletnek directe n tenyésztőktől való beszerezhetését, tekintettel a közgazdászati ezélra, mely szerintem főfontosságu, s teljességgel nem kicsinyelhető, de tekintettel a beszerzési módok kÖDnyü s az eddiginél semmivel sem kényelmetlenebb alakjára. Ezt kimutatni, azt hiszem, igen röviden, minden hosszasabb indokolás nélkül lehetséges ; nem zárván ki lehetőségét annak, hogy mások ennél még jobb s czélszerübb eljárást ajánljanak. A hadsereg mozgósítása esetére alkotott lókisajátitási törvény folytán tudjuk, minden lóállitáBi kerületben mennyi a hadsereg részére alkalmasnak talált lovak száma s minősége ; azért — ha ugy látják jónak — a hadügyminisztérium, tekintettel az alkalmas ló létszámra, jelöljön ki 2—3 megyében oly lóavatási központokat, melyek mindazon vidékek tenyésztőinek könnyen hozzáférhetők, mind — közlekedési viszonyainál fogva — neki kényelmesek ; tudósítsa az illető lótenyész-bizottmányt, hogy mily minőségű, számú, s áru lovakra van szüksége, s mily időben jelenik meg ott a lovakat vevő küldöttség. A tenyésztők erről a lótenyészbizottmányok utján értesítve, eladó lovaikkal biztosan meg fognak o't jelenni a mint meggyőződnek a felöl, hogy a vásárlás komoly s nem játék, és a komissió valóban oly anyag között válogathat a minő valósággal létezik az országban. Nem lesz sok alkura sem szükség, mert mindenki csak azon elhatározással viheti oda lovait, hogy ha alkalmasak — kategóriájuk szerint — azon árban fizetik mint általánosan kiszabva van ; sem drágábban sem pedig olcsóbban. De hogy valóban oly számban, s minőségben vitessenek az eladó lovak eme központokra, a mint valóban léteznek, biztosítékot kell nyújtani, bizalmat kell ébreszteni az intézkedés iránt, mert ma egy ily egyszerű felhívásra alig ha sok tenyésztő fogná érdemesnek találni, hogy oda fáradjon, okulván az eddigi tapasztaltakon. Azért szükségesnek látnám e biztosíték, e bizalom megállapítására, hogy először »teljhatalmú«, másodszor »vegyes polgári és katonai kommissió« küldessék ki a vásárlásra. Angol versenylovak futósságára nézve szolgáljanak itt még például: Rockingham őrgróf »Malton« nevü pej lova, mely Yorkban 4 angol mértföldnyi távolságot 7 perez s 43 x/ 2 másodpercz alatt haladt meg. — Firetail 1772-ben 1 angol mfdet 1 perez s 4 mpercz alatt végzett. — Quibler 1786-ban 23 angol mértföldet New-Market sikján 57 perez és 10 másodpercz alatt tett meg. — Hamilton a »Foxhuntert-rel 13 perez alatt 7/ 8 német mértföldet futott meg, miközben 64 akadályon — ezek közt hat 5 láb magasságú fal volt vitt utja keresztül. — A » Hero« 6' magas keritésen szökött át, melynél 24 láb hosszúságot ugrott. Gr. Sándor Móritznak volt egy Minima nevü 15 marok magas, circa 6éves fakó-sárga kanczája, melyet Passavdi kapitánytól vett; ki a 30-as évek elején hires lovas volt s később a lovaglás tanára lett. Eredetileg ez tanította be a kanczát (mely Zwenkowsky nevü lengyel birtokos méneséből való volt) a magas ugrásra, s annyira vitte, hogy 6 láb magasságot biztosan ugort vele. Gróf Sándor is sokszor producálta ezt vele, kedves lova volt, s aztán a bajnai mé*) Nem tudjuk, vájjon az eszközlött időmérések elég pontosak-e, s voltak-e megbizható cronometerek ? Mi a pesti lovaregyleti könyvtárban — hol az angol Racing Calenderek 1723-tól kezdve megvannak, az idö-megállapitásról mit sem találtunk s igy hajlandók vagyunk ama futamokra vonatkozó időméréseket csupán magánosak többé-kevésbbé megbizható kiszámításainak tulajdonítani. Szerk.
